Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-16 / 164. szám

Gyilkosok, rablók, tolvajok Amikor kéthavonta felsivít a sziréna a tv-készülékekben, s megszólal a KÉK FÉNY szig­nálzenéje, milliók ülnek a kép­ernyők elé, hogy fül- és szem­tanúi legyenek az egyórás műsornak, melyben gyilkosok, rablók, pitiáner zsebtolvajok, vagány „dzsigolók", mutatós prostituáltak, ártatlan képű sikkasztok, csövező kiskorúak tűnnek fel. Vajon miért ennyire népszerű ez a műsor? — Valóban, a Magyar Tele­vízió egyik legnézettebb mű­sora a KÉK FÉNY. Ezt a Tö­megkommunikációs Kutatóköz­pont adatai fényesen igazol­ják: a nézettségi fok minden adásnál 80 fölött van, s az úgynevezett tetszési index is jóval meghaladja a nyolcva­nat - mondja Pásztor Ferenc, a műsor szerkesztője. - Véle­ményünk szerint azért szeretik ennyire a nézők ezt a műsort, mert az emberek többsége szá­mon akarja kérni ezektől a bűnözőktől, hogy miért követ­ték el a bűncselekményeket, valamint arra is kíváncsiak, hogy milyen egy gyilkos, aki fejszével képes agyonvágni egyik rokonát, vagy hogy néz ki egy kasszafúró, egy „zse- bes”. A harmadik dolog, hogy valamennyiünkben nagy a kri­miéhség: sajnos gyakran olyan eseteket tudunk bemutatni, amelyek a legvadabb játék­filmnél is több izgalmat jelen­tenek. Amit azonban mi adunk, az nem játék, hanem a keserű valóság — s ez még plusz vonzerő. — Milyen szempontok alap­ján készülnek a műsorok? fős stábja egy-egy adáshoz 2000 méter filmet forgat el. A legközelebbi KÉK FÉNY-re jú­nius 19-én kerül sor. A filmek vágását ottjártamkor csinálták, s annyit megtudtam, hogy be­számolnak egy rablásról, be­mutatnak borotvával „dolgo­zó” cigányokat, s visszatérnek a rendőrgyilkosságra. Roszprim Nándor SZERB HÁZI MÚZEUM EGY POMAZI LAKÁSBAN. Nyári Károly több mint három évtizede gyűjti Pomáznok és környékének szerb nemzetiséggel kapcsolatos tárgyait, festményeit, könyveit és iratait. Lakása valóságos múzeum. A nagy értékű festmények, ikonok és iratok rendezése a szerb családból származó nyugdíjas napjának nagy részét kitölti. A képen: Nyári Károly munka közben Ötszáz esztendős lombikbébi és egyéb csodák az okkult tudományok világából 1. kép: A lombikbébi illusztrációja úgy 1500 körül — 2. kép: Sárkányzsir nyerése — egyszerű módon — 3. kép: Nap, a bolygók és a hold állása, meg egyéb apróságok — és ideális alka­lom aranycsinálásra Ára nyesi ná lás receptje Ha felsivít a sziréna... A Kék Fény szerkesztője a Kék Fény műsorpolitikájáról a Helikonból- Abból indulunk ki, hogy a bűnözés helyzete hogyan ala­kul Magydrországon. Nem sta­tisztikát veszünk alapul, ha­nem hogy egy-egy időszakban milyen tendenciát mutat a bű­nözés. Azt valljuk, hogy a bű­nözés alakulása tükrözi a köz- gondolkodást, ennek megfele­lően nekünk az emberek tuda­tára kell hatnunk. Ha nagyon elszaporodnak a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmé­nyek, akkor arra irányítjuk a figyelmet, ha az erőszakos bűncselekmények kerülnek túl­súlyba, akkor arra. A bűnö­zésben elfoglalt helyénél ará­nyaiban többet foglalkozunk a fiatalkori bűnözéssel. Ez azért van, mert fel akarjuk hívni a szülők figyelmét, hogy egy gye­rek életének alakításában a legnagyobb szerepe a szülők­nek van. A műsor alapvető célja olyan közmorál kialakí­tása, hogy minden ember tör­vénytisztelő legyen, valamint ráébresszük az embereket, hogy a széfkulcsot ne hagyják íróasztalban, a pénztárcát ne a nyitott szatyorban tartsáik, it­tasan ne ismerkedjenek meg a kocsmában ismeretlen embe­rekkel. Szinte mindig tanulság­gal járó eseteket mutatunk be.- Nehéz kamera elé állítani a bűnözőket, hisz törvényeink értelmében megtagadhatják a „ szereplést"?- Vannak olyan bűnözők, akik kimondottan szívesen vál­lalkoznak ró. Ezek a „vagá­nyok” általában megmondják az igazat.. . Sokan csak egy: szer bűnöznek, s őszintén meg­bánják tettüket. Őket arra kér­jük, hogy segítsenek nekünk, hogy az ő rossz példájukkal elriasszunk másokat. Aki arra kér minket, hogy ne mutassuk az arcát, s hajlandó beszélni, minden további nélkül meg­tesszük.- Bűnözőkkel való beszélge­tés során a kamera gyakran mutatja a kezüket.- Őszintén megmondom, hogy ennek ritkán van funkció­ja, csupán vágóképre van szükségünk. A 13 éve létező KÉK FÉNY — melynek első adásától Szabó László a műsorvezetője — 10 □Hétfői Sokat forgatott és bő jegy­zetekkel ellátott könyv az Aure­us tractatus de Lapide Philo- sophico, aza'z a Bölcsek Kövé­nek kereséséről és megtalálá­sáról szóló munka. Úgy 1500 táján nyomtatták egy St. Gal- len-i nyomdában, s most c keszthelyi Festetics kastély könyvtárában lapozgatjuk, s Tóth István, a Helikon Könyv­tár igazgatója segíti a latint magyarra ültetni . . . „ ... s az így kapott anya­got, melynek neve Alkahes, tedd vitriolos retortókba, hűtsd le, hatoltass át rajto fényt, reszelj bele bizonyos mennyiségű va- sot és egyedül kapsz világító követ. Amint ezt én saját ma­gam készítettem és láttam: íme a természet igazi csodája, nem bújik el előled, mint más ha­landók előtt. Ennek a neve: c. titkos fény, a mágnetikus fény. Ez összegyűjti mind a hold és a nap sugarait, mint azt annak­idején Jáfet fia_Prometeus tette. Ez az arany, amit a levegőből veszel.. Valószínűleg arról van szó, hogy foszforeszkáló anyagot állítottak elő, s annok a leírása ez. Mindenesetre „Arany a le­vegőből" címszó alatt áll. De mielőtt a könyvtár gazdag okkult tudományokkal foglal­Szellemidézés — kút mellett kozó táráról szólnánk, szóljunk magáról a> könyvtárról. Hazánk legnagyobb és leggazdagabb — és egyetlen épségben meg­maradt - főúri könyvtáráról van szó. A Festetics gyűjtemény 50 ezer darabja, az Esterházy gyűjtemény 1000 kötete és a Nádasdyak 4 ezer könyve van a polcokon. A történelemmel foglalkozó és a történeti segéd- tudományokat citáló része gaz­dag: a magyar történelemre vo­natkozik a kötetek 70 százaléka. (Igen híres még a Festetics folyóiratgyűjtemény, melyben a híres „Monteur” című is meg­található — a francia forradalom idejéből.) A könyveket Festetics Kristóf kezdi 1730—1735 között gyűj­teni, akinek fia Pál a gróf, jog­tudós és Mária Terézia udvará­ban a 7 személyes tábla tagja. A mai könyvtárat - amit a ba­latoni nyaralók a múzeummal együtt gyakran felkeresnek — György építette, maga is tervez­te. György egyébként Széchenyi Ferenc sógora, szabadkőműves, a rózsakeresztesek tagja, nagy­mestere. Ö még nem, de fia már az okkult tudományok felé fordul: foglalkozik aranycsiná- lással, szeretettel forgatja a ha­lottak megidézésének, feltá­masztásának metodikájával fog­lalkozó könyveket. Róla még jó tudni, hogy végigjárja Európa egyetemeit, 3—4 doktorátust sze­rez, s tanárai között Bél Mátyást is megtaláljuk. Korának poli­hisztora, akit azonban furcsa életmódja miatt gondnokság alá helyeznek. Évi jövedelmének fe­lét a nőkre költi - nem kis összegről van szó -, a másik fe­lét meg könyvekre. Mindezt szisztematikuson. Néha azonban a kettőt összekeveri: vesz Bécs- ben árverésen egy Corvina­kódexet - aronysúlyban —csak azért, hogy egyik hölgyvendé­gének ajándékozhassa ... (Ez a Corvina állítólag ma a Vati­kánban van.) Ez a bogaras Festetics György veszi az alkímiával foglalkozó könyveket is, s ma neki köszön­hetjük, hogy igen gazdag ebből a szempontból is a könyvtár. Ag- rippa, Paracelsus és a többi nagy munkái ott találhatók a polcokon. E könyvek egyike az ember­készítést taglalja, a lombikbébi gyártás előhírnökeként. A lé­nyeg: a sugárzó nap jótékony­ságát kell közben kamatoztat­ni ... s a többi megy magától. (Igaz, elég sokat kellett várni egy igazi lombikgyerefcre, de Angliában megoldották a ta­lányt és a kislány az idén volt 3 éves.) Az aranycsináláshoz is szeretnénk kedvet adni: ilyen időtényező kell hozzá: bolygó- állás, napállás stb . . . Előbb sárkányzsírt olvasszunk, aztán kutassuk fel a bölcsek kövét, s utána már megy minden mint a karikacsapás. Igaz, egy dolog kell még hozzá: arany- csinálás közben soha ne gon­doljunk a fehér elefántra . . . mert akkor a siker elmarad. Legfeljebb ezüst sikerül. Végezetül: a könyvtár igazga­tói engedély nyomán bárki előtt nyitva áll. Kozma Ferenc Bankéli utált a Romantikus nosztalgiák —és a valóság Úgynevezett „kényes téma” feldolgozására kértem enge­délyt szerkesztőimtől. Az ok és az alkalom hozzá az, hogy 1950 nyarán egy BM-rendelet Magyarországon felszámolta a nyilvánosházakat. Ez a téma tehát „hivatalo­san” nem téma azóta. Mégis, ha szóba kerül, hajlamosak va­gyunk tréfálkozni rajta, esetleg — a „vöröslámpás ház" titok­zatossága iránti romantikus nosztalgiákkal — olykor humo­ros formában meg is kérdője­lezzük az egykori rendelet he­lyességét . . . Mert ki is gondol­na arra 30 év után, hogy ez az intézmény nem is volt olyan „mókás”, vidám helye az „élet­nek"? Évődés közben ugyanis bizonyos fogalmak eltorzulnak, az olvasmány és filmélmények vagy képzőművészeti emlékek révén idealizáljuk őket. Miről is van szó? Maga a prostitúció, a nemi kapcsolatok alkalmi, érzelmileg közömbös és főleg üzletszerű módja alighanem egyidős az emberiséggel. Minden osztály­társadalom állandó kísérő je­lensége. Legősibb formái kulti­kus (vallási) jellegűek, de a görög és római kultúrában már szükségszerű társadalmi jelen­ségnek tekintették ezt. Az első állami bordélyháza­kat Szálon alapította Athénban; (kb. i. e. 590-es évek). A ke­resztény középkorban várurak, városok monopóliumai a nyil­vánosházak. Magyarországon némi késéssel „települnek" ilyen intézmények, elsősorban a német városokban. A titkos prostituáltak megszégyenítése, meghurcolása, kínzatása végig­kíséri a korszakot. Általános ül­dözésük a 16. század első nagy szifiliszjárványa idején kezdő­dik, amikor felismerték, hogy ők a betegség legfőbb terjesz­tői. Embertelen üldöztetésüket a 19. század humanizáltabb polgári felfogása váltotta fel, amely szerint „a prostitúció szükséges rossznak tekintendő". Az államhatalom bevezette az ún. reglementációt, vagyis en­gedélyezte a prostitúciót, de az engedélyes („tulaj”, „madám”, „direktrisz"), kötelezettségeinek szigorú betartása mellett. (Ki­jelölt hely; orvosi vizsgálatok, ellenőrzések). Az önként jelent­kező nőket a rendőrség nyil­vántartásba vette, foglalkozá­suk gyakorlására engedélyt letve nyilvános találkahelyekre adott ki engedélyt. Két jellem­ző passzus a rendeletből: ,,A szobák berendezése csak a leg­egyszerűbb lehet, értékes búto­rok, tükör stb. használata ti­los ... A kéjnők a házban csak utcai ruhában tartózkod­hatnak . .." Pécsett két bordélyház mű­ködött a század első harmadá­ban. Az egyik a Zólyom utca sarkán, a másik a Czinderi ut­cában. Utóbbi 1913-ban nyílt meg, s egy ideig „exkluzív” helynek számított: szalonnalés jól szituált urakkal, kadétokkat stb. A két világháború között fokozatosan „popularizálódott”. Elsősorban a kispénzű bakák, iparossegédek, bányászlegé- nyek látogatták. S persze érett- séqi bankettok után a kíváncsi diákok egy-egy csoportja is „lekanyarodott" erre a tér fe­lől .. . A nagyobb arányú for­galmat azonban a város mint­egy 10—12 „jó" hírű vendéglá­tó helye bonyolította le: itt a titkos prostituált pincérnők, kasszírnők záróráig „konzumál- tak”, itatták a kedves vendé­get, utána a szobákban-is ren­delkezésre álltak. Ezek a höl­gyek rendszeres információkat szolgáltattak a bűnüldöző szer­veknek, cserében az erkölcs- rendészet szemet hunyt... Ha nem „paríroztak” — becsuk­ták őket titkos, üzletszerű ké- jelgésért. (Egy adat szerint a bejegyzett kéjnők száma Buda­pesten 3400; a titkosaké mint­egy 12 000 a negyvenes évek elején). Pécsett egy professzor humánus kezdeményezésére a titkos kéjnőket is rendszeres or­vosi ellenőrzésre kötelezték, hallgatólagosan. Visszakanyarodva a Czinderi utcába: egy korabeli jelentés szerint 1949-ben „a létszám 17” . . . Megszűnése előtt még eléggé nagy a forgalma; szem­tanúk szerint délután 5-től meg­lehetősen zsúfolt az utca kiska- tonákkal és kíváncsiakkal, ci­vilekkel, akik a sorukra vár­tak . . . 1950. június 15-ével a rende­let a nyilvános találkahelyek működését felszámolta. Az itt működött kéjnőket a rendőrség elhelyezte és munkára kötelez­te. így kerültek le néhányon o bányába is. Ezt később korri­gálni kellett, mivel a bányász- asszonyok tiltakoztak a szituá­ció ellen . . . Máshová helyez­ődött („bárca”; bejegyzett prostituáltak). A bordélyházak­ban a prostituáltak ellátást, la­kást és némi osztalékot kaptak; a bevétel nagyobb része a tu­lajdonosé volt. S voltaképp ők maguk is: szánni való, szeren­csétlen sorsú páriák... A tu­lajdonosok a vendégek kényel­mére vonzó környezetet alakí­tottak ki, főleg a századforduló táján. (Ilyet ábrázol a Hunyady Sándor-novellából készült Egy erkölcsös éjszaka c. film is). A különböző tőkésorszógokban a prostitúció megszüntetése (abo- líció) és fenntartása között má­ig folyik a harc. Magyarorszá­gon ennek jegyében egy 1927. évi m. kir. belügyminiszteri ren­delet lényegében felszámolta a bordélyházakat, és megszigorí­totta az államilag engedélye.; zett prostitúciót. M agán-, il­ték el őket. Egy biztos: az 1950-es BM-rendelet az egykori bejegyzett prostituáltak számá­ra lölszabadulást jelentett az állandó kiszolgáltatottság, a társadalmon-kívüliség érzése alól. Többségük állandó mun­kát talált, beilleszkedett a tár­sadalomba, jó néhányon férj­hez mentek, ma már boldog nagymamák. A prostitúció problematikája azonban ezzel nem szűnt meg. Adatok szerint, míg a nemi be­tegségek száma a hatvanas évekig a minimálisra csökkent, 1978-ban a fővárosi nemibeteg- gondozóban 4966 beteget ke­zeltek, ebből 271-et szifilisz­szel . . . Budapesten (becsült adat szerint) 1979-ben 3000— 3500-ra tehető az aktív pros­tituáltak száma. Wallinger Endre Csaknem négy évtizedig ez volt „a” nyilvánosház Pécsett...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents