Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-01 / 119. szám
IO Dunántúli napló I960, május 1., csütörtök Kerekasztal-beszélgetés Ha iskolakörzetesítésről van szó, Baranya megyét példaként szokták emlegetni az országban. Hogyan látják ma az iskolakörzetésítés kérdését az illetékesek? — erre kerestük a választ kerekasztal-beszélge- tésünkön, melyen részt vett Lantos József, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettese, dr. Bárdi László tanácsos, a megyei középfokú oktatási intézmények, Lukács József, az alsófokú intézmények csoportvezetője, Mezei József, a Baranya megyei Népművelési Tanácsadó és Ágoston Tibor, a Volán 12. sz. Vállalat menetrendi csoportjának vezetője. Szerkesztőségünket Gállos Orsolya képviselte. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Ágoston Tibor, Lantos József, dr. Bárdi László, Lukács József, Mezei József és Gállos Orsolya lapunk munkatársa Proksza László felvétele ott van még a régi pedagógus. Ha ő is nyugdíjba megy, a pedagógushiány miatt kényszer- helyzetbe kerülnek ezek a kisközségek, noha a tantermi ellátottság, az oktatás feltételeinek náluk optimálisabbak, mint a zsúfolt körzeti székhelyeken. A megyei vezetés úgy próbált segíteni ezen a gondon, hogy tavaly másfél millió forintnyi bértömeg megmozgatásával átszervezte a pedagógusok és a népművelők területi pótlékának rendszerét. Le is lehetett mérni ennek pozitív hatását. D. N.: Különösen a tanító- hiány égető megyénkben, főként ha arra gondolunk, hogy Pécsett, sőt a háború után az Ormánságban is létezett tanítóképzés. Ezeket mi eleresztettük? Bárdi László: Ebben, a pedagógusképzésben is országos irányelvekhez igazodtunk, akár a körzetesítésben. Biztos, hoqy Baranya nemcsak oktatáspolitikai szempontból lett vesztes, amikor a Kaposvári Tanítóképző kihelyezett tagozata Szek- szárdon, és nem az arra jobban rászoruló Baranyában alakult meg. D. N.: Milyen művelődési lehetősége marad tehát annak a felnőttnek, gyereknek, aki ingázik az iskolájától megfosztott faluból, ahol csak a nagy forgalmú kocsma marad, s ahol gond fenntartani a szerény letéti könyvtárat is? Vajon a kultúráért is utazni kell? Mezei József: A közművelődés területén még kevésbé lehet 'mechanikusan értelmezni a körzetesítést, mint más szféráikban. A magyar településfej- ílesztési politika azt mondja, hogy nem a kisközségeket 'kell megszüntetni, hanem az alapellátást kell megteremteni. A probléma csak az, hogy mindenki mást ért alapellátáson. A hierarchia helyett a közművelődésben is az említett körzeti szempontokat alkarjuk kialakítani. E rendszerben a népművelő a szervezője a körzeti központ, 'ban a kulturális életnek1, ennék színterei a környező kisebb fali- vak, s ébbe a kulturális életbe nemcsak az iskola, a pedagógus, hanem az ott élő többi értelmiségi és szakmunkásréteg is bekapcsolódik. Ehhez any- myiit, ihogy a körzeti székhelyeken most 85 százalékos a főhivatású népművelők aránya —és ez a hetvenes évek eredménye. Amit az élőbb vázoltaim, az a következő lépés, mellyel a kisebb községek sem maradnak magukra a művelődésiben. A hét nevelési központot említeném még, mellyel 'Baranya ismét első helyen áll az országban az iskola és a közművelő, dés kapcsolatát illetően — és a nevelési központok a Ikisifailvak bevonásával végzik munkájukat. D. N.: Az eddig felsorolt problémák megoldásában rengeteget segíthet a Volán 12. sz. Vállalat. Hogyan építették ki a közlekedési hálózatukat az iskolakörzetek szempontjából? Ágoston Tibor: Vállalatunk kiemelt feladatnak tekinti a tanulók utaztatását. 69 körzeti iskoláiba szállítjuk a gyerekeket a megye területén a 234 tagiskoláiból és vissza lakóhelyűikre — naponta 5800 tanulót. Minden év novemberében egyeztetjük a következő tanév utazási igényeit a járási székhelyeken. Ami a gondot jelenti, a napközis és nem napközis gyerekek két időpontban történő 'hazaszállítása. A körzeti iskolák zömében legutóbb Királyegyházán, Hiimeshózán, Samogyapáti- foan, Dobszán, Harkányban már megoldottuk a napközisék hazautaztatását 16 óra után. Az idei feladat e téren a mágocsi, baranyajenői, mecseknádasdi és résziben a vajszlói körzeti iskola 'kérésének teljesítése. Vajszlá eseében a reggeli közlekedésen javítunk. I Lantos József: A gond csak az, hogy ezek nem egyértelműen iskolai járatok. Van úgy, hogy a polgári utasok miatt a gyerekek nem férnek lel az iskolabuszokra. Ágoston Tibor: Ha kizárólag a tanulókat 'hoznánk el a kisközségekből, minimális lenne az utaslétszám, és a polgári utasókat sem 'hagyhatjuk ott. Ami az úgynevezett iskolabuszokat illeti, ilyen működik például Pécsváradon, ahol a busz telepihelyes, és a környező községeikből szállítja be a tanuló, kát, napköziben pedig egyéb feladatokat lát el. Mindegy, miinek nevezzük, fő, hogy a tanú. 'lókat a körzeti iskoláiba be tudjuk szállítani. Figyeljük ezéket a járatokat, ezekről a tanuló nem maradhat le. D. N.: Vegyünk egy példát. Hányán utaznak például reggelente a Zaláta- Vajszló—Siklós vonalon? Ágoston Tibor: Átlagosan 70 —75 fővel ez az autóbusz majdnem eléri a maximális, 80 fős u taglétszámot — ez jelent 46 ülőhelyet, a többi állóhely. A teljes vonalon 270 embert szállít Két autóbusz megy e járat elé Drávacsepelyre és Dráva- szerdahelyre, hogy behozza a polgári utasokat és a tanulókat Ipacsfáról és Kovácshidáról is. Nem mondjuk, hogy nincs az autóbuszon sók utas, mert ez tény. D. N.: A gazdasági megfontolásoknak milyen szerepe van a tanulószállításban? Ágoston Tibor: Mi a tanuló- szállítást kötelező feladatnak érezzük. Nincs a megyében tagiskola, amelynél tagadtuk volna meg a tanulószállítáist, mert a? nem gazdaságos. Mártonjára például 12 tanulóért megy tó 'Pécsváradról az autóbusz. A tanulók váltakozósi idejét mi forgalomszerve zéssel, lehetőség szerint új autóbuszok beállításával, a körű letekkel valló munkamegosztással szeretnénk megoldani. D. N.: Nem biztos, hogy egyedül a Volán nyakába kell varrni ezt a gondot. A Tanulók a vajszlói körzeti iskolában I D. N.: Milyen kapcsolatban van az iskolakörzetesítés a tanácsi, gazdasági körzetesítésekkel? Lantos József: A körzetesítést általában gazdasági szemmel közelítik meg. Ha valahol gazdasági központ alakul, azt mindig követi a tanácsi körzetesítés. Mi ennek megfelelően alakítjuk az iskolahálózatot. Persze, nem lehet figyelmen kívül hagyni a meglévő objektumokat, és ahol azt nem tették meg, éppen ott keletkeztek a gondok. Át nem gondolt körzetesítéssel keletkeztek a zsúfolt iskolák, jöttek a közlekedési nehézségek. D. N.: Bárdi László, aki tanulmányt irt a körzetesítés baranyai tapasztalatairól, hogyan látja ezt a folyamatot? Bárdi László: A körzetesítést a három tényező közül elsősorban a közoktatás indította el, amikor a felszabadulás után megkezdődött a nyolcosztályos rendszer. A szakosított felsőtagozatos oktatás csak nagyobb egységekkel, körzetesítéssel volt elképzelhető. A folyamat összefügg persze a tanácsi, gazdasági körzetesítéssel, amely hol lassította, hol siettette ezt. Most úgy tűnik, a gazdasági, igazgatási szempontok fölébe nőttek a pedagógiai meggondolásoknak. Pedig az iskolakörzetesítés nemcsak gazdasági kérdés. D. N.: Milyen változásokat idézett elő a körzetesítés Baranya közoktatásának szervezeti felépítésében? Bárdi László: A kisiskolások beolvadtak a nagyobb egységekbe. 35 év alatt több iskola (213) szűnt meg Baranyában, mint ahány (203) jelenleg van. Ennek a jellemzéséhez annyit, hogy az országban 11 olyan megye van, amelyik bármelyikében kevesebb az összes oktatási intézmények száma, mint ahány 35 év alatt megszűnt Baranyában. Ezek a számok azt is elmondják, hogy bármennyire nem lehetett volna megteremteni a nyolcosztályos képzést körzetesítés nélkül, a folyamat túl „jól" sikerült. A merev előírásokat kicsit mereven hajtottuk végre, sokhelyütt hiányoztak a feltételek, a mennyiségi változástól vártuk a minőségi ugrást Ehelyett zsúfoltság keletkezett a szállításban, a gyerekek étkeztetésében, égető a tanteremhiány. A települések elhalása a tapasztalatok szerint az iskola megszűnésével veszi kezdetét. A gyerekek nem mindig kerültek jobb körülmények közé — a körzetesítés mégis sokhelyütt folyik tovább, mert ez a helyi tanács hatásköre, és az nem a pedagógiai szempontokat tartja elsősorban szem előtt. Lukács József: Szívesebben beszélek körzetesítés helyett fejlesztési programról, mert ebben ott a pedagógia érdeke, a gazdaságé és az igazságé is. Csak így lehet valamiféle összhangot teremteni — és ez ma még nincs mindenhol. Nem úgy kell körzetesíteni, hogy a kisebb helyről elvonom az összes gyereket, és ottmarad az iskola üresen, hanem úgy, hogy a körzet községei közösen használják a meglévő objektumokat: mondjuk Abaliget és Orfű harmadik-negyedikesei Aba- ligeten, az első-másodikosok Orfűn járnak iskolába. Ezt persze el kell fogadtatnunk nemcsak a szülőkkel, hanem a tanácsi vezetőkkel is. Szeretnénk például megszervezni a nemzetiségi nyelvoktatást Mecsekná- dasdon, de nincs elég tanterem. Ugyanakkor ott van tőle hat kilométerre Óbánya, Ófalu — üres tantermekkel. Ha lehetne egy olyan járatot biztosítani, amely kiviszi, mondjuk Ófaluba, az első-másodikosokat, és behozza Mecsekná- dasdra a körzeti iskolába a felsőtagozatosokat, egészségesebb lenne a helyzet. D. N.: Tehát nemcsak a kisebb helyről a nagyobbá képzelhető el a mozgás, nemcsak a kis falut sújtja a mindenfajta elvonás, hanem mindkét félnek körzetben kell gondolkodnia ... Lantos József: Vajszló körzetében, ahová 12 községből járnak be a gyerekek, részben már létrehoztunk ilyen alközpontokat, és most azt vizsgáljuk, vajon a drága áron végrehajtott körzetesités, a zsúfoltság, amikor csak 40 feletti osztálylétszámokkal tudjuk megvalósítani a szakrendszerű oktatást, az itt elért tanulmányi eredmény milyen arányban van azon iskoláéval, ahol bár összevont, de alacsony létszámú osztályokkal dolgozik a jól felkészült pedagógus. Nem a körzetesítés ellen beszélek, de ezt érdemes meggondolni. D. N.: Alsótagozatos gyermekek számára alakulnának tehát ezek az alközpontok. Elképzelhető, hogy hatékonyabb lesz ezekben a pedagógiai munka? Bárdi László: Természetesen. Kétféle meggondolás csap itt össze: elhangzik az a vélemény, hogy 12 gyerekért pedagógust alkalmazni, iskolát fenntartani nem gazdaságos. Bár azt hiszem, az oktatást nem szabad, nem lehet pénzzel mérni. A pedagógia ugyanakkor azt mondja, hogy a kis létszám hallatlan előny. A pedagógus jobban tud foglalkozni a gyerekekkel, a szülőkkel naprakész kapcsolatot tud tartani. Az aprófalvak kisiskoláiban a pedagógus egyszemélyi nevelőhatása naavobb volt, személy szerint felelősséget tudott vállalni a gyerekekért. Ezt kéDtelen megtenni egy 800—1000 létszámú iskolában, ahol kicsit elvész a gyerek és az érte érzett felelősséq is a 70—80 pedagógus között. D. N.: Siettette a körzetesítést a pedagógushiány is, amiről nem szűnünk meg beszélni Baranyában, noha van tanárképző főiskolánk ... Lantos József: Alapvető gond, hogy nem készítjük fel pedagógusjelöltjeinket az ilyen kisközségekben való munkára. Ezekbe nem lehet pedaqógust kapni — lakásépítési kölcsön-- nel, qépkocsiakcióval, területi pótlékkal is csak nagyon nehezen. Meghal az idős pedagógus — képesítés nélkülit kell helyette beállítani, majd kénytelenek elküldeni a gyerekeket a körzeti iskolába. Hogy Szuli- mánban 9, Besencén 10, Tormáson, Oroszlán, Óbányán is 12 gyermeknél kevesebbet oktatnak, annak köszönhető, hogy Iskolakörzetesítés Baranya megyében közületek gépkocsiparkja mennyiben áll a segítségükre? Ágoston Tibor: Nagyon szívesen vesszük, keressük a segítségüket. Szerződést 'kötöttünk például az újpetrei tszszel a kistótfalui gyerekek Vo- Ikányba való utaztatására, mert ezt a vonalat nem tudtuk ellátni. A Iközületeket viszont köti a gépkocsira kiadott KPM-en- gedély, miszerint csak saját dől. gozóikat, és azok gyermekeit szállíthatják. Az együttműködés nem problémamentes, 'hiszen a gépkocsinak fenntartási 'költségei is vonnak. Szalónta és Új- petre eseténél szerződésiben garantáltuk gépkocsi 'beállítását, amennyiben a tsz kocsija meghibásodik. Voltunk Boksán is a1 kisdéri, a siklájlbodonyi gyerekek ügyében, Almamelléken, a sz'entlászlái tsz-mél, de sajnos nem sikerült megállapodásra jutnunk. Seregnyi probléma oldódna meg az eltérő iskolai órakezdések 'bevezetésével is, de ezt szinte már fel sem merjük vetni... I D. N.: Kollégiumok helyett nem gondolt az oktatásügy a diákutaztatás korszerűsité. sére? Lukács József: Nézetem szerint Baranyában ez utóbbi oldaná meg a problémákat. A 22 millió forintból felépült siklósi diákotthon órából 22 autóbuszt lehetett vo'na venni, és ezzel nemcsak 150 gyereken segítünk. Baranyáiban nincsenek akkora távolságok, hogy a szülő diákotthonba akarná adni a gyerekét. És van egy másik régóta dédelgetett gondolatunk is: ki 'kellene próbálni, legalább 2 körzetben az oktatásügy saját autóbuszait, melyeket nap- IkiöZben polgári, 'köziművelődési célokra is fel 'lehetne használni. Ez nem utópia, hiszen van saját autóbusza a megye öt szakmunkáslképzőjének, miért ne lőhetne akkor egy nagyobb körzeti iskolának is? * D. N.: Az oktatásügy iskolabusza, a kis faluban működő alsó tagozatok, a körzetben gondolkodó népművelés - mindez nem ábránd, hanem józan, megalapozott elképzelés. Mit mondhatunk a következő évtizedek feladatairól? Lantos József: Nagyon specifikusan jelentkezett a körzetesítés problémaköre Baranyában, és így lesz ez a jövőben is. Éppen ezért együtt 'kell szemlélnünk a jelenségéket: ha magasabb szintű oktatást akarunk nyújtani, kölcsönösséget a 'közoktatás és a közművelődés között, ha minden falusi értelmiségi szerepére gondolunk, kiegészítve azzab a társadalom- politikai feladattal, amely kulturált, emberi életet alkar biztosítani minden magyar állampolgárnak — akkor nem szabad tovább feszíteni a húrt a Ikislkö zségek a I apel látó sónak elhanyagolásával. Olyan központi intézkedésekkel, melyeknek nemcsak a kisközség látja 'kárát, hanem másfelől a zsúfolt nagyváros, a lakótelep is. A centralizálás helyett inkább körzetekben, a I centrum okban kell gondolkodnunk . . . D. N.: Azaz meg kell végre barátkoznunk azzal a ténynyel, hogy Baranya valóban aprófalvas megye ...
