Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-05 / 122. szám
1900. májút 5., hétfő Dunantmt napló 5 Tudunk-ciiéltiiiiitatni? Drávátok - van! Közös tettek a lakóhelyért „Miután a köziégi közös tanács megbízott ezzel, így hát a falukrónika megírását megkezdem” — olvasom az 1977-es évkönyvben, amely Révfalu, Drávátok egyik társközségének mindennapjait hagyományozza az utókor számára. A Hajdani krónikások veretes mondataira emlékeztető bevezető után jönnek a részletek, amiből kiderül: itt mindenki mindennel törődik. Azzal is, hogy „meghalt a falu legiszákosabb embere. Annyira alkoholista volt, hogy kenyeret sem rendelt rendszeresen a szövetkezeti boltból ...” Könnyű lenne ezek állapján azt hinni, hagy a Ikörzetben élőket az ilyen apró érdekességek foglalkoztatják. Ennél azonban sokkol többről van szó: a falu. val, a ikörzettel való törődésről, a fejlődés segítéséről. Olyan magatartásról, amelynek célja: megmutatni, hogy — a tanácselnök fogalmaz így — Drávátok van, figyeljenek rá és társiközségeire, mert olyan embereik laikják, alkik bíznák településük jövőjében, s ezért többet tesznék az átlagnál. A székhelyiközségekben mindössze 700 ember él, a három társközségben — Bogdásán, Drávakeresztúron és Markócon — ennél csak ötvennel többen. Kis falvaikról van szó, aipró a1 közigazgatási körzet is. A lé- lékszám mai már nem csökken. Ilyen oldalról egyaránt gondoik voltak korábban Drávátokon és különösen Révfaluin. Az utóbbi helyen jelenleg mindössze hét állandó bejelentett lakos van. Amikor Győrvári Márkkal és Ágoston Lajossal, a Drávátok! közös Községi Tanács elnökével és vb-titká rá val 'beszélgettem, elsőként mégis Révfalut hozták szóba. Mert céljaik jelképe ez a nagyon kicsi és nagyon szép környezetben fekvő falucska. A víz, az öreg és szeszélyes Dráva a záloga Révfalu jövőjé. nek. A cél — országosain is első és figyelemre méltó kezdeményezés: jó lenne kialakítani egy horgaszkertet, az üdülőtelepeik, vagy éppen a kertbarát-közösségek mintájára. Itt a csatorna, a haltág, a Dráva, három oldalról ölelik Ikörbe az egyelőre csak a tanácsi vezetők elképzelésében élő hörgő szkertet. Az emberek igyekeznek a zöldbe, a nyugodt 'környezetbe, a kikap csolódós felé — ez a „töltet” az okos cél megvalósításához. Vagyis: támaszkodni a jó ötletekre, kiaknázni a lehetősége, két és ezekre alapozva dolgozni a terület jövőjéért — ennék jelképe Révfalu.- Körbejárunk minden javaslatot - mondja Győrvári Márk -, mert úgy véljük, a választás lehetősége nyújt alkalmat a jó megoldások megtalálására. Nem kell nagy dolgokra gondolni: Drávátokon egy átrkan átvezető híd elkészülte annyit ér az itt élőknék, mint a fővárosiaknak a1 metró. Mindenesetre a javaslat elhangzott, és ennék alapján a híd el is készült.- £s ha nem? Ez kedvét szegheti a javaslattevőnek, s legközelebb már nem szól a falugyűlésen a hídról.- Arról nem, de másról igen! Hiszen vita, érvek győzték meg arról, hogy javaslata adott időben megvalósíthatatlan. Éppen a falugyűlés az, dhal a legélénkebbék a viták. Az itt elhangzottakat a körzet lakói figyelemmel kísérik, s ha felve- téseiknék eredménye van, legközelebb még szívesebben jönnék el vitatkozni lakóhelyük jelenéről, jövőjéről. Ennek az alapja az a hit, hogy ennek a körzetnek van perspektívája, s hogy céljainkat el is fogják érni.- A falun egy-egy véleménynek szélesebb visszhangja van, mint a városokban — mondja Ágoston Lajos. — Ha valaki nem kap friss kenyeret abban az egy boltban, ezt már szóvá teszi sökaik nevében, vagyis a köz érdekében. Pécsett az ember ilyenkor elmegy egy másik boltba . .. Kell ehhez a szó. kimondás is. Ennél azonban többre von szükség. Mindenekelőtt fel kellett ébreszteni az emberék érdeklődését a körzet élete, jövője iránt. Ez oz erjesz- tője a falugyűlések élénk vitáinak. Jellemző, hogy a legutóbbi tanácsülésen a 23 tag közül 18-an kértek szót, amikor a költségvetési tervet vitatták meg. Az itt készült jegyzőkönyvben olvasom: ,,Ezen a fórumon is köszönetét kell mondjunk a lakosságnak, a tanácstagoknak, a társadalmi és tömegszervezeteknek, különösen a termelőszövetkezet vezetőinek és dolgozóinak az elmúlt évben végzett társadalmi munkáért." Csoknem egymillió forintról van szó. Ennyit ért 1979-ben őzönként, a iköz érdekében végzett munka. — Ha az ember csak a kötelességeit teljesíti — hallottam Győrvári Márktól -, akkor is érhet el eredményéket De mi meg ákatrjuk mutatni, hogy Drávátok van, s ezért az elvárásoknál sokkal többet kell tennünk. Két jellemző példa, mindkettő a1 „hogy Drávátok van" törekvést igazolja. Megszakítás nélkül hatodik éve a d'rávafo- kidké a díszes serleg, amelynék felirata: „A véradásban a legjobb eredményt elérő baranyai körzet". A másik példa: minden előzmény nélkül összever- buváltak lányoktól és fiatal asszonyokból egy kézilabda- csapatot. Azóta mindössze egy vereségük volt miközben megyei és járási spaintafciádakat nyerték, s övék lett a Felszabadulási Kupa is. A múlt évben a drávatoki tanács utak és hidak építésére, parkfenntartásra, a közvilágítás, ra több pénzt fordított, mint amennyit eredetileg tervezték. Az oktatási-kultuirá'His-sportcé- lokra szánt előirányzatot több mint 100 000 forinttal tetézték meg. Mindezt a tanács egyedül nem tudta volna megvalósítani. Az összhang, a közös munka meglétét érezzük lép- ten-nyoman, amit a tanácsi vezetők úgy mondanak: egymást segítve dolgoznak a közös cél érdékében a helybeli politikai, társad almi-gazda sági szervék. — A fejlődéshez csak ennyi nem elég — mondja Győrvári Márk. — Az eredményék attól is függnék: tudunk-e a körzet lakóinak választási lehetőséget biztosítani, tudunk-e célt mutatni. Mészáros Attila Drávatoki falurészlet Munkásdinasztia, 1980 Bayer László munka közben a Sopiana Gépgyár műhelyében Hogyan élnek Bayerék? egvan még az a Zsigmond utcai ház, ahol Bayer László gyerekeskedett, sőt mint mondja, azóta alaposan megszépült, a környékével együtt Valamikor ennek a háznak egy szobája és konyhája jelentette számára az otthont Itt nevelkedett nővérével, bátyjával együtt Jól emlékszik a hajópadlós hálószoba, cementes konyha szegényes berendezésére, az utcai kútra, ahonnét a vizet hordták» a kapura, amit édesapja nyitott először reggelenként munkába indulva, s többnyire ő csukta utoljára. I. Autókarosszéria-lakatos volt maszeknál dolgozott. A pénz, amit keresett, nem volt elég az öttagú család eltartására, esténként még házakhoz járt kályhákat javítani. Később a 14-es számú Autójavítónál dolgozott, innét is ment nyugdíjba. A három gyerek közül László akart apja nyomába lépni — nővére és bátyja a kesztyűs szakmát tanulta, később mindketten a Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezetben dolgoztaik — de nem vettéik fel aútó- ikarosszéria-lakatosnak. A So- pianát ajánlották neki, s 1951- ben idejött szerszámkészítőnek. Itt is maradt: — Utólag már nagyon örültem neki - mondja. - Megszerettem ezt a szakmát és jóval változatosabb is, mint a karosz- széria-lakatos munka. De azért az autókat ma is nagy becsben tartom. Amikor 1957-ben megnősült, a felesége szüleihez költöztek a Felsőhavi utcába. Itt is szoba- konyhás lakásban éltek. A fiataloké volt a szoba. Három év múlva lakást kaptak a Sopiana segítségével a Garay utcában. Szoba-konyhás, fürdőfülkés lakást Bútort is vásároltak. — Volt egy motorom - meséli. — Szépen rendbetettem, kivittem a vásárba. Aki megvette, a bútorgyárban dolgozott. Elintézte, hogy rövid idő alatt kapjunk egy hálószobabútort. De a hatvanas évek nemcsak nekem, az egész családnak szerencsésen alakultak. Akkor kaptak lakást a nővéremék, akkor vásárolt házat a Marx úton a bátyám is. Bár igaza ven a feleségemnek, hogy amióta összekerültünk, egyfolytában gyűjtünk valamire, sok segítséget is kaptunk. A feleségem nagyszülei 1962-ben vásároltak nekünk egy használt Trabantot. Volt egy nagyobb területű szőlőjük, azt adták el, saz árából vették a kocsit. Egy darabot azért meghagytak a szőlőből, mondván, hogy később mi építhetünk oda egy házat, de az elmaradt. Úgy döntöttünk, hogy leadjuk a Garay utcai és a Felsőhavi utcai lakást, öszeköltözünk a feleségem szüleivel. Vettünk egy háromszobás családi házat a Sándor utcában. II. Azóta mindig van valami csinálni való. Bevezettették a gázt, parkettáztok, megvették az olaj kazánt — központi fűté- ses a házuk.- Hát ez az - mondja kissé lemondóan. — Akkor nagyon örültünk neki. Kényelem, sza- bályozhatóság, tisztaság. Ezt jelentette o központi fűtés nekünk, Most a gondot is. Egy erős téli szezon alatt kilenc-tíz- ezer forint a fűtés. Valamit 'ki kéne találnunk... Egyelőre ott tartunk, hogy előrelátóbban gazdálkodunk. Tartalékolunk pz olajvásárlásra. De az embernek mindig újabb céljai vannak, azokat is meg okarja valósítani. Tatarozni kell o házat, be kell fejezni az orfűi nyaralót. Bátyja halála után egy-kétévig mégi a Marx úti házban lakott, aztán úgy döntött, hogy eladja. A pénzt szétosztotta a két gyermek^ között, s ő a lányához költözött. Bayerék öt évvel ezelőtt vették meg a telket, s azóta felépítették a hétvégi nyaralót. Apa és fiú volta szakmunkás, segédmunkás, minden szabad- és ünnepnapjukat munkával töltötték. De segítettek nekik a barátok, kollégák. A Fenyves sori nyaraló már az ifjú Bayer László nevén van. III. Az apa 44, o fiú 22 éves. A fiatalember a Széchenyi Gimnáziumban érettségizett, gép- jármű-szerkezettan tagozaton. Az AFIT-nál akart munkát vállalni — de kevesellte az órabért, s inkább édesapja munkahelyét választotta.- Én örültem neki, hogy idejön — szól közbe az édesapo. — Gondoltam, egy kis lendületet adcik neki és talán a beilleszkedését is megkönnyitem. Betanított köszörűsként kezdett, de elhatározta, ha indul a szakmunkásképző tanfolyam, jelentkezik. Erre nem került sor — kevés volt a jelentkező. Egy év-múlva átkérte magát marógépre, mert akkor az a hír járta a gyárban, hogy a marósoknak indítanak szakmunkás- képzőt. Végül erre már nem is jelentkezett, mert időközben átkerült meósnak. Most többek között azokat a szerszámokat ellenőrzi, amiket édesapja készít.- El is tudná készíteni ezeket?- Nem — válaszolja gondolkodás nélkül. - Amit én csinálok, az nem szakma, csak foglalkozás. És ma már az ember nagyon keveset ér egy szakmával. Remélem, hamarosan behívnak katonai szolgálatra és mikor visszajövök, mindenképp meg akarok tanulni még egy szakmát. Valószínű, hogy nem lesz nehéz dolga, ha az a tehetség és szorgalom lakozik benne, ami édesapjában. Az idősebb Bayer Lászlót kiváló szakmunkásként, szorgalmas, lelkiismeretes dolgozóként tartják számon o gyárban. Ezt a művezetője, Piros Károly mondta, hozzátéve egy epizódot, ami Bayer László szakmaszeretetét, hozzáértését példázza. Elromlott oz üzemi orvosuk vérnyomásmérője. Valakinek eszébe jutotE'flogy adják oda az „öreg” Bayernek, ő majd megjavítja. Nem tévedett. IV. De az idősebb Bayer László sokkal szerényebb annál, hogy dicsérje a munkáját. Szívesebben beszél arról, hogy úgy látja, a fia is meggyökerezett a gyárban, hogy tavaly hozták a tervet. — Elégedett embernek érzi magát? — Nyugodtan, kiegyensúlyozottan élünk — válaszolja. — Azt hiszem, ez majdnem azonos az elégedettséggel. És azért csak majdnem, mert mindig vannak kisebb-nagyobb gondjaink és mindig vannak vágyaink, amiket szeretnénk megvalósítani... — Mondjon egyet... — Kicsit távolabbi — válaszol nevetve - de a fiam megnősül, otthon kell neki. De ha jól meggondolom, ez nem megvalósíthatatlan. Biztos, hogy fedél lesz a fejük fölött. Legrosszabb esetben nálunk is megférnek, amíg a kislány is felnő. He meg mindenképp saját lakásra vágynak, legfeljebb eladjuk az orfűi nyaralót vagy a kocsit, segítünk nekik ... — Az ön édesapjának mi volt a legnagyobb álma? — Egy ház - válaszolja csendesen. - Egy egészen kicsi családi ház, ami a sajátja, körülötte egy kis kert, amiben dolgozgathatott volna. — Tudom, mit akar kérdezni — soho nem teljesült a vágya ... Török Éva
