Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-01 / 119. szám
Éljen pártunk és népünk megbonthatatlan egysége! Hogyan értékelik a szakszervezetek a munka verseny tapasztalatait? A Dunántúli napló Szili Józsefet, az SZMT titkárát A szakszervezetek a múlt évben a párt és gazdasági vezetéssel együttesen kellő figyelmet fordítottak a a dolgozóknak termelési feladatok végrehajtására történő mozgósítására, a cselekvőkészség kibontakoztatására. 1979-ben újszerű feladatként jelentkezett az, hogy a mennyiségi szemlélet és gyakorlat helyett a munkaverseny- mozgalomban is a gazdálkodás minőségi tényezőit erősítő törekvések kerültek előtérbe. Ez jutott kifejezésre a szakszervezeti vezető testületek és a bizalmiak azon együttes ülésein, amelyeken véleményezték a vállalatok éves terveit és fogadták el a termelési és gazdálkodási célkitűzések sikeres végrehajtását segítő munkaver- seny-szabályzatokat. Ezekben nagy szerepet kapott a termelés költségeinek csökkentése, a versenyképes exporttermékek növelése, a takarékos gazdálkodásra való törekvés. A felajánlások jobban igazodtak a népgazdaság fejlődésének időszerű követelményeihez. A munkaverseny fő szervezője, mozgató ereje megyénkben is az 5500 szocialista brigád, amely ma már közel 60 000 dolgozót számlál. Az MSZMP Baranya megyei végrehajtó bizottsága a közelmúltban megvitatta a Szakszervezetek Megyei Tanácsa jelentését a párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére kibontakozott munka- verseny tapasztalatait. Erről beszélgettünk Szili Józseffel, az SZMT titkárával. — A szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséhez, a versenylendület fokozásához és tömegesítéséhez nagymértékben hozzájárult a SZOT és a KISZ KB múlt év augusztusi felhívása, amelyben kérték a vállalatok, üzemek és intézmények dolgozóit, hogy a XII. pártkongresszus és hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulóját szervezettebb, jobb munkával, újabb termelési eredményekkel köszöntsék. A verseny időtartama ez év december 31-ig tart és értékelésre, a legjobb eredményeket elérő gazdálkodó egységek, munkáskollektívák, szocialista brigádok kitüntetéseire a jövő év tavaszán kerül sor. — Hogyan minősítették a munkaversenyeken való részvételt? — A SZOT és a KISZ felhívásához szinte valamennyi gazdálkodó egység csatlakozott. A vállalatok gazdasági és mozgalmi vezetése reálisan értékelte az I. félév tapasztalatait, a II. félév tennivalóit és a dolgozók részéről megnyilvánuló tenniakarást. Újból felülvizsgálták az éves terv teljesítéséi nek — illetve, ahol ez indokolt volt — túlteljesíthetőségé- nek lehetőségeit, elsősorban a termelés hatékonysági, a minőségi követelmények előtérbe .helyezésével. A megfogalmazott célok, a konkrét vállalások bizonyítják, hogy dolgozóink megértették a munkaverseny jelentőségét, felismerték, hogy a továbbiakban csak a hatékonyabb, a gazdaságosabb termeléssel, a belső tartalékok jobb feltárásával vállalhatnak részt a népgazdaságra egyre nehezedő terhek csökkentésében. Követelményként került megfogalmazásra, hogy a termékszerkezet korszerűsítése, a gazdaságosság érvényre juttatása mellett valósuljon meg. A gazdálkodás hatékonyságának biztosítása párosuljon az érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésével. A hasznos munka- időalap növelésére, az anyag- és energiaféleségekkel való takarékosságra, a költségek csökkentésére irányultak a vállalások. Az exportra termelő vállalatainknál a felajánlások elsősorban ű termékek jó minőségben történő gyártását és a határidők betartását tartalmazták. A munkaverseny magasabb követelményeket állított a gazdasági vezetéssel szemben, mert a felajánlások teljesítése feltételezte á munkaszervezés javítását, a folyamatos munka biztosítását. A dolgozók kritikusan, jogosan vetették fel a munkaszervezés hiányosságaiból eredő anyag- és alkatrészhiányt, az ezekből eredő állásidőt. A megye vállalatainak 1979. évi gazdálkodási eredményei is bizonyítják, hogy az év közben megújuló munkaverseny során jobban előtérbe került a tartalékok feltárása. Javult a gazdasági vezetésnek az üzem- és munka- szervezési tevékenysége is. A jubileumi munkaverseny jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy igen sok vállalatunk, mezőgazdasági üzemünk, szövetkezetünk kimagasló eredménnyel zárta múlt évi gazdálkodását. Ezt bizonyítja, hogy a közelmúltban 21 vállalatunk, ipari szövetkezetünk, ÁFÉSZ és 5 termelőszövetkezet vehette át a Kiváló címet; 2 üzemünk élüzem lett, ketten a Kiváló gyáregység, ketten miniszteri dicsérő oklevél elismerésben részesültek és egy a Kiváló körzet címet nyerte el. — Kérem, hogy összegezze a munkaverseny 1980, évi helyzetét. — Fontos feladatnak tekintettük, hogy a szocialista munkaverseny lendületét erre az esztendőre is átvigyük. Ez még jobban szolgálja a vállalatok éves terveinek, a szigorúbb gazdálkodásból adódó követelmények teljesítését. A vállalások, a felajánlások még konkrétabban tükrözik a takarékos gazdálkodást, a minőségi munkára való törekvést, az exportkötelességek teljesítését. Nagyobb figyelmet fordítunk a vállalati tervek készítésére, és az ezeket véleményező munkásgyűlések, együttes ülések, a szocialista brigádvezetők és a termelési tanácskozások előkészítésére, az üzemi demokrácia fórumrendszereinek jó működtetésére. Tettük ezt azért is, mert most lényegesen fokozódott a dolgozók érdeklődése a közügyek, a vállalatok eredményei és problémái iránt. Sok helyütt, elsősorban ott, ahol a bizalmiak a csoportjaikkal megtárgyalták a kiadott írásos anyagokat, a közösen kialakított véleményeket mondták el, azt, hogy mit akarnak tenni a reájuk háruló feladatok teljesítéséért. E tanácskozásokat a dolgozó kollektívák tettrekész- sége jellemezte annak ellenére, hogy több helyütt a tervek tárgyalására csak márcus hónapban kerülhetett sor. Elsősorban a szocialista brigádok tettek a céloknak megfelelő vállalásokat, amelyekre épülnék az üzemék, vállalatok vállalásai is. A tervkészítési bizonytalanság elmúlásával folyamatossá, ütemesebbé vált vállalataink termelése, amelyhez további lendületet adott a Láng Gépgyár Sziklai Sándor brigádjának felhívásához történő tömeges csatlakozás. A március 22- én és 29-én megtartott kommunista szombatok méltó példái voltak a dolgozók tenniakará- sának. A csatlakozásokat különösképpen nem kellett szervezni, sőt azt hangsúlyoztuk, hogy csak ott tartsanak kommunista szombatokat, ahol az előállított termékekre a népgazdaság igényt tart. 1979-ben is és 1980-ban is a dolgozó kollektívák, a szocialista brigádok nemcsak a termelésben, hanem más társadalmi munkák végzésében is élen jártak. A kommunista szombatokon teljesített munka hozzájárult a nép- gazdasági, vállalati, mezőgazdasági célok megvalósításához — ugyanakkor a gyermekintézmények fejlesztésének anyagi eszközei is bővültek. Az eredmények mellett szólni kell arról is, hogy a versenymozgalomban lévő lehetőségek a kollektívák cselekvőképességeinek még teljesebb kibontakoztatását ma is több tényező együttesen akadályozza. A versenycélok néhány helyen túl általánosan vannak megfogalmazva, ez esetben nehéz konkrét vállalásokat tenni. A vállalások teljesítéséhez esetenként szervezetlenségből, kooperációs problémákból adódóan nem tudnak folyamatos anyag- és alkatrészellátást biztosítani. Az anyagi ösztönzés sem kielégítő. Több helyütt fennáll az egyenlősdi szemlélet, mozgóbérek nem elég célszerű, serkentő felhasználása. — A szakszervezetek véleménye szerint milyen feladatok figyelembevétele biztosíthatja a munkaverseny további kibontakoztatását? — Tapasztalataink alapján a további feladatainkat az alábbiakban látjuk: A vállalati tervteljesítést folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és ha szükséges, a vállalásokat rugalmasan kell a soron következő feladatok megvalósításához igazítani. Szükségesnek tartjuk azt, hogy a munka- és a szocialista brigádok legalább negyedévenként vizsgálják felül vállalásaik időszerűségét, értékeljék azok megvalósulását, és ha szükséges, bátran módosítsanak, azokban igazodjanak az új feladatokhoz. Előtérbe kell helyezni és folyamatos gyakorlattá kell tenni azt, hogy az anyagi és erkölcsi ösztönzés és elismerés az eddigieknél szorosabban kapcsolódjon a gazdálkodási feladatok megoldásához. A vállalati gazdálkodás értékelése során év közben is kerüljön sor a munkában élen járó dolgozók és kollektívák anyagi és erkölcsi elismerésére. A gazdasági vezetők munkájának értékelése során kapjon nagyobb hangsúlyt a dolgozók, a brigádok vállalásai teljesítésének feltételeit biztosító munka- és üzemszervezési tevékenység. Tovább kell növelni a munkaverseny nyilvánosságát, a propaganda és agitációs munkát elsősorban a soronkövetkező feladatok végzésére kell irányítani. A most folyó szakszervezeti választásokat is fel kell használni a szocialista munkaverseny tartalmi fejlesztésére, hogy a vállalások még inkább a termelés minőségi jegyeinek erősítését eredményezzék. Mitzki Ervin A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat üzemei között a Hirdi Kenderfonó lett az első a XII. kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben Pillantás a lövőnkbe Érdemes-e az emberiség jövőjét akár csak fél évszázadra előre is kutatni, szabad-e mostani anyagi és szellemi javainkból erre bármely csekélyke részt is elpazarolni, almikor holnapunkat sem látjuk mindig tisztán. Tételezzük fel, hogy a tudomány maii eszközeivel képesek vagyunk mondjuk 2030-ig hazánk jövőképét felvázolni, hasznosíthaitja-e ezt a ma embere? Talán túlságosan leegyszerűsített a válasz, ha azt mondom: igen. Lányom bíró, fiaim mérnök szeretne lenni, kicsiny gyerekkoruk óta dédelgetik majdani jevőjükben megvalósulható állmot. Ehhez azonban be IkeMett őket íratni az általános iskolába, gimnázium, ba, egyetemire ikelll küldeni őket, a gyermekkoruk színes jövőképét, a sókkal szürkébb valóságnak megfelelően kell átalakítani, hogy végül is terveik megvalósuljanak. Néhány esztendeje Bognár professzorral, hazánk gazdasági világikutató intézeténeik igazgatójával beszél getve felmerült a kérdés, hogy a tudósak számítottak arra, hogy a közel-keleti háborútól függetlenül is az olaj értékéin, fogytával azon felül fog értékesülni. A professzor számos korábbi cikkére hivatkozott, amelyben imáir 1963 körül is prognosztizálta ezt. Talán éppen ebiben az időiben szüle, tett nálunk az energiagazdálkodás ésszerűsítésének programjai, amely az olaj és földgáz fokozottabb hasznosítását helyezte előténbe. Nemrégiben a Magyar Tudományos Akadémián egy fiatal pécsi adjunktus „Elemzések és prognózismódszerek hasznosítása az iparvállalati tervek megalapozásában" című kandidátusi értekezésének vitájában a jelölt kutatásának egyes megállapításával kapcsolatiban megkérdezték: a példáiban szereplő vállalataik terveikben, távlati elképzeléseikben figyelem be vették-e a matematikai, statisztikai, számítástedhnikai módszerekkel tudományos alapossággal meghatározott prognózisokat a piaci, munkaügyi fejlesztési elképzeléseikben, azt is elismerve, hogy ezek természetesen nem fetisizál hatóik. Sajnos ennek nagyon kevés jelét látni, a legnagyobb baj, hogy többnyire az éppen rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrások, a napi piaci helyzet a meghatározó, még a gaz. dasági 'mikiroszf érában is.' Pedig számos országban rájöttek, hogy rendkívül hatékony fegyver birtokába jutnak azok, akik a tudományos, gazdasági, ideológiai, sőt politikái ügyekben is képeseik a jövőről megalapozott képet alkotni. Ez már az évszázad elején is nyilvánvaló volt (...de miért ne számíthatnám Vemét is ide), amikor sei-fi írók előfutáraiként H. G. Wells ai tedhniikai és természettudományi távlatok számításokon alapuló előrejelzéseit elfogadtál, az emberek gondolkodásában, életében várhatóan bekövetkező tényként. A jövőkutatás valódi elterjedése azonban a hatvanas években gyorsult fel, egy Japánban rendezett konferencián már háromszáz jövőkutató tárgyalt az. eimlberiség holnap járói, holnapután járói. Ebben az évtizedben már a Világ különböző országaiban hatszáz futurológiái intézet működött. Tevékenységük aiz em beri ség jövő jénelk kutatása elsősorban, a jövőkutatás által jkaipott információkat azonban már most hasznosítani szeretnék, éppen ez a legfőbb gond, hogy miként lehetne megalapozottan visszaszámolni jeleni gondjaink megoldására. . Maradjunk azonban holnap- utánunknál, kíséreljük meg, hogy akárcsak fél évszázaddal előretekintünk. Kovács Géza, a közgazdaságtudományok dokT tora „Jövőkutatás és társadal- rrjj tervezés” című nagysikerű könyvének néhány gondolatát szeretném segítségül venni képzeletbeli utazásomhoz. Milyen lesz természeti környezetünk? Remélhetően rájövünk, hogy a társadalom fejlettsége, felszabadultsága nem a természet erőinek leigázásától, hanem attól függ, miként tud o társadalom harmonikusan visszaépülni az átfogó természeti környezetébe. A társadalom- technikai-gazdasági bázisának jövőképében az emberi munka szerepének gyökeres változására számíthatunk. Az önprogramozással működő automatikus gépi berendezések, a számítógépek társadalmi-gazdasági tevékenységünk valamennyi területét radikálisan átalakítják. Az eddigiektől merőben eltérő munkamegosztás és társadalmi tagozódás óriási tudati változásokat eredményez. Érdemes elidőzni néhány mondat erejéig Kovács Géza nagy távlati jövőképének harmadik legfontosabb eleménél, a társadalom tagozódásánál is. Aligha érdemes osztályszerkezetekről beszélni, ai jövő évezredben az osztálymegkülönböztetések minden bizonnyal elvesztik jelentőségüket. A 30—40 év múlva szükségszerűen megvalósuló „második szocialista iparosítás", a társadalom tudományos irányításának magas szintje hihetetlenül felgyorsítja o társadalmi mobilitást, amely természetesen a szociálpolitikában is nagyarányú ráfordításokat, gyökeres változásokat követel. Az elmondottak valószínűsítésére elégséges az említett technikai berendezések irányításához szükséges munkaerő elengedhetetlenül magas képzettségére hivatkozni. A tevékenység és a képzettségi önmagában is csaknem elmossa meghatározásában, életszínvonalában is a termelésirányítók és munkások közti különbséget. Fél évszázad múlva milyen- lesz hát életmódunk, mit tekintünk ebben igazi értéknek? A munka bizonyára a mostaninál sokkal nagyobb intellektuális értékével számolhatunk. Ennek növekedésével, o munka bonyolultságával, a termelési technika átalakulásával például újból nőhet a kis kollektívákban végzett munka jelentősége, hiszen előfordulhat, hogy o Pécsi Bőrgyár egész termelését o mostaninál hússzarta kevesebb ember állítja elő. Nem biztos, hogy irodaházak lesznek, lehetséges, hogy az ügyvitel kilenctizedét gépek végzik, a többit pedig az ügyintézők otthon is megcsinálhatják. A munkában egyébként minden bizonnyal a változatosság és at kollektivizmus játssza majd a döntő szerepet. A világban talán sosem volt annyi 'bizonytalansági tényező, mint nápjaiiinlkiban. Földünk néhány térségéiben félelmetesen igazolódni látszanak a mellhúséi nézetek, a terrorizmus újalbb és újalbb veszélygócokat teremt, a különböző társadalmi rendszerek közötti politikai el- hidegülés a gazdasági kapcsolatokban is bizanytallanságdkat okoz, a gravitáció-azonban akkor is megvátozhatatlan fizikai törvényszerűség lenne, ha Newton almája akkor.nem esik le ai fáról. Jövőképünket a társadalmi törvényszerűségek tudományos felhasználásával kell kialakítanunk, ehhez kell vissza1, sízálmlá'lni mostani teendőinket is. Különösen a fiatalok kél! hogy higgyenek a tudományosain megalkotott jövőképekben-, részt vegyenek olyan döntések- iben, amelyek ennek kialakítására- születnek;' dolgozzanak ezért, hiszen' nagyobbrészt őket érintik, csak számukra válhatnak valósággá. Lombosi Jenő
