Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)

1980-05-19 / 136. szám

Kollégiumok új szerepkörben Ifjúsági tnrizmns Baranyában Szálláshely van, a program a kevés B ár az időjárás nem ezt mutatja, nemcsak a naptár, hanem a turistaforgalom megnövekedése is bizo­nyítja: tavasz van, s hamarosan nyakunkon a nyár. Egy tavalyi felmérés szerint Pécs és Baranya Budapest és a Balaton után a legkedveltebb kirándulóhely a magyar fiatalok körében, s körülbelül ez áll a külföldiekre is. A Havihegyről a Mont Blancra Sikerült! Dr. Andok Csaba a Tátra ormain Pécsi fiatalok Európa tetején A bátorság nem azonos a vakmerőséggel! A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság barcsi parkettagyára Évente hetven futball- pályára való parketta Jöhetett a műanyagpadló, vagy a legújabb idők terméke a faltól falig szőnyeg, bár si­kereket értek el, a klasszikus padlóburkolót, a parkettát nem tudták kiütni a nyeregből. Ré­gen volt az, mikor a barcsi parkettagyárnak értékesítési gondjai voltak, ma nem győzi az igények kielégítését, pedig naponta 300 köbméter parket­tának való fát vágnak fel. A Somogyi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság barcsi gyár­egysége udvarán mindenütt különböző fából fűrészelt desz­kák szigorú rendberakott hal­mai és a még felvágatlan rönkfák alkotnak labirintszerű „utcákat”. A gyár zsúfolt, az alapanyag tárolásához rendel­kezésre álló terület kicsi. Ter­jeszkedésre nincs lehetőség, hi­szen a nemzetközi forgalmat bonyolító műút, a vasút és a Dráva közé ékelődtek. Pedig a jó minőségű faáru egyik fel­tétele, hogy a rönkfa 3—4 hó­napos természetes száradás után kerüljön csak a mestersé­ges szárítóba, és ezután követ­kezzék a megmunkálás. A vevők pedig várják a jó minőségű parkettát — amely­nek készítése a gyárnak csak egyik, de legjelentősebb tevé­kenysége. Az igények maradék­talan kielégítése érdekében hajtottak végre az elmúlt év­ben 150 millió forint értékben rekonstrukciót, új fűrészcsarnok épült és új nagy teljesítményű nyugatnémet berendezést állí­tottak munkába. . Az idén jelentkező fenyőfű­részáru hiánya nem érinti a parkettaüzemet. Legnagyobb mennyiségben tölgyfát, továbbá kőrist, diót, cseresznyét és bük- köt dolgoznak fel. (A főmérnöki iroda különböző fából készült parkettlécekkel borított fala mintabemutató teremnek is be­illik.) Egy év alatt 430 000 négy­zetméter parkettát gyártanak, ez­zel 70 futballpályát lehetne be­fedni. Ebből 140 ezer négyzet- méter a hagyományos, vagy ahogy szaknyelven mondják, hornyos parketta. A többi az új termék, az ún. panel- vagy szalagparketta. Ennek gyártását 1975-ben kezdték, s az új ter­mék iránti kezdeti idegenkedést most nagy érdeklődés váltotta fel. A panelparketta három rétegű, ragasztott faanyag, és a felső 4 milliméteres réteg a ne­mesfa. Készítése szigorú tech­nológiai fegyelmet igényel, hi­szen a szélek kidolgozásához századmilliméteres pontosság kell. Hiszen épp ebben rejlik az előnye, a hagyományossal szemben, felrakása ugyanis könnyű és gyors, házilag is el­készíthető. (Az Ezermester egyik nemrégen megjelent száma pontos leírást közöl azok szá­mára, akik maguk vállalkoznak a felrakásra.) S. Zs. Ifjú horgászok versenye A faddi holt Dunánál vasárnap a kedvezőtlenül szeles, borús Idő elle­nire sikeresen befejeződött az ötö­dik országos ifjúsági horgászvetél­kedő Tolna megyei döntője. A má­sodik napon evezésben, horgász cél- badobásban és halfogásban kellett bizonyítani a fiataloknak. A halfogó versenyszám érdekessége volt, hogy nem a legtöbb, hanem a legkeve­sebb zsákmányt kifogó győzött, ten mészetesen nagyobb halakkal. A helyezetteket horgász könyvsoro­zattal jutalmazták. S részt vesznek az augusztus 10—17. közt Fadd-Dom- bariban meg rendezőnő országos dön­tőben is. Pécs diákváros, s ez nagy szerencse, mert a csúcsidény­ben nyáron a megürült kollé­giumok nagyrészt fedezik a szállásigényeket. Ezzel magya­rázható, hogy noha Pécs nem éppen szállodai kapacitásának bőségéről ismert, Baranya még­is olyan szállásháttérrel várja a fiatal turisták tavaszi-nyári ro­hamát, amely az elsők egyike Magyarországon. Csak az Exp­ress, amely a legfőbb szerve­zője a diákturizmusnak, 34—35 ezer vendégéjszakára tud he­lyet biztosítani a főiskolák és egyetemek kollégiumaiban, a siklósi diákotthonban, a Hotel Minaretben és a Fenyves Szál­lóban, valamint az egyetlen rendelkezésükre bocsátott kö­zépiskolai kollégiumban, a Vegyipari Szakközépiskola Kol­légiumában. Ehhez járul még hozzá Pécsett a városi tanács művelődési osztályának a szer­vezésében az Asztalos János Kollégium szálláskapacitása. (A többi középiskola, illetve szak­munkásképző intézet kollégiu­mát vagy tatarozzák, vagy va­lamilyen nyári rendezvény, to­vábbképzés résztvevőinek lesz a szállása.) Egy éjszaka, kivéve a Fenyves Szállót, 30—50 forint. Sört lvó(k)nak való Ma Ivó napja lévén, széles körű baráti és ismeretségi kö. rünkben kutatást kezdtünk olyan személy után, akit előre meg­fontolt szándékkal, vagy éppen meggondolatlanul Ivó kereszt­névvel ajándékoztak meg szü­lei. A kérdezősködés közben — többen félreértve eredeti szán­dékunkat — presszóba, étterem­be, kricsnibe, cseh óba, kocs­mába, büfébe, talponállóba és még a jóég tudja hova invitál, tak bennünket minthogy szinte mindenkinek akadt ivócimborá­ja, vagy éppen .olyan nagy ivó, akit figyelmünkbe ajánlott, ám egysem, aki személyi igazol­ványában, mint keresztnevet mutathatta volna e hárombetűs szót. Már lankadni látszott kuta­tó kedvünk, amikor valami még­is „horogra” akadt. A figyelmet felkeltő informátor személyét fedje most homály, mivel ő egészen más indítékból próbált segítségünkre sietni, mint azt szándékunk diktálta. A „nyomozás szálai” végül is Nagynyárádra vezettek, ott is Gonda Sándorhoz, a majsi Kossuth Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet szárító üzemé­nek vezetőjéhez. — Mindössze öt éve, a ka­tonaságtól történt leszerelésem­től foglalkozom intenzíven a söröskorsók gyűjtésével. A gyűj­tés gondolatát egy volt fazekas katonatársam indította el ben­nem, aki leszerelésünkkor meg­ajándékozott egy gyermekfej- nagyságú, duplafülű korsó­val. Leszerelés utón „leseper­tem” a falu padlásait, s mi­vel nagyon sokon itt Szlovákiá­ból települtek ót, tetemes meny- nyiségű szlovákiai üvegkorsóra Az Express adatai alapján az idei nyárra a 34—35 ezres szál­láskapacitásból mintegy 28 ez­ret már lefoglaltak. így, első lá­tásra ez eléggé hízelgő kép: jut mindenkinek szállás. Csak­hogy a kérdés bonyolultabb. A lefoglalt vendégéjszakák túl­nyomó többsége ugyanis a hét végére esik, így ezek az idő­pontok szinte telítettek, a hét elején viszont jórészt kihaszná­latlanul maradnak a szálláshe­lyek. Ennek valószínűleg egyet­len oka van: a pécsi nyári szín­ház kivételével alig akad Ba­ranyában vonzó, külföldön és belföldön is reklámozható prog­ram a nyárra. A természeti szépségek, a műemlékek ked­véért pedig legfeljebb csak a szabad szombatjukat, vasár­napjukat áldozzák fel a belföl­di turisták, de szabadságot nem vesznek ki érte. Elgondol­kodtató, hogy vajon mi pécsiek, baranyaiak, az idegenforgalom gazdái, s gazdasági hasznának élvezői, nem vagyunk-e kissé elbizakodottak, amikor szinte minden propagandát és prog­ramot a Mecsek természeti szépségeire és a ránk maradt műemlékekre, történelmi neve­zetességekre hagyunk? és palackra tettem szert. Poha­rakra, korsókra, Léváról, Ga- lántáról, Losoncról és Duna- szerdahelyről, valamint az ott működő serfőzdék saját pa­lackjaira, amit később kiegészí­tettem a hazai gyártók soro­zataival, vagy másfél százra. — Közben híre ment hobbim­nak, ennek köszönhetem, hogy a Haggenmacher üvegek mel­lett birtokomban van az Első Magyar Részvény Sör, Kőbá­nya, VII. Munkás utcza 3. 0,45 I- feliratú palack is. — No, de kóstoljuk csak meg a Szalon, o Kinizsi, o barna és o malótapezsgő italokat, mert nemcsak a folyékony ke­nyérnek van más-más íze, de ugyanazon italnak is más za­matot kölcsönöz egy-egy korsó- állítja a házigazda. # A gyűjtemény legkisebb fe­deles (féldecis) korsócskájával kezdjük^ s ha már lehet, miért ne választanánk az öblös, más­fél literes bajor krigliket? A Schwabachból származó ólom­cink korsó alaposon meghúzza kezünket, óm a meisseni porce­lánból készültek helyrebillentik veszni látszó egyensúlyunkat. A Mindezzel együtt is igen nagy nemzetközi ifjúsági turistaforga­lomra számíthatunk ezen a nyá­ron. Az ötletszerűen, egyénileg ide látogatókat nem lehet elő­re számba venni, csak a turis­tacsoportokat: a Szovjetunióból 21, az NDK-ból 11, Bulgáriából 11, Lengyelországból 14, Fran­ciaországból öt, az NSZK-ból két ifjúsági turistacsoport érke­zik az eddigi információk sze­rint, csoportonként 35—40 fő­vel. Baranyából pedig mintegy 2600 fiatal utazik szervezett tu- ristaútra a Szovjetunióba, az NDK-ba, Csehszlovákiába, Len­gyelországba, Romániába, Bul­gáriába, Jugoszláviába, Auszt­riába, Spanyolországba és Tö­rökországba. Országos viszonylatban is igen jelentős a baranyai diá­kok természetjáró turizmusa. Már valamennyi középfokú tan­intézetnek van országjáró diák­köre, összességében több mint másfél ezres taglétszámmal. Megyei találkozójukat éppen e hét végén rendezik meg Sikon- dán. Az eddig nem szervezet­ten túrázók számára új lehető­séget teremtett idén a KISZ és az Express „Hazai tájakon” ak­ciója, amely többfordulós or­szágos csapatverseny természet- járó és kulturális programok­kal, feladatokkal. A legjobb boranyai csapatok most szom­baton mérik össze a tudásukat Pécsett, a verseny megyei dön­tőjében. jabloneciekhez érvén, már di­rekt jókedvünk van. Akár Svejk úr is beállíthatna, mint ked­venc prágai ivójába. Itt is meg­lelné ismerős poharát, épp úgy, mint a Kehelyben. De hazai „edényből” fogyaszthatná itt a sört a krakkói, a Constantái, a burgaszi, belgrádi vendég, mint ahogy megszokott fadonqákból összeállított korsóját kérhetné a Leningrádból és a Szocsiból érkezett. A habónsorozatnól némi né­zeteltérés támad o ház asszo­nyával, aki mivel már előzőén kitiltotta az ivóból a másfél éves Gábort, most férjét „zsarolja”, hogy ha hozzá mer nyúlni — eredetije a kolozsvári népmű­vészeti múzeumban van — a másfél literes habánkörsóhoz, máris elbúcsúzhat a mohácsi idegenforgalmi irodában félre­tett, bagatel 1500 forintos ón­kupától. így, mivel égen-földön más Ivó nevet viselő ismerő­sünk nincsen a Zsolnay gyárban készült söröskorsóval emléke­zünk még a Nobel-díjas Ivó Andric horvát íróra. Kapu László Fotó: Schindl József A Havihegy sziklafalát heten, te többször megmásszák, a Pi­list úgy ismerik, mint a tenyerü­ket, otthonosan mozognak a Magas Tátrában és Fogarasi havasokban, következzék hát az Alpok! így gondolkodtak a Pécsi Or. vosegészségügyi SK hegymászói, amikor elkezdték megszervezni tiyári nagy túrájukat, mely a tervek szerint július 20-tól au­gusztus 20-ig tart Előtte, június, ban még egy főpróbát tart a Tátrában, majd nyugatnak ve­szi útját a hét tagú csapat: dr. Andok Csaba orvos és hat orvostanhallgató, Bánovits Éva, Bátai István, Farkas György, Győrfy Mihály, Jánosy Eszter és Tuboly Erzsébet. Az első állomás Ausztria, a Magas Tauern. Itt elsősorban a téli körülményekhez, a 3000 mé­ter feletti magassághoz szoktat, ják szervezetüket, s „mellesleg” megmásszák a Gross Glocknert (3789 m) és a Gross Venedigert (3674 m). Ezután egy kis szusz- szanás következik, Münchenben, a híres Schuster féle sportáru­házban kiegészítik felszerelésü­ket, melynek listája már most is 236 tételből áll. Münchenből ismét felfelé ve­zet útjuk, Franciaországba, Eu­rópa tetejére, a 4807 méter ma­gas Mont Blancra. Itt főszerepet kap az időjárás is, mert ha a tenger felől betör a front, akkor megvadul az amúgy békés hegy­óriás. A tapasztalatok szerint kedvező a júliusi időpont, s ak. kor a pécsi hegymászók közül elsőnek ejthetik el a ritka „tró­feát”. A túra Svájcban zárul. A tervek szerint a Walisi Alpok­ban a 4473 méter magas Mat­tem horn és több mint 4600 mé­ter magas Monte Rosa a cél. Ez utóbbi csúcsnak magyar vonat­kozása, hogy az 1860-as évek­ben Déchy Mór jutott fel először oda az addig legyőzhetetlennek hitt déli oldalról. A Berni Alpok, ban pedig egy nem kevésbé is­mert „márka” várja őket: a 4165 méter magas Jungfrau. Kétségtelenül merész vállalko­zás. Csak jól felkészülten, ed­zetten tudják teljesíteni és ha a szerencse is melléjük szegő­dik. A csoport tagjai több éve birkóznak a sziklafalakkal, ala­posan ismerik a hegymászás szépségeit — és veszélyeit is. Tudják: a bátorság nem azonos a vakmerőséggel. A vállalkozáshoz persze pénz kell, nem is kevés. A pécsi hegymászók eddig elsősorban saját zsebükből teremtették meg az anyagi feltételeket, most megpróbálják „bérbeadni” sa. játos tudásukat A csoport egyik „vezére", Kátai László tárgyal a PIK-kel, mert elvállalnák magas pécsi épületek tisztítását, javí­tását. Budapesten már jól be­vált gyakorlat ez. Az OSC hegy­mászói például 250 ezer forintot kaptak a fővárosi gyógyszertári központ lemosásáért. Nagy ösz- szegnek tűnik, de megvon a he­lye minden fillérnek. A pécsiek most például egy mikrobuszt szeretnének valakitől bérelni, mert egy emberre körülbelül 60 kilogramm felszerelés jut, amit bajos lenne vonaton kivinni. S van egy másik ötletük is, amiről még félve beszélnek, mert eléggé szokatlan. Anyagi, tár­gyi támogatás fejében szívesen lennének amolyan reklámembe­rei üzemeknek, vállalatoknak. Külföldön bevált szokás ez. A hatvanas években két angol ta­nítónő így vágott neki egy Landroverrel a Himalájának. A pénzt reklámból teremtették elő. Legfeljebb a csúcson meg kel­lett enniök mondjuk egy tábla Cadbury csokoládét Megtették, hisz amúgy is éhesek voltak. Belényessy Csaba nettói ö ISO korsó, ISO palack

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents