Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)

1980-05-17 / 134. szám

1980. május 17., szombat

Dunántúli napló

3

Hándel-oratórium a Székesegyházban

Pécs ismét bebizonyította, hogy zeneéletének súlyos gondja ellenére ma is a hazai muzsiko együk jelentős központja. Egyazon napon, május 12-én két olyan nagyszabású zenei vállalkozás színhelye volt a város, melyből egyik-egyik is elegendő vonzerő nemcsak a helyi közönségnek, hanem a fővárosból, sőt a külföldről érkező- nék is.

Délelőtt a sportcsarnokban a szakmunkástanulók 6ezer(!) főnyi, ünneplőbe öltözött, fegyelmezetten felvonuló cső. portja hallgatta Pécsi Géza tanár irányításával a Filharmonikus zenekar Breitner Tamás vezényelte hangversenyét, este pedig a Székes- egyházban Antal György keze nyomán Händel oratóriuma, a Belsazar csendült fel

nagylétszámú és lelkes közönség előtt — holott a televízió karmesterversenyének gálaestje és a budapesti Madách Színház vendég iátéka nagy konkurenciát jelentett a hangversenynek.

Mindkét koncert küldetést tölt be. A szakmunkástanulóké is országos figyelmet érdemel, de nem lehet szótlanul elmenni a fennállásának 30 éves jubileumát ünneplő Liszt Ferenc Kórus, hazánkban az utóbbi évtizedekben egyedülálló kulturális vállalkozása mellett sem. A Belsazar ugyanis már a 10. Hön- del-oratórium, mellyel az együttes közönségét megismerteti.

Szép és élményt adó volt az oratórium előadása. Hétfőn este a Dómban éppen a bibliai történeteket felidéző

Händel-művek gerincét képező kórusok hangzottak fel, a műhöz legméltóbban. Nem mintha o közreműködő helyi és vendégszóíisták (a műsorlap sorrendjében): Andor Éva, Prevoz János, Nagy Gábor, Takács Tamara, Kovács Péter és Balatinecz Márta nem énekeltek volna hittel, szép hangon, biztos szólamtudással, olykor az ünnepi esemény szintjén. Mégis: hazai hangverseny rendezésünk gyakorlata szinte lehetetlenné teszi, hogy a több társulatból összeválogatott szólisták rendelkezésére álljon egy. néhány nap a közös próbák, ira, melyben a hat művészegyéniség együttessé váljék. Ez az oka, hogy ők (minden egyéni kiválóságuk ellenére) a mű valódi drámai feszültségével bizony adósaink maradtak —, ne feledjük: Händel oratóriumai színpadnélküli drámák!

A Liszt Ferenc Kórus a fáradhatatlan Antal György útmutatásai nyomán, élve a hosszabb, elimélyültébb próbaidőszak nyújtotta lehetőséggel, a szólistákénál gazdagabb kifejezéssel, több színnel tudta megszólaltatni a bibliai sokadalom hangját. A Zeneművészeti Főiskola1 helyi tagozatának zenekara felkészült és tehetséges kísérője volt az oratóriumnak. Ha ők is hosszabb tradíció részesei lehetnek imajd, bizo. nyara a mainál árnyaltabb és változatosabb artikulációt tudnak a mű és mestere szolgála tálba állítani.

Székely András

Képernyő előtt

Mohács és a többiek

Nemeskürty István híres ember, abban a szép patriarchális, de némileg kihívó értelemben, ahogy Petőfi mondta: „Van-e ki e nevet nem ismeri’’. Gondolom, nincs.

S még kevésbé lehet olyan valaki, aki azt mondaná: olvastam, de nem érdekel. Nem, Ne- meskürtynek csak hívei és ellenfelei vannak, mert könyvei olyanok, hogy nem tűrik meg a közömbösséget. Talán mert az ő sajátos történelemkönyveiben — történelmi esszéiben — jelen van az indulat, az érzelem is. És az indulat csakis indulatokat válthat ki. EllenkezőéA Capella Accademica kamaraegyüttes hangversenye

A művek belső értékei fontosabbak

Szerdán este zajlott le az idei hangversenyévad utolsó filharmóniai koncertje a Liszt teremben. Egy osztrák kamaraegyüttest hallottunk, a Capella Accademica nevű, Bach- és Mozart- műveket korabeli hangszereken játszó társaságot.

Amióta az előadóművészetben megjelent az igény a régi művek korhű hangzású előadására, egyre-másra tűnnek fel együttesek, amelyek korabeli hangszerekkel, vagy azok kópiáival rendelkezve egy szűkebb zenetörténeti korszak interpretá. ciójára specializálódnak. Rengeteg új információt hordozhat egy ilyen előadás még ismert művek megszólaltatása esetén is: alapvetően megváltoznak a hangzásarányok, a dinamikai struktúra, a hangszínek. A szerdai hangversenyt hallgatva azonban bebizonyosodott, hogy nem ez az elsőrendű probléma a régi muzsika hiteles tolmácsolásában. Bármennyire is élveztük az intim, puha hangzást, a natúr kürtök, a barokk oboa (1780-ból!) különlegesen szép hangszínét, élvezetünket folyamatosan zavarta, hogy az előadók ennél nem is akartak többet. Láthatóan elégedettek voltak, hogy ilyen hagszerekkel koncertezhettek. A művek értelmezése, formai arányainak kibontása és érzékeltetése a kis részletek megfogalmazása hidegen hagyta őket. Hiányzott játékukból a ritmikus tartás, egyforma előadói pátosz. szal közeledtek Bach-hoz és Mozarthoz. Az önkényes tempó és dinamikaváltások tipikus romantikus magatartást jelentettek, ami teljesen ellentmond a műveknek. Pedig remekművekről van szó: Bach 202. kantátája; az E-dúr hegedűverseny és Mozart D-dúr Divertimentója (K. V. 251.) szerepelt programjukon.

Ruha teszi az embert — mondja a közmondás, ami ebben az esetben nem volt igaz. A korabeli mezbe öltöztetett hangzásnál sokkal de sokkal fontosabb a művek belső értékeinek feltárása és megmutatása, mert ez hordozza a legtöbb információt a korról, szerzőről, szerzői szándékról. És ezen értékek lehetnek az előadói stílus és magatartás egyedüli meghatározói.

Kircsi László

A legnépszerűbb a szakközépiskola

Gyorsmérleg a nyolcadikosok továbbtanulásáról

Az idén minden korábbinál több nyolcadikos kíván továbbtanulni, ez derül ki az egyetemi számítóközpont most elkészült gyorsstatisztikájából. Míg tavaly a nyolcadik osztályt végzőknek „csak” 96,1 százaléka nyújtotta be jelentkezési lapját valamely középfokú iskolába, ez év tavaszán ez az arány már 96,5 százalékra emelkedett.

Hazánk általános iskoláiban különben 120 ezer tanuló fejezi be júniusban alapfokú tanulmányait, csaknem 40 ezerrel kevesebb, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Az utóbbi 15 évet áttekintve kiderül, hogy a legtöbb nyolcadikos — 181 ezer, illetve 182 ezer — 1968-ban és 1969-ben volt, azóta számuk csaknem tíz éven át folyamatosan csökkent. 1978-tól tapasztalható ismét kismértékű, folyamatos emelkedés.

Változatlanul érvényesül az idén is az utóbbi évek egy másik tendenciája: a legnépszerűbb a szakközép- iskola. Az idén végzők a szakközép- iskolák 31 ezer helyére pályázhattak, ám ennél többen adtak be jelentke- kezési lapot, a túljelentkezés 28 százalékos volt. A gimnáziumokban szeptemberben 23 ezer első osztályos kezdheti meg tanulmányait, az érdeklődés azonban erősen megoszlik a különböző iskolák között. Összesen mintegy 22 ezren pályáztak, ez azonban országos átlag, magában foglalja azt, hogy egyes népszerű középiskolákba sokszoros volt a túljelentkezés, másutt pedig még fogadhatnak diákot. A múlt évhez képest egyébként, akárcsak a szakközépiskolák, a gimnáziumok iránt is nőtt az érdeklődés. A tavalyinál némileg kevesebben pályáztak a szakmunkásképzőkbe, ám a jelentkezés még nem zárult le, csaknem ötezer hely

várja még a nyolcadikosokat. Bár évről évre mind népszerűbbek azok a szakközépiskolák, amelyek a szakmunkásoklevél mellé érettségit is adnak, országosan körülbelül háromezer hely még ezekben is betöltetlen; a felvehetőknél 66 százalékkal többen jelentkeztek viszont az úgynevezett középfokú képzési célú szakközépiskolákba. A szakemberek mindezzel kapcsolatban megjegyzik: az előző években is hasonlóan eltérőek voltak az arányok, a szeptemberi tanévnyitásra azonban a fölvei* tek száma igazodott a keretszámokhoz.

Érdekes képet mutat a jelentkezési statisztika a megyék viszonylatában. A fővárosi nyolcadikosok 99,1 százaléka kíván továbbtanulni, ezzel szemben viszont a legkevesebben Sza- bolcs-Szatmár megyében jelentkeztek, de az itteni arány is megközelíti a 93 százalékot. A budapesti gyerekek körében is a legnépszerűbb a szak- középiskola, ezt követi a gimnázium, majd a szakmunkásképző. Szabolcs- Szatmár megyében viszont a szakmunkásképző vezet, s az utolsó helyen a gimnázium áll.

Eltérés tapasztalható a községekben, illetve a városokban élő gyerekek jövőt illető elképzelései között is. A falusi iskolákból a tanulóknak a fele szakmunkásképzőkbe, a városi gyermekek 61 százaléka pedig a szakközépiskolákba és gimnáziumokba jelentkeztek. A lányok elsősorban gimnáziumban tanulnak tovább, országos átlagban minden negyedik leány ezt az iskolatípust jelölte meg, s nagyon népszerű körükben a köz- gazdasági, az egészségügyi és az óvónői szakközépiskola is. Száz fiú jelentkezőből viszont országos átlagban 31 szakközépiskolában, 55 pedig szakmunkásképzőben szeretne tanulni.

FILM JEGYZET

SZERELMI VALLOMÁS l-II.

Színes, szinkronizált szovjet film Rendezte: ILJA AVERBAH

Fösztreptök: m snwsm. juhi ihatiijev. uhu uvrov

I evelet kaptam nemrég, ■- melynek írója szóvá teszi, hogy noha a nézők nagyobb tömegei a „szórakoztatóbb, látványosabb nyugati filmek felé orientálódnak”, heti jegyzeteimben sorra lehúzom azokat. „Bezzeg az új magyar és a szovjet filmek vetítésein lesüti a szemét.” E héten — hogy mentesüljek némiképp az elfogultság vádjától, a világsajtó kritikáiból idézek a hét két bemutatója kapcsán.

Világtükör és égtáj

Az első film az amerikai Hazatérés, a második o szovjet Szerelmi vallomás. Tehát:

„Az új idény egyik legjobb játékfilmje a Szovjetunióban Hja Averbah Confession of Love című filmje. Jevgenyij Gatorilovics forgatókönyve alapján készült, aki egyike a legte, betségesébb meg nem alkuvó íróknak, és akinék személyes tapasztalatai a némafilm korszakába nyúlnak vissza. Alig kétséges, hogy ez Averbahnaik talán a legjobb munkája.” (Variety, 1979. II. 9.)

„Kiváló film. Három, a vietnami háborúval kapcsolatba kerülő személy egymással ellentétes Vietnam -élményét ábrázolja. Noha nincsenek benne csatajeleneték, a film mégis taszítja az amerikai nézőket, és zavart kelt bennük ...” — írja a Hazatérésről ugyancsak a Variety 78. február 15-]. száma.

A The Times véleménye (78. V. 28.): ,,A film tiszta giccs, melodráma, mely cukrozott kínjainak mélységeivel egy viktoriánus regényírót is pirulásra késztetne .. . rémes forgató- könyve egyformán szajkózza a pacifisták és a patrióták kliséit... Szerelmi viszony szövődik Sally és egy tolókocsihoz kötött háborús rokkant között, mely groteszkül kezdődik és különféle nehézségek közepette teljesedik be... Sally ágyába invitálja (a rokkantat), és 'köblét nyújtja neki, amely - mint tudjulk — az egyetemes anyaság szimbolikus gesztusa... A rendező filmjében alig tett egyebet, mint cselekményt alkotott ahhoz o legendáihoz, melyet az amerikaiak háború utáni méltóságuk foszlányaiból alkottak.” ,,Az új filmművészet — amely- lyel Hja Averbah is azonosította magát — mindezen kezdeményezéseinek közös nevezője oz az erkölcsi nyugtalanság, amit a társadalmi érzületek és kritériumok rendszerében végbemenő, nem szemlbetűnő, de alapvető átértékelődések miatt érez az alkotó. Ahogy ezt Miron Csernyenko definiálta: a plusz a mínusz oldalára csúszott át és viszont. A régi fehér elveszítette egyértelmű fehérségét, megszürkült, furcsán problematikussá vált. Az egykor démoni- zált fekete elvesztette élességét, hirtelen olyan 'bonyolult skálát alakított ki, hogy az már néha áthajlik a féhérbe." (Kino 79. okt.)

„A XXXI. cannes-i filmfesztiválnak kétségtelenül legjelen- tősébb filmje a Hazatérés volt, amely témájában és művészi mondanivalójában is igen aktuális.” (Lityeraturnaja Gazeta, 78. VI. 28.)

Az idézetcsokor is tanúsítja, egyazon filmnek lehet nagyon is eltérő megítélése. S ez nem jelenti azt, hogy a vélemények ne lennének megalapozottak,

hiszen a kritikusok mindig saját egyéniségük és szempontjuk alapján formálnak véleményt. Ilyesformán elképzelhető, hogy mindegyik kritikusnak van igazsága, sőt az is, hogy ezek kiegészülnék egymással és a néző saját véleményével. Több szem többet lát...

A kritikában leírtak nem kívánnak dogmákká lenni a filmbarátok számára, a filmjegyzeteimben leírtak pedig csupán egyetértésre vagy ellenkezésre tartanak számot. Azaz feltételezik, hogy az olvasó is látta azokat a filmeket — gyártó országra való tekintet nélkül.

A filmjegyzet nem kritikája a filmnek, hanem egy hozzászólás a film várható visszhangjában. Ezért is van, hogy kevés nézőt vonzó közepes filmékről alig írunk, s többet azokról, amik nagy közönséget vonzanak, de vitathatók szemléletük, v i I ág nézetű k, igazságtartalmuk miatt. A levél azonban figyelmeztetett arra is, hogy éppen mert a közönség egy rétege nemzetisége szerint néz filmet, s nem értéke miatt, nagyobb figyelmet fordítsanak a „keleti” filmekre is. Felhívandó a figyelmet annak erényeire is, s nemcsak a „nyugatiak" hibáira.

Zárva o jegyzetet, a Hazatérésről inkább osztom a The Times véleményét, mint a Lityeraturnaja Gazetáét: minődén erénye ellenére alapjában rossz filmnek tartam, s o Szerelmi vallomást, minden hibája ellenére megnézésre ajánlhatom a1 filmművészet barátainak.

Bodó László

két is persze, erre mondta Nemeskürty, hogy régi igazság: aki szelet vet, vihart arat. Hogy mennyi ellenfele van, nem tudható, nem derült ki abban a beszélgetésben sem, amelyet vele Zöldi László felkészülten, rokonszenvesen és egyszersmind „provokatívan” folytatott, de gondolom, nem is a számok érdekesek. Vannak ellenfelei, s ez a lényeg, s ezek az ellenfelek szemrebbenés nélkül megtették őt a kárhoztatott de- heroizálás atyjának, majd később — mások? ugyanezek? — a gyanús hazafiúskodás prófétájának. Két leghíresebb könyve alapján. Az Ez történt Mohács után, majd a Requiem egy hadseregért kétségkívül meglepő előzmény nélküli, felkavaró hatású volt,' történelmünknek egy-egy korszakát a megszokott képtől alaposan eltérően vizsgálta, tárta fel. Ne- meskürtynek az az ismert, s most ebben az interjúban ismét hangsúlyozott nézete, hogy a történelem nem papírszagú, pókhálós ismerettár hanem élő, máig ható valóság, amelynek tanulságai, igazságai nélkül aligha élhetünk felelősen a jelenben sem — ezekben a könyveiben, s más munkáiban is realizálódott.

Igazságok? Zöldi László, a kérdező egy igen izgalmas kérdésre — látszólag ellentmondásra — js feleletet kért. Nemeskürty István tudvalevőleg filmes is, stúdióvezető, sőt szigorúan véve elsősorban az. Ebben a minőségében tevékenyen bábáskodott az Egri csillagok és A kőszívű ember fiai, majd ugyanígy az ismert „deheroi- záló" Hernádi—Jancsó filmeknél. Hogyan egyeztethető ösz- sze a két vonulat? Hogyan lehetséges, hogy valaki egyetértsen egyfajta romantikus történelemszemlélettel éppen úgy, mint történelmünk szikárabb, igazabb, szigorúan a tényeket feltáró szemléletével? Hogy lehetséges, hogy például Török Bálint alakja egyszer „pozitív hősként” dereng fel a múltból, másszor 16. századi főúri haramiaként? A válasz talán nem elégítette ki Nemeskürty ellenfeleit, de híveiben megerősítette a sejtést, hogy egyetlen igazság kedvéért nem szabad elégetni, kidobni az ablakon az összes többit. Mert igaz ugyan, hogy a meztelen tények igazsága az első számú igazság, de az is igaz, hogy van a dolgoknak több megközelítési lehetőségük is.

Gárdonyi Géza, amikor egyes figurák egyes jellemvonásainak elhanyagolásával hősöket teremtett a késői utókor számára, végül is példát teremtett, maradandót alkotott, mindenekelőtt talán a romantika kedvelőinek, vagy egy életkor jogos igényeit kielégítendő. Másfelől pedig az életben alig léteznek a romantika megkövetelte „tiszta jellemek”, akár feketében, akár fehérben. Az emberek körülményeik, gondolkodásuk, az események hatására többnyire változnak, [gy van ez a jelenben is, s ha a történelmet annak tekintjük, ami, vagyis a szakadatlanul változó, alakuló, zajló életnek — ami történetesen a múltban játszódott akkor így kell szemlélnünk alakjait is: a maguk belső ellentmondásaival, fölismeréseikkel, változó tetteikkel.

H. E.

(