Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-16 / 133. szám
1980. május 16., péntek Dunántúlt napló 3 Á Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) A Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés tagállamai, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége képviselői a politikai tanácskozó testület 1980. május 14—15-i varsói ülésén értékelték • testvéri, védelmi szövetségüknek a béke szolgálatában kifejtett 25 éves tevékenysége eredményeit és áttekintették az európai enyhülésért és biztonságért, a világbéke megszilárdításáért vívott harc időszerű kérdéseit. I. A politikai tanácskozó testület ülésének résztvevői megelégedéssel állapították meg, hogy nagy jelentőségű esemény volt a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítség- nyújtási Szerződés 25 évvel ezelőtti aláírása, válaszként a NATO tömbjének megalakítására, az európai háborús veszély fokozódására és a békeszerető államok biztonsága elleni fenyegetésre —, különösen e katonai tömb vezető köreinek azon irányvonalára, amely Nyugat-Németország újrafel- fegyverzését célozta. Testvéri szövetségünk — mint ahogy tagállamaink is — együttműködik és együtt munkálkodik más államokkal, valamennyi békeszerető erővel, s negyed- százada létfontosságú feladatokat old meg magabiztosan és hatékonyan, megakadályozza a háború kirobbanását Európában, minden eszközzel hozzájárul a béke megszilárdításához, a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, az államok közötti egyenjogú, békés együttműködés fejlődéséhez. A Varsói Szerződés tagállamai a békéért, a biztonságért és az enyhülésért vívott harcban — mint eddig is — következetes és elvi álláspontot képviselnek, alkotó magatartást és jóakaratot tanúsítanak, bátran kezdeményeznek. A tárgyalásokon valóságérzékről tesznek tanúságot, készek figyelembe venni mások törvényes jogait és érdekeit. Az elmúlt 25 év, a Varsói Szerződés aláírása óta lezajlott események egész menete, a szerződés tagállamainak tapasztalatai meggyőzően mutatják, hogy a mai világban a nemzetközi biztonság megszilárdítása, az enyhülési folyamat fejlesztése érdekében tett minden újabb lépés annak a határozott harcnak az eredménye, amelyet a népek, valamennyi haladó és demokratikus erő, az imperializmus erő- és diktátum-politikája; a konfrontációra és a konfliktusok szítására, a fegyverkezési hajszára és az államok belügyeibe való külső beavatkozásra irányuló politikája ellen folytatnak. Az elmúlt évtizedek legnagyobb eredménye, hogy sikerült megszakítani azt a tragikus körforgást, amikor a béke csupán rövid lélegzetvételnyi szünet volt a világháborúk között, és kibontakoztatni a legszélesebbkörű harcot azért, hogy a háborúkat örökre száműzzék az emberi társadalom életéből. A népeknek az antifasiszta háborúban aratott győzelme és a háború utáni fejlődés eredményeként Európában kialakult földrajzi és politikai realitásokat minden állam elismerte, megerősítették az európai államok határainak sérthetetlenségét, az európai kontinensen haladás történt a stabilitás megszilárdításában és a békés államközi kapcsolatok fejlődésében. Hosszú és nehéz volt az út a negyedszázada megkötött osztrák államszerződéstől a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, illetve a Német Szövetségi Köztársaság között aláírt kétoldalú szerződésekig, a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodásig. Bulgária, Magyarország és Románia, illetve az NSZK kapcsolatainak normalizálása is része volt ennek. Az imperializmus és a revansizmus erői támasztotta akadályok ellenére végigmentünk az úton, megszűnt a feszültség számos veszélyes forrása, jó olap jött létre az európai államok kölcsönös bizalmához, az európai béke és biztonság sorsáért érzett közös felelősségükhöz. A szocialista országok kezdeményezésére összehívott európai biztonsági és együttműködési értekezlet a realizmus politikájának és valamennyi résztvevő jóakaratának nagysikerét, a hidegháború híveinek, az európai és a nemzetközi reakció erőinek vereségét jelentette. A különböző társadalmi rendszerű állomok kölcsönös megértésének, együttműködésének és békés egymás mellett élésének a szellemét megtestesítő összeurópai tanácskozás megkoronázása volt, hogy 35 állam vezetői elfogadták a helsinki záróokmányt, az európai béke és biztonság e chartáját, a valamennyi európai nép javát szolgáló együttműködés hosszútávú programját. A szocialista országok és sok más ország erőfeszítéseinek köszönhetően, az imperialista körök és hadiipari komplexumok elszánt szembenállása ellenére sikerült előrelépni a fegyverkezési verseny korlátozásának néhány területén; betiltották a nukleáris fegyverkísérleteket a légkörben, a világűrben és a víz alatt, hatályban van a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés, az államok lemondtak a tömegpusztító fegyverek Föld körüli pályára juttatásáról, továbbá égitesteken, tenger- és óceánfenéken való elhelyezéséről, betiltották és megsemmisítették a bakteriológiai (biológiai) és toxinfegyvereket, tilalmat vezettek be a környezet- módosító eljárások katonai vogy bármely más ellenséges szándékú alkalmazására. A Varsói Szerződés tagállamai mindig a békéért, az enyhülésért és a nemzetközi együttműködésért vívott harc élvonalában haladtak és haladnak, az államközi kapcsolatok bármely területéről is legyen szó. Ebben jut kifejezésre mélyen népi, az emberiséq létérdekeinek megfelelő külpolitikájuk szocalista természete. Mindezek mellett, amíg a NATO tömbje létezik és a katonai fölény megszerzésére törekedve folytatja katonai erejének növelését, a Vorsái Szerződés tagállamai minden szükséges intézkedést megtesznek azért, hogy a kellő szinten tartsák védelmi képességüket. Mindig gondoskodni fognak népeik megbízható biztonságáról. A Varsái Szerződés tagállamai ezt hangsúlyozva ismételten kijelentik, hogy soha nem törekedtek katonai fölényre és a jövőben sem törekednek erre, változatlanul síkraszállnak azért, hogy a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten valósuljon meg, hogy Európában csökkenjen és megszűnjön a katonai szembenállás. A szocialista országok védelmi szövetsége, a Varsói Szerződés tagállamainak természetétől idegen a tömbpolitika. Nemegyszer kifejezték készségüket szövetségük feloszlatására, ha egyidejűleg a NATO-tis megszüntetik. A Varsói Szerződés szervezetének politikája — a szervezet megalakulásától napjainkig — nem a két szövetség kiszélesítése, tevékenységük új területekre történő kiterjesztése, hanem Európa katonai-politikai csoportosulásokra való felosztásának felszámolása, a köztük lévő szembenállás csökkentése, a bizalom erősítése valamennyi európai állam kapcsolataiban. Ez lehetővé tenné, hogy mindkét szövetség résztvevői mérsékeljék a katonai kiadások terheit, s teljesen a békés együttműködés feladataira összpontosítsanak. A Varsói Szerződés országai ezt akarják, erre készek, e cél elérése érdekében nemegyszer tettek kezdeményezéseket Valamennyi nép érdeke azt követeli, hogy a NATO tagországai is konstruktív álláspontot foglaljanak el. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok tudatában vannak annak, hogy sok fontos kérdés, amelytől az emberiség békés jövője és haladása függ, még megoldatlan, különösen a fegyverkezési hajsza megszüntetése terén. A tartós béke építése azonban már megkezdődött, s folytatódnia is kell. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok a barátságról, az együttműködésről és a kölcsönös segítségnyújtásról aláírt szerződésük 25, év. fordulóján ünnepélyesen megerősítik szilárd elhatározásukat, hogy fáradhatatlanul ebben ai irányban tevékenykednek, valamennyi más békeszerető országgal és társadalmi erővel együtt. II. A politikai tanácskozó testület ülésének résztvevői a nemzetközi helyzet alakulása általános összefüggéseinek tükrében áttekintették Európa mai, formálódó állapotát, a biztonság és az együttműködés időszerű kérdéseit az európai földrészen. A tanácskozás résztvevői ezzel kapcsolatiján egyrészt megállapították, hogy tovább erősödik a népek, valamennyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége, hogy véget vessenek az imperializmus, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás agresszív és elnyomó politikájának, hogy még szélesebben kibontakoztassák a békéért, az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a szabadságért és a társadalmi haladásért, a békés egyenjogú nemzetközi együttműködésért folytatott harcot, a nemzeti függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. A tanácskozás résztvevői másrészt emlékeztettek árrá, hogy a moszkvai nyilatkozatban rámutattak az imperializmus és a reakció erőinek újból megnövekedett aktivitására, fokozódó kísérleteire, hogy uralmuk alá rendeljenek független államokat és népeket, arra, hogy ösztönzik a fegyverkezési hajszát, durván beavatkoznak más államok belügyeibe, ami már akkor is veszélyeztette az enyhülési folyamatot, szemben állt a népeknek a békére, a szabadságra, a függetlenségre és a haladásra irányuló törekvésével. Ezért még nagyobb aggodalommal állapítják meg, hogy bonyolultabbá vált a jelenlegi nemzetközi helyzet, jelentősen meg növekedett a békét és az enyhülést fenyegető veszély. Ez az imperialista erőpolitika, a konfrontáció és a hegemoniz- mus további aktivizálódásának, a megoldatlan nemzetközi kérdések felhalmozódásának a következménye. Különleges veszélyeket rejt magában a NATO döntése az új típusú amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták gyártásáról és Nyugat-Európában történő elhelyezéséről. Ha ezt végrehajtják, súlyosan megromlik a helyzet az európai földrészen, mivel a pusztító potenciál megnövekedése Európában óhatatlanul kihat a kontinens politikai légkörére és népeinek létérdekeire, hatalmas új kiadásokat von maga után, amelyek még nagyobb teherként nehezednek a népek vállára. Az Amerikai Egyesült Államok, miközben félretette a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés (a SALT—2) ratifikálását, s némely szövetségesével előidézi, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza korlátozásának sok fontos kérdéséről egyhelyben topogjanak, bizonyos kérdésekben pedig meg is szakította ezeket, a nemzetközi bizalom és a feszültség enyhülése érdekei ellen cselekszik, szöges ellentétben az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésének határozataival. A szocialista államok ellen a ,,hidegháború” szellemében politikai és propaganda kampányokat bontakoztatnak ki. Az USA kormánya példa nélküli nyomást gyakorol az olimpiai mozgalomra, amelyben az ókortól napjainkig a béke, a népek közötti együttműködés és közeledés szelleme öltött testet. Az ülésen képviselt államok felemelik szavukat minden hasonló lépés és cselekedet ellen, minden olyan kísérlettel szemben, amely arra irányul, hogy aláássa a nemzetközi enyhülést, akadályozza az államok együttműködését. Az ülés résztvevői határozottan fellépnek azért, hogy megakadályozzák az ellenségeskedés és a bizalmatlanság légkörének újjáéledését az európai földrészen. Elengedhetetlenül szükséges, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok jelenlegi politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és más békés kapcsolatai ne szűküljenek, hanem tovább fejlődjenek. Az ülés résztvevőinek meggyőződése, hogy az össz-euró- pai értekezleten részt vevő államok képviselőinek közelgő madridi találkozója fontos szerepet játszhat és kell is, hogy játsszék az európai enyhülés erősítésében, a biztonság megszilárdításában és az együttműködés fejlesztésében. Úgy vélik, a jelenlegi európai helyzet nyomatékosan megköveteli, hogy az össz-európai tanácskozás valamennyi résztvevője kellő figyelmet fordítson a találkozó gondos előkészítésére és törekedjék a találkozó sikeréhez elengedhetetlen bizalom és együttműködés légkörének megteremtésére. A madridi találkozó valamennyi résztvevőjének nagy felelőssége, hogy biztosítsa annak konstruktív lezajlását. A problémák között, amelyektől óz európai béke megszilárdítása függ, jelenleg központi helyet foglal el a földrészen a katonai enyhülés és a leszerelés. Haladást elérni a katonai enyhülés terén Európában — objektív és égető követelmény. Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy az európai katonai enyhülés javát szolgáló gyakorlati megoldások felkutatásában nincsenek és nem lehetnek leküzdhetetlen akadályok, ha valamennyi fél a konstruktív hozzájárulás szándékával közelít a feladathoz. Erre példa a Szovjetunió döntése, hogy egyoldalúan meghatározott létszámú csapatokat és fegyverzeteket — köztük páncélosegységeket — von ki Kö- zép-Európából. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok felhívják az össz-európai értekezlet valamennyi résztvevőjét, foglaljanak el konstruktív álláspontot az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia kérdésében, hogy a madridi találkozón határozatot hozhassanak annak összehívásáról. A maguk részéről készek figyelmesen tanulmányozni más államok javaslatait a konferencia ügyrendjére és munkájának tartalmára. Az ülés valamennyi résztvevője támogatja a Lengyel Nép- köztársaság javaslatát, hogy az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia megtartására Varsóban kerüljön sor, abban a városban, amely a második világháború nehéz próbájának éveiben hallatlanul nagy hősiességet és ön- feláldozást tanúsított. Az ülésen képviselt államok síkraszállnak azért, hogy az európai katonai enyhülés kérdéseinek vizsgálata során a bizalom erősítését és a leszerelést szolgáló érdemi intézkedések párosuljanak a háború kitörése veszélyének csökkentését, az államok biztonsága szavatolásának erősítését szolgáló politikai és szerződéses-jogi lépésekkel. E célt szolgálja a Varsói Szerződés tagállamainak javaslata: az össz-európai értekezleten részt vett államok kös. senek szerződést arról, hogy elsőként sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket nem alkalmaznak egymás ellen. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok különleges jelentőséget tulajdonítanak az olyan nagy horderejű kérdésnek, mint a közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverekkel kapcsolatos megállapodás kidolgozása. A közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverekről lehetségesek a tárgyalások, és az ülés résztvevői támogatják a Szovjetunió ez- irányú javaslatait. A tárgyalások megkezdéséhez csak egy kell: vissza kell vonni a NATO döntését, az újtípusú amerikai nukleáris rakéta fegyverek gyártásáról és Nyug at-Európában történő elhelyezéséről vagy legalábbis fel kell függeszteni an. nak végrehajtását. Az ülésen képviselt államok megengedhetetlennek tartják a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások további elhúzását. A bécsi tárgyalásokon részt vevő szocialista országok jelentős lépéseket tettek az álláspontok közelítésére. A résztvevő NATO-országok azonban nem segítik elő a tárgyalások sikerét, hanem - a napirenden lévő kérdések lényegét tekintve - még inkább visszalépnek. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok következetesen fellépnek a katonai enyhüléssel kapcsolatos intézkedések megvalósításáért Európa egyéb területein, valamint a Földközi-tenger térségében is. Az egyéb nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycsere során a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, o Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége küldöttségei hangsúlyozták, hogy államaik következetesen síkraszállnak a világ bármely részén kialakuló konfliktushelyzetek igazságos és tartós, békés rendezéséért. Nincs olyan globális vagy regionális probléma, amely — megítélésük szerint - ne lenne politikai eszközökkel megoldható. A Közel-Keleten már régen létre jöhetett volna a tartós béke. Ismert az ehhez vezető út, amelyre már az ülésen képviselt államok is nemegyszer rámutattak: ez az átfogó közel- keleti politikai rendezés, valamennyi érdekelt fél közvetlen részvételével — a Palesztin Fel- szabadítási Szervezet révén a Palesztinái arab népet is beleértve - valamint a Közel-Kelet valamennyi állama és népe, közöttük Izrael törvényes érdekeinek tiszteletben tartásával. Az ülés résztvevői aláhúzták az Afganisztán körül kialakult helyzet politikai rendezésének szükségességét is. Az ilyen renT dezésnek megbízhatóan kell szavatolnia, hogy teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formája és a későbbiekben sem újul fel. Az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formájának teljes megszüntetésével együtt, o Szovjetunió nyilatkozatainak megfelelően, megkezdődik a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. A véleménycsere során az ülés résztvevői támogatásukról biztosították az iráni nép elidegeníthetetlen jogát arra, hogy önállóan, mindenféle külső beavatkozás nélkül döntsön sorsáról, s határozza meg fejlődésének útját. A leghatározottabb módon és kategorikusan elítélik az Irán területén nemrég lebonyolított amerikai katonai-diverziós akciót, mint különösen durva erőszakot, beavatkozást, egy független állam szuverenitása megsértését. Az ülés résztvevői támogatásukról biztosították az Indiaióceán államainak javaslatát a térség békeövezetté tételéről, s készségüket fejezték ki az együttműködésre e kérdésben, beleértve az Indiai-óceánnal az ENSZ keretében 1931-ben foglalkozó nemzetközi konferenciát is. Megelégedéssel üdvözlik Zimbabwe függetlenségének kikiáltását, amely megkoronázta az ország népének a gyarmati fajüldöző uralom ellen, a szabad és méltó élet jogáért vívott sok éves hősies küzdelmét. Az ülés résztvevői megerősítették szolidaritásukat Namíbia népének a szabadságért és függetlenségért vívott igazságos harcával, valamint az apartheid-rend szer és a faji megkülönböztetés felszámolásáért küzdő dél-afrikai néppel. Az ülésen részt vevő tagállamok síkraszállnak azért, hogy a nemzetközi enyhülés folyamata kiterejedjen a világ minden térségére. Az ülés résztvevői méltatták a jelenlegi nemzetközi politika jelentős pozitív tényezőjének, az el nem kötelezett mozgalomnak a meg növekedett szerepét a bonyolult nemzetközi problémák megoldásában. Ennek szellemében értékelik az el nem kötelezett országok állomás kormányfői 1979-ben Havannában megtartott VI. konferenciájának eredményeit Támogatják a konferencia határozatait, amelyek a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására, a leszerelés megvalósítására, békeövezetek létrehozására, az idegen területeken elhelyezett külföldi katonai támaszpontok felszámolására, az államok belügyeibe való bármilyen külső beavatkozás megakadályozására irányulna. IV. A Varsói Szerződés tagállamai, amelyek szövetségük fennállásának 25. évfordulóján gyűlték össze a politikai tanácskozó testület ülésére, felhívják valamennyi európai ország, a földkerekség minden országának figyelmét a jövőért való felelősségre, amelyben a világesemények jelenlegi alakulása kapcsán valamennyi állaim osztozik. Az államok vezetőinek, a kormányoknak, parlamenteknek, valamennyi társadalmi erőnek a saját és a világ népeivel szembeni felelőssége tudatában minden erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy kizárják egy új háború kirobbanásának lehetőségét, s áthatolhatatlan gátat emeljenek útjába. A jelenleqi helyzet elemzése parancsoló szükségessége teszi, hogy ezeket az erőfeszítéseket mindenekelőtt az alábbi irányokra összpontosítsák: Először: a jó akarat közös megnyilvánulásaként állapodjanak meg abban, hogy egy meghatározott, egyeztetett időponttól kezdve Európában egyetlen állam, egyetlen államcsoport sem növeli fegyveres erőinek létszámát az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában meghatározott térségben. Ez hozzájárulna a kedvező európai eredmények megszilárdításához és fontos lépés lenne a stabilitás és a bizalom megszilárdítása terén Európában. Másodszor: Hiánytalanul betartják az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának valamennyi rendelkezését, amelyet öt esztendővel ezelőtt Helsinkiben 35 állam legfelső szintű képviselői írtak alá ünnepélyesen. Ez mindenekelőtt azokra az elvekre vonatkozik, amelyek megtartására az összeurópai értekezleten részt vevő államok kapcsolataikban kötelezettséget vállaltak. Harmadszor: Az 1980-as esztendő végére tervezett madridi találkozó sikeres megtartása érdekében tegyék intenzívebbé, és mélyítsék el az eszmecseréket két- és többoldalú alapon, hogy még a találkozó előtt alapvetően közös egyetértés alakuljon ki azokban a kérdésekben, amelyekben a találkozón megállapodásra lehet jutni a záróokmány még teljesebb megvalósításához vezető gyakorlati lépésekről. (Folytatás az 5. oldalon)
