Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-15 / 132. szám
© Dunántúli napló 1980. május 15., csütörtök Könyvtárnézőben falun Mit ér a könyvtár, ha letéti? „Kis községek letéti könyvtáraiban majd mindenütt lehangoló a könyvtár elhelyezése, környezete, leginkább mégis az egyes állományrészek elhanyagoltsága, avultsága, aránytalansága szembetűnő” — olvassuk a Pécs-Baranyai Könyvtáros legutóbb megjelent számában, amely az 1978. évi állapotokat rögzíti. Pál József, a Baranya megyei Könyvtár módszertani osztályának vezetője, akivel könyvtárnézőbe eredtünk a megyébe, úgy fogalmaz, hogy a mostani az indulóállapot. Ebből indul ki a megyei könyvtár hálózatfejlesztési terve, amely a szakmailag felkészült központi ellátóhelyekről akarja megoldani a kisfajvak könyvellátásót, az állomány rendszeres cseréjét, ellenőrzését. Ezek mellett, nagyközségekben, például Harkányban, Villányban a helyi ellátást biztosítaná a községi könyvtár. A siklósi járás — e hosszan elnyúló, nehezen centralizálható terület - felé vesszük utunkat. A járásban Sellye, Vajszló, Be- remend és a jövőben Cljpetre körzeti rendszerrel működő könyvtárai látják el a köröttük fekvő kis falvakat, a Siklósi Járási Könyvtár központi ellátó- rendszere és szakmai irányítása mellett. Az első találkozás a falusi könyvtárral Magyarmecskén szívderítő. Olyan tanácsi elképzelés valósult meg a községben, amely az egészségügy, oz oktatás után a közművelődés feladatait tűzte ki célul: régi iskolaépületben annak korszerűsítésével napközit, s mellette könyvtárat alakítottak ki. öröm belépni a kis könyvtárhelyisége be, a szép bútorok, a polcokon sorakozó új könyvek közé. Tiszteletdíjas vezetője Sebők Károly iskolaigazgató-helyettes, aki ide szervez különféle társadalmi rendezvényeket, szakmai és politikai továbbképzéseket és irodalmi esteket. Azt mondja, kisközségben is lehet nívós kulturális életet teremteni, csak ember kell hozzá — legtöbbször olyan pedagógus aki ott él a községben, aki részt vesz a helyi közéletben. Következő feladatuk a tag- községek könyvtárügye, az ottani közművelődés fejlesztése. Eddig is szerveztek ezekben évente műsorokat például a Bóbita Bábegyüttessel, pécsi előadóművészekkel. A 230 lakosú Kisasszonyfán van alkalmas könyvtárhelyiség, csak korszerűsíteni kell. Magyarteleken — itt működik a tsz-központ — a szövetkezet minden jó dolgot pártfogol, s épületében eddig is helyet adott a könyvtárnak. Itt is a korszerűsítés a következő feladat. A harmadik tagközségbe, Gil- vánfára magunk is elmegyünk. Régi, tornácos, falusi házban helyezkedik el a tanácsi kirendeltség, az orvosi rendelő és a könyvtár. Ha futná egy meszelésre, ai környék rendbehozatalára, szebb és méltóbb lehetne feladatához ez a régi épület. A gilvánfai könyvtár 25 ezer forintot kapott fejlesztésre a múlt évben — Felsőszentmártonnal együtt — csak éppen nem lehetett fűteni a télen, mert rossz a kémény. Ezt, meg a nehezen működő zár problémáját is megbeszéli Pál Jórsef a tanácsi kirendeltség vezetőjével, Varga Jánossal, aztán indulunk tovább Sellye felé. Nemi sokat időzünk a Sellye főterén fekvő szép könyvtárban - fél éve dolgozik itt Páll Andrásáé, — hanem a sellyei körzet falvai, Drávasztára, Kákics felé vesszük utunkat. Drávasztára horvótok lakta, nemzetiségi község, értékes letéti anyagot őriz a mohácsi délszláv báziskönyvtártól — csak éppen nincs méltó helye itt a könyvtárnak. Két szűk helyiségben, irodaszekrényekben állnak a könyvek. Itt sincs fűtés — könyvtárba járni tehát nem vonzó dolog. A művelődési házat nézve, ahol a könyvtár is helyet kap, lehetne pedig valami egyszerű megoldáson gondolkodni. Kákicson egy fiatal lány, Majoros Mária vezet el bennünket a KISZ-klubba, itt foglal helyet a könyvtárat képező szekrény. Bár az udvar, az épület, a klub nagyon elhanyagolt, rendetlen, a fiatal tiszteletdíjas könyvtáros szavai mégis bizakodást öntenek belénk: nem vész el a könyvtár ügye Kiss Géza falujában. Jó a KISZ-élet, sok (20) a kiszes fiatal. Rendbe akarják hozni az épületbelsőt, az ablakokat; berendezéseket is kellene venni. Hogy a pénzt előteremtsék, a fiatalok Pécsett, lakótelepeken vállalnak takarítást, és a nyáron valóraváltiók terveiket. Látogatják ezt a helyiséget, sok a felnőtt olvasó is, kell ez a könyvtár. Minderre támogatást találunk a körzetközpontban, a sellyei tanácson is dr. Kasza József titkárnál. Bár nehéz o helyzetük — most vágtak a sürgető óvodaépítésbe: sorra romlanak le a régen paitákból alakított falusi kul- túrházak; a lakosság kérésekkel bombázza a tanácsiakat a választási gyűléseken, és nehéz a gazdasági helvzet — a könyvtárak élni fognak. Különösen, ha helyi erő, helyi akarat van a kicsi faluban, mint például Kákicson. Akkor, ha már a „fáklyák", a tanítók eltávoztak onnan, maradjon legalább akár a pislogó mécses, a szerény, de takaros községi klubkönyvtár. Ahol a könyv és a kulturális program is otthonra, közönségre talál. Gállos Orsolya Bonyhádon a közelmúltban nyitotta meg kapuit a Vörösmarty Mihály Ifjúsági és Művelődési Központ. A tizenötezer lakost számláló város új művelődési intézményében színházterem, szakköri és klubhelyiségek, kiállítóterem, hirlapolvasó és szakkönyvtárak várják a különböző korú látogatókat Képünkön: Új lemezeket hallgatnak a fiatalok. A főiskolai hallgatók a technikai szobából figye Ihetik meg hallgatótársuk óráját, a Pécsi Tanárképző Főiskola II. sz. Gyakorló Iskolájában. Fotó: Proksza László ív-stúdió a II. sl Gyakorló Iskolában Két kamera hiányzik Jól kell kihasználni a meglevőt A gyakorló iskolások edzettgyerekek. Meglepetés aligha érheti őket azután, hogy naponta főiskolások, szaktanárok, tanfelügyelők ülnek be óráikra. Tudják, hogy a katedrán álló „kistanárnéni” éppen olyan diák, mint ők. Ha akarják, segíthetik, ha olyan kedvük van, megnehezíthetik a dolgát. Bármennyire megszokták is a gyerekek a nyüzsgést, a „felhajtást", azért jó, ha valamiképpen ki lehet szűrni ezt a zavaró tényezőt. S ez néha nem is olcsó mulatság. A legkorszerűbb megoldás a zártláncú televízió. Ezt alkalmazzák most már a Pécsi Tanárképző Főiskola mindkét gyakorló iskolájában. Az anyaintézményben már évekkel ezelőtt kialakították a stúdiót az oktatástechnikai csoport szakemberei. A következő állomás az I. sz. gyakorló volt. A II. számú Gyakorló Iskola televíziós berendezéseit márciusban adták át. Sajnos nem hiánytalanul. Mindössze egy kamerájuk van. pedig hármat kellene bekapcsolni ahhoz, hogy az óra valamennyi mozzanatát figyelemmel kísérhessék a hospitáló diákok, vagy a módszertani problémák megoldására kíváncsi tanszékek. A pénz megvan rá, de a TANÉRT egyéves határidővel is csak nehezen ígéri a szállítást. Állítólag arra hivatkoznak, hogy a Sony cég — a készülékek gyártója — sem szállít előbb. S ez az, amit a piac farkastörvényei ismeretében nehezen tudunk elhinni... A zártláncú televízió üzemeltetéséhez három helyiséget alakítottak át: az egyik tantermet hangszigetelték, mikrofonokkal látták el, még a padokat is bevonták zöld filccel, hogy ne kopogjanak. Itt tartják a bemutató órákat. Egyszerre 36 gyerek fér el. A két falra rögzített kamera a termet fogja be, az állványon mozgóval pedig a tanár és a diákok mozdulatait, „fintorait" lehet közvetíteni. Most éppen irodalomóra van, a 7. osztályosoknak Dér Valéria tanárnő tart összehasonlító verselemzést. Tulajdonképpen ezzel az órával „debütál” a képmagnó, hiszen az első, ötórás felvétel hangszalagra történt. Csak a tanárnő izgul, ő is az elején, a gyerekek néha belehunyorítanak a kamerába, egyébként nem zavartatják magukat. A felvétel — az említett okok miatt — csak egy kamerával zajlik. A tanterem mögötti kis szobában működik a képmagnó, itt keveri majd a képet a technikus — ha lesz mit keverni. Innen játsszák be a mozgófilmeket, és a diaképeket is. Nehéz lenne első látásra fölbecsülni annak a fölszerelésnek az értékét, amelyet itt fölhalmoztak. A most folyó felvételt a főiskola irodalomtanszéke kérte. Ha az órára hallgatók is kíváncsiak lennének, az úttörőszobában nézhetnék végig, három monitoron. Itt üf a szakvezető tanár is, és telefonon irányítja a technikust, mit mutasson, melyik képet keverje a képernyőre. Lajtai László igazgató nem tud részt venni a felvételen, de előtte sokat beszélgettünk. — Lehet, hogy elmaradottnak tart, de nem tudok lelkesedni az ilyen-olyan laboratóriumokért, stúdiókért. Maholnap teljesen elveszik az élő tanár— diák kapcsolat. Övegkalitkák- ból tárgyalnak egymással, gombokat nyomogatnak. A régi, „nádpálcás korszaknak", ha semmi más előnye sem, de any- nyi megvolt, hogy minden szerkentyű közbeiktatása nélkül állt szemben tanár és diák — mondtam. — Javaslom, hogy ezt az írásába ne vegye be, mert magát „megnádpálcázzák” — nevette el magát Lajtai László. — Annyiban azonban igaza van, hogy a technikát csak akkor érdemes használni, ha valóban szükség van rá. Én még a „klasszikus” tanítóképzőben végeztem, tudom, hogy mit jelent az élő szó varázsa. A mi televíziónkat az iskola gyakorló jellege tette szükségessé. A tanszékek kívánságára rögzíteni lehet az órákat, a hallgatók nem zavarják társaikat. Magának az iskolának annyi haszna van belőle — és ez nem kevés —, hogy az Isko- latelevizió adásait rögzíteni tudjuk. így már nem kell az adásidő miatt csereberélni az órákat. — Mennyire használják ki a berendezést? — Egyelőre csak egy kameránk van, s ez korlátozza a lehetőségeinket. De még így is sokkal többet működhetne a televízió. Már több, mint másfél hónapja megvan, de a hallgatók ugyanúgy bent ülnek — húszán, harmincon — az órákon, mint eddig. Persze, a jobb kihasználáshoz valamivel többet kellene dolgozni a tanszékeknek, szakvezetőknek is: egy- egy közvetítéshez, felvételhez komoly forgatókönyv kell. Ehhez még sokan túl kényelmesek... A Pécsi Tanárképző Főiskola és két gyakorlóiskolája komoly technikai fölszerelést mondhat magáénak. Biztos, hogy az országban a lehető legkorszerűbbet. Most mór valóban csak használni kell. Havasi János Ugyanilyen fontos ai művelődési bizottság titkári funkciója: ha nem az oktatással, közművelődéssel hivatásszerűen foglalkozó szakember tölti be ezt a 'helyet, akkor a művelődés még oly fontos területén a dilettantizmus ütheti fel o fejét Ahol viszont 'képzett sza'kember a művelődési bizottság titkára, az a veszély kísért, hogy „ő ért hozzá, csinálja ő” alapon egyszemélyes ,, bizottsággá” redukálódik az egyes területék képviselőinek ókos gyülékezete. Hiszen — 'ha még oly fontos is a társelnökök és a titkár személye — ezek a testületek cikkor lehetnék igazán jók, ha a bizottsági munkáiban mindazok részt vesznék, akiknek valamilyen formában „közük van" a vállalatok művelődési munkájához. Ez a művelődési munka éppúgy magába foglalja a szakmunkásképzést, a felnőtt- oktatást, mint az ismeretterjesztő előadásokat és a szabadidő szórakoztató eltöltését. A bizottságban tehát éppúgy ott a helye a párt, a gazdasági vezetés, a szakszervezet és a KISZ képviselőjének, mint a vállalati, vagy területi művelődési intézmény vezetőjé. nék, a szocialista brigádok képvisélőjénék, kön yvtá rasnak és közönségszervezőnek, az öntevékeny csoportok, klubék vezetőinék; az üzemi lap szerkesztőjének, a TIT, oz MTESZ stb. helyi csoportjai képviselőinek. Annál is inkább, mert ennék a bizottságnak kólléktív 'bölcsessége kell hogy egységesítse egy vállalat művelődését. Csak ezzel a 'közös munkával készülhetnék el a vállalataik közép és rövid távú művelődési tervei, csak így kísérhetik figyelemmel a vállalati kulturális alapok helyes iképzését és hatékony felhasználását, csak így kezdeményezhetik a vállalati szervék között az ésszerű műn. kaim eg osztást és együttműködést, a munka1 összéhangolá- sát. De a művelődési bizottságok tevékenysége túlnyúlik a gyár kerítésén, különösen ott, a'hdl nincs saját művelődési ház, 'kulturális intézmény. S mivel az ilyen vállalatok vannak többségben, különösen fontos, hogy a művelődési bizottságök kövezzék ki az utat a területi művelődési intézményekhez — művelődési házakhoz, könyvtáraikhoz, múzeumokhoz, iskoláikhoz. Ezekben a hetekben készülnek a vállalati szociális tervek, ezek Ikeretében az oktatási, közművelődési és a tömegsport helyi feladatai fogalmazódnak meg. A vállalati művelődési bizottságokon múlik, hogy jó tervék szülessenek, s azokat ma- radékta Iámul megvalósítsák az illetékesék: a gyár, üzem, szövetkezet dolgozóinaik érdekében. Azókan a helyéken, ahol felismerték e bizottságok jelentőségét, ahöl nem a titkárra hárítják az elvégzendő feladatokat, csak ott emelkedhet a dolgozók kulturális érdeklődése és érdekeltsége, gyarapodhat műveltsége. Négy éve jelent meg az Országos Közművelődési Tanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsának állásfoglalása alapján — a közmű vélődési párthatározat szellemében - a rendélet a vállalati művelődési bizottságok létrehozására. A vállalatok egy részéinél korábban is működött hasonló célzattal egy testület, de csak idén értünk él odáig, hogy valamennyi létrehozza művelődési bizottságát. Az OKT és a SZOT közös határozatára azért volt szükség, mert a vállalati művelődés ügye vagy gazdátlan volt, vagy éppen nagyon is megoszlott a mozgalmi, az állaim'i és tömeg szervezetek ikö. zött. A vállalati művelődési bizottságök koordináló feladatot tol. Jó terveket készíteni tenek be. Tevékenységükkel szemben alapvető követelmény, hogy egyeztessék a vállalatok oktatási, továbbképzési és köz- művelődési terveit. Ebből következően a művélődési bizottságók nem végrehajtó testületek, hanem véleményező, javaslattevő és koordináló testületek. Ez a feladat világosan következik a bizottságok kívánatos összetételéből is. A vállalati művelődési bizottságok élén két társelnök áll. Ha az egyes vállalatok iművelődési bizottságának munkáját akarjuk megítélni, majd biztosan következtethetünk arra a társelnökök személyéből. Ahol ugyanis a közös állásfoglalás szellemében valóban felelős beosztású gazdaságii vezető és ugyancsak felelős beosztású sza'kszervezeti vezető áll, ott hatékonyabb o bizottságók munkája. (Azért szükséges hangsúlyozni a felelős beosztású vezető személyét, mert csak ők intézkedhetnék a maguk területén a bizottsági megbeszélések szellemében.) Ahol amolyan „dísz-funkciónak” tekintik a1 társelnöki helyet, a bizottság munkája is formális. Népzenei fesztivál Vácott Ötödik alkalommal adnak találkozót egymásnak Vácott — ezúttal július 5- én és 6-án — a hazai népdalénekesek és népi hangszeres együttesek. A Magyar Rádió szervezésében sorra kerülő népzenei fesztiválon olyan neves énekesek szerepelnek, mint Budai Ilona, Dévai Nagy Kamilla, Fábián Éva, Hajdú Erzsébet, Zempléni Mária. A hangszereseket többek között Fábián Márta cimbalom- és Németh Lajos ci- teraművész képviseli. Vác- ra utazik a Kalamajka és a Vízöntő együttes. A programokon fellép a váci Vox Humana énekkar is.
