Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-13 / 101. szám
1980. ÁPRILIS 13. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Lvov-kertvárosi tavasz Megvallom őszintén r-tanácstalan vagyok. Lvov-kertvárosi helyzetképet akarok rajzolni, de nem tudom, jó-e így a helymeghatározás. Tudniillik lassan már szinte magam maradok, aki — igazodva az 1977. decemberi tanácsi vb-határo- zathoz — Lvóv-Kertvárosnak nevezi Pécs évek óta legfontosabb lakásépítési területét, az Egri Gyula úttól délre. A köztudat elfogadta Lvov-Kertváros- nak azt, ami kezdettől e néven épült, de nem akar Lvo-Kert- város lenni az a rész, amely Siklósi városrészként kezdett világrajönni. A Siklósi név él a tervrajzokon, a beruházási programok ily néven készülnek, s mi több, az a végrehajtó bizottság, amely jóváhagyta az elnevezést, maga sem tud szabadulni a Siklósi városrész névtől. Tavasz van, 1980 tavasza. Állok a Széchenyi téren, itt a Boldogság Háza előtt, s áttekintek a völgy fölött, át a túlsó oldalra, ahol szemmagasságban — vagy talán magasabban? — vannak az új házak. öt tavasszal korábban ilyenkor a csupasz szántóföld kacsintott még erre. Egy félóra sem telik bele — a 16-os busz alig 20 perc alatt visz él a Konzumtól a nevelési közpon- tig —, s ott állok az imént még szemköztinek mondott oldalon. Alakul már a fontos útkereszteződés, a Sarohin tábornok útja—Hajdú Gyula út csomópontja, én pedig innen 15—20 méterre találom a legmagasabb pontot, ahonnan hosszan, önfeledten csodálom a panorámát, a Jakaibhegytől a Zengőig húzódó hegyvonulatot, a páratlanul szép Mecsek-oldalt. Elidőzik a tekintetem a nyugati Mecsék-oldalra lerakott, sokat vitatott panelházakon. Hófehéren ragyognak az egyik dombhát elején, amelynek domborulatát oly szerencsésen erősíti fel az épületegyüttes hullámzása. A pont, ahol megálltam, a rendezési terv szerint is tág térség marad, végpontja egy sajátos pécsi tengelynek: túlsó végpontja a Tévé-torony, a vonalban benne van a Felszabadulási Emlékmű és a Székesegyház. Annak idején, ha a csomópont kész lesz, és o térség is kialakul végleges formájában, nem ártana erre a várostengelyre valami módon felhívni a figyelmet, Bocsássa meg nekem ezek- után az olvasó, ha a kelleténél többet lelkendezek, sőt arra kérem, lelkendezzen velem. Az a néhány ezer ember, aki már itt él, igazolhatja, hogy érdemes. Valahányszor elmegyek oda, le. nyűgöz az a tempó, amit a változások tükröznek. Most is így voltam, amikor a kész házak között aszfaltozott járdákon sétáltam. Velem szemben kismama tolta picinyét, aki talán már „bennszülött", s figyeltem az élettel megtelt házakat. Nem LvovKertváros új lakóházainak gyűrűjében épül a nevelési központ Fotó: Körtvélyesi László lehetett nem megállni az Uitz Béla utcában, s visszaemlékezni arra az 1978. augusztusi sétára, amikor még az nyűgözött le, hogy „mint egy óriási házgyár, olyan a terep: a készülő házak úgyszólván minden építési fázisa egymás mellett tanulmányozható" — mint annak idején leírtam. Igen, akkor az alapozástól kezdve a panel- emelésig minden megvolt, most azokban a házakban mór hónapok óta laknak, ami pedig itt még épül, azon már nem követhetők nyomon azok a bizonyos fázisok. Itt most már egy városban folyik az építkezés, s ezt a várost a beruházási szakzsargon „Siklósi városrész 2. tömb”-nek nevezi. A házgyártás varázsa itt már szertefoszlott, és ehhez másfél év sem kellett! A séta után hamarjában előkerestem „régi” újságcikkeket. Egészen megdöbbentett, hogy 1974 tavaszán még arról írtam cikkeket, hogy tervpályázat van egy új déli városrészről, hogy elbírálták, hogy szakmai vitát rendeztek felette. .. 1977 tavaszán már a megkezdett építkezésről tudósíthattam. Akkor kezdett épülni az a különös házkígyó, amely körbehaladva, most ért vissza a kiindulási ponthoz. Közben ugyan „elszakadt” a kígyó, az ún. 7—8. ütem házai ezután épülnek majd. Éppen ennél a „hézagnál” ismerőssel futok össze. Berényi József, az UNIBER városi építési osztályának vezetője ballag egy 4x2 szekciós épületsor sávalapjának egyik oldalán, én a másikon. A nevelési központ már működő első iskolája mögött, az udvar fölött álldogálunk. Hamarjában megtudtam, hogy a most épülő új iskolaszárnyban szeptembertől már tanítani fognak, hogy az erede. tileg szakközépiskolának terveződön harmadik oktatási épület is általános iskola lesz (pedig bizonyára elkelne a hatalmasra növő városrésznek egy saját középiskola, hogy szeptembertől működik az OB—1 jelű második óvoda-bölcsőde komplexum, s hogy utána elkészül itt a nevelési központtól keletre az OB—3 is, amelynek már áll a váza. Elmondja azt is, hogy az utóbbi években sikerült behozni az ún. járulékos létesítmények lemaradását, de nem tudni még, nem termelődik-e újra a lemaradás. A megváltozott beruházási konstrukció — hogy ti. a gyermekintézmények, egészségügyi és kereskedelmi létesítmények stb. a jövőben ágazati keretből, s nem lakáskapcsolódóként épülnek — mint hoz a gyakorlatban? Megkérdezem, mennyi lakás le. hét itt, egész Lvov-Kertváros- ban? Közel 5000! Évek óta Pécs első számú lakásépítési területe Lvov-Kert- város. Ami lakás — az állami pénzeszközökből épülőkre gondolok — születik Pécsett, az elhanyagolhatóan kevés kivétel, tői eltekintve, itt épül, s még évekig itt is fog épülni. Érdekes módon ezt a lakásigénylők közül sokan nem veszik tudomásul, emiatt is kényszerült legutóbb arra a végrehajtó bízott, ság, hogy töröljön a névjegyzékből néhány olyan igénylőt, aki visszautasította a Ivov-kert- városi új lakást. A negyedik ötéves tervben 6181 lakás épült Pécsett, az ötödikre 8530-at terveztek, ténylegesen azonban 8812 épül meg — a tervezettől eltérő összetételben. A gazdasági viszonyok változása miatt az állami célcsoportos lakások építésénél 654 darabos lemaradással kell számolni, egyéb konstrukciókban viszont 936-tal túlteljesül a terv, ez összességében 282-vel több lakást jelent 1976. január 1-én 100 lakásra 123,6 család jutott Pécsett, 1980. végén 113 jut majd.' Ugyancsak a tervidőszak elején 100 lakásra 330,2 lakos jutott, számuk az év végére 300,7-re csökken — ennyire javulnak Pécsett a lakásviszonyok! És mindez az építők nyelvére fordítva? Jakab Józseftől, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat lakásépítési főüzemének vezetőjétől tudtam meg, hogy az idei első negyedévben 274 lakást adtak át (tavaly ilyenkor csak 140-et). De: „Tavaly 1488 lakást raktunk össze, ezzel elértük azt a programozott szerelési szintet, ami megfelel a panelüzem termelési szintjének: a jól megalapozott év után maradt ötszáz-valahány átjövő lakásunk; az idén itt 1252 lakást kell építenünk, ehhez jön az a 150 kecskeméti házgyári lakás, amit a Bács- ÉP szerel össze, s mi fejezünk be." Elmondta még azt is, hogy a 2. tömb 1—6. üteme teljesen kész, a 9. ütem idén elkészül, a 7. és 8. ütem részben átmegy a 81-es évre. Egyébként javában dolgoznak az 1. tömbön o Sarohin tábornok útjától nyugatra, az év vége felé pedig némi alapozgatással már átmennek a Hajdú Gyula úttól keletre, a 4. tömbbe. Ennek a délnyugati csücskében van a várostengely déli végpontja. Hársfai István A jegyzőkönyvhöz csatolva... Biztosítjuk a közös munka öröméti Megyénk kongresszusi küldöttei közül kilencen kértek szót, de csak kettőnek nyílt lehetősége arra, hogy a vitában kifejtse véleményét. A kongresz- szus szervezői arra kérték a szólásra jelentkezetteket, hogy adják le írásban a szöveget, melyet a kongresszus jegyzőkönyvéhez csatolnak. Sorozatunkban azokkal beszélgetünk, akik nem kaptak szót, de mondanivalójukat a jegyzőkönyvhöz mellékelték. Elsőként három munkásvéleményt adtunk közre, most két mező- gazdasági szakember nyilatkozik. Zámbó István, a Bikali Állami Gazdaság igazgatója: — Az a tapasztalatunk, hogy egyenlő feltételek mellett a szakmailag műveltebb, szorgalmas, fegyelmezett munkások teljesítménye és eredménye lényegesen megelőzi az átlagét. Nagyon lényegesnek tartom, hogy vezetői kötelességnek, mozgalmi feladatnak tekintsük a legjobbak eredményeinek ismertetését, ezek tanítása, begyakorlása, követése eredményeként érjük el a termelési színvonal emelését. A dolgozók széles körével el kell érni, hogy kövessék ezeket a legjobbakat, ne irigységgel, vagy a „szerencsés" megjegyzéssel tartsák számon őket Arra kívántam a saját tapasztalataink alapján felhívni a figyelmet, hogy minden üzemben, munkahelyen megtalálhatók az olyan emberek, akik természetüknél fogva szeretik és keresik az újat, igénylik a fegyelmet és a szervezettséget. Bátorítani és erősíteni kéll őket. A differenciált anyagi elismerés mellett, erkölcsi támogatásukat is biztosítani kell, példájukat mindenki számára követendő feladatként meghatározni. — A mi gazdaságunkban az egy főre jutó eszköz és anyag értéke félmillió forint. Sokszor elgondolkodom, milyen nagy erő ez: ezer ember, félmilliós eszközfelszereltséggel. A lehetőség szempontjából ilyen eszközellátottsággal iparszerűen kell termelni. A biológiai, a kémiai, az eszköz- és a személyi feltételek összhangját tudományos alapon kell megteremteni és hasznosítani. Ugyanakkor az ilyen eszközállományt takarékosan kell üzemeltetni, gonSzabályozták a külföldiek gyúgykezeltetési áljait Itthon nem is volt akkora szenzáció, inkább a külföldi visszhangja volt nagy annak az intézkedésnek, amely állampolgári jog szintjére emelte hazánkban az egészségügyi ellátást. A magyar állampolgárok egész egyszerűen tudomásul vették, aztán ment minden a régiben. Az emberek eljártak az orvoshoz, megkapták a szükséges gyógykezelést, és meggyógyultak. összehasonlítási alapunk — hogy tulajdonképpen mit is kaptunk valamennyien ezzel az intézkedéssel — nem volt, vagy csak a régmúlt időkből származó, ma már semmiképpen sem helytálló információkból találgathattunk. Húsz-huszonöt esztendővel ezelőtt a maszek kisiparos, vagy hozzátartozója szintén egy megadott tarifa szerint részesült az egészségügyi ellátásban, s ha ezt a tarifát megtekintjük, azonnal a napidíj jut az eszünkbe. Két hete hatályos az új rendelet, amely szabályozza a külföldi állampolgárok magyarországi gyógykezeltetésének „árait”. (Azért teszem idézőjelbe, mert számomra ez a térítés továbbra is szimbólum marad, amit az utolsónak kifejtett gondolat támaszthat alá.) Nem azért írom meg, hogy számítgassuk át, mi mindent kapunk az államtól — a magyar ember hajlamos forintra számolni át mindent —, inkább csak azért, hogy nézzünk maKüiönleges műtét nyolcezertől Egyetlen laborvizsgálat kétszáz forint gunkíbá és gondolkodjunk el. Egyetlen napi kórházi ellátásért a külföldinek ezerkétszáz forin. tot kell fizetnie, amiben benne van már az orvosi vizsgálat, az esetleges diagnosztikai vizsgálatok1, röntgén, la borvizsgálatok díja, s a felhasznált gyógyszerek, készítmények ára is. Ezenkívül, ha valamilyen markánsabb — véres úton történő — beavatkozásra is sor kerül, azt külön meg kell fizetni. Négy kategóriát állapítottak meg. Vannak egyszerű beavatkozások, mint a körömlevétel, a mandulaműtét, a körülmetélés, vagy a küret, ebben a kategóriában ezerötszáz forint a térítés díja. Ennél nagyobb, úgynevezett „középnagy” műtétek — vakbél-, kancsalságjavító operáció — már háromezer, a „nagy” kategória műtétéi — lépkiirtás, hallásjavító műtétek — hatezer, a különleges műtétek pedig legalább nyolcezer forintjába kerülnek a külföldieknek. Egyetlen röntgenfelvétel valamelyik végtagról négyszáz forintba kerül, egyetlen labor- vizsgálat kétszázba. Ez egyetlen pilanatra elgondolkodtató lehet, számunkra is, akik „meg”-, vagy „eT'-rendel- jük a különböző, és igen sokszor fölöslegesnek bizonyuló vizsgálatokat. Régi hiányt pótol ez az új rendelet, s ha nem is nekünk. magyar állampolgároknak szól, egy pillanatra megállhatunk mellette. S hogy miért tartom szimbólumnak az új tarifákat is? Akármilyen árakat is szabtak meg a szakemberek, ezt a rendeletet is áthatja a humánum, az orvos igazi szemlélete. Egyetlen paragrafusa sem vonatkozik a hazánkban szerencsétlenül járt külföldiekre, arra az esetre, amikor kifejezetten sürgősségi ellátásról van szó. így kerek egész a dolog, egészségügyi vezetésünket, ellátásunkat így kell tekintenünk. Kampis Péter dósán ápolni és karbantartani. Ilyen feltételek mellett, ilyen feladatok elvégzése során már nem nélkülözhetjük a mindennapos munkában a tudomány segítségét Azt kívántam szóvá tenni kongresszusi felszólalásomban, hogy ezt még jobban érzékeljék a tudományos dolgozók. Ezért fordítunk nagy figyel, met arra, hogy a kiemelt ágazatoknál megteremtsük az üzemen belül a tudományos hátteret A halászatunk hozamának gazdaságos növelése nem valósítható meg biológus, hid- rokémikus nélkül. Nyulászatunk világpiacon versenyképes fajtaminőségét csak annak állandó javításával biztosíthatjuk, ehhez pedig jól képzett genetikusra van szükség. Gaszler József, a sombereki termelőszövetkezet elnöke: — A nemzetiségek a termelésben és közéletben való részvételéről szerettem volna szólni a kongresszuson. 1974-ben Somberek, Görcsönydobaka és Palotabozsök gazdasági és köz- igazgatási koncentrációjával kö. zös községi tanács és egyesült termelőszövetkezet jött létre. E három település lakosságának 53 százaléka, a termelőszövetkezet tagjainak mintegy 60 százaléka német nemzetiségű. Az itt élő magyar anyanyelvű lakosság egy jelentős része székely és felvidéki eredetű, A közös munka, a közösen elért eredmények, a közös érdekek felismerése békés, eredményesen dolgozó munkakollektívákká formálta ezt a lakosságot. — örvendetes tény, hogy azok a nemzetiségiek, akikre néhány évvel ezelőtt a közéleti szerepléstől való tartózkodás, a befelé fordulás volt a jellemző, az utóbbi években szinte valamennyi társadalompolitikai megmozdulás aktív szereplői lettek. A tsz tagjai, a község lakói egyöntetűen támogatták azoknak a községfejlesztési feladatoknak a megvalósítását, mely társadalmi összefogás nélkül lehetetlen lett volna. így épült meg a 8 tantermes sombereki általános iskola, vette kezdetét egy 100 fős óvoda építése, gyarapodtak a körzetben a kulturális és sportlétesítmények. Természetesen újabb tér vek megvalósítása is foglalkoztat bennünket: szeretnénk a körzeti központunkban egy olyan szolgáltató házat építeni közös összefogással, mely különböző igényeket elég ítene ki, lenne benne elektromos háztartási gépeket, televíziót, rádiót javító szerviz, fodrászat, cipőjavító, néhány olyan helyiség, melyben tsz-tagok, fiatalok, öregek, nyugdíjasok kellemesen és hasznosan eltölthetik szabad idejüket. A kulturális tevékenységben nagy figyelmet fordítunk a nemzetiségi hagyományok ápolására is. Művészeti csoportjaink nagy sikerrel szerepelnek a nemzetiségi rádió- és televízióműsorökban, a különböző kulturális találkozókon. Mitzki Ervin
