Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-12 / 100. szám
e Dunántúlt llaplo 1980. április 12.; szombat Két név, két időpont, két eredmény kedves, szívet-lelket melengető történetet takar. Felkészülten, jól szerepelni az olimpián Mátay Andrea Vékony Ilona fiatal testnevelési főiskolai hallgatónő 1947-ben 148 centiméteres teljesítménynyel nyerte az országos magasugró bajnokságot. Mótay Andrea matematika-fizika szakos tanárnő pedig 1979 elején 198 centiméteres teljesítményével új, fedettpályás világcsúcsot állított fel. Mama és leánya... A magasugrás egykori bajnoknője ugyanis diplomájának megszerzése után férjhez ment, majd az ötvenes évek derekán a kis Andreával gyarapodott a Mátay család. Az ötven centiméter, a családi rekord fél méterrel történő túlszárnyalása nem csupán a fedett-pályás világcsúcs megszerzését, hanem egyben a fedettpályás Európa-bajnoki aranyérmet, az Universiade elsőségét is jelentette Andreának. Még gimnazista lányként, 1973-ban nyerte az első, országos bajnoki címet, lépett valóban édesanyja nyomdokaiba. Halkszavú, szerény, de határozott, saját elképzéseit megvalósítani igyekvő egyéniség. Az első gyorsan, s fiatalon megnyert bajnokságtól azonban lassan, nehezen jutott el a fedettpályás világcsúcsig. Sérülések, betegségek hátráltatták, edzője is változott. Hálásan gondol nevelő edzőjére, Kismartoni Károlyra, de az igazi, nagy fejlődést új mestere, Erős Pál irányításával érte el. Csaknem négy éven át tartó levelező edzések után végre ma már együtt dolgozhatnak. Mátay Andrea diplomájának megszerzése után 1979 júliusában a sportvezetés külön engedélyével az Újpesti Dózsa sport- egyesületébe lépett át. „Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy Andrea az adott pillanatban, az olimpiai döntő napján erős, ruganyos, és nem utolsó sorban elég sovány legyen”... — summázta a felkészülés célját Erős Pál, az edző. A tanítvány, Mátay Andrea, az 1979-es év legjobb magyar női sportolója pedig így összegezte vágyait: „Szeretnék olyan jól szerepelni az olimpián, hogy 1980 végén újra pályázhassak az év legjobb női sportolójának kitüntető címére ..." Balatinácz Gabriella Sztruhár Erzsébet Beosztják a szabad idejüket Wiegand Teodóra Mórocz Imre Két tantárgyból az OKTV döntőjében „Bezzeg a mi időnkben” — kezdődik minden kritika, amit a fiatalokról mondanak az idősebbek. Van igazság ebben a ,,bezzeg”-ben? Természetesen van, hiszen a „mi időnk” más idő volt, mint ahogy mások a mai tizenévesek is. Egy azonban alapvetően közös minden idők fiataljaiban: a kritikus életkor, amikor a gyermek- és felnőttkor határán az ember keresi a helyét a világban. Olykor türelmetlenül, dacosan, olykor rossz utakon tévelyegve. Vannak persze szép számmal olyanok is, akik más utakon járnak. Idén az országos középiskolás tanulmányi verseny országos döntőibe 71 baranyai középiskolás jutott be. Miben különböznek ők diáktársaiktól, ha ugyan különböznek? Az OKTV döntőibe legtöbben a Nagy Lajos Gimnáziumból kerültek be: 29-en. Négy diák duplázott: két tantárgyból is képviseli iskolája színeit a versenyen. Például Wiegand Teodóra és Mórocz Imre. Mindketten negyedikesek, Teodóra matematika, Imre fizika tagozatos osztályba jár. E két tantárgyból jutottak be mindketten az OKTV döntőjébe. A matematika és a fizika egyben felvételi tárgy is számukra: Teodóra Szegedre készül, tanár szeretne lenni, a családi hagyományok folytatója, Imre Pestre: a Műszaki Egyetem gyengeáramú karán szándékozik villamos mérnöki diplomát szerezni. Általános iskolás koruk óta számos házi és megyei versenyen vettek már részt, az OKTV döntőjébe azonban most kerültek be, tavaly nem sikerült. — Amikor a versenyfeladatot írtuk, úgy éreztem, hogy a fizika sikerült — meséli Teodóra —, aztán végül is mindkét tárgyból a döntőbe jutottam.- Van-e a matematikán és a fizikán kívül más kedvenc tantárgyatok? Teodóra tagadólag rázza a fejét: „Nincs harmadik kedvenc". — A többi tárgyban nem vagyok jobb az átlagosnál — mondja Imre. Érdemes megjegyezni: Teodóra jeles tanuló, Imre átlaga pedig 4,2 és 4,5 között változik. Beszélgetés közben szó esik a szórakozásról is. Teodóra szenvedélyes természetjáró, zenét tanult, mint ahogy két legjobb barátnője is, tehát kedvenc időtöltés a közös muzsikálás is. Persze az iskola zenekarában is játszik. Az úgynevezett köny- nyű zenét nem kedveli, leginkább csak az iskolai diszkókra jár. Imre barkácsolni szeret és kosárlabdázik a PVSK ifjúsági csapatában. Homlokegyenest más a véleménye a zenéről, mint Teodórának, ám ő is inkább csak az osztálytársaival jár szórakozni, többnyire az iskolai rendezvényekre. Elfoglaltság? Gyorsan számba veszik: hetente legalább három délutánjukat kitöltik a szakkörök, sport, KlSZ-progra- mok. De ez nem nyűg, ebben mindketten megegyeznek. — Valahogy úgy alakul, hogy akiinek be kell osztania a szabad idejét, az sokkal hasznosabban tudja kihasználni, mint aki csak teng-leng szinte céltalanul — mondja Teodóra. — Ha van valami, amiben különbözünk egyes diáktársainktól — válaszol Imre az eredeti kérdésre —, akkor csupán ebben. Lényeges ez, vagy sem, nem tudom. — A többiek is kinövik előbb- utóbb a könnyelmű életmódot — fűzi hozzá Teodóra, a jövendő pedagógus örök optimizmusával. Erre szokták mondani: „bár a próféta szólna belőle”. D. I. Amikor a diszkó közösséget nevei Hudák Istuőn és a kökönyösi fiatalok Komlón, a kökönyös -keleti párt- és népfronthelyiség nagytermét vasárnap esti diszkóra készítik elő. A „hivatalos” dekorációra pillanatok alatt felkerülnek a híres popegyüttesek és sztárok képei, a fényorgonák, összehangolják a szalagos és kazettás magnókat, a keverő, az erősítő egységeket és a hangfalakat. A diszkó műsorvezetőjét, Hudák Istvánt sokan segítik, különösen a jobbkeze, Árki Zoli gépiparista. Fél hatkor kész minden. Középre tolják a kerek asztalt, körbeülik, előkerül két torta... Hármuk születésnapját ünnepük. — Mindig így csináljátok? — kérdem az afro-frizurós disz- kóst. — A születésnapokat így tortával ünnepeljük. Ez csak természetes, a fiatalok magja 20—25 gyerek jóban-rosszban összetart. — Nem éppen megszokott, hogy diszkózzanak a párthelyiség ben. — Az elején sokan ellenezték. Aztán hittek nekünk és ■* nem kellett csalódniuk. Néhány éve ez a törzshelyünk, ez itt a környéken az egyetlen szóba- jöhető helyiség. Nincs területi KISZ-szervezetünk, gondoltuk valahogy összehozzuk a fiatalokat, hogy ne lötyögjenek, ne lődörögjenek céltalanul. — Sikerült? A diszkó összehozza a közösséget, és felkelti az igényüket másra is. Ezekben a gyerekekben sokkal több van mintsem azt hinnék. Törzsgárdánk tenni akar és tesz is a közösségért. KISZ-szervezet híján a népfrontban tömörítjük őket, s a fiatalok ma már keresik az alkalmat, hogy hol, mikor és mivel segíthetnek. Jó velük lenni és összetartozni. Hudák István, a DDGáz három szakmával rendelkező gázkészülékszerelője, maga is Kökönyösben lakik. Majd évtizede vonta be őt a népfrontos munkába Kovács Imréné, a HNF körzeti lakóbizottsági elnöke, akit a gyerekek szeretnek és megbecsülésük jeléül „disz- kós maminak" szólítanak. Három éve kezdték itt a népfrontos diszkókat. . . A tízforintos beugrók jövedelméből tavaly. 30 000 forintot adtak a komlói óvodáknak, iskoláknak, az öregeknek, a nők napjára. Hudák István, a körzeti HNF titkáraként, a HNF városi bizottsága tagjaként mást is szervez, hogy még jobban összehozza a kökönyösi fiatalokat, hogy adhassanak a város fiataljainak. — Tavaly két nagy diszkó teljes bevételét még külön is felajánlottuk a gyermekalapra, Sólyom Kati, a Pécsi Nemzeti Színház művésze társadalmi munkában adott műsort. Idén is eljön és jönnek mások is. A 15—19 éves gyerekek középiskolások, szakmunkástanulók, vagy dolgoznak. Április 4- én a klubhelyiségükben Ferko- vics József vájártanuló grafikáiból, festményeiből rendeztek kiállítást, diákszínpadi bemutatót és irodalmi műsort — önmaguknak. Április 19-én az IH-ban tartják a nagy diszkót, Sólyom Kati szavalja József Attila verseit Vasárnap délután 6 óra. Kezcfődik a műsor. Fülrepesztő hangerővel szólnak a számok a bekonfárálások után, vilióznak a fények, a terem közepén párosán vagy kört alakítva táncolnak a fiúk és lányok. Jó a hangulat, fegyelmezett a társaság. Fogy a vöröskeresztes alapszervezet zsíros kenyere és a kóla — itt nem lehet mást inni, csak üdítőt. A „diszkós mami”, Kovács Imréné örül, hogy „gyerekei” jól érzik magukat. Büszkén újságolja, hogy ezt a párthelyiséget tavaly társadalmi munkában festették, csinosították a gyerekek, Szabó Karcsi, Fónai Zoli és Fogt Jenő irányításával. Lám, a diszkó igazi közösséggé is formálhat. Murányi László Pillanatkép a diszkóról Három mohácsi kislány Győrbe készül „Induljatok el az anyanyelv ösvényein" Stróhl Mária „A magyar irodalomba tévedve föl kellett figyelnem valóságos helyzetemre, miszerint nem erdőben, hanem bokorban születtem, az anyaayelv dirib- darabjai 'közé, ahol minden, amiből a legkisebb költőnek is föl kellene ruházkodnia: csupa maradvány, foltnak való, szalagvég, elhullajtott kacat. Téli estéken Arany Toldija tartott ébren, azzal a döbbenettel, mint mikor a szilvafáról a hátamra esve, szavamat vesztettem. Nem ismerjük a nyelvünket! ...” — és ahogy az Anyám könnyű álmot ígér című kötetből idézett sorokban Arany János Toldija figyelmeztette Sütő Andrást a nyelv tisztaságának fontosságára, hívta fel arra Sztruhár Erzsi figyelmét Kövesi iózsefné tanárnő is, amikor közel négy évvel ezelőtt átlépte a mohácsi Kisfaludy Gimnázium küszöbét. Erzsi nemcsak száfogadó, hanem nagyon hálás tanítványnak is bizonyult. Már az első évben megnyerte a megyei „Szép kiejtési versenyt". A következő évben gyengébben sikerült a programja, így csak harmadik lett, míg a tavalyi kudarc után az idén ismét győzelemmel vigasztalta meg Ica nénit. Pedig Erzsinek, a megyei középiskolai verseny két. szeres győztesének sem volt sokkal könnyebb dolga, mint az erdélyi Sütő Andrásnak, lévén otthon nagyszüleinél anyanyelv a szlovák. Ám nemcsak a középiskolások versenyén vihette el az aranyérmet Duna-parti kislány, hanem Mohácson tanuló két lány végzett a győri országos versenyre feljogosító helyen a szakmunkástanulók vetélkedőjén is. És hogy teljesebb legyen a hasonlóság a két verseny győztesei között, elmondjuk, hogy az első helyen végző Balatinácz Gabriella és a második helyen végzett Stráhl Mária — mint azt a nevük is sejteti — nem a magyar nyelvet hallotta bölcsője fölött. — Nagy hátránnyal indultunk mi ebben a versenyben — állapította meg Stráhl Mária, aki az előző években szerzett első és második hely után isimét ezüstérmet szerzett. — Meg akartuk mutatni, hogy mi is tudunk szépen beszélni. Ezért iratkoztunk be az iskola irodalmi színpadára is. — Heti egy óránk van magyarból. Éppen ezért nagyon sokat köszönhetünk Lajdi An- talnénak, aki nemcsak velünk szerettette meg a magyart, de már az elődeink is szép sikert értek el. lánics Ági és Grészló Anna is Kazinczy-érmes lett Sajnos mi a szép kiejtésért küzdők vagyunk itt az iskolában kevesebben. Pedig szerintem, aki hibásan, zavarosan beszél, annak olyanok a gondolatai is — egészíti ki Balatinácz Gabriella, aki a tavalyi verseny után idén is az első helyen végzett és Stráhl Máriával együtt képviseli majd a mohácsi Radnóti Miklós Szakmunkásképző Intézetet Győrben. — Utolsó lehetőségem, hogy jól szerepeljék az országos versenyen — mondja Sztruhár Erzsébet. — Talán éppen jövőre gondolva választottam ki a szabadon választható tanulmányt. Mészárosáé Varga Máriának Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavaikat című kötetéről írt tanulmányát, amiben a következőket írta a szerző: „Ki láthatna el a bölcsőig, amely létünk hajnalán a nyelvünket ringatta? Senki sem láthatta őt a bölcsőben, de csecsemőarcát bárki fölidézheti magának, ha lehajol egy cseppet. Nem a földig, nem az alázatig. Hanem, ahol egy gyermek keze repdes szülői kéz után. Induljatok el vele az " anya nyelv ösvényein, és meglátjátok a bölcsőt, amelyért a Körösi Csomo Sándorok hasztalan keltek halálig tartó vándorútra ...” A kicsikkel szeretnék majd foglalkozni, ezért is adtam be jelentkezésemet a Kaposvári Tanítóképző Főiskolára. K. L. Fotó: Arató Tamás
