Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-10 / 98. szám
e Dunántúli napló 1980. április 10., csütörtök Jubilál a Marek József Mg Szakközépiskola A pécsi IH kiváló ifjúsági klubja » • Szakembereket a mezőgazdaságnak! Sok intézmény megirigyelhetné xíz ötvenéves jubileumához közelgő mohácsi Marek József Mezőgazdasági Szakközépiskola hat éve elkészült épületét. A nappali tagozat 250 tanulóján kívül 200 levelező és a technikusképző 156 hallgatója is itt végzi tanulmányait. Profilváltozás történt itt is az elmúlt évek során. Kimenő, megszűnő osztálynak számít a növénytermesztő, az állattenyésztő szak, helyettük indult be két éve a növénytermesztő gépész és a talajkémiai és növényvédő szak oktatása. A szakközépiskola keretein belül a növénytermesztő gépészek szakmunkásképzésben is részesülnek, ami azt jelenti, hogy több gyakorlati oktatás árán a tanulók az érettségi bizonyítvány mellé megszerzik a szakmunkásbizonyítványt is. Érdekes ugyanakkor, hogy ezen kívül is megnőtt a szakközépiskolások érdeklődése a szakmai végzettség megszerzése iránt. Tavaly csak tízen, idén viszont valamennyi végzős jelentkezett az érettségi mellett a szakmunkásvizsgára is. Molnár Attila, az iskola igazgatója elmondta, hogy tanulóik nagy részét a mezőgazdasági nagyüzemek gépműhelyei várják — beosztott szakmunkástól a brigádvezetőig terjedhet a beosztásuk. A „Marék" végzősei ezen túl azonban főként a közép- és a felsőszintű vezetők között "találhatók meg. Két év gyakorlat után ugyanis visszatérhetnek régi iskolájukba megszerezni a technikusi minősítést. Az itt végzettek egyhar- mada tanul tovább az ország felsőfokú agrártudományi tanintézeteiben, s mintegy öt százalékuk vész el a szakma számára. Az iskola híre igen jó, és ez a jó hír nem megalapozatlan. Laboratóriumi precízség jellemzi jól felszerelt szaktantermeit, szertárait; 13 mérnöktanár tanítja a szaktárgyakat a 27 fős tantestületben, melynek törzsgárdája 1948 óta itt dolgozik. Az iskola büszkesége a zárt láncú televíziós rendszer, melyen egyszerre 4 adás sugározható a szaktantermekbe: 2 képmagnóról, 2 az Iskolatelevízió programjáról. Egy héten 30 órán szerepelnek a tv-adá- sok. A beadott program visz- szajátszható, megállítható, szervesen beépül az óra menetébe. A rendszert Mohai Zoltán híradástechnikai üzemmérnök üzemelteti, s hetente egyezteti a programokat a szaktanárokkal. Ellátogattunk Halász lános mérnöktanárral a gépműhelyekbe is, melyeknek értékes műszereit a város üzemei is nemegyszer igénybe veszik. Persze vannak itt lefutott, kiselejtezett gépek, gépkocsik; traktor is, a levelező hallgatók elhozzák munkahelyükről a kiselejtezett kisebb alkatrészeket, és van az iskolának egy üzemelő gépparkja, melynek üzemeltetése, karbantartása ugyancsak a tanulók feladata. Fontos és érvényesülő elv, hogy a tanműhelyek minden munkája hasznosul, beépül valahol az iskola életébe — vagy éppen a kereskedelem számára készítenek kisebb munkákat, például lakatreteszeket, öncélú- ság nincs. Elsősök dolgoznak éppen a műhelyekben. A pályaválasztási füzetek, tájékoztatók hozták ide Pécsről Pető Csabát, Pál Zoltánt; Siklósról Horváth Zsoltot; Bikaion, a gazdaságban édesapja mellett szerette meg a gépeket Majláth Károly. Bizony meg kell fogni a tanulást ebben az iskolában, „nyilatkoznak” az elsősök, de ezt nem fanyalogva mondják. Inkább úgy érzem, büszkék pompásan felszerelt új iskolájukra. A helyi, környékbeli üzemekbe szeretnének majdan visszamenni, és már őket is foglalkoztatja a szakmai továbblépés, a technikusi minősítővizsga: hiszen a gépek világában olyan gyors a fejlődés ... A negyedévesek már józa- nabbul latolgatnak. Ahogy beszélgetünk, szóba kerül, milyen nehéz 14 évesen életpályát választani. Készülnek közülük repülőtisztnek, jogi egyetemre, óvónőképzőbe, a gödöllői egyetemre, és haza, a tsz-be, ahol lehet majd kerttel, állatokkal is foglalkozni. — A pályaválasztás ügyén egyedül az általános iskolában lehetne segíteni. És ezt kérem, tessék megírni — mondja a beszélgetés végén mintegy ösz- szegezésül a végzős Oláh Péter. — A 13—14 éves gyerek nagyon fogékony, minden érdekli, csak tájékoztatni kell. Hiszen tizennyolcévesen már senki sem programozhatja át alapvetően az életét.. . Hasonló dolgokról beszélgettünk Molnár Attila igazgatóval, Málik LászlóváI, a helyettesével és Vezérli Alberttel, a felnőttoktatás vezetőjével. Bár nincsenek beiskolázási problémáik, a merítési, válogatási lehetőségük mégis csekély. Pedig jó lehetőségekkel várja a fiatalokat az iskola, a mezőgazdaság is: szép fizetéssel, lakás- építési kedvezményekkel sietnek az üzemek a fiatalok segítségére. A szakemberutánpótlás a mezőgazdaságban végül is magába foglal egy körkörös, állandóan visszatérő ismeret- felújító továbbképző rendszert. Ennek is bázisa a Marék József Mezőgazdasági Szakközépiskola. Gépüzemeltető szakon ők szervezik a Dunántúl, a Duna—Tisza-köze; növény- termesztésben Somogy, Tolna, Baranya; komlótermesztésben az egész ország technikusképzését, a megyei mérnöktovábbképzést és a különféle tanfolyamokat is. Az évek folyamán megfiatalodott a levelezők, a tanfolyamra iratkozók gárdája is. Visszajönnek a régi tanítványok, van úgy, hogy a fiú hozza el apját a tanfolyamra, van úgy, hogy egymás mellett ülnek az iskolapadban. A felnőttoktatás — ez viszi el a leginkább az iskola hírét a közeli környéken túl is. Gállos Orsolya Klub is, meg nem is... —a határozatlan megjelölés nemcsak abból fakad, hogy a klub szó nagyon is tág jelentésű lett közművelődési rendszerünkben. A pécsi Ifjúsági Ház Szélrózsa klubja tulajdonképpen egy rendezvénysorozat. Megkockáztatom : egy műsortípus, amely a televízió képernyőjén is igen sikeres lehetne. Mert miről is van szó tulajdonképpen? A Szélrózsa klubban egy-egy vasárnap este többnyire adott témáról folyik szó érdekes emberek részvételével. A klubvezető, Múzsay András elhatározza például, hogy a karikatúra és a paródia lesz a Szélrózsa márciusi programjában, Meghívja tehát Kaján Tibor karikatúristát, Bárány Tamás írót és Varga Csaba karikatúraszobrászt, és beszélget velük mesterségükről, műfajukról. A „Szélrózsa” Időnként megszakítja a beszélgetést, bekapcsolja a magnót vagy a lemezjátszót, és stílszerű muzsikát hallgatnak a a résztvevők, miközben megnézhetik a meghívottak munkáit is. Nincs kizárva a lehetősége annak sem, hogy a közönség is bekapcsolódjék a beszélgetésbe, de hogy jobbára nem kapcsolódik bele, annak csak az az oka, hogy a klubvezető házigazda úgy tereli a műsort, hogy a témát minden oldalról megközelítik, s o hallgatók választ kapnak fel sem tett kérdé. seikre is. Hiszen egy jó riporter a közönséget is képviseli. Mi ez, ha nem egy jó tv- műsor, ami tévében még érA Belga Fúvósötös Pécsett koncertezik dekesébbé válhatna a tökéletesebb és sokoldalúbb technikai lehetőségek kihasználásával. Dehát a televízió jobban kedveli a „mindenkinek szóló” ötlettelen vetélkedőket, a lejárt szavatosságú filmkonzerve. két, a bugyuta krimiket, a „mindentbele” kívánságműsorokat, mint a valóban szórakoztató, így valóban ismereteket is adó réteg műsorokat, amelyek azonban mindenki számára érdekesekké válhatnak ... (Más műfajban már van* ilyen, például a Delta, méginkább a Kockázat vagy a Szentágothai- sorozat.) Egy ilyen tv-sorozat hiányában válhat a Szélrózsa valóban klubbá. A kétéves klubnak már kialakult a törzsközönsége, pontosabban tagsága is. Ök már ismerik egymást, baráti csoportok is alakultak közülük — s mi ez, ha nem a klub egyik ismérve? Ezek a fiatalok éppen azért kezdtek járni a Szélrózsa foglalkozásaira, mert egyedül voltak, ismerősök, barátok nélkül, s a táncos-zenés összejövetelek hangzavarában sem jöhetett létre egy közösség, amibe vágytak. A Szélrózsa Muzsay "András előadóművész és az IH „találmánya”. Hasonló máshol az országban sem létezik. Ennek ellenére sem törekszenek arra, hogy a primér igények kiszolgálásával toborozzanak maguknak népes közönséget. A törzsközönség, a klubtagság 30 személyre tehető. Ök egy-egy műsor közönségének a kisebbségét alkotják. A közönség nagyobb része cserélődik, csak egy-egy alkalomra, az őt érdeklőre jön el. A szakközépiskola kémiai előadótenne A Szélrózsa lényege a változatosság, tagsága is azon fiatalok közül kerül ki, akinek érdeklődése nem merül ki például csak a pop-zenében. A tavalyi programjuk Ómega-esttel kezdődött (ékkor volt a legnagyobb a közönség), és pszichológiai esttel végződött Közben ismerkedhettek a színház világával; a bábozással; a tudomány-áltudomány kérdései, vei s a holográfiával is. Ezek mellett — nyári időszakban — a Szélrózsa kilép az IH falai közül, ilyenkor még a klubszerű vonásait is leveti. Hiszen ho. gyan lehet klub az orfűi strand kavalkádjában a vegyes összetételű, szórakoztató műsor során? De a szakadás a „benti” Szélrózsa-találkozókkal még ebben az esetben sem végleges: a Balokány-ligetben megrendezett nemzetiségi napok egyszerre funkcionálhattak klubként és nagyobb tömeget megmozgató műsorjelleggel is. A Szélrózsa eddigi legnagyobb eredménye, hogy színvonalas rendezvényeire — diszkó és alkohol nélkül egyre több fiatal kíváncsi. Alakulásakor azzal az elhatározással fogtak hozzá, hogy az átlagos műveltségi szinten állók számára nyújtson szórakoztató formában művelődési lehetőséget. A klub legnagyobb erénye, hogy ezt az elhatározást nem adták fel. Tö. rekvésük elismerése, hogy a törzsközönség nagyobb része munkásfiatal. A klubjelleget erősíti, hogy januártól kezdve létrejött a Szélrózsa játékklub. A teljes kötetlenséget itt is „korlátozzo” azonban, hogy vendégül látnak elmés, ötletes játékokat tudó embereket, legutóbb például Kolozsvári Andor írót, aki részt vett Karinthy Frigyesék nevezetes játékaiban is. Klub is, meg nem is ilyesformán a Szélrózsa. Hogy valóban eredményesen végzi vállalt feladatát, azt az is jelzi, hogy tavalyi munkájukért elnyerték o Kiváló ifjúsági klub címet. Az erről szóló okiratot, s a jutalmat a legközelebbi klubnapon, április 13-án nyújtják át nekik. Ekkor egyébként Trükk-est lesz: Bodrossy Félix filmrendező és Bélái István hangmérnök szól majd a filmkészítés egyik legnehezebb részéről, a filmtrükkök előállításáról. Bodó László Posztulátum TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI FOLYÓIRAT INDULT A TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLÁN Első olvasásra is érdekes, komoly munkát tükröző olvasmány a Pécsi Tanárképző Főiskola tudományos diákköri tanácsa és KISZ- bizottsága által kibocsátott könyvecske, a Posztulátum. A főiskola hallgatói által írt tudományos diákköri dolgozatokból közöl válogatást. Filozófia, irodalomtudomány, pedagógia, művészetelmélet és szociológia szerepel a témák között, többségében igen színvonalasan megírt tanulmányokban. A szerzők frissen végzett tanárok, vagy I—IV. évfolyamos hallgatók. „ ... Szeretnénk, ha egyértelmű, .bizonyítás nélkül’ elfogadott lenne kiinduló tételünk; hogy szükségünk van egymás tudására. E lap kommunikációs csatorna szeretne lenni, amely elvezeti egymáshoz a gondolkodva élő embereket... Csak az tekinthető bizonyításnak, ha ennek az első számnak lesz folytatása — nemcsak további lapok, hanem közös munka is” — írja szerkesztői előszavában Berki Erzsébet, a TDK- tanács titkára. Sokszor és sok helyütt fölvetődött már, hogy milyen jó lenne, ha a diákok által írt dolgozatok nem porosodnának az irattárban. Közös kiadvány létrehozása eddig még alig, vagy csak alkalmi jelleggel sikerült. Éppen ezért örülünk a Posztulátumnak, a PTF tudományos diákköri lapjának. Azt kívánjuk, hogy sok-sok számot és évfolyamot érjen meg. A véletlen hozta úgy, hogy Belgium neve az utóbbi napokban többször előfordult lapunkban. Belga balettos tanul Pécsett, magyar zenetörténeti sorozat indult a Belga Rádióban, április 11-én este 7 órakor pedig a Belga Fúvósötös ad hangversenyt a Doktor Sándor Művelődési Központban. A kulturális érdeklődés már jó ideje zavartalan és kölcsönös a két nép között,, hogy egy példával illusztráljam; a Belga- Magyar Baráti Társaság elnöke Certler Endre, világhírű hegedűművész. A Belga Fúvósötös például hazájában lelkes pártfogója a régebbi és egészen új magyar zenének, ezért is érdemelték ki a Zeneműkiadó Vállalat meghívását magyarországi koncertekre. Az együttes: Paul Van Wol- leghen (fuvola), Louis Op't Eyn- de (oboa), Guy Gerard (klarinét), Hubert Biebaut (kürt) és Yves Bomont (fagott) a Belga Nemzeti Zenekar és a Belga RTV zenekarának fúvós szólistáiból alakult 1973-ban. Azóta számos európai és közel-keleti országban adtak hangversenyt. Pécsi koncertjükön Farkas Ferenc és Durkó Zsolt művei mellett a belga zenei élet „nagy öregje”, Marcel Poot Kis ünnepi indulóját, Wilfried Westerlink Tájképek és Paul Patterson Komédia fúvósokra című műveit játsszák. Sz. P. A tánc varázsa a fényképezésben A Pécsi Balett emlékezetes sikerű, márciusi jubileumi bemutatója nem csupán a táncművészet, hanem a művészi igényű fényképezés híveinek is maradandó élményt adott. A színház előcsarnokában E c k I m r e, a balett együttes létrehozója köszöntötte az ünnepi premier közönségét Hó- vorné Takách Agnes színes tánc-látomásaiból nyílt kamaratárlatán. A Pécsett most először nyilvánosság elé lépő szerzőt, aki eddig kiváló reklám- és tárgyfotóival tette ismertté nevét, az INTERBALETT '79 budapesti bemutatói ihlették meg először a táncművészet vizuális élményeinek a fényképezés eszközeivel, a fotó nyelvén történő átköltésére. Kiállításának előszava szerint: • a tánc mindig megragadott. Az emberi test mozgása, ívelése — mint kép, szín, fény ragyogása és harmóniája — katartikus élmény." Ennek felidézéséhez sajátos többletlehetőséget biztosit számára az egyre tökéletesedő színes fotótechnika és a különböző objektivek, előtétek alkalmazásának mesteri ötvözése, amelynek eredményeként képei szinte tapinthatóan érzékeltetik a tánc dinamizmusát, többdimenziós vizuális hatását. Ma már egy perdülő táncos, egy villanó mozdulat — korábban élményszámba menő — be- mozdulásos ábrázolása rutinfeladat a fotósnak, de az egymást követő mozdulatok és szituációk különböző gyútávú optikákkal és előtétekkel, többszöri megvilágítással történő rögzítése egyetlen filmkockán új lehetőséget és kifejezési módot kínál az erre hivatott alkotónak. A mágikus realizmus szürrealista motívumokkal elegyedik képein a színek, formák és mozdulatok látomásszerű villódzásában, a tánc ősi, de mindig megújuló vonzásában, amely i g y csak a fényképezés nyelvén ábrázolható. Amilyen mesterien lett úrrá Takách Ágnes r 4 fotótechnika eszközein és lehetőség’ >, olyan művészi ráérzéssel ragadta ki a tánc, a cselekmény forgatagából a jellemzőt, az érdekes mellett a maradandó értékűt, a lényegest. Ezért érthető és természetes, hogy képeiben nem csupán az INTERBALETT, vagy a TÁNCMŰVÉSZÉT c. szakfolyóirat illetékesei látták meq a rendkívülit, a nyilvánosságra méltót, hanem a Pécsi Balett vezetése is magáénak vállalta alkotásait; a kamaratárlat teljes anyaga a társulat jövőbeni vendégszereplésének állandó kísérője lesz hazánkban és határainkon kívül is. A társművészet és a „szakma" elismerése a sikeresen megkezdett út folytatására ösztönzi Takách Ágnest; kiállításának megnyitása után néhány perccel már a BALETT ’80 bemutatóját fényképezte . . . Számára mindig öröm és élmény a fényképezés, de — eddigi eredményei alapján — bizonyosra vehető, hogy születendő új képeivel élményt adó örömet ajándékoz majd azok nézőinek is. Dr. Szász János \
