Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)

1980-04-28 / 116. szám

MTI-főtök a Holland királynőnek

A hollandiai királynőváltás- kor Vilma és Julianna együtt, valamint családja körében, szí. nes fotókról mosolygott a hollandusokra. A 30 000 példány, ban -készülő fényképekről csak kevesen tudták, hogy Magyar- országról, az MTI laborházából valók.

Nap mint nap találkozunk a lapokban, tv-ben, a világ távoli részeit, érdekességeit fontos, régi és friss eseményeit, rég elhunyt vagy élő híres személyiségeit bemutató fényképekkel, mélyek szignóján ez óll: MTI fotó. Az ötvenes évektől jelennek meg így felvételek. Belföldön a 60 fotóriporter — nagy részük külföldre is ki-ki ruccan — valamelyike mindig ott van az eseményeken, a külföldi fotóügynakségek ontják az eseményfotókat, képtáv. írón, postán, repülőjáratokon. Ha régebbi kép szükséges, az MTI fotóarchívum ötmillió képe közül bármelyik, bármikor előkapható.

Az archív és friss fotók fő „fogyasztói": a televízió, az újságok — személyesen, telefonon, levélben vagy a Központi Sajtószolgálaton keresztül kérnek képet — aztán a pórt- és társadalmi szervek. Legtöbb külhoni, belföldi kiállítás az MTI fotóanyagára épül, — legnagyobb megrendelője a HUNGEXPO -, a könyvkiadók is náluk válogatnak. Kívánságra portrékat, egyéb sorozatokat szállítanak nagy tételben, képanyaggal látják el az MTI Képes Híradó 1600 előfizetőjét, de reklámfotók és kiadványok is készülnek az MTI-nél bel- és külföldre, a világcégek is kap- va-kapnak a magyar felvételeken.

Az ötmillió fotó, a legfrissebbtől a muzeális értékűig, jól megfér az 1953-ban létrehozott, s a Propaganda Főosztály kebelében működő fotóarchívumban, Budapesten, a Tanács körúton, a hajdani Bo- gatel kávéház helyén. A színes és fekete-fehér papírképek és az újdbban egyre sokasodó színes diák „anyakönyvezve", fémfiókokban tárolva, világrészek, országok, témák szerint csoportosítva, képaláírással ellátva várják, hogy az igények alapján élő illusztrációkká váljanak. Kotnyek Cyuláné főosztályvezető és Gordon Lászlómé sajtóosztályvezető, a hihetetlenül zsúfolt helyről meggyőződéssel állítják, hogy az nemcsak Magyarországon, de Európában is a legnagyobb anyaggal rendelkező fotóarchívum. Megmutatják a földosztásról, a Tanácsköztársaságról készült képeket, — legtöbbjüket a jogelődöktől örökölték — őrzik a Petőfi dagerratípio másolatát, és például felszabadulásunktól napjainkig valomeny- nyi színházi bemutató képanyagát is.

A megrendelő kiválasztja1 a szükséges képet és azokról a

Ötmillió felvételt tárolnak

Lisznyai úti MTI laborházban elkészítik a másolatot. (Ott őr. zik valamennyi kép negatívját.)

Vajon van-e mindenről képünk? Sorra mondom ötleteimet, ők mindegyikhez mutatnak fotót. Már-már feladom,

amikor eszembe jut a szerkesztőm kívánsága: hozzak róluk képet az anyaghoz. Kifogtam rajtuk: az MTI fotóarchívumáról egy fia felvételünk sincs.

Murányi L.

A hobbija tette híressé

A szignója: R.6Y.

Tízezer portré- karikatúra

Másfél évtizede jelentek meg első portrékarikatúrái az országos napilapokban, éveken át a Magyar Nemzet- rajzolója volt, a Magyar Hírlap hajdan focirajongókat szavaztató „Az ön tizenegye” portréit is ő vetette papírra. Évtizedes ,, termése" megközelítően 5 000 rajzot tett ki, tollvégre kapott írókat, zenészeket, színészeket, sportolókat, országgyűlési képviselőket, híres és kevésbé ismert embereket.

Rózsahegyi György, a 40. évét taposó fiatalember alkotásainak még korántsem értem a végére. Mert bár autodidakta — magától képezte és fejlesztette rajzkészségét, eddig három önálló karikatúra-portré albuma jelent meg és most készíti elő a negyediket. (Megteheti, eddig több mint tízezer embert rajzait le, van miből válogatnia).

— A Maszk nélkül színészeket, a Thália katonái zenészeket, az Új magyar Parnasszus írókat és költőket mutatott be... Mindig festő szerettem volna lenni, a rajzos műfajt tekintettem eddig hobbinak — az hozott hírnevet, öt éve mégis inkább festek.

— A papírlapon megörökített híres emberek hogy viselik el a karikirozást, a nem éppen előnyös vonásaik felnagyítását?

■ — Juliette Greco emlékezetes magyarországi látogatásán lerázhatatlan voltam, mégsem döbott ki soha, pedig rengeteget rajzoltam. Gyorsan dolgozom és a portrét dedikáltatom. Egyszer a tervezettnél később

jelent meg egy rajzom az egyik lapban, az illető akkor már nem találta helyén valónak. Reklamált. Fanyalogva törődött bele, hogy az aláírás valóban az övé ... Szóval megúsztam. Sokan még írnak is néhány sort a portréképük alá, van önismeretük és humorérzékük.

— Hol állít ki?

— Öt éve az ország különböző részein, évente 4—5 kiállítást rendezek: festményeimből, rajzaimból vagy vegyesen. Ha festek, portréképeimen kamatoztatom a karakterérzékemet, nem az irányzat, hanem a pillanatnyi szituáció érdekel, szeretek aktot festeni és néha tájképet is. A montreáli karikatúra világkiállításon 1968 óta évente részt veszek rajzaimmal, egyszer talán személyesen is el. jutok oda.

Mesél párizsi barangolásairól, néha-néha maga is beállt utcai rajzolónak i,1kipróbálni: megélne-e? (Nevetve hozzáteszi : csak a bank meg ne tudja, hogy egy-két frankot kerestem). A múlt heti budapesti Csili-vásáron felcsapott vásári portré-rajzolónak — sokan biztos bekereteztetik otthon az általa készített „vásárfiát”.

— A Bányásznapi randevúnkra is eljönnél karikatúra-portré rajzolónak?

— Miért ne? Örömmel.

Ott majd megtudom, hogy milyennek lát. Addig csak azt tudom, hogy milyennek lát. ja önmagát.

Murányi László

Flamandok, vallonok és a

zeneoktatás

Nem a fővárosban — Brüsszelben — lakik, ott csak órákat ad egy királyi zeneakadémián. Jacques Maertens, a pécsi kamara- kórus-fesztivál belga vendége erősen flamand patrióta, a knokke-heisti zeneiskola igazgatója, s egyben e szép kisváros Euró- pa-hírű kórusfesztivóljá- nak direktora is. Májusban rendezik a következő nagy seregszemlét; ha minden jól megy tizenhat európai énekkarral együtt a Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa is dobogóra lép majd itt.

Jacques Maertens nagy élvezettel hallgatta végig a pécsi kórus péntek esti önálló hangversenyét.

— Örülök, hogy eljöhettem, és megtapasztalhattam azt az igen magas színvonalat, amelyet Tillai kamarakórusa elért. Remélem, hogy hamarosan a mi közönségünk is megismeri őket. Nálunk a kórusmozgalom csak most kezd kibontakozni. Még mindig él az a szemlélet, amelyet egy 1830-ban született királyi rendelet hagyott örökül ránk. Ebben kimondták, hogy a zene szép, a zene jó, de nagyon drága, ezért fényűzésnek számít ... És így is kezelték. Ráadásul nálunk, Flandriában, ahol a lakosság többsége él, hosszú évtizedekig nem volt alkalmuk az embereknek zenét tanulniuk. Pénz és szakember hiányzott. Most már 140 zeneiskolánk működik, s az utóbbi tíz évben már Brüsz- szelben is lehet flamand nyelven tanulni. Nagy szó, mert a főváros teljesen francia hatás alatt áll, s a vallonok igyekeznek tovább erősíteni a befolyásukat. A zenei nevelés hiányosságait jelzi, hogy az oktatásban egyáltalán nem kötelező az énektanítás. Az oktatási minisztériumben egymást váltják a funkcionáriusok, mindegyik más koncepciót hirdet meg. Ezért úgy határoztunk, hogy a Kodály-módszer jobb megismerése végett jövőre részt veszünk egy magyar- országi kurzuson, és amit lehet adoptálunk belőle a mi nyelvterületünkre is. Sajnos a hangszeres zenében még rosszabbul állunk: „ez csak egy zenész", mondják, s ez körülbelül jelzi a muzsikusaink hazai megbecsülését. Egy tanár három-négy állást is kénytelen vállalni, hogy megélhessen. Ennek ellenére optimista vagyok.

Havasi

Az ófalui faesztergályos

Faragott szék, díszes tornácoszlop

A

z utcán ritkán látni embereket, délelőtt van, egy-'két-r- osszany tart a bolt felé. Takaros 'kis község Ófalu, a fekvése, rendben tartott házai miatt is talán az egyik legszebb Baranya északkeleti peremén.

Pausch Antah udvarában a sak felhalmozott fa a tudatlannak is elárulja a házigazda mesterségét. Asztalos is lehetne, az igaz, de ő faesztergályos. Az utolsó, aki őrzi ezt az ipart a környéken. Csa. ládi örökségként legalább any- nyiira, mint kereseti forrásként.

A fák száradnak az udvarban, bár most éppen ellenkezik velük az idő: esik szakadatlanul.

— Két évig nemigen lehet hozzájuk nyúlni — mutat rá a mester a glédá'ba rakott széles rönkökre, aztán betessékel a házba, a legújabb fonott székeket megmutatni.

Tobzódva az ülés örömében vándorlók egyiktől a másikhoz: ezeken a székeken lehet ülni! Pihenni, olvasni, asztalhoz telepedni. Nem inog, nem

nyom, pedig itt, az ófalui Petőfi utca 31-ben alighanem ismeretlen fogalom a design, amelyről könyveket írnak mostanában. Megértem, hogy Pausch Antalnak is az olvasás a kedvenc kikapcsolódósa. Ilyen székeken ... Persze, van is mit kipihennie. Reggel ötkor kel, aztán hátramegy a műhelybe, s ha nem zavarják meg — mint például most én, vagy tegnap egy nyolctagú tu. ristacsoport — nyomja az esztergakést a fának délig, ebéd után este ötig, hatig.

— Dolgozni keM, ha az ember keresni akar. Itt vannak 10—20 forintos tételek is, elképzelheti, hogy szükségem van a rtapi 12 órára. Az adó, a rezsi évente 50 ezer forintot visz el, ha iparszerű munkát

vállalok — ami jól fizet — elesek a lakossági szolgáltatásért járó adókedvezménytől.

Nem panaszképpen mondja. 7—8 éves volt, amikor apja műhelyében odaállt a soját kis esztergapadja mellé és barátainak készített ajándékokat. Később, inas korában, még jobban be lérögződött, hogy a munkanap nem 8 órából áll. Faesztergályos volt a nagyapja is, aki a műhelyt Bonyhád- ról ide telepítette. A helyiségben — présház volt valamikor, a házat úgy építették hozzá — körös-körül esztergapadok, szerszámok.

Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még százával csinálta a díszes tornácoszlopokat. Ma már csak egy árválkodik a sarokban. Egy most épülő házhoz kértek néhányat. (Dicsérem az építkező ízlését.) Székeket, hordócsapokat, szerszámnyeleket készít a leggyakrabban az ipari megrendeléseken kívül. Széket sokan csináltak a faluban, amíg a bekötő út el nem késrült a meszesvölgyiek egyik fő jövedelemforrása ez völt. De a jó faesztergályos ennél sokkal többet tud. Nem véletlen, hogy Uherkovich Ágnes pécsi belső- építész is Pausch Antallal dolgoztat. A kaposvári ifjúsági háznak készült bútorait most állították ki ' a Széchenyi téri galériában.

— Ha nyugdíjba megyek, már nem hajtom majd annyira magam — mondja. - Csak annak állok neki, amihez igazán kedvem van. A lányaimnak is sokkal tartozom még: most rendezik be a lakást, oda is sok bútor kell. Minek vegyenek mást, amikor a fa a legszebb anyag?

H. J.

A temető a falu másvilági képe

Martyn Ferenc és László Gyula

m Proksza László felvétele

Hogyan éltek a honfoglaláskor! magyarok

László Gyula, a „kettős honfoglalás” elméletinek megalkotója Pécsen

Néma csontok és tárgyak ... Beszédes sírok. A régészet „szegény tudomány”. Az évszázadok, évezredek sokszor elképesztően kevés hagyatékára szorítkozik. És az a kevés is, amit szóró kell bírnia, hallgatag. Igazi tudást itt csak a tárgyak közötti összefüggések ismerete jelenthet. Ezek az összefüggések azonban nem tárulnak fel máról-holnapra. Szívós munka, életreszóló kitartás kell ahhoz, hogy megmutassák magukat.

Ennek a szép és bonyolult hivatásnak bűvkörébe kerülhettünk az elmúlt hét végén László Gyula professzor jóvoltából. A „kettős honfoglalás" elméletéről ismert tudós Pécsen, a TIT Bartók klubjában tartott előadást A honfoglaló magyarság élete címmel.

Az előadás előtt és után beszélgettünk. Az idén hetven éves tudós köszöntésére és előadásának meghallgatására a régi borát, Martyn Ferenc is eljött. Feri bácsi néhány évvel ezelőtt maga nyitotta meg László profesz- szor képzőművészeti kiállítását itt Pécsett. Nyilván sokan emlékeznek az ott látott rajzokra, amelyeket Martyn mester is igen kvalitásosaknak tart.

László Gyula előadásában és beszélgetésünkkor elmondta, hogy A honfoglaló magyarok élete című kényvének megszületésében Veres Péter is „ludas volt”. Ügy 1942 táján Veres Péter azt mondta: - Gyula meg kellene írnod, hogyan éltek az őseink.

— Akkor írtam meg. 1946- ban adták ki.

Beszélgetésünket tömören ösz- szefoglalvo: a professzor hangsúlyozta, hogy az általa is képviselt „szegény tudományban" mintegy harminc éve történt egy alapvető szemléletváltozás. Korábban egyszerűen kivették a sírokból a fülbevalókat, csontokat és így kezdték el őket vizs- ^álgatni. Ez édeskevés eredményhez vezetett. Nem lehetett belőle megtudni semmit. A változás lényege az volt, hogy magát a temetőt kellene megnézni a maga egészében, mintegy hajdan adott falu „túlvilági mását". Hiszen az élő falu csoportképe ott van a temetőben is. A temető bizonyos fokig tükrözi az életet, a falu életét, így közeledett László professzor is a honfoglaláskori temetőkhöz, mígnem eljutott a honfoglaláskori családszerkezet képéhez.

A honfoglaláskori temetők kicsik. Felnagyított térképükből kirajzolódott a magyar nagy-cso- lád szerkezete. A középső sir rendszerint férfisír volt. Tőle bal felé haladva szegényedtek a sírok, és nemek szerint is elkülönültek. A női középső síi ugyancsak a leggazdagabb volt. Mi lehet az oka mindennek? Mi nyilvánul meg ebben a rendszerben? - vetődött föl a kérdés. *

A nagy család gazdasági egység volt, két három nemzedék dolgozott együtt benne. Ez képezte a honfoglaláskori nép alapvető sejtjét. A sírokban lévő nyílcsúcsok számából is komoly következtetéseket lehetett levonni. Hatalmat jelentettek. Akinek több nyílcsúcsa volt, nagyobb hatalommal rendelkezett. A nagycsclád feje kiadta a napi munkát, ellenőrizte azt, és uralkodott a család közös vagyona felett. Ezeknek a családoknak a tagjai persze nem egyszerre haltak meg, de a temetőbeli helye mindenkinek adott volt. A sírokban talált nyílcsúcsok különböző formájából a jelenleg is élő obi-ugor vadászati módszerek tanulmányozásával — valósághű képet lehetett kialakítani a honfoglaló magyarok vadászatáról. A fej melletti kengyelek arra vallottak, hogy a nyerget a halott feje alá tették a sírba. Ennek értelmezésében a orofesszort székelyföldi megfigyelései segítették. A női sírokba bezsúfolt gazdag lószerszám hozomány volt, amit — mint a mai kalotaszegi asszonyok temetésén — a halottakkal együtt annak hajdani hozományaként földeltek el.

A sírokban mindemellett — eltérően a nomád temetkezésektől — minden fordítva volt. A férfiak és a nők, a szoblya és a tegez fordított elhelyezkedéséből arra lehetett következtetni, hogy a régi magyar hitvilág a másvilágot a valóság tükörképének tekintette. Az állóvizek, tócsák tükörképei alapján. Ez pedig már egy elég motivált szemléletet tükröz, hiszen a kereszténység is tartalmaz ilyen elemeket, például „az elsőkből lesznek az utolsók, az utolsókból oz elsők."

László professzor megragadó előadása arra késztetett, hogy utánanézzek minden elérhető írásának, könyvének, hogy világosabban lássam, hogyan is éltek őseink. Meggyőződésem: hallgatói közül sokan így vagyunk ezzel.

— Bebesi Károly —

Európa legnagyobb fotóarchívuma