Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-25 / 113. szám
Éljen társadalmunk vezető ereje, az MSZMP! Dencsházától Orávasztáráig a választók szolgálatában Emberekért, közösségekért Mindig vékonyabb lesz az országút, mígnem eljut Szigetvártól Dencsházáig, onnan az állami gazdaság szép parkkal körbeölelt székházéig. Keskeny a felfele ikanyargó falépcső .is. Bent, Kasó József igazgató irodájában már széles területeket érintő döntések születnek. Gazdasági vezetői mumkájót azonban aligha lehet elválasztani másik fontos megbízatásától, hiszen ha a osörrenő telefon után nyúl, nem tudja, hogy ctz állami gazdaságot érintő ügyben hívják-e, vagy egy környékbeli lakos keresi fel ügyesbajos dolgával. Négy évvel ezelőtt választották meg a 12. számú körzetben országgyűlési képviselőnek. Az országgyűlés évenkénti négy ülésszaka, a bizottsági ülések 6-8 alkalommal, o költségvetési tervezet megtárgyalása — nagyjából ez a képviselői munka országgyűlési szinten. Megyei határokon belül a képviselőcsoport ülései, evente 6—8 esetben, a megyei tanács ülésein való részvétel, az ezt megelőző tanácstagi ülések, különböző rendezvényeken való részvétel, tájékoztatók, a választókörzetben a fogadóórák, évente 10-12 alkalommal. — Melyiket tartja a legérdekesebb területnek? — A bizottsági munkát. A választást követően tagja, majd titkára lettem az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának. Itt a viták természetesen kötetlenebbek, elevenebbek, változatosak, pergők. De jellemezhetném ezzel a képviselőcsoport üléseit is. — Mit várnak az emberek a képviselőtől? — Tájékoztatást, segítséget. A választók és a képviselő közötti kapcsolat közéletünk egy sajátos területe: léhetőség arra, hogy az ál I am polgároktól származó felvetések, információk a képviselőn keresztül köz. vetlen jussanak el a legmagasabb fórumokig. Ezért a képviselő és választói találkozása szervezett formájának, a fogadóóráknak nagy jelentőséget tulajdonítok. — Mikor mondhatja, hogy sikeres volt a fogadóórája? — Ha a találkozást .követően a képviselőknek nem kell külön eljárnia. Ezeken a fogadóórákon ott vannak ugyanis a helyi politikai, gazdasági, társadalmi szervek, a Hazafias Népfront képviselői és így közös munkával sikerült a feltett kérdésre kielégítő választ adni. — Feltételezhetően olyan kérdések is vannak, amelyeket különböző okok miatt nem lehet teljesíteni, — Néha egy-egy ügy kapcsán vastag paksamétákat kapok a kezemhez. Ezeket nem szeretem, mert azt jelenti, hogy az állampolgár már megjárt minden fórumot, különbéin nem nőtt volna ekkorára az iratcsomó. Ha pedig mindenütt elutasító választ kapott, akkor én sem tudok segíteni. A képviselői munka legnehezebb oldala is ide tortozíik: a jogos, de egyelőre teljesíthetetlen kérések visszautasítása. Az ilyen kérésekre azonban nagyon világos és egyértelmű válaszokat kell adni a hozzám fordulóknak. A képviselő .már szűrőként működik: .informáltsága, felkészültsége alapján a szabálytalan, törvénytelen, túlzottan az egyéni érdeket szem előtt tartó kéréseket, kérdéseket már eleve kirostálja. — Az emberek egy jó része azt hiszi: a képviselő meg tud oldani minden problémát. — A képviselő nem hivatalnok, nem ügyintéző. Az emberi, a közösségi problémákat igyekszem megoldani a lehetőségeim engedte határokon, belül. Ha valakinek — egy választópolgárnak — nincsen igaza, ezt éppen úgy meg • kell néki mondani, mint azt, hogy jogos a kérése, teljesíthető, vagy teljesíthetetlen. Drávasztárán, a megye és az ország „legszélén" tágas udvar övezi az általános iskola épületét. Szünet van éppen, kék köpenyes srácok táblá ból - nak, beszélgetnek a hunyorgó tavaszi napsütéslben. Az iroda itt is kicsi, láthatóan zsúfolt, nehezen férnek el a pedagógu. sok. Gázsity Milutinnét azonban ez egyáltalán nem zavarja: gyorsan csinál egy kis 'helyet, ahol leülhetünk beszélgetni. ötvennyolc falu érdekében gondolkodik, dolgozik, autózik, vitatkozik. Ennyi település van egymástól távol, szétszórtan a 11. számú országgyűlési választókörzetben, ahol négy évvel ezelőtt képviselőnek választották. Sűrű programot jelent ezért neki, ha — a szoros kapcsolatok ápolása érdekében — részt akar venni a tanács-, vagy vb-üléseken is.- Mit tart a legnehezebbnek a képviselői munkában? — Azoknak a problémáknak a megoldására irányuló erőfeszítéseket, amelyek már évtizedek óta húzódnak. Különösen akkor nyugtalanítanak az ilyenek engem, ha az alapellátás megoldatlanságát jelentik. „Dolgoztat" az is, hogy ebben a körzetben olyan emberek élnek, akik maguk is sokat tesznek. Ez az iskola, a mellette levő nagyon érdekes formájú templom is úgy készült el, hogy összefogtak az emberek és megcsinálták ezeket. — És a legszebb? — A sokakat érintő gondok megoldása. Amikor képviselőnek választottok, a körzetben 4-5 falunak még nem volt útja. Most van, s ennek örülök, mint dhogy annak is, hogy mind több óvodást tudnak a szüleik beadni a gyermekintézményekbe, s hogy bővülnek az iskolák, örülök annak, amikor egy képviselői fogadóórán sokan vannak, és okos, reális kéréseket terjesztenek elő. Páprádon majdnem tanácsüléssé vált egy ilyen fogadóóra, és ez csodálatos dolog volt. — Mikor érzi a legfárasztóbbnak a képviselői munkát? — A siker erőt ad, az eredménytelenség elfáraszt. — A nagy körzet „kézben tartása" nem fárasztó? — Eljutok mindenhova. En. nek érdekében tanultaim meg autót vezetni! Mészáros Attila Társadalmi munka Majson Ifjúsági klubot avattak Majson tavaly. Kétszázötvenezer forint értékű alopozási, betonozási, víz- és villanyvezetékszerelési munkát végezték. E munkában főként a fiatalok jeleskedtek. Az óvoda építésének befejezésében viszont a helyi Kossuth Termelőszövetkezet két szocialista brigádja — a Haladás és a Ma- tuzsa György — tagjai dolgoztak sokat. Segítettek nekik a MOFA Radnóti Miklós szocialista brigádjánok tagjai is. A lakosság - az udvariak, majsiak egyaránt — a lakóhelyük szépítéséért vállaltak társadalmi munkát. A két községben összesen 735 ezer forint értékű fásítást, ároktisztítást, parkosítást végeztek az elmúlt évben. Ök is, akárcsak a szocialista brigádok, KISZ- tagok, a hétvégeken dolgoztak. Az egységes, sok embert mozgató társadalmi munkákat a tanácstagok, népfront- és vöröskeresztes aktívák szervezték. Ez évben a sportszertár építésében váltóitok társadalmi munkát a majsiak. A négy- százezer forint értékű létesítmény építéséből 250 ezer forintnyi a társadalmi munka. Az utak karbantartására, parkosításra 364 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel a lakosság. Honnan indultak? M i lehet a gyermekből felnőtt korára? Mi, vagy ki határozza ezt meg? A gének játéka, az örökletes tényezők, netán szüleinek ambíciói, amit vele teljesíttetnek, vagy szorgalma, akarata, rátermettsége? És mi dönti el, hogy mennyire nyitottak számára a lehetőségek kapui, céljai, vágyai valóra váltásához? Származása? Hogy munkás, értelmiségi, alkalmazott vagy mezőgazdasági dolgozó gyermekeként látja meg a napvilágot; hogy jómódban, vagy szerényebb anyagi körülmények között nevelkedik; hogy falusi vagy városi iskolában veszi a tudás első lépcsőfokait? Ezekre a kérdésekre keresünk választ, de visszafelé járjuk az utat. Ezúttal két fiatal mezőgazdászt kérdeztünk: honnan indultak? Busszal jár ki Pécsről Gyula-pusztára. Többnyire a férjével együtt utazik, aki még továbbmegy Belvárdgyulára. A férj az ottani termelőszövetkezet növénytermesztési ágazat vezetője, a feleség. Kocsis Jó- zsefné, a Pécsi Állami Gazdaság Gyula-pusztai tehenészetének törzsállattenyésztője. Az ő feladata a jó, a továbbte- nyésztésre alkalmas egyedek kiválasztása. Az irodából kilátunk a karámra ahol a fekete-fehér foltos Holstein-fríz teheneket tartják. Az állatok fülében kivétel nélkül ott a „fülbevaló”, a krotália, rajta egy szám. Ezek segítségével követik nyomon minden állat jellemzőit, elsősorban a tejhozamukat. Kocsisné hat éve dolgozik a Pécsi Állami Gazdaságban. Közben három évig gyesen volt kislányával és kisfiával. Az Agrártudományi Egyetem befejezése után jött Gyula-pusztára. Hogy miért választotta Gödöllőt, arról így beszélt: — Gyerekkoromban hosszú ideig volt nyúlom, szerettem az állatokat. Az általános iskola után a mohácsi mezőgazdasági technikumba jelentkeztem. Nem mondom, hogy a szüleim örültek neki, sőt utólag be is vallották, hogy nem bánták volna, ha nem vesznek fel, de az alapkérdésben — vagyis hogy tanulni kell — egyetértet. tünk. Édesapám, édesanyám is tanultak. Apu évtizedeken át könyvelőként, főkönyvelőként, anyu bankban dolgozott. Másodikos középiskolás voltam, amikor eldöntöttem, hogy megpróbálom az egyetemet — s akkor már ők is örültek neki. A felvételi sikerült, de hely hiányában nem került be az egyetemre. Egy évig a reménypusztai termelőszövetkezetben dolgozott — o következő évben elkezdhette a tanulást. Az egyetemen tudományos diákkörös volt, s amikor szakosod- nia kellett, a szarvasmarha-tenyésztést választotta. Jelesen diplomázott. — Van valaki a rokonságában, aki szintén a mezőgazdaságban dolgozik? — A nővérem dolgozott hosszú ideig termelőszövetkezetben. Az apai nagyszüleim földművesek voltak, de tőlük én már nem kaphattam mező- gazdaság-szeretetet. Azt hi. szem, hogy az állatszeretetem és a szüleim tanulásra ösztönzése együtt irányított az Agrár- tudományi Egyetemre. Hároméves gyakorlati munka után méginkább azt mondom — szerencsémre! A földtábla közepén két férfi lépegeit: meg-megállnak. lehajolnak. A talajelókészítő gépek nyomában járnak. Egyikük Gálicz Károly, a Pécsi Állami Gazdaság növénytermesztési üzemmérnöke. Mielőtt utána jöttünk a földekre, kétszer is kerestük az üszögi irodájában. Másodszor ebédidőben jártunk ott, mondván hátha bejön, de végül hittünk a gépjavító munkásainak: megkezdődött o nagyüzem a földeken, csak perceket tölt az irodájában. A fiatalember Bogádon gye- rekeskedett a nagyszüleinél: — Szüleim Pécsett laktak — mondja —, de ők is nagyon sokszor kijártak. Engem nem lehetett hazacsalogatni, annyira szerettem kint lenni. Egyrészt azért, mert nagyon ragaszkodtam a nagyszülőkhöz — többet megengedtek, mint a szüleim — másrészt, mert ott minden szabad időmet a kertben tölthettem. Gyerekfejjel szerettem meg a földet és azóta ez a szeretet csak erősödött bennem. — Nagyszülei, szüffeí mivel foglalkoztak? — Nagyapáim földművesek voltak. Édesapám a bányánál próbált szerencsét. Előbb csillésként, majd vájárként dolgozott. Nekem jobban tetszett az o munka, amit Bogádon láttam a nagyszüleimtől, ezért gondoltam, hogy én mezőgazdasági szakmát választok. Az általános iskola után a pécsi Széchenyi Gimnáziumban tanult, majd Szarvasra jelentkezett, az öntözéses meliorációs főiskolára. Első alkalommal nem vették fel — kevés frontot ért el. Egy évet dolgozott a nagykozári termelő- szövetkezet gépműhelyében — aztán újból jelentkezett, most mór sikerrel és jó eredménynyel végzett. A főiskola utón a Pécsi Állami Gazdaságba jött dolgozni. Hozzáértése és szorgalma elismeréseként rövidesen üzemvezetővé nevezték ki. Reggel hat órakör kezdi a munkát s — különösen tavasszal és nyáron — este hat, hét. gyakran nyolc órakor kerül haza. Ma is Bogádon él, otthon is van kertje, abban dől. gozik. Közben a nagyszülőkkel, szülőkkel közösen Újhegyen építkeztek — már tető alatt van a kétszintes családi ház. — Szakmájával, munkájával kapcsolatban, milyen céljai vannak? — Lépést tartani — mondja. — Többször voltam már továbbképzésen, s . a jövőben is számítok erre. Megfelelő szakmai tudással kint a földeken — számomra ez volt a cél. Elértem, meg akarom tartani. Török Éva Konténeres üvegtárolás Szolgálati szabadalomnak fogadták el a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalatnál bevezetett konténeres üvegtárolási módszert. Mecséri Ottó, a vállalat főépítésvezetője oldotta meg az építkezésekhez szükséges nagy mennyiségű üvegtábla egyszerű és rendkívül gazdaságos tárolását. Az üveglapokat általában ládákban raktározzák, s ehhez igen nagy területre van szükség; ami megdrágítja a raktárak építését Az új szabadalom lényege az, hogy az emeletsze- rűen elhelyezett konténerekben kis helyen nagy mennyiségű üveglapot tárolhatnak, s ezzel rendkívül nagy mértékben Csökkenthető a raktárterület, jelentős összeget lehet megtakarítani. A konténerek olcsó hulladék vasanyagból elkészíthetők, amilyen minden ipari üzemben előfordul. A konténeres üvegtárolás enyhít a munkaerőgondokon is. A vállalat raktárában egyetlen dolgozó irányítja azt a villás- targoncát, ami önműködően mozgatja, szállítja az üvegtáblákkal megrakott konténere, két. Az új szabadalom rövid idő alatt érdeklődést' keltett a • szakemberek körében. Elsőként a Budapesti Lakásépítő Vállalat vásárolta meg a KOMÉP szabadalmát és bejelentette igényét a Győr és a Heves megyei tanácsi építőipari vállalat is. Növekszik a baromfihús-fogyasztás Jelenleg baromfiból 17 és fél kiló az egy főre jutó fogyasztás. s várhatóan ez a mennyiség az igények növekedésével tovább emelkedik. Ehhez azonban nagyarányú fejlesztésekre van szükség. Erről s az iparág terveiről, exportlehetőségeiről tartott csütörtökön sajótájékoz- tatót dr. Tobak István, a baromfifeldolgozó vállalatok trösztjének vezérigazgatója. Mint elmondta, az idén folytatódik a' baromfiipar rekonstrukcióját a technológiai fejlesztés, s ennek során az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával kerül sor az orosházi baromfikonzerv üzem kapacitásbővítésére. Itt egyébként a gyártmányválaszték is gazdagodik. Az idén külföldön is többet rendelnek, mint az elmúlt években, összesen 130 ezer tonna baromfit exportálunk. Legnagyobb megrendelő a Szovjetunió, az NDK, Kuba és Románia, illetve a tőkés országok közül az NSZK, Ausztria, Svájc, Olaszország és Japán.
