Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-21 / 109. szám
Vasárnapi krónika A bolondját járatta velünk tegnap április, vasárnapra rendkívül hűvösre fordult az idő, eső, sőt helyenként hó is esett. Az átlaghőmérsékletnek ilyenkor, április végén plusz tíz foknak kellene lennie, ezzel szemben tegnap délelőtt három fokra, délután két fokra hűlt le a levegő. A pogányi meteorológiai állomás tájékoztatása szerint szombat estétől vasárnap reggelig 13,7 milliméter csapadék esett, majd délutánig további 2—3 milliméter. Érdekes, Dunántúl más részein nem esett eső. A csapadék nyilván jól jött a baranyai mezőgazdaságnak. * Már elfelejtettük a telet és a fűtést, ám tegnap újra melegedni kezdtek a radiátorok. A PÉTÁV, tekintettel a hűvös időre, vasárnap újra beindította a fűtést Pécsett, Komlón, Mohácson, Szigetvárott. és Siklóson. Amint megtudtuk, a PÉTÁV figyelt ,az előrejelzésekre, számított és fel- készülten várta a lehűlést, rendben megindítva a távfűtést. Egyetlen helyen támadt némi zavar, Pécsett a 39-es dandár útján, az egyik lakásban kilyukadt a radiátor. Azonnal hozzákezdtek kicseréléséhez. Egyes iskolákba viszont nem tudtak bejutni a hőszolgáltatók. Nincs vész, a szerelők ma reggel hat órakor minden ilyen helyen megjelennek és bekapcsolják a fűtést. Miután a meteorológia csak a hét végére ígér felmelegedést, a PÉTÁV ezen a héten berendezkedik a fűtésre, s természetesen be fogja majd nyújtani a számlát is. A kellemetlen idő tegnap a lakásba kergetett mindannyiunkat, víztócsának láttuk az egész világot. Akik viszont a pécsi Hullám-fürdő medencéjében úszkáltak, kifejezetten élvezték a vizet. Igaz, a törzstagok délelőtt kiszorultak, mert úszóverseny volt, ám délután már ők is ledolgozhatták napi edzésadagjukat és fölösleges kilóikat. A Hullámról mellesleg eszünkbe jutott a Pécsi Vízmű szombaton megjelent közleménye, miszerint kedden megkezdik a medence feletti sátor elbontását, hogy aztán május 4-én megnyissák a nyári fürdőt. Ahogy az időjárást elnézzük, a sátor alighanem marad még a jövő kedden is. — mz — Az autóstopos lányok már válogatnak a kocsik között Ébred a Balaton csinos líndenutt tlCjök az üdülőket, épülnék az üj szolgáltató-] egységek, készülnek a szóra kozta tő programok Vigasztalanul zuhog mostaz eső, az előbb még a hó is szállingózott, álomnak tűnik az elmúlt heti napsütés, amikor a vakító fényözönben kétségtelennek tűnt, hogy felébredt a Balaton. Már Szántód-pusztá- nál biztos jelével találkoztam: hosszú, vörös hajú lány fintorogva fordult el, amikor a szolgálatkész kis Trabant megállt előtte. Néhány percig figyeltem, a 7-es út forgalma valóban úgy megélénkült, hogy válogathatott a kocsik és tulajdonosaik között a lány, akinek kockás blúzát mindössze egyetlen gomb fogta össze. A „Ménes" csárda pincére a kerti napernyő alól unottan figyelte. Dolga felől tehette. Siófokig mindenütt nagy a nyüzsgés az úton, a melegvizes kazánok egész sorát hozzák vissza a tóparti üdülőkbe, mindenütt serényen dolgoznak. Az idén arra lehet számítani, hogy mintegy 15 millió külföldi keresi fel hazánkat, ezért is fordítanak 1980-ban több mint 500 millió forintot új létesítmények építésére, felújításra. A főszezonra elkészül a za- márdi és balatonberényi kemping, Balatonberényben, Bala- tonöszödön, Balatonzamárdin, Fonyódligeten új bisztrókat adnak át, Boglárlellén befejezik az üzletsor építését, Balatonfü- reden és Alsóörsön új élelmi- szerpavilonokat nyitnak. Hasonlóan gazdag fejlesztési tervekről beszél dr. Szebé- nyiné Berta Ágnes is, a SIO- TOUR munkatársa: csaknem 20 millió forintot fordítanak a kempingek korszerűsitésére, valamennyit komfortosabbá kívánják tenni, zuhanyozókat, főzőhelyiségeket, meleg vizet biztosítanak, növelik szálláshelyeik számát is. Igaion például új minimotelt adnak át. A SIOTOUR azonban nemcsak a nyaralók kényelméről, hanem szórakoztatásukról is gondoskodni kíván, különösen A horgászok a múlt héten még birtokukba vehették a mólót Pécs: Tűz a tetőtérben Lakástűz lángjai között lelte halálát a két és fél éves Simon János. Vasárnap délelőtt 10 óra 30 perckor eddig még tisztázatlan körülmények között tűz keletkezett Pécsett, a Róka utca 4. számú ház beépített tetőterében. A tűzoltók már csupán a gyermek holttestét találták meg a szobában. Az anyagi kár értéke meghaladja a 80 000 forintot. Az ügyben folytatódik a vizsgálat. 1980. április 20. 16 óra, Pécs- újhegy, Róka utca 4. szám. Kétszintes családi ház. Kerítése a pécsújhegyi temetőt határolja. Az ablak helyén hatalmas fekete lyuk. A palatetőn embernyi rést égettek a lángok. a szóntód-pusztai rendezvények számíthatnak sikerre, itt már május 3-án kutyabemutatóval és vásárral megkezdődnek a rendezvények. Május 11 -én „Tisztelet a szülőföldnek" címmel képzőművészeti kiállítást rendeznek, ennek keretében mutatják be Tüskés Tibor gyűjteményes anyagát is. Szóntód- puszta természetesen az idén is a lósport kedvelőinek nyújt különleges szórakozást: 12 hátasló, két- és négylovas fogatok, a nyári hónapokban a gyerekeknek pónrlovak állnak majd a vendégek szolgálatában. Siófokon a SIOTOUR-nál teljes a nagyüzem, a városban pedig úgy tűnik (természetesen nem a tegnapi zord időre gondolok, hanem a múlt heti, valódi tavaszi napokra), mintha néhány nap múlva megérkeznének a vendégseregek. Persze, azért most is vonnok ám szép számmal, csak a SIOTOUR vendégeiként háromezren voltak a tó partján 1980 első négy hónapjában ... Szóval, kirakodtak már a bizsuárusok, fatalpú női cipőt már 475 forintért lehet kapni, a Balaton presszó teraszán viszontlátom a vörös hajú lányt is, szőke szakállas férfi és Audi a győztes. Gyors ütemben tatarozzák a Sió Áruházat, építik a járdákat, festik az útburkolatot a városban. A szántódi révnél félmeztelen horgászok tucatjai sütkéreznek, a bothoz ritkán kell itt is nyúlniuk. Itt nagy a forgalom: 13 kompjárat 350 gépkocsit, 800 személyt szállít már naponta, mint a komp pénztárában ülő Ibriksz Jánosné mondja, ha kell, rendkívüli járatot is indítanak már. Esteledik. Vérvörös a Balaton, a hajók, a ladikok apró fekete foltnak tűnnek, a bogiári mólón csókolózó pár szinte beleolvad a Napkorongba. Ébred a Balaton. Lombosi Jenő Pogány: vitorlázórepülök kényszerpihenője Elmarad a repülés és lezárják a gépet a hózivatar alatt Termik helyett havas eső A hangárban a termikre éhes vitorlázógépek dideregve várják a jó időt, a pogányi reptéren a vontató és a tréner gép „kipányvázva" ázik-fázik a hűvös szeles, ónosesős, havas időben. Az épületben második napja vesztegelnek a kaposvári, szekszárdi és pécsi termik- lovasok, valomint a rendezők összesen huszonötén. Rossz az idő. s félő, ha így megy tovább, hiába töltenek két hetet távol a munkahelyüktől, a tervezett háromszög- és hurokrepülésekből nem lesz semmi, így az MNK területi verseny számukra értékelhetetlen marad ... Meg kérdeztek a riportereket A dolog akkor kezdett komolyra fordulni, amikor a főszerkesztőnk rendet rakott íróasztalán, kötegekbe csoportosította kéziratainkat, a beküldött folytathatatlan regényeket és eposzokat, s mindezeket elsüllyesztette valahová. Egyedül a telefon maradt, ám tériszonyát csakhamar feloldotta ?ilahi Lajos egy csavorhúzóval: kibelezte a készüléket, s min-, denféle drótokat dugott bele. S lón csoda: szerkesztőségünk összekapcsolódott a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiójával. Hasonló dolgok történhettek a koposvári és a szekszárdi szerkesztőségben is, mert szombaton délelőtt 9 órától sorra bejelentkezett a pécsi rádió hullámhosszán a három szerkesztőség. Csakhamar kiderült, a déldunántúli rádiózás új mérföldköveit bizonyára a három szerkesztőségbe fogják befalazni emléktábla gyanánt: ez a kör- Icapcsolásos szombat délelőtti így kapcsolt körbe a Pécsi Rádió zenés műsor volt az első ugyanis, amit mór az URH-sávon is sugároztak (a Kossuth-adó helyén). A jobb napokat is megért fő- szerkesztői szoba ideges újságírók tanyájává lett, csak Müller István rádióriporter adott példát nyugalomból a mikrofonlázas „nyomtatott” újságíróknak. Eleinte még csak mosolyogtunk o kaposvári és a szekszárdi újság írótársaink nyelvbotlásain, dadogásain — velük kezdődött az adás —, ám mikor ránk, dunántúli naplósokra került a sor, torkunkra forrt a szó, s csak rekedt suttogások hagyták el ajkaink. A technikus kolléga ördöngös bizgentyűtekeréseinek köszönhetően mégiscsak kerülhetett ki valami ultrarövid hang az éterbe, mert adás után a kocsit mosó szomszéd rám köszönt: „Hallottalak ám a rádióban! De ha nem mondják a nevedet, nem jövök rá, mert még a dallamát sem értettem annak, amit mondtál”. Hát igen, könnyebb írógépen elbíbelődni a szavakkal, mint frappánsan rögtönözni kerek mondatokat a mikrofonba. Komolyra fordítva a szót: bizonyára nemcsak a benne szereplő újságíróknak tetszett a Pécsi Rádió szombat délelőtti zenés műsora, hanem a dél- dunántúli hallgotóknak is, főképp hogy az URH jóvoltából a hang minőségére sem lehetett panasz. A ló munkát, jó pihenést! című műsorért dicsérendők a rádió munkatársai: Baka László, Läufer László, Tamás Gyula és Zilahi Lajos technikai közreműködők, Müller István és Somogyvári Vali riporterek, Gőr- gényi Zoltán műsorvezető riporter, s Lenk Irén adásvezető. A főszerkesztői asztalon azóta ismét költői a rendetlenség, s mivel rádiós kollégáink megfenyegettek bennünket, hogy hasonlóra még számíthatunk, hát nyelvtörő mondókákat duruzsolva tervezzük szabodsógol- tatásunkat. (bodó) Tavaly még „csak” teljesítették a feladataikat és az évi repült futamok eredményei alapján az MHSZ Országos Központ elkészítette a vitorlázórepülők rangsorolását. Tehát 'ki-ki a saját légi bázisáról indult meglovagolni a termiket — amikor csak tehette — és minden értékelhető eredmény pontokat adott a végösszesítéshez ... Ez évtől vezették be a kéthetes táborozással egybekapcsolt versengést... De ha ez időre kifogják a rossz időt. . .? — Legalább négy feladatot le kell repülnünk, hogy értékelhető legyen a verseny, pedig eleve tízet terveztünk — kesereg Sziebert Béla, a pécsiek egyik aranykoszorús repülője földhözragadt társai nevében. — Nem elég a jó idő, a repülésirányító szolgálat engedélye is kell, hogy felszóllhas- sanak a fiúk — mondja Haray Imre, a pogányi MHSZ repülőbázis parancsnoka. Ha e kettő egybevágna, a két kategóriában indulók surrogó szárnyakkal repülhetnének a Pogány—Kiskunfélegyháza—Pogány hurokrepülésre, a Pogány—Dunaföldvár—Balaton- lelle—Pogány háromszög repülésre (mindkét táv 300 kilométeres), vagy a 200 kilométeres hurok, és háromszögrepüléssel meghódíthatnák Dunaföldvár, Tolna, Felsőmocsolád légterét... A rossz időben páncélszekrénybe zárva pihennek a lepecsételt fényképezőgépek (felvételeikkel igazolhatják a repülők, hogy jártak az adott célpont fölött), a versenyzők beszélgetnek, pingpongoznak és várják a napsütést, a tenmikMurányi László Az udvar: tarka korcs kutya, nyakában madzaggal didereg az esőben csendben ázó gyermekágy mellett, tollpihéket hord a szél a szétégett paplanból, elszenesedett szék, fejsze, megolvadt játékmozdony, az ablak alatt a televízióból megmaradt vasrács, egy labda, heverők rugói, a mogyorófán hintát lóbál a szél, fólia alatt saláták, ösz- szetört tányérok, zokni, melegítő maradványai, üszkös fadarabok, a karácsonyra vásárolt szekrénysor megmaradt vasalása, a szőlő felé lassan folyik az esőmosta kormos lé. Az emelet: a bejáratnál fenyőfatalp, karvastagságúvá vékonyodott gerendák, megolvadt kapcsolók, lógó kábelcsonkok, egy olajkályha, lepattogzatt zománcé teáskanna, a hőtől szétrobbant szifon, egy esernyő bor. dázata, kályha-könyökcső, szemétlapát, csupasz téglák, megolvadt szőnyeg, játékautók, egy fémtálca. Mindent feketére festett a tűz, s a következményekről legtragikusabban a helyszínelő bizottság otthagyott műanyag kesztyűje árulkodik. A szomszéd: — Karácsony napján költöztek be, nagyon sokat dolgoztak, most is a férj munkában volt a Volánnál, a fiatalasszony meg lent főzött, én vettem észre, hogy füst jön ki fentről, felszaladtam a kislány kint tipegett, ki akartam hozni a kisfiút, szembecsapott a füst, még egyszer nekiindultam, de akkorra már kipattant az ablak és fújtak a lángok, hoztuk a vödröket, de nem bírtunk a tűz. zel, a fiatalasszonyt is elvitték a mentők, a kislányt is, a férjet a buszról szedte le egyik kollógója, most elment telefonálni. E. Á. Sikonda: Havas kempingezők Szépek a Pápua Üj-Guinea-i bélyegek. Azon a levélen állnak, melyben a pápua földön lakó Petar Wemack úr arról tudakozódik a sikondai kemping vezetőjétől, Keszi Istvántól, hogy kaphot-e szállást júliusban. (Gondolom, nem szeretne hiába ideutazni I?) — Majd szorítunk neki — mondja Pista bácsi, s együtt furcsálljuk a szokatlan áprilist. Ugyanis Sikondán, e népszerű üdülő, és kirándulóhelyen szinte egész vasárnap havozott. A kemping mindössze néhány lakóval dicsekedhet: Miskolcról, Fehérgyarmatról érkezett egy kis csapat bátor üdülni vágyó, de van egy jugoszláv vendég is. Nehezen éled az idei nyár, pedig 48 faház, 49 főt befogadó szálló és vagy 900 főnek alkalmas sátorhely várja a szezont. A magánüdülők környékén is alig volt mozgás: néhány bátrabb szezonkezdő tartott tavaszi nagytakarítást. A Róka-háznak nevezett otthonban — Nagy Ká- rolyék pihenője ez — is csendesen telt a délelőtt: csak az időjárás volt a téma. Odébb egy házzal népes baráti társaság sült malaccal és ezer nvelven beszélő pörkölttel — mögötte sötét villányi oportó — tartott Béla-napokat. (Érdemes volt becsöppenni!) S ami szokatlannak tűnt: a tó mindkét partján akadt néhány a természettel dacoló horgászok közül. Esőkabátban, csizmában, inkább csak füstöt adó tábortűz mellett. Feltételezem: gyönge volt o forgalom a Vadászban, a Csöpi büfé melletti kertben frissen mázolt, fejtetőre állított székekről és asztalokról csöpögött le az olvadó hóié, s a Hársfa pedig a május 1-i nyitásra várt. Csak a zöldbe borult erdő, a virágot bontó bokrok és fák jelezték: nem fehér karácsonyra készülünk. Inkább a napsugár-simo- gatású nyárelőre ... K. F.
