Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-20 / 108. szám
1980. ÁPRILIS 20. # BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Beszélgetések Baranya építészetéről (f.) Erdélyi Zoltán Ybl-díjas építész: „Ne az eszköz határozza meg a célt” „A műszaki tervezők, az építőművészek törekedjenek esztétikus, változatos, a környezettel összhangban álló építészeti megoldásokra." (Az MSZMP KB 1978. október 12-i határozatából.) A közelmúltban széles körű szakmai előkészítés után Tóth Zoltán megyei főépítész terjesztett jelentést a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága elé a megye építészetének helyzetéről. Hazánkban első alkalommal történt, hogy egy alkotóművészeti ág több évtizedes tevékenységét — eredményeket és sikertelenségeket — valamely állami testület megvitatta. Jogosnak tűnik tehát a kérdés: szükséges-e erről ilyen szinten tárgyalni? Úgy véljük, szükséges volt. Hiszen az építészet az az alkotóművészet, amely körülvesz bennünket, amelynek a hatásai alól nem vonhatjuk ki magunkat, amit alkot, abban benne élünk. A felszabadulás óta eltelt 35 esztendő alatt olyon rengeteg minden épült ebben az országban, hogy sokszor nem is értünk rá eléqgé odafigyelni a milyenre. Most induló interjú- sorozatunkban arra keressük a választ, megvan-e o lehetősége annak, hogy meayénk építészete kivívja az utókor elismerését is? Elsőként Erdélyi Zoltán Ybl- díias építészt, a Magyar Építőművészek Szövetsége dél-dunántúli csoportjának elnökét kerestük fel. — Miért volt időszerű ilyen magas szinten tárgyalni megyénk építészetének a helyzetéről? — Ha Pécs és Baranya környezeti kultúrájáról, építészetének égető gondjairól beszélünk, akkor kézenfekvő az itt A Mecsek-nyugat új lakóházai élő dolgozó építészekre háruló óriási felelősségről is szólni. Azok a táji, kulturális, történelmi, építészeti értékek, amelyek itt felhalmozódtak hosszú évszázadok során, arra köteleznek bennünket, hogy fokozott gonddal védjük, őrizzük, alakítsuk ezeket oz értékeket és a mai élet követelményeinek megfelelően igazodjunk az új épületekkel ezekhez. Az építészet közügy. A minőségi, humánus környezetformálás ma, a környezeti ártalmak fokozódásával — ide sorolhatjuk az esztétikai környezetszennyezést is — fontos közérdek. Amit ma építünk, ahogy ma beavatkozunk egy táji környezetbe, az évtizedekre — de még hosszabb időre is - meghatározó lehet. Ebben látom az időszerűségét annak, hogy a megye építészetének helyzetéről a területileg illetékes tanács végrehajtó bizottsága tárgyolt. — Tehát az építészet nem az építészek belső ügye? — Senki nem vitathatja, hogy itt társadalmi tevékenységről van szó. De a társadalmi akarat valahol lecsapódik: mégpedig a városok, települések gazdáinál, azaz ohol megépülnek ezek a létesítmények, a beruhó'- zó szervezetekben, a kivitelező vállalatoknál és az építészeket is foglalkoztató tervező vállalatoknál. Ebből az is következik, hogy itt csapatmunkáról van szó és bár általában a bírálat és az elismerés a tervezőket legyinti meg leghamarabb, mégis az együttes akarat, munka és felelősséq az alapvető az építészeti alkotási folyamatban. Igaz, ma talán nehezebb a települések fejlesztési irányait megadni, mint az elmúlt évtizedekben. Igaz, hogy sok esetben az igények megfogalmazásáig eljutunk de a megvalósítás feltételrendszerét már nem tudjuk biztosítani. Igaz az is, hogy a kivitelező vállalatok kapacitáshiánnyal küszködtek. Szinte jelszóvá vált: mindent egyféle, néha ki sem érlelt szerkezettel és a legegyszerűbben építeni. És igaz az is, hogy esetenként a tervezők sem ismerték fel azt a szerepet, amit a fejlesztés döntéselőkészítésében vállalniok kellett volna. De a részigazságok, a meglehetősen szűkös eszköztár még nem jelenthetik azt, hogy alárendeljük ezeknek az alapcélt. Mégpedig azt, hogy jól használható, tartós, korszerű, jó minőségű építészeti alkotásokat hozzunk létre közös munkával. Olyan alkotásokat, amelyek kifejezik ezt a kort, amelyben élünk. Mert végül is ne az eszköz határozza meg a célt.- De ez a cél nagyon gyakran nem is a holnapé, hanem a holnaputáné. Mégis sokszor úgy tekintjük, mintha kizárólag a mát szolgálná ... — Ma a beruházások frontján a „kevesebbet, de jobban” elvnek kell érvényesülnie. Végre félre kell tenni őzt a ma már ósdinak mondható felfogást, azt az álgazdaságos szemléletet, ami az épületek egyszeri bekerülési költségét vizsgálta csak, szinte függetlenül attól, hogy milyen célra, hol stb. épült fel a létesítmény. Mo Fotó: Panyik István már csak komplex hatékonysági vizsgálatokkal lehet közelíteni a gazdaságosság és a minőség kérdéséhez. Ezek a vizsgálati módszerek az épület költségén kívül számos tényezőt vizsgálnak, pl.,üzemeltetési, felújítási, stb. költségeket. Mo már a mennyiség és a minőség együtt jelenti a hatékonyságot.- Milyen alkotói légkör veszi körül ma a Pécsett dolgozó építészeket? — Ma a világ energiatartalékaival és ozok végességével sokat foglalkozunk. Vannak azonban szinte kifogyhatatlan energiaforrások is. Ilyen a szellemi energia, a szellemi vagyon. Ennek a hasznosításában, a tervezői alkotóképesség kibontakoztatásában méa nagy tartalékok vannak. Itt Pécsett, tehát Boranyában is. Kiváló ÓDÍtészek dolgoznak ebben a városban, sok ió fejlesztési gondolattal és épülettel gazdagították ezt a várost és ezt a meqyét, de rendre csak ott és akkor, omikor a csapattársak — meqvei és városi vezetők, kivitelezők, beruházók — támogatták őket ebben. Sajnálatos, de tény, hoqy a „senki sem próféta a saját hazájában” alapon meqyén kívül tartósabb eredményeket tudnak felmutatni középület-tervezésben. Ugyanakkor pécsi lakóteled eredményeinket orszáqosan elismerik. Persze előfordul, hoqv tévednek is, vagy hoqy egyes épületeik nem elég színvonalasak. Dehát nincs olyan alkotási terület, ahol ez elő nem fordulna . . . De ha egy folyamat hosszan tartóan azonos tendenciákat mutat, akkor már érdemes elgondolkozni.- Milyen következtetésekre jut ezek után? — A kételyek, a napi küszködések, a meglehetősen szűk manőverezési zóna ellenére sem mondhatunk le a városi- megyei életkeretek folyamatos, következetes fejlesztéséről. Nincs más lehetőséq számunkra, csak az, ha hiszünk a teremtő tehetség és a társadalmi akarat találkozásában és együttműködésében, mert csak így valósulhat meq az a minőségi építészeti környezetformálás, amiért o felelősséget nemcsak o ma, de az unokáink előtt is vállalni kell. Azt hiszem, ebbeli tevékenységünket legjobban ez a Kazinczy-idézet jellemzi: „lót, s iól / Ebben áll a nagy titok, I Ha ezt nem érted / Szánts-vess és hagyd Másnak az áldozatot." Hársfai István Asszonyok a pult mögött Asszonyok a pult mögött. Szépek, fehérke ndősek, de déltájt, vagy estefelé megöl egy furcsa árnyék a szemük alatt. Az árnyék neve: fáradtság. Sokan vannak. A pécsi élelimlszer- boltokíban például már a vezetőknek is több mint a fele - nő. Régen a fűszereseket kizárólag bácsiknak szólítottuk, asszony csak segítő családtagként jött a boltba — inkább falun. Ma? Azt mondják, a cuíkrosstanicl'i még mindig könnyebb, mint a hegesztőpisztoly. Könnyebb? ♦ Csillogó, csupamosni bonbonok, ‘mesehangulatú üvegek, általános elegancia. Ez a kis csemegebalt szemben áll a színházzal, a legbentébb belvárosiban. Ékszerdoboz cukorból. Bo- ha Rá Iné boltvezető — megszámoltam szép csendben — tíz percnyi várakozásom alatt huszonötször mozdult el o helyéről és kilencszer lépett be a raktáriba. Miniboltban miniraktár, mégis évi 7 milliós forgalmat bonyolítottak le vele tavaly, idén erre 200 ezerrel növelték a tervet. Mosoly leplezi a fáradtságot: — Nem, mi nem emelünk nehéz csomagot, hiszen a cukor. Ikásdóbozok 'könnyűek. Az meg jobb is, ha sokat kell mozogni, mert állóhelyben jobban dagad a bokánk. — A fizetés? — Nálunk, vagyis a Fővárosi Csemegekereskedelmi Vállalatinál, a legmagasabb. A legkisebb fizetésű kereskedő is 1900 forintot és jutalékkal együtt átlagosan havi 3200-at keres. Persze, ez férfinek, családfenntartónak kevés volna, hát csoda, hogy sokain vagyunk nőik a kereskedelemben?! — Egy női kereskedő kivel boldogul jobban; a férfi vagy a női vevővel? — Kereskedő aranyszabály: a modor azonosan kellemes legyen. Talán ... hát tolón ar férfiakat mi, nők jobban rávesszük valaminek a megvételére, mint o nőket. Bár... a mosoly hatásának is megvannak az árpolitikái határai. ♦ Falu. Bicsérd. Csend a bolt előtti árokparton, kutya ásít a kirakat előtt. Vasvári Lajosné Szreda Margit ősz hajával és harminc szolgálati évével nyugdíjba készül. Most még ő az egyszemélyes élelmiszerbolt vezetője és beosztottja, de rövidesen elköszön és magával viszi majd o bicsérd iék szeretetét és a ládahordásban megizmosodott karjait. — Nem panaszkodhatott!, mert megvan a havi 3000—3400 forintom. A korábban 50 kilós árucsomagot a szakszervezet általánosan 20 kilósra csökkentette. De mióta egységcsomagok vannak, azóta néha újra 40 kilót kell emelni. Igaz, a Szentlőrinci ÁFÉSZ mindent elkövet, hogy segítsen. Például az utóbbi években elsőként az ilyen élelmiszerboltokban dolgozó, tehát főleg nők bérét emeli viszonylag jelentősen. De hát gépesíteni ilyen falusi vegyesboltot nem lehet, nekem kell takarítani is, jó modorban kiszolgálni, árut hordani, pénzt elszámolni... Nagyon szerették őt a gyerekek. Az ő boltjában szabad volt a pultra könyökölni, cukrokat bámulni. ♦ Komját Aladár utca. üzlet a bányászvidék gesztenyefái alatt. Szép, hosszú kirakat, havi 1 200 000-res átlagforgalom, tizenkét dolgozó. Vezetőjük: Takács Feréncné értekezleten van, két helyettese — Wirt'h Gézáné A jó közérzet is gyógyít Több fényt a kórtermekbe! A kórteremben egyetlen opálgömb lóg a mennyezetről, a 150 wattos izzólámpa gyér fényében vakoskodva olvasnak a betegek, a termet uraló homályban az arcszínűk egységesen szürke. „Országosan a sötét, avagy a csak gyengén megvilágított kórterem ma még az általánosan jellemző”. Az Orvosegészségügyi Dolgozók Szervezete és a Magyar Elektronikai Egyesület az EIVRT Világítástechnikai Állomásával karöltve így összegezte felmérésének tapasztalatait. Tények: az átlagos kórtermi megvilágítás értéke 90 lux, de ha az elemzésből kiemelték a most felújított, már fénycsöves megvilágítással ellátott kórtermek fényerejét, akkor a beteg közérzetét lehangoló 26 luxos átlagértéket kaptak. E tények még most az energiatakarékosság időszakában is orvoslásért kiáltanak. Mert a betegek gyógyulását elősegítő körülmények és főképp a közérzet rovására az ilyen takarékosság egyetlen percig sem tűnhet ésszerűnek! Nem is az. Az általános kórterem világi, fásához a nemzetközi szabvány — nem is túlzó igényként! — a 100 luxot, az olvasási síkban a 200 luxot találja megfelelőnek. Milyen legyen az ideális kórházi megvilágítás? Legyen megfelelő erősségű, ne okozzon káprázást, kellemes fényszínével és kedvező színvisszaadásával is segítse a gyógyulást és a gyógyító munkát. (Alapköveés Ivánovics Jánosné — közül az utóbbi beszél arról, mit jelent női boltvezetőnek lenni itt a gesztenyefák tövében: — Huszonöt éve vagyok kereskedő, ebből tizenhárom évig állva voltaim pénztáros. Négyféle betegségem van. Nálunk is az anyagmozgatás a nehéz. Bár itt viszonylag elég nagy a raktár, de például sört csak hetente kétszer hoznak, s még másfélszáz üres üveg is foglalja a helyet. Egy rekeszben húsz tejeszacskó van, literes, s egy. más fölött öt rekesz. Húzhatnánk egyenként is, de hogyan születne akkor a havi 1 200 000- res átlagforgalom? — Mikor van jó napjuk? — Amikor o vevő nem hozza be a boltba az otthoni idegességét. ♦ Asszonyok a pult mögött, asz- szonyak a boltok élén. Műszak után néha dagadt a kezűik, a bokájuk. És lám, néha mégis visszamosolyognak. Néha. Földessy Dénes telmény: a fény a beteg arcszínét élethűen adja vissza, a beteg fekve is elérje a kapcsolót, az olvasási síkban 200 luxos megvilágítás mellett köny- nyen olvashasson, a betegágy fölött lévő „olvasólámpa” fénye ne zavarja a szomszédot, vagy a szemközti ágyban lévőt). Tehát a jó látási körülmények megteremtése . . . De hol, milyen kórházban valósították meg ezt? Az ország szómos kórházából, klinikájáról meghívott szakemberek a minap meggyőződhettek arról Budapesten, hogy van ilyen. Az újpesti Károlyi Kórház női belgyógyászati osztályának kórtermeiben — egyébként régi, elavult épület — ki-ki a saját szemével is meggyőződhetett, hogy a fény nem luxus még a betegeknek, de még az őket ellátó orvosoknak és ápolóknak sem. Ki-ki meggyőződhetett, hogy a többfajta kísérleti megvilágítás közül melyik a valóban legjobb és egyben a legtakarékosabb A 23-as számú. 9-ágyas kór teremben az ágyak fölött végigfutó általános világítást közvetett módon 10 darab 40 wattos, F 29-es fénycső adja. Az ágyfej világítást a műanyag fényJ terelő ráccsal és földelt duga- szoló-aljzattal eíláftott lámpatestekben ágyanként 20 wattos, F 29-es fénycső adja. A kórterem összes beépített világítási teljesítménye 770 W, ágyanként 85,5 W. A 24-es, ugyancsak 9-ágyas kórterem általános világítását 3 darab függesztett 2x40 wattos fénycsöves lámpatest adja, ugyancsak F-29-es fénycsövekkel. A lámpatest fém fényterelői megakadályozzák a közvetlen rálátást. Az ágyfej világítás kialakítása kétféle. Az egyik oldalon döntött síkú fényterelőrácsos, a másikon vízszintes síkú fényterelő-rácsos lámpatestek 20 W-os fénycsövei adják a fényt. Az összes beépített világítási teljesítmény 570 W, ágyanként 63,33 watt. Mindkettőben és a hasonlóan szerelt többi kórteremben is elégedettek a betegek, nem zavarja őket a másik ágyfejlámpájának fénye, mindent jól látnak, jól érzik magukat, kedvükre olvasnak, kézimunkáznak. Egyértelmű véleményük: a régi típusú világításhoz képest gyökeresen megváltozott a közérzetük, mégpedig előnyösen. Mindkét kórterem világításának felszerelésére elegendő 64 munkaóra, a többletköltség pedig azonnal hasznot hoz — a betegek gyógyulásában. Murányi László Teremtő tehetség és társadalmi akarat
