Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)

1980-04-20 / 108. szám

Előre a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért! Nagyobb differenciálás az eredményekhez való hozzájárulás alapján mm Ónálló munka­csoportok Boksán A boksái tsz keltetője és a sárisápi tsz tésztaüzeme április elején megállapodott: 1 forin­tos áron egymillió lámpázott tojást szállítanak évente. Eddig a kelés végén záptojásként a dögkútbo kerültek. Az ötlet egy éve hangzott el először, most két hét alatt megszerkesz­tették a gépet és megkötötték a szerződést. Az ócsárdi baromfitelepen 85 százalékos az ólak betelepített­sége. A világítás, a szellőzés költségei, a gondozói munka ugyanannyi, mintha 5000 tyúk volna egy-egy istállóban. Apri- ' lis elején a gondozók javasol­ták, telepítsék át egyik ólból az állományt és a helyén ne­veljenek fel három rotáció broy- lert. Ez háromszor húszezer pecsenyecsirke. Egy csirkén az új felárakkal 5—6 forint a ha­szon. • A tiszta pénz tehát 300 000 forint, és ennék 30 szá­zaléka, ha év végén terven fe­lüli nyereségként jelentkezik, a 15 dolgozóé. Nyereség­érdekeltség Soha ennyi kezdeményezés nem volt Boksán, soha ennyi okos javaslat nem hangzott el, és soha olyan pezsgő légkört nem tapasztaltam ott, mint az elmúlt két héthen. Pedig Boksa sohasem volt szegény gondola­tokban és vállalkozó szellem­ben. Már-már úgy tűnik, újjá­éled nagyüzemi keretek között a parasztok régi gazdálkodó szelleme. S a kulcs, amivel ennek utat nyitottak, az önálló munkacso­portos nyereségérdekeltségi rendszer. Az önálló munkacsoportokat a svéd Volvo-cég már kipró­bálta. Februárban közölte a1 vi­lággazdaság: bevezetik a Pi- rellinél is. Itthon Baksa lépett erre az útra. És mivel az érde­keltség dönti el, hogyan műkö­dik egy szervezet, összekötötte a nyereségérdekeltséggel. Dr. Márton János, az Agrár- gazdasági Kutató Intézet igaz­gatója mesélte: Japánban a mezőgazdaság akkor kap hi­telt, ha szövetkezeti állatte­nyésztési telepeket létesít. Az országúiról egy baromfitelep pontosan olyan, mint nálunk. Bent azonban hárman dolgoz­nak, egy család. Ez a szövet­kezet. Ami beáramlík, azt papí­ron -kapják, ami kimegy, papí­ron megy ki. A szomszédban egy tangazdaság telepe —, ott a költség az előbbinek a két­szerese. Baksán azok az emberek hoztak létre önálló -munkacso­portot, akik meghatározott ter­méket vagy termékcsoportot ál­lítanak elő. A keltetőben 39- en, a baromfitelepeken 15—15. en, a növénytermelésiben 54-en. „ Közelebb akarunk kerülni az eredményekből való részese­déshez" — mondja Balksai An­tal tsz-elnö-k. - Kis csoportokra osztjuk a munkaterületet, hogy mindenki lehetőleg abból ré­szesüljön, aminek az eredmé­nyéhez a maga munkájával hozzájárult. Nagyobb differen­ciálást akarunk biztosítani az eredményekhez való hozzájá­rulás alapján. A csoport rendelkezik A vezetés a csoport rendel­kezésére bocsátotta a termelés leltételeit: a keltetőt, a ba­romfitelepeket minden bérén, dezésükkel együtt. És ezért a munkacsoport meghatározott összeget köteles fizetni. A bok­sái telepért 5,6, az ócsárdiért 5,8, a kisdériért 7 millió forintot, a keltetőért 8,3-et. Mindent, ami a termeléshez kell, azt a csoport papíron megveszi, piaci vagy ahhoz közeleső áraikon: a naposcsi­bét, a takarmányt, a gyógy­szert, a fűtőolajat és áramot, kifizeti a kölcsönzési díjat a gépüzemtől igénybevett gé­pekért és tagjainak a havi alapjövedelem-előleget. Kiadásait bevételeiből fede­zi. Eladja papíron, amit előál­lít: tenyésztojást, árutojást, a vágásra kerülő tyúkokat, a kel. tető a naposcsibét. A baksai telep kiadásai 25, bevételei 30,6 millió forint, az ócsárdié 20,1, illetve 25,9 és a keltetőé 74,7, illetve 83 millió. Megle­pően nagy összegek! A befizetendő összeget a ter­melőeszköz értéke, illetve az azzal reálisan elérhető nyere­ség alapján határozzák meg. A tervet, az árakat, a befi­zetendő nyereséget, a techno­lógiát a vezetőség adja meg, s a vezetőség állapítja meg az alkalmi munkások bérét. A munkacsoport elkezd gaz­dálkodni. És sok ember teszi ezt, nemcsak a termelőszövet­kezet néhány vezetője. Az alap­vető cél a többletnyereség. Ugyanis a tsz-nek befizetendő összegen felüli nyereség 30 szá­zaléka a munkacsoporté. Gazdálkodnak Mivel a munkacsoport nem a munka mennyiségében, ha. ne-m a munka eredményében éidekelt, és a tagok jövedel­mét a végtermékből elért jöve­delem határozza meg, ez az egész gazdálkodóst megváltoz­tatja. A munkaidő kötetlen. A mun­ka dönti el, mikor kell dolgoz­ni, s végre nem a munkaidőt kérik számon, hanem a techno­lógia betartását. Ez a munka­csoport nem délben fogja gyűj­teni a lucernaszénát, mivelhogy a munkaidő 7-től 17-ig tart, hanem hajnalban. S a keltető­ben sem reggel 7-kor jelennek meg, ha délután vagy este van munka, mert túlóra nincs. A munkacsoport vezetője szabja meg, mikor kel! bejönni és meddig kell maradni. És bizony előfordul, hogy a munka való­ban látástól vakulásig tart, mint régen, mert így kívánja meg az elvégzendő feladat. A keltetői megbeszélésen megkérdezték, mivel mennek haza, ho később végeznek. — Mától kezdve saját bu­szunk van. — Ki fizeti? — A mi költségeinket terheli. — Akkor megyünk a követke­ző, menetrendszerinti járattal. Eddig állandó vontatója volt a keltetőnek. Most bejelentet­ték, elég, ha hetenként kétszer kapják. A baromfitelepek az öt szállítójárműből kettőt lemond­tak — 500 000 forint a megta­karítás. A csoportok kiszűrik a meg nem térülő ráfordításokat. A csoport havi jövedelmén az osztozkodik, aki a munka el­végzésében részt vett. Vagyis a csoporthoz nem tartozó szak. emberéket ki kell fizetni. Min­den forint zsebre megy. Az első reagálás — egyetlen telep sem tart tovább igényt a technoló­giai csoportra. — Felszámolták. Nem várják meg, hogy más ja­vítsa meg a vízcsapot, cserélje ■ki az égőket. A kisebb javítá­sokat elvégzik maguk. A trak­torosok közölték, nem kellenek a szigetvári talajjavítók az is­tállótrágya kiszállításához, meg tudják csinálni ők maguk. A munkacsoportnak az az ér­deke, hogy mindenki minden­féle munkát elvégezzen, amire akkor éppen szükség van. Ha kell, traktort vezessen, aztán kombájnt, máskor gépkocsit. Az univerzális foglalkoztatással a munka felszabadul az egyhan­gúság alól, változatosabb, ér­dekesebb, vonzóbb és gazda­gabb lesz. Úgy tűnik, egy olyan szervezetet sikerült létrehozni, amelyben a munka önmagában többet nyújt az egyénnek —, a teljességet és nemcsak a robo­tot. A hatékonyság megnő ott, ahol pénzt lehet keresni. A kel ­tetősök napok alatt új piaco­kat találtak, és május végéig teljes kapacitással dolgozhat az üzem. A kisdériek is három rotáció broylert nevelnek fel a tenyésztojásterv teljesítésén fe­lül. Önálló közösség A munkacsoport kialakításá­nál kis létszámra törekedtek. A gépműhelyben például három csoport alakult 7—7 fővel. Mint a futballban, itt is csapatmun­ka folyik. S ahol a munka ered­ménye tényleg függ a kollek­tívától, ott csak akkora létszám, mai lehet eredményesen dol­gozni, amely még áttekinthető. Talán nem véletlen, hogy 11 fősök a labdarúgó-csapatok. Minél többen vannak, annál in­kább elvész az egyén, csökken a kohézió, a teljesítmény, és ■nőnek o problémák. A kis­csoportban viszont, ha nem dolgozik jól az egyén, nem tud mit kezdeni, és a közösség ki fogja rostálni. Mert a csoport önálló. Ök választják meg egymást, s ők jelölik ki a vezetőt is. Létszá­mot emelnek és csökkentének, felvesznek és elbocsátanak. Kö­zös érdekük, hogy ne tűrjék meg azt, aki helyett másnak kell a munkát elvégeznie. Ez az a terület, ahol a locsogás nyu­godtan elmaradhat. Mindig kevés volt Baksán a munkás­kéz. Most hirtelen lettek feles­leges emberek, és akadtak, akik senkinek sem kellettek. A csoport ügye a munkamegosz. tás és a munkaszervezés. A jö­vedelmet szótöbbséggel a cso­port osztja fel, és a csoport ha­tároz a vezetéssel egyetértés­ben a termelés bővítéséről is. Egyetlen dologban eines sza­vazás: a technológia — ez szaktudás kérdése. Csoport­teljesítmény A munkacsoport éves tervét a csoporttal közösen a vezetés határozza meg és megadja azt, milyen feladat elvégzésére mennyit fizet. Ez aklkordbérezés is, mint valamikor a kubikoso­ké, csoportbérezés is, mint ma a bányásrbrigádoké és teljesít­ménybérezés is, mert havonta akkora összeget kapnak, amennyi a csoportteljesítmény­nek megfelel. A munkacsoport jövedelme három tételből tevődik össze: van alapjövedelem, csoport­eredményességi jövedelem és nyereségrészesedés. Az alapjövedelem évi össze­gét a csoport tavalyi munka­díjösszegének nagyságrendjé­ben a tsz előlegként biztosítja. Az éves munka eredményének elszámolása ugyanis január 15-én történik. Tehát a tavalyi összeget szétosztják az elvég­zendő feladatokra, és havonta annyit kereshet a csoport, amennyit a feladatból elvég­zett. Ahol többet lehet keresni, ott kevesebb ember is elég. És a munkacsoport érdekelt ab­ban, hogy a feladatot minél kisebb létszámmal végezze el. Nincs akadálya: a létszámot tartósan csökkenteni lehet, ha ez a technológia maradékta­lan végrehajtását nem sérti. A keltetőben új gépet állítottak fel. Az üzemvezető közölte, 166 000 forint erre az évi mun­kadíj, négy asszonyt fel lehet venni. Nem vették fel, a mun­kát elvégzi a jelenlegi létszám, ezt a kiadást megtakarítják. A 30 százalék A munkacsoportok és a veze. tőség megállapodásában ezt olvassuk: „A munkacsoportok célja, hogy a rájuk bízott va­gyontárgyakkal, a rendelkezés­re bocsátott anyagokkal, esz­közökkel és munkaidővel való ésszerű gazdálkodással az üze­mi tervhez viszonyított többlet­eredményt érjenek el." Bevételeit és kiadásait a munkacsoport tervezi meg kö­zösen a tsz vezetésével úgy, hogy az előirt nyereséget be tudja fizetni. A többleteredmény 30 százalékával a munkacso­port rendelkezik. Kifizethetik teljes egészében, de tartalékol­hatnak is, sőt munkájukat meg­könnyítő eszközöket is vásárol­hatnak. Hogy mekkora ez a 30 százalék? — Remélik, jelentős összeg. Mert ha megéri - s csak akkor -, több munkát vállalnak az emberek, és meg­lesz a plusz. Megkérdezték, mi lesz, ha rossz az időjárás, ha betegség lép fel. A gazdától ezt nem kérdezte soha senki, természetes volt, a várható elő­nyök mindig bizonytalanok. Az eredményességi jövedel­met, vagy az alapjövedelem alapján osztják majd el úgy, hogy kiszámítják, hány száza­léka a csoporteredményességi jövedelem az évi alapjövede­lemnek, és mindenki ennyi szá­zalékot kap. Ez az egyik mód­szer. Vagy a csoport egyszerű szótöbbséggel szabadon osztja szét a pénzt. Az idei alap- és eredményes­ségi jövedelem adja meg min­denkinek a jövő évi alapjöve­delmét. És ez a második nagy húzóerő a januárban kifizetett „osztalékon” kívül. Mindenki­nek ténylegesen módjában áll, hogy a csoporteredményesség révén maga döntse el, hány százalékos jövedelemnöveke­dést akar jövőre. A többletnye­reség következtében megnöve­kedett csoportjövedelmet fog­ják ugyanis tervesileni, s a csoport gondoskodik, hogy en­nék ellentételeként a szükséges bevételeket megteremtse. A bá­zist évről évre növelik mind­addig, amíg az a teljesítmény növelése irányába hat. Egyelőre fékeket kellett be­iktatni a bérszabályozók miatt. Ha o többletnyereség a terve­zett nyereség tiz százalékánál több, a feloszthatóság arányát a tsz-szel közösen újból meg­határozzák. De eljön az idő, amikor nem okoz fejtörést, ha munkahelyén keres havi 20 000 forintot az, aki sok értéket ad. Kísérlet Egy kísérlet indult el Baksán. Egy kísérlet arra, hogyan lehet­ne az „utasítás—végrehajtás” egysíkú kliséjét a gazdálkodás új formáival felváltani, amibe mindenki mindent belead — mint most a háztájiba -, amit hozzáértéssel és szorgalommal lehet. Hogyan lehetne olyan ér­dekeltséget teremteni, amely az egyéni és csoportérdekek út­ján az egész gazdaságot előre­viszi, mert úgy tűnik, legna­gyobb gazdaságpolitikai lehe­tőségünk ma ez. Egy kísérlet indult el. Nem az értékelés most o feladat, ha­nem a lehetőségek meglátta- tása. S a lehetőségekben nem. csak a termelékenységi ráta lé­nyeges, hanem az a képesség is, hogyan tud ez a szervezet problémákat megoldani és al­kalmazkodni a változásokhoz. Báling József A jegyzőkönyvhöz csatolva... A tanácsoknak fontos szerepük van a párt politikájának megvalósításában Sorozatunkban eddig négy olyan kongresszusi küldöttel be­szélgettünk, akik szólásra je­lentkeztek, de nem nyílt lehe­tőségük kifejteni véleményüket. Felszólalásaikat írásban lead­ták, melyeket a kongresszus jegyzőkönyvéhez csatoltak. Ez alkalommal Horváth Lajos elv­társsal, a Baranya megyei ta­nács elnökével beszélgettünk arról, hogy mit tett volna szóvá a kongresszus vitájában? — A tanácsok mindig is fon­tos szerepet kaptak és vállal­tak a párt politikájának meg­valósításában. Munkájukban minden időben első helyre ke­rültek a politikai töltetű felada­tok. Mindezt nem azért emlí­tem, hogy erényt kovácsoljak a kötelességből, hanem inkább azért, hogy munkánk igaz tar­talmát érzékeltessem. Mert ne­kem — őszintén szólva —, nem nagyon tetszik, hogy a tanácsi munkát sokan csak a szűkén értelmezett ügyintézéssel azo­nosítják. Ennél sokkal többet érő a tanácsi tevékenység, melynek iránya és tartalma mindig a szocialista építés fo­lyamatának megfelelően válto­zott. Országosan csakúgy, mint helyileg. Mert a tanácsoknak szüntelenül kettős, de együttes feladatot kell teljesíteniök: a párt általános politikájának szolgálatát és a megyepoliti­ka, a község- és várospolitika végrehajtásában való serényke­dést. Ez a megyepolitika ter­mészetesen a párt általános politikájából következik, hiszen általa meghatározott, mégis kitetszik belőle a megye sajá­tossága, az itt élők szükségle­teivel, életkörülményeivel való törődés és a területi adottsá­gok figyelembe vétele. Az csak természetes, hogy Baranyában nemcsak az ország ügyének szolgálata, hanem a bányászat helyzete és fejlődése, a regio­nális szerepkört is betöltő me­gyeszékhely gyarapodása, az aprófalvak mostoha ellátottsá­gának javítása, vagy éppen az építőipari szervezetek teljesítő- képességében mutatkozó fe­szültségek is foglalkoztatják a közvéleményt és ezeknek az ügyeknek a gondozása is fele­lős gazdát keres. Ilyetén egyál­talán nem rendellenes a köz­ponti és helyi feladatok megje­lenésének egyidejűsége, ötvö­ződése, amint az sem, hogy minden megye formálja, ala­kítja sajátos karakterét, mely nem valamiféle provinciális ön­érzetet, hanem indokolt sokszí­nűséget teremt. És mnidezek közben a megyei vezetés soha nem felejti el, hogy az ország mintázza magához a megyét, és nem fordítva. — Merre halad napjainkban a tanácsi munka? — Mostanában, kivált a kö­zelmúlt éveiben mind több vi­tát kavar Baranyában is a ta­nácsok jellegében bekövetke­zett változások értékelése. Az államigazgatási munka fejlő­dését és a képviseleti jelleg erősödését senki el nem vitatja, több marasztaló szó éri viszont az önkormányzat alakulását. Alighanem igaz az a rangsor, mely a fejlődésben első helyre teszi a tanácsigazgatóst, az itt kifejtett kezdeményezéseket. Annyi bizonyos, hogy ennek szolgáltató oldala növekvőben van és ez jó az állampolgárok­nak, meg nekünk is. Megindult egy kívánatos folyamat a ta­nácsigazgatási tevékenység korszerűsitése és egyszerűsítése érdekében is. Bizonyára hatá­sosabb volna ez, ha nem ily széttagolton és időben is kon­centráltabban folyna e munkál­kodás és kiváltképp, ha min­denki a maga helyén is többet törődne dolga egyszerűsítésé­vel. Ha ezt egyszer elérnénk, bizonyára a mi munkánkról Ös lekopna a szinte állandó boj-\ torjánt jelentő bürokratikus jel­ző. A mi munkánkban elkerül­hetetlen a hatósági eszközök y — igen eszközök és nem célok ^ — alkalmpzósa. Mégis, — tré­fa nélkül mondom — egyálta­lán nem bánnám, ha éppen ebben, az úgynevezett ügyek intézésében lenne nálunk ka­pun belüli munkanélküliség. — Hogyan fogalmazná meg a tanácsok népképviseleti jelle­ge és önkormányzata szerepe alakulása közti szoros összefüg­gést? — A „ki kit képvisel” kér­désre már régen világos választ adunk, a „hogyan képviselhet jobban" kérdésnek helyes meg­válaszolása azonban ad még számunkra teendőket. Megyei tapasztalataink szerint ugyanis mostanában veszített korábbi erejéből a képviseleti testüle­tekben zajló érdemi vita. En­nek pedig — saját gyengéin­ken, döntési választékunk szű­kösségén túl — az is oka, hogy nem tudtunk elég teret adni a helyi és területi érdekek olyan ütköztetésének, melyből a vitá­zó tanácstag számára is elég­séges eredmény származhatna. Vallom; hogy mai gazdasági helyzetünkben is több lehető­séget teremthetnénk, vagy te­remthetnének a tanácsi önál­lóság és önkormányzat kibon­takoztatására, hogy a képvise­leti testületek döntést alakító szerepét még a fejlesztési és fi­nanszírozási kérdésekben sem indokolt ilyen szűk kényszerpá­lyára helyezni. A tanácsok csak úgy képesek nagyobb felelős­séget vállalni a területi társa­dalmi feladatokból, de ehhez megfelelő eszközök állnak ren­delkezésünkre. Mai helyzetünk­ben nem több pénzt kérünk, hanem véleményünk kollektív erejének nagyobb hasznosítá­sát és talán még több önálló­ságot a részletek meghatározá­sában. M. E. »

Next

/
Thumbnails
Contents