Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-15 / 103. szám
1980. április 15., kedd Dunántúlt napló 3 A kukiiilü; komplex Ipari hasznosítása Új gyár épül Szabadegyházán Felvételünk a szabadegyházi gyárban készült a multiciklonokról. Négymilliárd forintos beruházás Folyékony cukor, szesz és takarmány A kukorica stratégiai nyersanyag, felhasználásának csak hagyományos módja felett már szerte a világon eljárt az idő. Néhány évtizede a kukoricát még kizárólag takarmányozásra használták. A tudomány hallatlanul gyors fejlődésének köszönhetően, valamint a fokozódó energiaínség kényszerítő hatására egyre inkább előtérbe került a kukorica komplex hasznosítása, melynek során a növény összetevői, a keményítő, a fehérje, a csíraolaj különválasztva, koncentrált formában, értéküket megnövelve nyerhető ki. Magyarországon a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium néhány évvel ezelőtt pályázatot hirdetett a kukorica komplex ipari hasznosítására, amelyet a Szeszipari Vállalatok Trösztje megosztottan nyert meg. A beruházás (pályáztak a 45 milliárdból is) 1977-ben kezdődött. Az új gyár építésére Szabadegyházán, a szeszipari vállalat szomszédságában lévő 15 hektáros területen kerül sor. A kukorica komplex feldolgozására alkalmas gyár leszállítására egy osztrák cég által vezetett nemzetközi konzorcium vállalkozott, az ő irányításukkal és lengyel szakemberek segítségével folyik az építés és a technológiai berendezések szerelése. A hatalmas gyárban elkészülte után négy technológiai folyamat sorbakapcsolásával évente mintegy 140 000 tonna kukoricát dolgoznak fel. Elsőként a kukoricából keményítőt gyártanak, amelyet aztán folyékony cukor és szesz előállításához használnak fel. Ennél a technológiai folyamatnál már megjelenik a gyár első végterméke, a kukoricacsíra. A leszorított kukoricacsírát a Növényolajipari Vállalatnak adják tovább, ahol kukoricacsíra olajat készítenek belőle. Érdemes megemlíteni, hogy ez csaknem olyan értékes a nemzetközi piacon, mint az olívaolaj. Szabadegyházán évente átlagban 8000 tonna kukoricacsírát állítanak elő, ennek 50 százalékából lesz olaj. Ennek többségét exportáljuk — de remélhetően jut belőle a magyar háziasszonyoknak is, bővítve a hazai étolajválasztékot. A kukoricából kinyert keményítő egy részéből folyékony cukrot állítanak elő: izomerá- ció segítségével a szőlőcukor gyümölcscukorrá alakul a speciális enzim hatására. A kukoricacukor tisztább, mint a kereskedelemben kapható kétszer finomított kristálycukor. Óriási előnye, hogy az ipari felhasználóknak nem kell feloldaniok, mint a kristálycukrot, így energiát, időt takarítanak meg. Emellett mintegy 10 százalékkal olcsóbb, mint a kristálycukor. A folyékony cukor bevezetésével lehetővé válik, hogy exportálhassunk kristálycukrot. Évente folyamatosan mintegy 50 000 tonna folyékony cukrot gyártanak, melynek fő vásárlói, felhasználói a konzervipar, a söripar, az édesipar és természetesen maga a szeszipar elsősorban üdítő ital és likőr előállításához. A kukorica héjrészében lévő keményítőből, valamint a cukorgyártásnál fel nem használt keményítő egy részéből szeszt gyártanak. E technológiai folyamat kezdetén a keményítőből elválasztják a kukorica fehérjét, a glutént, ezt leszárítva, granulálva csomagolják. A glutént takarmányok adalékanyagaként használják a mező- gazdasági üzemek. A szabad- egyházi új gyárban ebből a fontos termékből évente 6500 tonnát állítanak elő: így jelentősen csökkenthető a fehérjeimport. A fehérjétől leválasztott keményítőt elfolyósítják, elcukro- sítják, majd ezt követően szesszé erjesztik. A gyárban évente 195 000 hektoliter szeszt állítanak elő. A szeszgyártás ikertermékeként takarmányt nyernek, melyből szárítás utón évente 27 000 tonnát szállítanak a mezőgazdaságnak. Bende Pállal, a beruházás miniszteri biztosával körbejárjuk a létesítményt. Azonnal a szemébe ötlik a látogatónak a hallatlan rend. Az anyagok nem hevernek szanaszét, nem látni sétáló munkásokat sem. A munka szervezettségére jellemző, hogy az osztrák szakemberek műhelyében előregyártják a csőrendszereket, így a lengyel szakmunkásoknak — osztrák irányítással — a helyszínen csak az összekapcsolásokat kell elvégezniük. A tervrajzokon kívül a szerelést köny- nyíti, hogy az osztrákok szobányi területen megépítették a gyár makettjét, amely a laikusnak látványosság, nekik azonban nélkülözhetetlen kellékük a mindennapi munkához. A hatalmas gyár lelke, a techho- lógiai üzem már majdnem kész, a holland, dán, osztrák, NSZK- beli és amerikai berendezések java már a helyén van. A kiszolgáló létesítmények is sorban emelkednek ki a földből. A külföldi építőkön kívül több magyar vállalat is részt vesz a munkálatokban. Mint Bende Pál elmondta, reméli, hogy a magyar gárda fel tud nőni a lengyel építőkhöz, így nem lesz gond az építési ütem betartásával. A krakkói BUDIMEX cégtől egyébként jelenleg mintegy 640-en dolgoznak az építkezésen — jól. A hulladékvizek tisztítására korszerű szennyvíztisztító rendszer is épül, mely a környezet- védelmi előírásoknak megfelelő tisztaságú vizet ereszt csak a szabadba. Amennyiben a tisztítómű nem teljesíti az előírt feladatát, úgy a szállító, a konzorcium vállalta, hogy a büntetést ők fizetik ki dollárban. A kukorica komplex ipari feldolgozására épülő gyár készültségi foka jelenleg 70 százalékos. Amennyiben minden a terveknek megfelelően halad, úgy 1981 közepétől már teljes kapacitással üzemelhet hazánk első ilyen jellegű létesítménye. A 3 milliárd 950 millió forintos beruházás során a világon jelenleg legkorszerűbbnek tartott, enzimes technológiával dolgozó gyár valósul meg Szabadegyházán, mely a népgazdaság import terheinek csökkentésén túl egy új és gazdaságos technika hazai bevezetését is jelenti. A gyár tervezett éves árbevétele meghaladja az 1,4 milliárd forintot. Roszprim Nándor Üj műszaki megoldások alkotói (4.) Közlekedési mérnökök a korszeri vasútért Egyre nagyobb biztonságot nyújtó berendezések Úgy is mondhatnánk: ók a vasút hátországa. Tulajdonképpen ez a jó, hogy észrevétlenül vigyáznak ránk, utazókra. Mi csak azt vesszük észre a tovarobogó szerelvény ablakából, hogy az automatikusan vezérelt sorompók mögött gépkocsik várakoznak. Biztonság! Hogy mi mindent takar e szó, csak akkor ötlik fel bennünk, ha a jelzők és sorompók mögötti világ másik arcát is vizs- gáigatjuk. Mert hogy a szerelvények időben érik el a célállomást, az természetes: mint ahogy az is, hogy az egyes állomások a telefon segítségével „kézről kézre” adják tovább a vonatokot. Mindezt a pálya mellett kiépített jelfogók ezrei, az automatikus berendezések teszik lehetővé. No meg azok a személytelenségbe burkolózó műszakiak és szerelők, akik e rendszerek tervezői, megalkotói. Répás András, aki a MÁV Pécsi Igazgatósága távközlési biztosítóberendezési és automatizálási osztály csoportvezetője, Fenyősi Csaba beruházási csoportvezetővel együtt tiltakozik, hegy őket nem titulálhatom a szó szoros értelmében műszaki alkotóknak, már csak azért sem, mert főként a munkák előkészítése, irányítása a feladatuk. Természetesen a távközlési, a biztosító berendezések beépítésénél, a vonalkorszerűsítéseknél több ízben módosítottak kisebb-nagyobb mértékben műszaki megoldásokon. Mindezt ők azonban természetesnek veszik, tulajdonképpen finomításként fogják föl. Répás András is, mint ahogy általábon a vasúton kezdő fiatal műszakiak elindulnak a pályán, külszolgálatosként kezdte mint közlekedési mérnök. Tizenhat esztendeje viszont az igazgatóságon az V. osztály építési és fejlesztési csoportvezetője. — A szakterületemhez kimondottan a biztosító berendezések tartoznak. A vasút tulajdonképpen a hatvanas évek második felében lépett az erőteljesebb korszerűsítés szakaszába: az új pályák mellé modern biztosító berendezéseket építettünk, a kábelfektetéssel pedig megteremtettük a korszerű távközlés lehetőségét. Ami mindig jó érzéssel tölt el, az a dél-balatoni vonal felújítása. Ügy érzem, életemnek eddigi legszebb tíz éve volt, amikor azon dolgoztunk. A vonalon tizenhat integra dominó álloBaranya megye összes mezőgazdasági területének 16,3 százalékát a gyepterület alkotja. E terület részaránya és szerepe a kérődző állatfajok takarmányozásában (az összes szárazanyag-szükséglet 15,7 százalékát a gyep adja), a tartalékok feltárását illetően meghatározó jellegű. A gyepterületek minimális költségráfordítással megfelelő hozamot biztosítanak. Egyértelmű a gyepkultúra szerepe az állatok reprodukciójának a biztosításában. Az egészséges felnevelés, valamint a hasznos élettartam megnövelése ma már enélkül elképzelhetetlen. Fontos közgazdasági körülmény, hogy a gabonafélék, valamint a kukoricatermesztés javára egyre nagyobb szántóföldi területet kell felszabadítani a takarmánynövények területének c rovására. A gyep mint termelési tényező nincs ellentmondásban az intenzív állattenyésztés megvalósításával. Nem hangzik közhelynek, hogy minél fejlettebb egy ország gyepgazdálodási kultúrája, annál magasabb fokú állattenyésztéssel rendelkeGyorsabb előrehaladást kell elérni a gyepgazdálkodásban Minimális költség - nagy haszon Fontos az időben végzett gyomirtás, öntözés zik. A gyepterületek megyei szinten csökkenő tendenciát mutatnak, ez a tény szükségessé tenné, hogy a még meglévő területek művelése intenzíven történjen a minél nagyobb hozam elérése érdekében. Sajnos, a valóságban nem így van, mert az átlagtermés is csökkenő tendenciát mutat. A termésátlagok alakulását kedvezőtlenül befolyásolta az 1979-i aszályos év is. Az 1979. évi gyepszemlék alapján az összes gyepterületnek 63,5 százalékát képezte a termőgyep és 36,5 százalékát a talajvédő gyep (6 q alatti) ha átlagterméssel. Az állattenyésztési rendszergazdákhoz 26 termelőszövetkezet tartozik 9358 ha gyepterülettel, vagyis a megye ossz gyepterületének közel 20 százalékával. Rendkívül elmaradott a többi szántóföldi kultúrához viszonyítva a gyepterületek tápanyaggazdálkodása. Rendkívül alacsony részarányt képvisel a gyepterületek öntözése Is. A megyében 1964 óta közel 80 millió forint került állami támogatásként a gyepterületek fejlesztésére, ill. felújítására. Mindezek ellenére ha a legeltetéssel történő gyepek hasznosítását vizsgáljuk, míg a nagyüzemi szektorban is csak az ossz gyepterület 18 százalékán van korszerű legeltetési módszer megvalósítva, míg a terület 82 százalékán korszerűtlen, rendkívül nagy veszteséggel járó legeltetési forma uralkodik, a szobád legeltetés. Feltétlenül javítani kellene a szaktanácsadási tevékenységet, fokozottabban ellenőrizni a gyephasználatot (ápolás, műtrágyázás stb.); a tápanyag-visszapótlás szintjének növelését, az öntözött területek részarányának emelését, a kellő időben és minőségben elvégzett gyomirtást. A gyep szerepe az energiatakarékosság szempontjából is számottevő, hiszen felhasználása esetén jelentős mennyiségű abraktakarmány takarítható meg. Elkezdődtek megyénkben is a határszemlékkel együtt a tavaszi gyepszemlék, amelyek hivatottak üzemenként a feladatok szakmai jellegű meghatározására, többek között a termő és talajvédő gyep újbóli arányának megállapítósóra a tápanyag-gazdálkodás, a vízgazdálkodás rendezésére és a hasznosítás módjára vonatkozóan. E szemlék során kell meghatározni, ill. felülvizsgálni a kistermelő gazdasáaok részére biztosítandó gyepterületeket is, valamint az e területen végzendő munkákat. Simon József term. fej. o.-v. MTAF mást építettünk be, több mint száznegyven kilométer hosszúságban működik az önműködő térközbiztosítás, e mellett legalább hetven fénysorompó segíti a biztonságot. A rendszer kifogástalanul üzemel: mindez azzal is bizonyítható, hogy műszaki hibából még nem történt baleset. — Számomra is jó emlék, hogy részese lehettem a dél- balatoni pálya korszerűsítésének — szövi tovább a gondolatot Fenyősi Csaba. — Maradandó alkotói munka volt. Nekem különben nagyon tetszik az, hogy jó néhány esztendeje megpezsdült minden körülöttünk, dinamiku- sabbá vált az igazgatóság területén a műszaki fejlesztés. A legnagyobb munkák közé tartozik a Budapest—Pusztaszabolcs—Dombóvár—Gyékényes vonalon a távközlés és biztosító berendezések korszerűsítése, amit nyolc évvel ezelőtt kezdtünk el. Ez a munka most is folyik, Dombóvárhoz közeledünk. Időközben elkészült az abaligeti térségben a távközlő és biztosító berendezések modernizálása. Most készítjük elő a Szentlőrinc—Pécs és a Dombóvár—Kaposvár vonalon ugyanezt a munkát. A korszerűsítés alatt természetesen nem azt értjük, hogy a biztonságot tovább növeljük —, mert hiszen ez adott már most is —, hanem elsősorban arra, hogy a beépített technika szolgáltatásokban többet tud mint az elődje, nincs akkora energiaigénye, kevesebb emberre van szükség, tehát csak irányítást tételez fel. Egyszóval nálunk is mind nagyobb '.eret hódít az elektronika. — Azt hiszem, e helyütt ke,ll szólni a fénysorompósítási programról is — folytatja Répás András —, amit emlékezetem szerint a hatvanas évek közepén kezdtünk. Az első fénysorompókat ugyan nem mi terveztük, de a teljes biztonság elérése céljából át kellett alakítanunk az áramköröket: ma már legalább százötven működik ezekből a berendezésekből az igazgatóság területén. Ugyancsak több helyen módosítottuk az integra dominó rendszer áramköreit a térköz és sorompó csatlakozásoknál. — Napjainkban a megújulás időszakában van a vasút távközlési hálózata — veszi át a szót Fenyősi Csaba. Az elhasználódott készülékeket átfogó koncepció alapján cseréljük ki. A mi területünkön valósul ineg elsőként, hogy két kábelen egy időben hatvan beszélgetés bonyolítható le az új átviteltechnikai rendszer segítségével. Emellett a régi. Rotary rendszerű központokat Crossbarra cseréljük a BHG közreműködésével. Dióhéjban tehát ezek ezok a fejlesztések, amelyeknek gazdái vagyunk. Fenyősi Csaba munka mellett végezte el a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát. A biztosító berendezések közel kerültek hozzá, egy idő után azonban érdeklődése a beruházások felé fordult. Mc, mint beruházási csoportvezető, munkaidejének jelentős részét, csakúgy mint Répás András, a területen tölti. Az évek során több közös újításukat valósították meg a gyakorlatban. Ugyanakkor ezt is megfogalmazták, hogy az igazgatóságon dolgozó műszakiakban szunnyadó szellemi erőt jobban ki lehetne használni, ami gyorsíthatná a tervezői munkál. Salamon Gyula
