Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-09 / 68. szám

A Dunántúlt fíaplö 1980. március 9., vasárnap A partertekezlet uitaja flczél György elvtárs felszólalása (Folytatás a 3. oldalról) Ezután Aczél György elvtárs lépett a szónoki emelvényre. A Politikai Bizottság tagja a Köz­ponti Bizottság üdvözletét tol­mácsolta a Baranya megyei pártértekezletnek. Méltatta az irányelvek vitáját, amely sok százezer kommunista és párton- kívüli véleményével gazdagítja a kongresszus határozatát. Az egyetlen értelmes alternatíva A kongresszus új nemzetközi helyzetben jelöli meg a követ­kező évek feladatát. — A nemzetközi helyzet alap­ja — mondotta Aczél György —, hogy az erőviszonyok nem rom­lottak, sőt az utóbbi két évti­zedben jelentősen javultak a béke, a szocializmus, a mi szá­munkra. Elég, ha rápillantunk a világtérképre: balra és felénk tart Afrika jó néhány országa. A vietnami háborúban veresé­get szenvedett az Amerikai Egyesült Állomok. Nicaraguá­ban győzött a baloldal. Ha éle­ződik is a helyzet, az emberi­ség számára egyetlen értelmes alternatíva van: az enyhülés és a békés egymás mellett élés. Jelentős burzsoá köröknek a fegyverkezés az érdeke. Sajnos, sok olyan együttműködő is van, aki egyébként nem akar hábo­rút, de fél az inflációtól, a munkanélküliségtől. És rájuk még befolyást tudnak gyakorol­ni. Nekünk ilyen helyzetben is dolgozni kell és úgy kell fel­készülni, hogy amikor egy újabb és mélyebb enyhülés tor- tósabb hulláma következik, az magasabb szinten érje el az országot és a nemzetközi mun­kásosztályt egyaránt. A vitában sokon foglalkoztak gazdasági nehézségeinkkel. Szóvátették: jók a határozatok, de a végrehajtás nem követke­zetes. Újra centralizálunk, miért nem érvényesül maradék­talanul az önállóság. Megkér­dezték: miért vannak magas jövedelmek? Kevés olyan felszólalás volt, ahol a jövedelmekkel kapcso­latban a forrást is nézték vol­na: ingyenélés, lopás, csalás, ügyeskedés, vagy pedig keser­vesen megdolgozott munka? Úgy gondolom, senki sem fog­ja irigyelni sem a bányásztól, sem a tudóstól, ha az ország részére végzett hasznos munká­val nagyobb jövedelmet szerez. Ha ezt a kettőt e’lválasztjuk, akkor tudunk szembeszállni azokkal, akik a közérdek elle­nére szereznek magas jövedel­met. Legnagyobb értékünk Helytelen lenne gazdasági gondjainkat csupán a nemzet­közi helyzettel indokolni. A szo­cializmus olyan időszakhoz ér­kezett az ínséggazdálkodás után, amikor mindenképpen szükség van a változásra és változtatásra a gazdaságban, a társadalmi életben, a min­dennapos munkában is. Először érkeztünk a történelemben olyan időszakhoz, hogy nem egyszerűen arról van szó: meg­termelni, hanem meg kell néz­ni, mibe kerül. Ilyen szempont­ból nem eléggé ment át a mi életünkbe, hogy ez független attól, milyen a külgazdasági egyensúly, mennyi a nemzeti jö­vedelem kiadása. Ez a szocia­lizmus naqy kérdése. Felmerült a takarékosság, az ésszerűség. Érdekes közgazda­sági fejtegetést olvastam. Ha felmérnék az ország teljes va­gyonát, az körülbelül az ország nemzeti értékállományának 55— 56 százaléka, a többi az úgyne­vezett élő munkaerő. Egyik leg­nagyobb értéke ennek az or­szágnak az élő ember esze, szíve, munkaereje és az ezzel való takarékoskodás. Vannak más lehetőségek is. Ebben b megyében is egymás mellátt van a régi pazarló gaz­dálkodás és az új, racionális, okos gazdálkodás. Van, ahol 1 kilogramm baromfit két és fél kiló takarmányból állítanak elő, és van, ahol 4 kilóból. Ha sikerül lejjebb vinni a négy ki­lót, akkor a baromfi sem él rosszul, s mi jobban élünk. A minőség, a hatékonyság, az ésszerűség, a differenciálás a szocializmussal együttjáró szemlélet, amelynek érvényt kell szerezni. Ez keserves, ne­héz dolog, de a szocializmus­nak szüksége van arra, hogy differenciáljon, attól függően, ki mit tesz a közösség asztalá­ra. Szükségünk van arra, hogy elérjük és meghaladjuk a fej­lett tőkés országokat, és mind­ezt szocialista körülmények kö­zött. Ma nem azt mondjuk, hogy csináljuk ugyanezt, csak kicsit jobban, hanem azt, hogy csináljuk jobban és másképp. Ez azt jelenti, hogy a teremben ülő kommunistáknak és min­denkinek, akit képviselnek, ne­héz küzdelmet kell vállalniok. Amikor azt mondjuk, hogy meg kell őrizni a megszerzett életszínvonalat és javítani az életkörülményeket, az egész né­pet érdekeltté kell tenni anya­gilag is a szocializmus építésé­ben és annak megtartásában, amit megszereztünk. Az már gyorsító szerepet játszik, ha jól dolgozunk. Ha felvesszük a vi­lágpiac kihívásait, ez meggyor. sítja a szocialista építést, nem­csak a gazdaságban, hanem a társadalomban is. 1979-ben elindult egy folya­mat a jobb gazdálkodás, az ésszerűbb takarékoskodás, a jobb gyakorlat, a racionálisabb munka irányába. Alapvető lé­péseket tettünk és ezekből kiin­dulva optimistán nézünk a 80-as évekre. Ez az ország bebizonyí­totta, hogy milyen óriási energi­ánk van. Minden objektív le­hetőség megvan, hogy meg­oldjuk az előttünk álló felada­tokat. Követelményeket Ebből a szempontból említe­nék néhány dolgot. Úgy érzem, gondjai vannak oz ifjúságnak, de állítom, az első, amit ne­künk az ifjúságnak nyújtani kell, hogy olyan munkát kapjon, amelyben kénytelen megfeszí­teni erejét, beleadni minden tudását. A lakáskérdés meg­oldásának elhúzódása is köny- nyebb olyan embernek, aki olyan feladatot kap, amely al­kotó energiát kíván tőle. Első­sorban azt gondolnám én, ha fiatal lennék, hogy ezt biz­tosítsák nekem. Az ifjúságnak nem azok teszik a jót, akik le­hetőség szerint mindent készen adnak, hanem akik erőfeszítés­re késztetik. Szó esett a tudományról. Én egy kissé élesebben fogalmaz­nék. A mezőgazdaságban sok­szorosan több jogász van, mint biológus. A tsz-ek arra már rájöttek, hogy nekik több jo­gász kell, és tényleg kell, de azt, hogy nekik több fajtát kiki. sérletező genetikus, bioló­gus kell, aki elméletileg, gya­korlatilag segít, az még nem ment át a köztudatba. Pedig erre is szükség van. Ugyanezt lehet mondani az iparban. A tu­dományos intézetekből a mű­szaki gondolatok nem találnak fogadóra. Ezért meg kell hogy induljon a cserélődés a tudo­mányok fogadására, kellenek jó szakemberek, akik az új, tudo­mányos gondolatokat átveszik. Az oktatásnál egy dologra hívnám fel a figyelmet: vala­mennyi olyan vállalatunknál, üzemünknél, ahol világszínvona­lat elért, vagy azt megközelítő termelés folyik, ott a szakmun­kástól a mérnökig nagyobb számú és kvalifikáltabb gárda van, mint az elmaradott válla­latoknál. Ha nem lesz jobb az oktatási rendszerünk, nem tu­dunk többet adni az emberek­nek kultúrában, tudásban, látókörben. A XII. kongresszus óriási ener­giát' mozgósít. Javulni fognak a munka feltételei, de a határoza­tok végrehajtása nehéz felada­tokat jelent majd kollektíváknak és egyéneknek egyaránt. Érzel­mileg azonosulni kell ezzel és meg kell győzni az embereket — önmagunkat is, párton kívüli barátainkat is —, hogy ez az ő érdekük és az ország érdeke. Százezreknek kell napi életfor­máját befolyásolnunk. Meggyő­ződésem azonban, az emberek ott érzik jól magukat, ahol ütemes, rendes alkotómunka folyik. Ennek minden feltétele megvan. Óriásiak a tartalékok, de van egy elkényelmesedés. Megszoktuk azt, hogy a dolgok valahogy mennek. Most arra kell felkészülni, hogy önma­gukban nem mennek, hanem fokozott erőfeszítésre van szük­ség. A jövő felé kell fordulni A pártértekezletek vallomások a jelenről a jövő felé. Akárhogy nézem, gyönyörű dolgokat lehet arról mondani, hogy ennek a népnek ilyen harmonikus idősza­ka, mint az elmúlt húsz esz­tendő, még nem volt. Mégis, a jelen és jövő felé kell fordul­ni. És nagy lehetőség van ab­ban, hogy mi olyan emberekkel dolgozunk most, és kell dolgoz. ni, akik fanatikusak abban, hogy egy pillanatra sem té­vesztik szem elől a szocializ­mus nagy célját és reálisak ab­ban, hogy mindig látják a kö­vetkező lépést. A XII. kongresz- szus határozatainak végrehajtá­sa izgalmas, szép, érdekes fel­adat lesz. Ehhez kívánok min­den Jót, Fiatalok a tanácskozáson Kovácsevics Márk, a siklósi városi-járási pártbizottság első titkára o terület szerve­zeti, illetve szervezési kér­déseivel foglal­kozott. Mint el­mondta, 1978 decemberé, ben összevon­ták a városi és a járási pártbizottságot. Az új szervezeti forma új módszerek kidolgozását is követelte. Az el­telt időszak tapasztalatai alap­ján megállapítható, hogy ja­vult a pártbizottság és a mel­lette működő munkabizottságok személyi összetétele. Jobb mun. kamegosztás vált lehetségessé a testület és az apparátus irá­nyításában. Megszűntek o ko­rábban a város és a járás munkájában fellelhető párhu­zamosságok. Könnyebbé vált a várospolitikai célok egyeztetése. Ugyanakkor gondokat is okozott az új szervezeti forma, mivel a pártapparátus lét­száma csökkent. Ennek megol­dására jó módszernek kínálko­zik a pártmunka fokozott tár­sadalmasítása. Az elöb'orelé- pés feltételei között megemlí­tette továbbá, hogy a választott testületek vállaljanak nagyobb szerepet a döntések előkészíté­sében, ellenőrzésében, segíté­sében. A szakszervezetek termelést segítő és érdek­védelmi tevékenysége Neubauer Jó­zsef, a Szak- szervezetek Ba­ranya megyei Tanácsának vezető titkára a szokszerveze- tek tevékenysé­gében két fő témakört érin­tett részlete­sebben. A ter­melést segítő tevékenység­ről szólva elmondta, hogy si­került megértetni az éves vál­lalati tervekben meghatározott célkitűzéseket a dolgozókkal. Bizonyítja ezt az is, hogy oz erről folytatott tanácskozásokat a dolgozók aktivitása, segítő szándéka jellemezte. A munka­versenyben tett felajánlások is erről tanúskodtak, mert o mennyiségi szemléletet felvál­totta a termékek minőségének javítására, az ésszerű takaré­kosságra, a munkaidő jobb ki­használására irányuló törekvés. Példaként említette többek ■között a Mecseki Szénbányák és a MEZŐGÉP sok millió fo­rintos anyag-, illetve energia­megtakarítást célzó felajánlá­sait. Az eredmények között erfi- lítette meg, hogy az eltelt öt év alatt jelentősen megnöveke­dett az újítások száma, a be­nyújtott 3575 újításból mintegy 1900-at már be is vezettek. A szocialista brigádok túlnyomó többsége csatlakozott a Szik­lai Sándor szocialista brigád munkaverseny-feíhívásához. A kommunista szombatok az utób­bi időben egyre inkább nem a szervezetlenségből adódó lema­radások pótlására, hanem többlettermelésre, különféle tár­sadalmi célok megvalósításá­nak segítésére irányultak. Az érdekvédelmi munkát ele­mezve elmondta, hogy kedvező taoasztalatok vannak a bizal­miak hatáskörének bővítésé­ben. Céltudatosabb segítést tesz lehetővé az, hogy a válla­latok középtávú, és éves szo­ciálpolitikai terveket készítenek. Az elmúlt öt év alatt 263 millió forintot fordítottak munkásla- kás-építésre, öt év alatt csak. nem hatezer dolqozó lakás- problémája oldódott meg. Hasznos volt és egyre több eredményt hoz a szakszerveze­ti jogseqélvszolqálat bevezeté­se. A szakszervezeti tagság vé­leményét tolmácsolva elmond­ta, hoav helyeselhető az egyen- lősdi ellen való küzdelem, de szükséges, hogy ez a mozgó­bérek elosztásában is megnyil­vánuljon, a differenciált bére­zés mellett jobban kell töreked, ni orra, hogy ez az alapbérek­ben is kifejeződjön. Pozitív a népfront- bizottságok tevékenysége Krasznai Antal, a HNF Baranya megyei Bizott­ságának titká­ra hozzászólá­sának beveze­tőjében a me­gye valamennyi népfrontaktí- vistájának ne­vében megkö-. szönte a me­gyei pártbizott­ságtól, azt az irányító munkát, segítő figyel­met, amelyet az elmúlt években a párt népfrontpolitikája szel­lemében megkaptak. Mint em­lítette: kialakultak azok a főbb tevékenységi területek, amelyek a népfrontmozgalom jellegének megfelelnek, és amelyek a kü­lönböző szervek között minden­képpen hatékonyabb munkát eredményeztek. Ezt követően a kistelepülések, az un. szerepkör nélküli települő, sek helyzetéről szólt. Megyénk­ben több mint 210 apró falu van és közel nyolcvanezren él­nek ezeken a településeken. Több mint 150 településen nem működik községi pártszervezet, és 131 községben a körzetesítés miatt megszűnt az általános is­kolai oktatás. A beszámolás» időszakban több mint négyezer­rel csökkent a községek lakó- népessége. Ezeken a települése­ken a népfrontbizottság az a politikai mag, amely a tanácsi csoporttal és helyenként más tömegszervezettel a helyi poli­tizálást, a lakossági kapcsolatok ápolását biztosítja. Ha feltesz- szük azt a kérdést, hogy mennyi­ben felel meg a népfront e te­lepüléseken a lakosságot szer­vező, mozgósító feladatának, ak­kor mindenképpen pozitív vá­laszt adhatunk. Megyénkben a társadalmi munka egy lakosra jutó értéke évről évre emelke­dik: az 1976-os 241 forintról 1979-ben 505 forintra és a kis­községekben ez az átlag jóval meghaladja a megyeit. Élénkí- tőleg hatott a településfejlesz­tő, -fenntartó társadalmi munko szervezésére az a felhívás, me­lyet a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa kezdeményezésére a megyei tanáccsal a népfront is meghirdetett. A népfront megyei titkára be­fejezésképpen a következőt mondotta: ,,Az év jelentős poli­tikai eseményei, a XII. kong­resszus, a képviselő- és tanács­tagi választások, a felszabadu­lásunk 35. évfordulója, valamint a VI. ötéves terv előkészítése nagy lehetőséget biztosítanak a népfront számára, hogy fóruma­inkon szóljunk eredményeinkről, feladatainkról, hogy a lakosság, minél szélesebb rétegei értsék meg és azonosuljanak célkitűzé­seinkkel. Kollányi Zol­tánná, a Buda­pesti Vegyimű­vek hidasi gyár­egységének la­boránsa, mun­kahelyének szo­cialista brigád­jairól beszélt Ebben a gyár­egység ben 12 szocialista bri­gád dolgozik, közülük egy a Vállalat Kiváló Brigádja, négy aranykoszorús címet nyert el. A munkahelyükön maximális szor­galommal és szaktudással dol­goznak, ezenkívül jelentős szere­pet játszanak az üzem dolgozói­nak szakmai, politikai; kulturális ismereteinek bővítésében, az üzem környezetének szépítésé­ben, a község gondjainak meg­oldásában. Az elmúlt évben 2400 óra társadalmi munkát vé­geztek. A jövőben arra lenne szükség, hogy ezt a jelentős erőt a legfontosabb célok ér­dekében használják fel. (Folytatás az 5. oldalon) ŰJ SZEMLELETTEL.!

Next

/
Thumbnails
Contents