Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-06 / 65. szám
6 Dunántúlt napló 1980. március 6., csütörtök Tsz-tagok és főiskolások ötéves együttműködése Hogyan tovább? K isebb-nagyobb döccenökkel az ötödik évéhez érkezett az újpetrei Petőfi Mgtsz és a Pécsi Tanárképző Főiskola közötti együttműködés, amelynek célja „a köz- művelődés tartalmi, formai és módszerbeli gazdagítása”. 1975. július 9-én írták alá a szerződést, amely sokáig példaként szolgált a megyehatárokon túl is. Az együttműködési megállapodás pontjai ígéretesek; a munkásművelődés erősítésére a főiskolások vitaköröket szerveznek, baráti találkozókat, előadásokat, művészeti bemutatókat tartanak és segítik a szocialista brigádokat vállalásaik teljesítésében. A termelőszövetkezet azt ígérte, hogy a népművelés szakos hallgatók szakmai gyakorlatukat az újpetrei területen végezhetik, pályadíjat tűznek ki a szövetkezet életével, történetével foglalkozó diákok számára, és a tsz esetenként a főiskola rendelkezésére bocsátja az üzemi autóbuszt. Végül, de nem utolsósorban a szövetkezet anyagilag segíti a kollégiumban működő közművelődési szakköröket. Az első évben nyomban 30 000 forintot utaltak át a főiskolának, s az együttműködés ideje alatt még további 50 000 forinttal lett gazdagabb ezen az úton a kollégium. A szerződés aláírói közül már csak dr. Kálmánchey Zoltán főigazgatót és Óbert Bélát, az MSZMP újpetrei pártvezetőségének titkárát találjuk akkor viselt tisztségében. Az együttműködés körül bábáskodó többi vezető személye megváltozott. Megváltoztak a gazdasági körülmények is, így különösen időszerű mérleget készíteni az elmúlt évek munkájáról. — Sokan kinevettek minket, amikor átvettük az újpetrei szerződés főiskolai feladatainak intézését — mondja Czigány Éva végzős népművelés-matematika szakos hallgató, aki Németh Béla másodévessel együtt 1979 tavaszán — úgy mondják — új lendületet adott az ügynek. A gépelt beszámolót mutatja: Égerágon emlékműsor a Tanácsköztársaságról; politikai vitakör, vetélkedő; vasárnap délelőtti matinék a gyerekeknek; Újpetrén szellemi játék, kerekosztal-beszél- getés, majális, vetélkedő. Kozármislenyben pedig: gyerekfoglalkozás a napköziben, élr. vbeszámoló, játékos klub:, alkozás. Októbertől valamivel kevesebb intenzitással, de tovább szervezték a programokat egészen a vizsgaidőszakig. — Sajnos a brigádokkal nem sikerült igazán élő kapcsolatot kiépíteni — folytatja Éva. — A huszonnégy brigádból jó, ha a fele igényelte a tanárképzősök segítségét, s közülük is csupán kettővel, hárommal tudtunk tartalmasabb programokat szervezni. Sok hallgató érezte tehernek magát, és el is ment a kedvük. Persze, én megértem az ottani asszonyokat: csak a munkahelyen találkozunk velük, akkor nem lehet mindenről beszélgetni. Este pedig ki-ki hazautazik a falujába, végzi az otthoni tennivalókat. Aztán van még egy nagy probléma: amikor jobban ráérnének — decemberben, •januárban — a mi hallgatóink vizsgáznak, s amikor nekünk van több szabadidőnk, őket a tavaszi, vagy az őszi munkák foglalják el. — Nagy gondot jelent az utazás is — veszi át a szót Németh Béla közművelődési felelős. — Egerágon a vasárnap délelőtti matinék például azért mentek csődbe, mert a hallgatóink nem tudtak kiutazni. Az ottani KISZ-titkár vitt el néhány főiskolást a Trabantján, de az a másik tizenöt, aki rászánta volna a délelőttiét, érthetően csalódott, és másodszor már nem jelentkezett. Több programunk hiúsult meg amiatt, hogy a tsz nem tudta megoldani a szállítást. — Volán buszok nem járnak arrafelé? — De igen, csak nem mindig úgy, hogy nekünk alkalmas volna. Sokszor két-hórom órát kellene a hallgatóinknak várakozniuk. Havasi János munkavédelmi előadó, a termelőszövetkezet közművelődési bizottságának volt elnöke jelentést készített a legutóbbi vezetőségi ülésre, s ebben jónak ítélte a Pécsi Tanárképző Főiskolával fennálló kapcsolatokat. A vezetőségi ülés nem fogadta el beszámolóját. A közművelődési bizottság megszűnt, s helyébe kulturális és szociális bizottság alakult, amelynek elnökévé Bozó Marg/íot, az elnök titkárnőjét választották. A bizottság a zárszámadás után fogja kidolgozni munkatervét. Addig is Óbert Bélától, a pártszervezet titkárától érdeklődöm, hogyan látják a főiskolával kötött szerződés további sorsát. — Mi a kapcsolatokkal általában elégedettek vagyunk — mondja —. Különösen jónak tartjuk a marxizmus-leni- nizmus tanszék tanárainak előadásait a téli tömegpolitikai oktatás keretében. Ami a hallgatókat illeti: sok szép programot állítottak össze az elmúlt években. Igaz, hogy sokan megelégedettek azzal, hogy délután 2-kor kijönnek, és 5-kor már mennek is visz- sza. Sajnos a szállításukat a tsz nem tudja megoldani, mert szigorú KPM rendelkezések szabályozzák az üzemi buszok használatát. A jövőben viszont el fogjuk számolni az utazási költségeiket. Annál is inkább, mert a vezetőség úgy döntött, hogy az évi 30 000 forintot a továbbiakban nem utaljuk át a főiskolának, hanem az általunk is patronált klubjaink kapják meg. — Úgy érzik, hogy a főiskola nem „ szolgálta meg" ezt a pénzt? — Nem erről van szó. A korábbi elnök, Brun elvtárs említette, hogy van egy MÉM- rendelkezés, amelynek értelmében csak tárcán belüli oktatási intézménynek adhatunk támogatást. Ezt a jelenlegi vezetőség is tudomásul vette, s ennek megfelelően döntött így. Ez azonban semmiképpen sem azt jelenti, hogy fel akarjuk rúgni az együttműködést, amellyel mint mondtam, általában elégedettek vagyunk. Természetes, hogy minden gazdálkodó üzem megnézi ma, hová teszi a pénzét. Reméljük, a takarékosság sehol sem megy a közművelődési törekvések rovására, az újpetrei termelőszövetkezet és a Tanárképző Főiskola közötti kapcsolat rovására sem. Any- nyi bizonyos, hogy a két fél részéről kétségtelenül nagyobb áldozatokat kíván majd, ha legalább az eddigi eredményeket meg akarják tartani. A termelőszövetkezet és a főiskola vezetőinek legutóbbi találkozásakor elhatározták, hogy a kapcsolatok megújítása végett rövidesen új szerződést kötnek, és a még tisztázatlan kérdéseket megbeszélik. Havasi János II Magyar Állami Hangversenyzenekar vendégszerepléséről Schönberg, Mozart, Wagner Jó hírnevéhez méltó, magas színvonalú koncertet adott hétfőn este a Nemzeti Színházban Günther Herbig német karmester vezetésével az Állami Hangversenyzenekar. Günther Herbig, aki nevét elsősorban a kortárs zene előadásával tette ismertté nemcsak az NDK-ban, hanem külföldön is, ezen az estén Wagner és Schönberg darabjaival nyerte meg a közönség tetszését, míg Mozart tolmácsofása nem hagyott mélyebb nyomokat bennünk. Schönberg korai alkotása, a Megdicsőült éj talán azért hangzik el olyan ritkán, mert előadására csak a legjobb vonószenekarok mernek válTal- kozni. Nem is elsősorban o technikai nehézségek miatt, hanem azért, mert ennek a zenének annyira a lényegéhez tartozik a szép hangzás, a salak- talan, ezerféle árnyalásra képes, hajlékony vonóshang, hogy annak hiányában hiteles előadásról szó sem lehet. Az Állami Hangversenyzenekar vonóskara ragyogóan játszott: a sű- tű kromatikától feszülő, bonyolult polifon szövet minden szólama kimunkált, szép hangon szólt, együttes hangzásukat pedig — a tisztán intonáló együttesekre jellemzően — a felhangok- sora lebegte körül finom zengéssel. Günther Herbig irányítása nem tükrözött mélyebb belső ihletet, de azáltal, hogy a kompozíció minden alkotóeleme a helyére került, a mű önmagától tárult fel és nyilatkozott meg. Mozart A-dúr zongoraversenyének (K. 488) szólóját Szabó Csilla játszotta, mint mindig, ezúttal is őszinte örömünkre. Szabó Csillának különös érzéke van a játékos, rokokó emlékeket őrző mozarti hang felidézésére; a versenymű két szélső tételében ezt kiválóan 'kamatoztatta. Hogy a lassú tétel egy árnyalattal halványabbra sikerült, abban bizonyára része volt a színházi koncertzongora fakó, kopogó hangjának is, mely ebben a bensőségesen éneklő tételben nemcsak a közönséget, de érezhetően a művésznőt is zavarta. A versenymű kíséretét Günther Herbig jó érzékkel igazította a szólista elképzeléseihez, a zenekor időnkénti visszafogásával pedig egészséges hangzásarányokat teremtett. Mindezt azonban egy kissé kívülről, a szólistát és zenekart magába- foglaló bűvös körön mintegy kívül állva tette, távolról sem ozzol az azonosulással, mely a következőkben Wagner-dirigá- lását jellemezte. A műsor befejező részében Wagner három operarészletét német vendégünk megszakítós nélkül szólaltatta meg. A Tristan és Izolda előjátékhoz természetesen kapcsolódott Izolda szerelmi halála, de ezek utón minden további nélkül rázendíteni A nürnbergi mesterdalnokok nyitányára nemcsak önkényeskedés, de zeneileg is rossz ötlet volt. A tapsnak a tetszés- nyilvánításon kívül olyan szerepe is van, hogy szétválassza azt, ami nem tartozik össze, elfeledtessen hangnemet és hangulatot, melynek a következőkhöz nincs köze. A Tristan és a Mesterdalnokok két teljesen különböző világ, váratlan egymás mellé állításuk nagyon zavaróan hatott. Kár, mert az előadás maga nagyszerű volt; a Tristan. részletek finom költőiségét, a Mesterdalnok-nyitány ünnepi emelkedettségét egyaránt emlékezetes hangverseny-élményeink közé sorolhatjuk. Dobos L. 35 éuuea ezelö*« történt Egy kisfiú német katonai egyen- ruhábanP 1944 telén m m enekülök özönlik el a várost. A polgári iskolában katonai kórház, Szülejmán szultán dzsá /yI mijának tornyában német rádióállomás működik. Árverezik az elhurcolt zsidók holmiját. * ” 1 Az értéktelen'"limlomot a városháza erkélyéről a tömeg közé szórják. 1944 tele van. Egy havas reggelen német tiszti különítmény érkezett a városba. A katonák között egy 9 éves fiú is volt, méretre szabott, vadonatúj katonaruhában. Mikor a szovjet egységek már közel jártak, s a Bosnyák-negyedben elszállásolt német tisztek hanyatt-homlok menekültek Szigetvárról, a katonaruhás gyerekkel senki sem törődött. Alvics Antallal szigetvári ott. honában beszélgetünk, a 35 évvel ezelőtt történtekről. — Az én kálváriám akkor kezdődött, amikor megszülettem — emlékezik keserűen a 45 éves, magas, szikár férfi. — Anyám partizánnő volt, engem nevelőszülőkhöz adott Raszliná- bo, egy szegény, sokgyerekes parasztcsaládhoz. 6 éves .korom körül sejtettem meg, hogy idegen gyerek lehetek, mert hallottam, hogy kerestetik az anyámat, amiért nem fizet utánam. Dörmicsbe, majd Szibenikbe kerültem, papi intézetbe. Egy év múlva eljött értem az anyám, magához vett, cipőt vett nekem, iskolába adott Aztán súlyosbodtak a harcok. Anyám ritkán volt odahaza. És ritkán volt otthon ennivalónk is. Megesett, hogy oi utcán töltöttem az éjszakát Légiriadók idején az iskola pincéjébe menekült a kör. nyék lakossága. Sodródtam én is a tömeggel. Amikor csend lett, és az emberek visszamerészkedtek a házaikba, én hiába mentem hazo. Ott, a pincében legalább le lehetett feküdni a szalmára. És fedél volt a fejem fölött. Napközben az utcán ődöngtem, bámultam a megbolydult világot, néztem a sok menekültet. Megtörtént, hogy kiloptam az asszonyok kosarából a kenyeret a piacon, mert éhes voltam. — Egy reggel német katonák hurcolkodtak a pincébe, ahol laktam. Nagy kondérokban le. vest főztek. Mikor sorba álltak a katonák a csajkájukkal, közéjük merészkedtem. Egy fiatal katono levette a csajkája tetejét, és a kezembe nyomta. Oda. jött az őrmester, kikapta a kezemből és eldobta. Egy tiszt — később tudtam meg, hogy orvos —, kézen fogott és magával vitt. Megfürdetett, mert piszkos, tán tetves is voltam, enni adott, ruhát varratott nekem. Attól kezdve mindenhova magával vitt. 1944 telén értünk Magyar- országra. Szigetváron sokáig időztünk, talán hetekig is. Egy- szercsak eltűnt az orvos, aki gondoskodott rólam. Amikor a német egység menekült, elszakod. tam tőlük. Visszamentem a házba, ahol addig laktunk. Elsőnek egy szigetvári szerzetes barát jött oda, levette a fejemről a német katonosapkát, s másikat adott. Másnap megérkeztek az első szovjet katonák. Az emberek kimerészkedtek az utcára. Mindenki örült, nekem meg se anyám, se tanyám. Vándoroltam egyik háztól a másikig, hol itt adtak enni, hol ott. Aludtam padláson, fészerben, istállóban. — Egyik este azzal jött haza a fiam — kapcsolódik az emlékezésbe Kumli Istvánné — édesanyám, nekem úgy sincs testvérem, fogadjuk ide azt a gyereket! (Nagy híre volt az utcában, hogy a német tisztekkel idekeveredett egy horvátországi gyerek.) Nehéz idők voltak, nekünk is szűkén az ennivalónk, de befogadtuk. Ügy neveltük, mint a sajátunkat, szakmát ad. tunk o kezébe, péknek tanult. Pedig nagy probléma volt az iskolában, hogy nem tudott magyarul, de segítették a tanítók is. Alvics Antal ma anyanyelvként beszéli a magyart. Olyannyira, hogy amikor 15 évvel ezelőtt, hosszas keresgélés után, végre megtalálta a szibeniki rokonokat, tolmácsra volt szükség, hogy megértsék egymást. A raszlinai nagybácsi úgy tudta, hogy a kis Anton meghalt a háborúban. Nagy esemény volt hát az elveszett fiú hazalátogatása. Nem győzték csodálni, örülni, hogy él, s hogy milyen szép szól ember lett belőle, kézről-kézre adta a sok rokon, unokatestvér. Akkor tudta meg a Szigetváron otthonra talált férfi, hogy édesanyja hős partizánként halt meg, s hogy Raszlinában, a hajdani szülőfaluban utca van róla elnevezve. Meghatottan olvasta nevét a partizánok tiszteletére emelt emlékoszlopon. Alvics Antalnak 3 gyermeke és 4 unokája van. Szakmájától sajnos meg kellett válnia, a gye. rekkori hányattatás, hónapokig tartó utazások, a hideg katonai autóban ízületi gyulladást, és súlyos szívbajt okoztak. Családjában leli örömét. A szép szigetvári lakás dísztárgyai között a leg becsesebbek azok a díjak, érmek, oklevelek, amelyeket Gyula fia, a híres ökölvívó szerez a különféle mérkőzéseken. Hegedűs Magdolna Nemzetközi karmesterverseny Ismét nemzetközi karmester- versenyt rendez a Magyar Televízió. Az immáron harmadik nagyszabású művészeti vetélkedő időpontja: április 18.— május 12. Az alkalomra új magyar mű is született: Balassa Sándor alkotását a döntőbe jutott versenyzők dirigálják. Az elődöntőben az Állami Hangversenyzenekart, a középdöntőben a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát, a döntőben a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát, a döntőben az MRT zenekarát, a gálán ismét a filharmóniai zenekart vezénylik az ifjú karmesterek. Emeli a rendezvény rangját az is, hogy a gálát ezúttal az Operaházban tartják. Jelentős változás, hogy a verseny „kimozdul” a fővárosból: a válogatót, az első fordulót Szombathelyen rendezik, s a helyi szimfonikus zenekart dirigálja a várhatóan több mint félszáz karmester. Közülük pontozással választja ki az elődöntőbe jutó tizenhat versenyzőt a neves karmesterekből, zeneszerzőkből, zenekritikusokból, -esztétákból, rádiós és televíziós zenei szakemberekből álló nemzetközi zsűri. A rangos zenei esemény négy fordulójáról, valamint a gáláról 1025 percnyi műsorban számol be a Magyar Televízió. A válogatóról három összefoglalót sugároz, az elődöntőről a IV-es stúdióból négy alkalommal tájékoztatja a nézőket. Ugyancsak a tv-stúdióban rendezik a középdöntőt, amelyet az esti főműsor időben tekinthetnek, hallgathatnak meg az érdeklődők, csakúgy mint a végső versenyt — május 9-én és 10-én. A gálaestet egyenes adásban közvetítik május 12- én, hétfőn este. Filmstatisztika Tizenkét és fél millió nézője volt 1979-ben a magyar filmeknek — tűnik ki a MOKÉP-nél most elkészült statisztikából. A megyéket összevetve a legtöbben — egymillió-hatvanezren — Hajdú-Bihar megye mozijaiban váltottak jegyet a magyar produkciók vetítéseire. A sorban Borsod következik 735 ezer nézővel; Pest megyében 719 ezren, Bács-Kiskunban pedig 614 ezren látták a hazai filmeket. Az 1979-es év új filmjei közül a legtöbb nézőt Szinetár Miklós műve, az 1979-es moszkvai nemzetközi filmfesztiválon kü- löndíjjal jutalmazott „Az erőd" vonzotta. A népszerűségi listán 475 500 látogatóval vezető alkotás után a Szomjas György rendezte „Rosszemberek” következik 391 ezres nézőszámmal. „Akkor kezdődött a kálváriám...”
