Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-06 / 65. szám

1980. március 6., csütörtök Dunántúli napló 3 Érdemes uolt kockázatot vállalni Az új széklábfaragó gép a mohácsi gyárban Mohácsi „fiosenek” svéd exportra Rusztikus jellegű székek, kárpitozott garnitúrák SZOT—OKTH együttműködés A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intéze­tének és az Országom Kör­nyezet- és Természetvédel­mi Hivatal Levegőtisztaság­védelmi Intézetének vezetői szerdán 5 évre szóló szer­ződést írtak alá közös kör­nyezetvédelmi kutatásokra. Egységes módszereket dol­goznak ki a levegő szeny- nyezettsége elleni védeke­zésre, a zaj, és a vibráció okozta ártalmak megelőzé­sére, az emberre és a kör­nyezetre veszélyes hulladé­kok helyes kezelésére, a kulturált munkahelyi és te­lepülési környezet megte­remtésére. Az egységes módszerek kidolgozása le­hetővé teszi, hogy gazda­ságosabban és hatéko­nyabban oldják meg a munkavédelmi és környe­zetvédelmi feladatokat. A kistermelők ellátása Elég a táp, kevés a mezőgazdasági eszköz A kistermelők milyen mező- gazdasági eszközökhöz és tá­pokhoz juthatnak ezen a tava­szon? Az ellátókhoz fordulva azt a feleletet kaptam, hogy ne fessünk túlzottan rózsás ké­pet. A MESZÖV-nél elmondták, hogy nagyon kevés a hazai elő­állítású kisgép, inkább japán és olasz importból szerzik be. A Hermész, a Vasért és a Szöv- áru legfeljebb néhányat szállít ezen a tavaszon Baranyába. Tartós hiánycikk évek óta a 4— 10 lóerős kistraktor, de gyakor­ta nem kapni kaszát, kapát, kaszakövet és ásót. A Titánnál általában jónak értékelték a mostani ellátottsá­A tejeskávé színű, kordbár­sonnyal burkolt fotel nem tetszik annak a kárpitosnőnek, aki a géppisztolyhoz hasonló tűző­géppel „lövi" rá a szövet szé­leit a favózrai. A Gusen fantázianevű, svéd exportra készülő alacsony, puf­fancs párnás ülőbútor talán va­lóban szokatlan a mi ízlésünk­nek, de bárcsak ez lenne az egyetlen baja vele a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Mohácsi Székgyárának, amely az elmúlt év végén kezdte ezeket gyórta­Alkalmazkodva az igényekhez Hogy miért? Nos, a hozzá megrendelt különleges kordszö­vetet gyártó PATEX cégnek ki tudja mi okból, nem mindig sikerül a festésnél eltalálni a megrendelő által kért színár­nyalatot. Márpedig a külföldi vevő — joggal — nem hajlandó átvenni az árut, ha nem olyan, mint amilyent kért. S ennek ká­rát a mohácsi gyár látja. Mert azonkívül, hogy az exportszállí­tás emiatt nem folyamatos, a kárpitosokat állandóan aszerint kell csoportosítani, hogy van-e megfelelő anyag, vagy nincs. Ettől függően hol a régi kár­pitosüzemben, hol az új gyár­ban dolgoznak. Szerencsére a svéd cég en­nek ellenére az idei évre meg­újította szerződését, sőt a kord- huzatú ülőkék mellett farmer- huzattal is megrendelte a „Gu- seneket”, amelyekkel — aho­gyan a svédek mondják — egész Európát el akarják árasz­tani. Az idei évre kedvezőek a mo­hácsi székgyár exportkilátásai: 160 millió forint értékben kötöt­tek nyugati partnerekkel szer­ződést. Úgy látszik az elmúlt év kockázatosnak tűnt beruházása az idei évben kamatozik iga­zán. 1979-ben francia és nyugat­német exportrendelést követően, hogy a vállalásokat teljesíteni tudják, új olasz és osztrák gé­peket vásároltak. Mivel ez a rendelés az addig gyártott szé­kektől stílusban, kidolgozásban egyaránt lényegesen különbö­zött - barokkos, hajlított vonal- vezetésűek voltak — természe­tes, hogy meg kellett teremteni a szükséges gépi feltételeket. Az embereket is átképezték, sőt a nem. megfelelő minőségű fa­anyag kezeléséhez szárítógép­sort is vettek. Am hiába volt a felkészülés, hiába volt a hi­bátlan termelés, a francia és nyugatnémet cégek az állítóla­gos piaci bizonytalanságok miatt késlekedtek a szállítás­sal, s így mintegy 60 ezer da­rab szék halmozódott fel év végére a gyár különböző raktá­raiban, amelyek közül a leg­több nem volt alkalmas — ned­vesség és rágcsálók miatt — ilyen minőségű termék hosz- szabb tárolására. Az ebből eredő kár pedig a gyárat ter­helte. A pesszimisták akkor azt mondták, kár volt. De hagyjuk a múltat, a rak­tárak végül is kiürültek, s a kockázatosnak tűnő beruházás a gyár vezetőit igazolta, hiszen dollárért kockázatot is kell vál­lalni. Mert csak így, korszerű, hatékony gépekkel - amelyek­kel szinte teljesen kiküszöbölték a kézi munkát — tudnak gyor­san, rugalmasan reagálni a mindig változó piaci igényekre. S hogy mennyire gyorsan és rugalmasan, azt bizonyítja a 160 millió forintos szerződés, továbbá, hogy az idén 90 szá­zalékos termékváltást hajtottak végre, s nem utolsósorban az a képességük, hogy o vevő ál­tal hozott modeflképröl ikét-há- rom nap alatt képesek elkészí­teni a mintadarabot. Muszáj bizonyítani — mondták —, hogy mi erre is képesek vagyunk, hogy a mindenkori igényt szin­te azonnal kielégítjük. Az idei székek stílusban az új divatirányzatot követik: rusz­tikus jellegűek, különleges vo­nalú, magas támlákkal. Az ed­digieknél sokkal munkaigénye­sebbek, nagyobb minőségi kö­vetelményeket támasztanak, s mint ilyenek, értékesebbek (da- labja 200 dollár, ami a nyugati piacon sem számít olcsó áru­nak). A faanyag mindenkori vi­lágpiaci árán felül magas mi­nőségi árat számoltathatnak el. Es mi lesz, ha netán ismét bedugul a piac? Hazai piacon is értékesíteni lehet, bármeny­nyire drágák is. Példa erre a Foipari Szövetkezet termékei, amelyekkel borsos árúk ellené­re sem tudják a hazai igénye­ket kielégíteni. Uj árukkal jelentkeznek Természetesen az idei évre tervezett 400 millió forintos ter­melési értéknek csak egy része az export, jelentős mennyiség­ben hazai piacra is termelnek. Székeken kívül főként kárpito­zott ülő- és fekvőbútorokat, garnitúrákat. Mint minden bú­torgyárnak, a mohácsiaknak is gondot jelent a fenyőfa áru mennyiségének lecsökkenése. Próbálkoznak pótlásként nyár­fával, de ez minőségben mesz. sze elmarad a fenyőtől, és nem is lehet mindenütt alkalmazni. Továbbra is gyártják a népszerű Apolló garnitúrát, de emellett számtalan új termékkel is je­lentkeznek az idei évben a ha­zai piacon. Sarok Zsuzsa A XfL pártkongresszus jegyében A Bocskai Isvtán nevét viselő brigád tagjai közül: (balról jobbra) Tóth László, Deák György, Trubics Csaba, Vörös László (művezető) és Goda Csaba. — Szokolai felv — Megméretnek önmaguk és a közösség előtt minden verseny alkalmával. Az EIVRT Pécsi So- piana Gépgyár „Bocskai Ist­ván” szocialista brigádjának mind a 12 tagja ezt tartja. Ek­kor derül ki, hogy hosszú időn át mire is képesek akaratból, szorgalomból, kitartásból, elmé. leti és gyakorlati szakmai tudás­ból, valamint közösségi együ- vétcrtozásból. A XII. pártkongresszus tiszte­letére felajánlották, hogy taka­rékoskodnak az anyaggal, az energiával, csökkentik a selej- tet, a munkaidőt becsületesen ledolgozzák és a gépek kar­bantartására nagyobb gondot fordítanak. A három esztendeje együtt dolgozó esztergályos kollektíva ifjú szakmunkásai 19—20 éve­sék. Kezdők a szakmában. Mégis már kétszer Kiváló Bri­gád címet nyertek, tavaly a for. gácsoló üzemben felnőtteket megelőzve, elsők lettek az egész éves szakmai versenyen. A többet, jobbat, kitűnő mi­nőséget akarás szép eredmé. nyékét produkált. így például a brigád selejtkára mindössze nyolcszáz forint. Az egyik mű­veletnél, amikor a darabolás helyett a leszúrást alkalmazták, 14 000 percet nyertek. Darab­bérben végzik munkájukat. A normájuk ugyancsak 75 szá­zalék teljesítményben, a több­ség azonban átlagosan 15 szá­zalékkal ezt túlteljesíti, sőt öten rendszeresen a 20 százalékot. Nyár végétől a felnőtt szak­munkásoknál szokásos százszá­zalékos teljesítményre akarnak áttérni. Igazolatlanul nem hiá­nyoztak és balesetet sem okoz­tak. Brigádvezetőjük, a 46 éves Bagoly Zoltán, az Ifjúságért érdemérem tulajdonosa. — Cél, hogy oz önálló mun­kát mihamarább megszokják, vagyis ne kelljen állandóan a sodrukon állni — mondja. — Megegyeztünk, hogy aki selejtet Ifjúmunkások versenyben Takarékosan, kiváló minőségben csinál, az a brigádkasszába fizet ötven forintot. A verseny- szellem kezd beidegződni, így o rendszeres bizonyítani-akarás kialakulóban van. Ha befejező, dik ez a versenymozgalom, nem állhatunk vissza az indulás előtti állapotra. A versenybéli hajrá magasabb szintre juttatta el őket, szakmailag igényesebbé váltak. Ki, miként is csinálja ezt a versenyt? A kiváló egyéni tel­jesítmények, a húzóerőt jelentő példaképek nélkül aligha be­szélhetnénk brigádsikerről. Deák György: — Elértem, hogy menet köz­ben nem cserélek állandóan kést, tehát folyamatosabb a munkatempóm. A kidobásra szánt anyagmaradványokat összeszedjük, tároljuk: egy-egy kacat később mindig hasznos. Semmi értelme, hogy lezserked- jem, ugyanis a lógásnak o ká­ros következményeit saját bő­römön tapasztaltam. Egy év múlva 120 százalékot akarok elérni. Trubics Csaba: — A maradékanyagokból alá. téteket, csavarokat állítunk elő. A szerszámtörésen kívül a leg­többször hanyagságból ered a selejt. Többet várok el magam, tál, tudom fegyelmezni maga­mat: nem csalinkázok, nem tré- cselek. Célom, hogy a munká­ba állás és -befejezés most még 20—30 perces idejét to­vább rövidítsem. Goda Csaba: — Egyhuzamban már három órát esztergályozok, és jobban összpontosítok, a fegyelemre szoktatom magam. A titkos ve- télytársam Tóth László, aki rendkívül pontos, soha nem jár össze munkaidőben mások­kal trécselni. Tóth László: — A becsületes fizikai mun­kának van csak értelme. Nem mindegy, hogy ki mennyit tesz a brigádközösségért. Szeretnék gyorsabban, rutinosabban esztergályozní és valóban bízni az önállóságomban. Mérem — tudom —, hogy naponta 7 óra 25 percet biztosan dolgo­zom. Ha belelendülök, se látok, se hallok. Mielőtt belefogok o munkába, a kezem ügyébe teszek minden anyagot, eszközt és átgondolom, sőt módosítom a művelettervet, hogy a mellék­időmet tovább csökkentsem. El. értem, hogy havonta 500—600 perccel túlteljesítem a normát, és feleslegesen nem járatom a gépemet. önkritikus hangnemben, bá­tor őszinteséggel beszéltek, önmaguk szellemi, szakmai, munkaerkölcsbeli adottságait igyekeztek felmérni, miközben ismerkednek még a géppel is. Tény, hogy a munkában na­gyon hisznek, és a becsületes érvényesülés legfontosabb esz­közének tekintik. Elégedettek, boldogok is, mert életük első nagy „versenyében” már bizo. nyitónak. Csuti János got. Van kapa, ásó, lapát, ka­sza, gereblye, sarló és három­féle kaszakő. Nyél is kapható. Újdonság a 12 literes permete­zőkanna, a húzó és karmos kapa, a magvető és a fatörzs- kaparó. A pécsi, Kun Béla téri mező- gazdasági szaküzletben el­mondták, hogy a robbanómoto­ros kisgépek rendkívül kereset­tek. Olasz, dán, japán import­ból évente legfe'ljebb egy-két- szer kapnak néhányat. A Pécsi Vasas Ipari Szövetke­zet teljes erővel állhat a ház­táji kisgépprogram teljesítésé­re, hogy a hazai ellátatlanság súlyos gondjait enyhítse. Idén már 1300 benzinmotoros hob- by-fűnyírót adnak át a helyi Agrokernek 10—15 000, illetve 20 000 forintos irányárban. Még ebben az évben a francia mo­torral működő kapa prototípu­sával is megjelennek. A pécsi, Hajnóczy utcai ker­tészbolt 70 rotációs kapát igé­nyelt a Hermész Vállalattól, de csak egy-kettőt igazoltak vissza. Itt megvehető az újdon­ságnak számító osztrák met­szőolló, de csillagkapából, ka­lapácsból, ásóból és lapátból már egy sincs. A Baranya megyei Agroker- nél úgy értesültek, hogy a mo­toros háti permetezőből kevés és a kért 12 kerti traktorból legfeljebb 6 érkezik. A kapa és a traktor régóta gondot okoz, de fejőgépből végre elegendő­vel rendelkeznek. A kisterme­lőknek több mint 30-féle esz­közt rendeltek, így például 2000 csibeitatót, ugyanennyi etetővályút, 90 fejőgépet, 267 szőlőprést és szőiőzúzót, 300 motoros terménydarálót. Mi a helyzet a tápellátás­ban? Valamivel kedvezőbb, mindazok ellenére, hogy jelen­tősen emelkedtek az árak. Fel­tűnő, hogy az üzletekben egé­szen másról tájékoztatnak, mint a központi ellátó helyeken. A pécsi, Hajnóczy utcai kertészbolt 10 mázsa nyúltáp helyett 500 kilót kapott, de nagyon kevés a csibe- és galambtáp, a bú­za, árpa és zab. A Zöldért még mindig nem jut elegendő húsgalambtáphoz, pedig a galambtenyésztés rend­kívül felfutóban van Baranyá­ban. Az ásványi kiegészítőkhöz, a vitamin és antibiotikum tar­talmú készítményekhez gyakor­ta nem küldik meg a szüksé­ges alapanyagot külföldről. A 8—15 százalékos áremelés mi­att tapasztaltak a vásárlásban visszaesést, de eddig még nem maradt áru raktáron. Idén leg­alább 65 milliós értékben akar- nalTTápokat forgalmazni, ami­nek a jelentős mennyisége a tsz-ek közvetítésével eljut a kis­termelőkhöz is. Újdonságuk a Loctophyl tejpótló borjútópszer. A Baranya megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Válla­lat Szentlőrincen új boltot, Mó- gocson pedig elárusítóhelyet nyitott. Idén csaknem 15-féle keveréktakarmányt, tápot kí­nálnak 65 000 tonnányi mennyi­ségben és minden kistermelőt kielégítenek. Újdonságok a kü­lönféle koncentrátumok, amik­hez szemes terményt biztosíta­nak, és így a kisgazda otthon maga keverheti ki a tápot igé­nyének megfelelően. A MESZÖV-nél is épp ezek jelentőségét emelték ki, hiszen így az áremelések kedvezőtlen hatása mérsékelhető. Szeret­nének mindenképpen egy el­osztó, átmeneti raktárot léte­síteni, ugyanis a tápok kiszállí­tása, raktározása és szortírozá­sa nagyon időigényes és tete­mes költséggel jár. Nem győ­zik kocsival és raktárral az áru­mozgatást. Az ígért tápmennyi­séggel elégedettek, csupán a minőséget és a túlzott fehérje­szegénységet kifogásolják. Cs. J.

Next

/
Thumbnails
Contents