Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-04 / 63. szám

1980. március 4., kedd Dunántúli RqdIo 3 Páratlan tervezői munka vár rájuk M agam sem gondol­tam, mikor a talál­kozót megbeszéltük, hogy az a néhány óra, amit együtt töltünk, szak­mai vitába torkollik. Az érvek és ellenérvek sodrá­ban jöttem rá arra, hogy az a feladat, ami előtt áll­nak, a hazai dohányipar­ban eddig páratlan terve­zői munka megvalósítását és szervezését kívánja tő­lük. És amiben különböz­nek egymástól, éppen az­által képeznek hármas alkotói egységet, Mindez Horváth István elméleti felkészültségében, Nagy László precizitásában, illet­ve Perlaky József gyakorlati ismereteiben nyilvánul meg. Horváth István Nagy László Perlaky József Az új Szikra Lapnyomda Még az idén átadják az or­szág legnagyobb nyomóüzemét. Építését 1976-ban kezdték és 1980 októberétől már itt készül a Népszabadság, a Népszava, mégpedig a megszokottnál sok­kal szebb minőségben. Az ed­digi magasnyomás helyett al­kalmazott ofszet technika szebb képnyomást tesz lehetővé. Az ofszet nyomóformák fotótechni­kai eljárással készülnek. A le­mezkészítő részleg berendezései már kipróbálás alatt vannak. Elkészült a hőközpont és a klímaberendezés is. A rotációs gépteremben 24 nyomóművet állítottak fel. Az NDK gyártmá­nyú gépek szerelése befejezé­séhez közeledik. Egyes gépeken már próbanyomatok is készül­tek, melyek minőségével elé­gedettek a szakemberek. Folya­matban van a részegységek munkájának összehangolása. Külföldi szakemberek is részt vesznek a svájci, az NSZK és a svéd gépek üzembe állításá­ban. A nyomda — 1985-re ter­vezett teljes felfutásakor — évi 40 ezer tonna napilapot, folyó­iratot és könyvet állít majd elő. A 2,5 milliárd forintba kerülő nyomdát a Könnyűipari Terve­ző Vállalat tervei alapján a 22. Állami Építőipari Vállalat építi. W Uj műszaki megoldások alkotói (3.1 — A hazai cigarettaérté­kesítés megközelíti a huszon- hatmilliárd darabot. Ebből a pécsi gyár részesedése 6,1 mil­liárd, ami egyben vállalatunk idei tervszáma is — így vá­zolja fel Pécs helyét Horváth István a magyar dohányiparon belül. Minden fejlesztés hord ma­gában bizonyos paradoxont, ez jellemző ránk is. A Pécsi Do­hánygyárban működő gyártó és csomagológépek az előké­szítési technológiához viszo­nyítva fejlettnek mondhatók. Ebből is érződik, hogy a ko­rábbi gépcseréket is csak sza­kaszosan, lépcsőzetesen tudtuk megvalósítani az anyagiak be- határoltsága miatt. Az előké­szítés korszerűsítését tekintve hallatlanul nagy a felelőssé­günk, mert a tervezendő és beállítandó gépeknek legalább öt—tíz év múlva is el kell lát­niuk a gyártást, kapacitásukat tekintve legalább hétezerötszáz tonna dohányt szükséges elő­készíteniük évente. — Az üzemrész korszerűsí­tése évek óta napirenden sze­repel. Korábban arról volt szó, hogy a szükséges berendezése­ket nyugati importból szerezzük be, de nincs ró elegendő dol­lár, márka, frank. A KGST-or- szágokból sem tudjuk megol­dani a gépek megvételét: így született aztán a döntés ez év januárjában — mondja Nagy László —, hogy saját erőből valósítsuk meg a tervezést, a gyártást, a gépek beépítését oly módon, hogy az ne járjon termeléskieséssel. A rekonstruk­cióra közel kilencmillió forint áll rendelkezésre. Ebből az ösz- szegből kell biztosítani a kocsi- billentő, a tárolóadagoló, a kondicionáló páchengerek, az előkeverő és levéltárolósilók, Baranyában mintegy 70 000 kisgazdaság működik, ebből 36 000-rel az áfészek tartják a kapcsolatot. Évek óta immár 20 000 kiskerttulajdonos, kisál­lattenyésztő köt rendszeresen szerződést a MÉSZÖV közvetí­tésével, hogy áruját átadja a népgazdaságnak. Az utóbbi négy esztendőben a felvásárolt áru értéke az évi 210 millióról 270 millióra emel­kedett. Például 1978-ban 257 millió, tavaly pedig 270 millió fo­rint volt. Rangsorban — 1979 eredményeit tekintve —, az első helyen a 150 vagon nyúl áll, ezt követi a 30 millió forintos Ma- vad-cikkcsoport, így csiga, fürj, lőtt vad, míg harmadik helyre az utókondícionáló páchenge­rek, a vágógépek, a szárító va­lamint a vágott kocsány előké­szítéséhez szükséges berende­zések elkészítését, a világítás korszerűsítését. — A tervezési határidő na­gyon szoros — szól közbe Hor­váth István —, alig több mint két hónap áll rendelkezésünk­re. Ezt az időt kevésnek tartom ahhoz, hogy feladatainkat megfelelőképpen elvégezzük. A mi álláspontunk az, hogy az általunk tervezendő berende­zések paramétereinek meg kell közelíteni a világszínvonalat, de ehhez idő kell már csak azért is, mert a magyar do­hányiparban arra még nem volt példa, hogy a teljes előkészí­tés technológiáját és berende­zéseit komplett módon tervez­zék meg. — Nem szóltatok arról — kapcsolódik a beszélgetésbe Perlaky József —, hogy jelen­tősen javulnak majd a munka- körülmények. Csökken a lég- szennyezés, higanygőz-világí­tást kap a munkaterem és mos­ható padozat kerül a régi he­lyére. Ilyen körülmények között az ott dolgozók hangulata is megváltozik majd az esztétiku- sabb és egészségesebb környe­zet hatására. Perlaky József úgy ismeri a gyárat mint a tenyerét, ötéves korától az üzem területén la­kott, érthető tehát, hogy ami­kor elvégezte a gépipari tech­nikumot, meg sem fordult a fe­jében, hogy másutt keressen munkát. Műszaki rajzolóként kezdett, majd mint karbantar­tási csoportvezető hozzá tarto­zott a gyár teljes energiaellá­tása. Gyakorlati ismereteit, tu­dását több új műszaki megol­dás dicséri. Horváth Istvánnal került a 70 vagonnyi méz. Je­lentősnek számít, az 1000 má­zsa élőbaromfi, a 100 mázsa galamb, a 33 vagon bab és a 847 vagon zöldség. A Zöldért, a környékbeli konzervgyárak szükségletüknek nagy hánya­dát kistermelőktől szerezték be. Felfutott a fólia alatti termesz­tés, területe 280 000 négyzet- méterről 400 000-re nőtt. Vi­szont számottevően csökkent a felvásárolt tojás, toll és mák mennyisége. A kisgazdaságok megsegíté­sére az áfészek 1979-ben kihe­lyeztek 11 000 tenyésznyulat, 3500 pár tenyészgalambot, 1 600 000 naposbaromfit, ked­vezményes áron eladtak 60 000 gyümölcsfát, 150 000 szőlősza­porító-anyagot, 400 vagon mű­trágyát, 20 millió forint értékű növényvédőszert, méhetető cuk­közösen dolgozták ki néhány évvel ezelőtt az automatikus kartonleszedő berendezést, melynek köszönhetően évente félmillió forint bérmegtakarítás érhető el. Az általuk kidolgo­zott megoldással a csomagoló­gépektől emberi kéz érintése nélkül jutnak a raktárba a ci­garettával teli kartonok: annak idején tröszti szinten is felfi­gyeltek munkájukra, díjat nyer­tek az Alkotó Ifjúság pályáza­ton. Négy év elteltével a gya­korlatban is megvalósítják ja­vaslatukat. A pécsi gyárban most építik be a berendezést. Az ugyancsak általa kidolgo­zott hűtési rendszer viszont már működik. Korábban nagy mennyiségű hűtővizet hasz. náltak fel a vákuumkamrák­ban, az új megoldással viszont minimálisra csökkent a víz mennyisége, ezáltal legalább egymillió forint megtakarítást értek el évente. — Én Vasas-bányán kezdtem — mondja Nagy László — la­katosként, gépésztechnikusi ok­levéllel. Akkor kerültem a gyár­ba, mikor Perlaky Jóska. Itt is lakatosnak álltam, aztán az új­ságban olvastam, hogy a gyári műszaki osztály szerkesztőt ke­res. Ugyanúgy felvételiznem kellett, mintha az utcáról jöt­tem volna. Azóta is a műszaki osztályon dolgozom, most mint szerkesztési csoportvezető; gon­dolom addig, még a tervezen­dő fejlesztési team meg nem alakul. Mindig az volt az elvem, hogy a munkámat maradékta­lanul elvégezzem, hogy a mun­kásnak legyen elegendő alkat­rész — mert az alkatrészgaz­dálkodói feladatok is hozzám tartoztak — ezért is hagytam abba egy évre a műszaki főis­kolát, mert akkor úgy éreztem, hogy a kettő együtt nem megy. rőt, 6000 vagon keveréktakar­mányt és szemesterményt. Az áfészek most kötik a szer­ződéseket a kistermelőkkel, idén 22 000 partnerrel akarnak szerződéses kapcsolatot kiala­kítani. A piacra termelők zöme szakcsoportbeli tag, több mint 10 000-ren vannak már. Min­denképpen az ilyen jellegű kö­zösségekre van szükség, egye­bek között a termelői kedv megőrzéséért, az értékesítési lehetőségek állandó biztosítá­sáért, de a felvásárlók is csak a jól szervezett, árujukat bizto­son eladó kistermelő-közössé­gekre számíthatnak. A MÉSZÖV koordináló, érde­keket egyeztető szerepe egyre nehezebb, mivel a vállalatok, a feldolgozó üzemek, az árut köz­vetítő nagyobb kereskedelmi cégek továbbra is erősen dik­tálják a feltételeket. Gyakran Horváth Pistának köszönhetem, hogy végül is megbarátkoztam a matematikával és most már a negyedik félévet gyűröm a főiskolán. Horváth István sokáig frego- linak érezte magát. A főiskola után vagy hat esztendeig nem találta a helyét, sokszor ke­vesellte azokat a feladatokat, amiket rászabtak, úgy érezte többre képes. Mint üzemmér­nök egy éve foglalkozik az elő­készítés korszerűsítésével kap­csolatos irodalom tanulmányo­zásával, amelynek ismerete nélkülözhetetlen az új gépek megtervezéséhez. — Ez a munka azt hiszem, kisegít a kátyúból, mert végre érzem, hogy olyan feladatot kaptam, amiért érdemes volt tanulni. A fiatal üzemmérnök néhány évvel ezelőtt már felhívta ma­gára a figyelmet. A dohányfel­dolgozás során elég tekinté­lyes mennyiségű dohánypor képződik, amit ha szétválaszta­nak a homoktól, dohányfólia készíthető belőle. Az általa ter­vezett dohónypor-szétválasztó berendezés segítségével öt szá­zalékra csökkentette a por kvarctartalmát, s ennek köszön­hetően a fóliagyártógép élet­tartama nő, mert jóval keve­sebb homokszemcse jut a be­rendezésbe. Pécsett már mű­ködik a fluidágyas szétválasz­tó, Debrecenben pedig a kö­zeljövőben helyezik üzembe. Horváth István, Nagy László és Perlaky József új iránti fo­gékonysága vitathatatlan. Most minden eddiginél nagyobb és felelősségteljesebb munka vár rájuk. Salamon Gyula elhangzik, hogy a kistermelők igényeit teljes realitással figye­lembe veszik, aztán mindezen ígéretek csak papíron marad­nak meg. Gondot okoz az is, hogy sok felvásárlásra nem a termelőhely közelében kerül sor. Mindezek ellenére a ME- SZÖV-nél idén a felvásárlás­ban 2—5 százalékos növeke­déssel számolnak. Betervezték 900 vagon zöldségféle, 155 va­gon nyúl, 120 mázsa galamb átvételét. Segítik a kisgazda­ságokat, így újdonság a nyúl- ketrec-kiadás, a kedvezményes meggyfavásárlási akció. Felke­resik a Pécsi Vasas Ipari Szö­vetkezetét, hogy elegendő pá- zsitnyírót gyártson, és próbál­kozzon rotációs kapa készítésé­vel is. Cél, hogy a Pécsi Szol­gáltatóipari Szövetkezet a kis­gépek javításában előrelépjen. Csuti J. Hetvenezer kisgazdaság partnerei Dolgoznak a nyomógépek kiszolgáló berendezésein A rotációs gépterem 24 gépegysége A Höközpont egy részlege Kompjúteres gépsor végzi majd az újságok kötegelését

Next

/
Thumbnails
Contents