Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-03 / 62. szám

Egyre magasabb árfolyamon jegyzett filmcsillag Budapesti találkozás Isabelle Hopperttel Néhány nappal ezelőtt Ta­tán fölvették a Mészáros Már. ta rendezésében készülő ma­gyar—francia koprodukciós film utolsó jeleneteit is. A fő­szerepek egyikét Isabelle Huppert, az 1978-as cannes-i nemzetközi filmfesztivál leg­jobb női alakításának díjá­val kitüntetett művésznő játsz- sza. A nemzetközi filméletben is egyre magasabb árfolyamon jegyzett filmcsillag a legna­gyobb jóindulattól sem nevez­hető jó interjúalanynak. Szé­les ívben kerülte az újságíró­kat, fotózni is alig-alig en­gedte magát. Hogy nekem mégis sikerült néhány mon­datot váltanom vele, abban Horváth Zsolt, a MAFILM saj­tófőnöke — és francia nyelv­tudása — volt o „lúdas".- 1974-ben állt először a kamerák elé. Azóta hány al­kalommal szólították felvétel­hez?- Huszonnégy alkotásról beszélhetek múlt időben, a ju­bileumi — azaz a huszonötödik — munkálatai viszont megsza­kításokkal már több mint két éve folynak. „A paradicsom kapui" a címe, s egy prosti­tuáltat formálok meg benne. A maratonira nyúló film for­gatását félbeszakítva utaztam az önök országába.- Milyen kapcsolata volt ezt megelőzően a magyar fil­mesekkel?- Néhány élvonalbeli szín­művésszel már korábban is találkoztam. így például film. beli partnereméi), Monod Lilit is megismerhettem két évvel ezelőtt, őszintén mondhatom, nagyra értékelem alakításait, ugyanis több magyar filmről is jó véleményem alakult ki. Különösen o Franciaország­ban munkáival komoly sike­reket arató Mészáros Márta, valamint Kézdi Kovács Zsolt alkotásai tetszenek.- Hogyan jött létre a meg­állapodás az „örökség"-be- li játékáról? — Egy évvel ezelőtt találkoz­tam először Párizsban a ren­dezőnővel. Már akkor váltot­tunk néhány szót erről a le­hetőségről. (Az 1936 és 1944 között játszódó történetben Isabelle Huppert egy szerelmi háromszög harmadik tagja, aki gyermeket szül a gazdag, de utód nélküli házaspár szá­mára.) A forgatókönyv-terve­zet és a nekem szánt figura egyaránt fölkeltette a kíván­csiságomat. A megállapodás viszonylag könnyen, megszü­letett, az időpontok egyezte­tése viszont jóval több nehéz­séggel járt — Az „Örökség" felvételei­nek elkészülése után milyen további feladatok várják? — Kellemes gondjaim van­nak, bőven válogathatok. Én azonban mindenekelőtt „A paradicsom kapui”-t szeret­ném végre befejezni. Csak az­után döntök: hol és mikor ál­lok ismét a kamerák elé. Jocha Károly Ifita Petőfi arca körűi Melyik az igazi? A szekszárdi fényképészmester bizonyítékokkal rendelkezik A szenzáció erejével hatott amikor 1949-ben hosszú há­nyódás után előkerült Petőfi Sándor egyetlen, eredeti, gyu- fásdoboz nagyságú dagerrotí- piája. Escher Károly fotómű­vész ezt 1955-ben mesteri tu­dással restaurálta, s megmen­tette a teljes pusztulástól. A dogerrotípiáról készült fény­képeket aztán közölték, s a szakemberek elfogadták, mint Petőfi Sándor leghitelesebb arcképét... — Én is hitelesnek tartot­tam a képet egészen addig, míg hét évvel ezelőtt kezembe nem került Csepregi Béla sárszentlőrinci barátom jóvol­tából egy, a tulajdonában lé­vő igen jó állapotban lévő Pe­tőfi kép, amelyet még 1878- ban Kiősz György készített az eredeti dagerrotípiáról. Sokat foglalkoztam szakmámból ere­dő elméleti kérdésekkel, így módomban állt olyan össze­hasonlításokat tennem, amik­re egyébként alkalmatlan len­nék. Eredményeim nem egyez­nek az eddig elfogadott állás­ponttal az Escher kép Petőfit ábrázoló hűségét illetően, —~ mondja Kapitány Ferenc szek­szárdi fényképészmester, aki­nek az Új Tükör című lapban megjelent írása ismét elindítot­ta a vitát Petőfi Sándor igazi arca körül. — ön apró részletekre is kiterjedően vizsgálta a dager­rotípiáról fotó úton készült rep­rodukciókat. — A reprodukciókat nagy­méretű filmanyagra vittem és azokon, egymásra fedve is, négyzetmilliméterekre bontot­tan részletvizsgálatokat végez­tem. A haj Kiősz képén elvá­lasztott és egyenes tincsű, Eschernél azonban bodorin. tott, göndör. Petőfi arca, mint tudjuk sovány lefelé keskenye- dőn ovális, hegyes állban vég­ződő, kiemelkedő csontozatú volt. A Kiősz képen ilyen, míg az Escher félén gömbölyű, „ki- kövéredett”. Eltérés van a szemgolyó állásánál. Az öltö­zékek között szembetűnő kü­lönbség van. Kiősz itt alkal­mazta a legnagyobb retust, □Hétfői A Kiősz féle felvétel amely inkább helyreigazító volt. Eltüntette a sérüléseket és árnyalatot adott a ruharészek­nek. Az arc karakterére vonat­kozó káros beavatkozást azon­ban nem tett. Olyan vonala­kat erősített meg, melyek az arc kifejező erejét növelik. Azért tartom ezt a legszeren­csésebb Petőfi ábrázolásnak, mert a kérlelhetetlen optika segítségével jött létre. — A vizsgálatai mit bizonyí­tottak az Escher kép hitelessé­gét illetően? — Csupa por, piszok és pe­nész volt a padláson meglelt, már százéves dagerrotípia. A képet alkotó ezüstfelület is oly feketére oxidálódott, hogy azt sem tudták mit ábrázol. Ilyen siralmas állapotban került Escher kezébe, aki retusmun­kával, technikai bravúrral hoz­ta világra a képet. Escher Ká­roly nem helyreállító retust, ha­nem teljes átdolgozást végzett. A már „hibátlan képet" utóla­gosan — megtévesztésül, pati­nát sugallva — karcolásokkal is ellátta. Azok egyike sem egyezik a dagerrotípián bőség­gel jelenlévőkkel. Ilyen önké­nyeskedést nem szabad elfo­gadni. — Beszélgetésünk során em­lítette, hogy állítását tények­kel tudja alátámasztani. — Igen. Birtokomban van­nak olyan bizonyítékok, melyek minden kétséget kizáróan iga­zolják állításom helyességét. Egyelőre nem mondhatok töb­bet, mint hogy Escher Károly- lyal bizonyítok a vita során . .. — Az egyetlen dagerrotípia az ön kezében is volt. — Mikor előadást tartottam a Petőfi Irodalmi Múzeumban fényképet is készítettem róla. Sajnos annyira rossz állapot­ban van, hogy csak nagy ne­hezen lehet kivenni a körvona­lakat — ön azt vallja, hogy visz- sza kell térnünk nagy költőnk ábrázolásában c Kiősz féle re­produkcióhoz? — Feltétlenül! Csak oldalhe­lyesen. A Petőfi arccal foglal­Az Escher által restaurált da- gerrotipíáról készült fénykép kozák között nem kívánok kon­koly lenni, de nagyon szeret­ném, ha az igazi Petőfi arc te­kintene ránk tankönyvekben, kiadványokban. — Érdemes ennyi energiát erre fordítani? — Nagy tisztelője vagyok Petőfinek, évtizedek óta kuta­tom a költő Tolna megyei kap­csolatait. Nem akarok nagy szavakat használni, de úgy ér­zem ez hazafias kötelességem. Hogy a vita kinek hozza meg az igazát még nem tudni. Mindenesetre jó néhány tény Kapitány Ferenc mellett szól. Illyés Gyula, továbbá Keresz- túry Dezső, Przudik József elfo­gadja a szekszárdi fényképész­mester véleményét. Kiváló iko- nográfusunk Rózsa György azonban nem. Roszprim Nándor Az utolsó különleges sírkő Emlékművet állítani az idegenben, esetleg ismeret­len helyen eltemetett halot­tadnak —, régi szokás. A mostani pécsi temető­ben, melyben az első síro­kat e század első évtizedé­ben hántolták, — egy sem található. Viszont egy még teljes épségben áll, szür­kés-zöldes gránitból és márványból kifaragva, a pécsi Temető utcai kápol­na délkeleti sarkának szomszédságában, a most már teljesen megszűnt bu­dai külvárosi temetőben. A hajdani középkori temetke­ző helyre csak ez az em­lékmű és a múlt századi, alig használt kápolna em­lékeztet. A másfél méter széles és két méter magas kőtömböt hat szintben munkálták meg, tetejében négy kő­gömb látható, utalva a négy távol-elhalt személyre. Marié Littke nevét, adatait, 1855-ben vésték be néme­tül mívesen díszített betűk­kel. A következő oldal vé- sete 1871-ben datált: Johanna Littkére, született Taitl-ra vonatkozik. Ezt követi a délre néző kő­lapon 1878-ból Eugénie Littke felirata. Lorenz Littke pedig 1879-ben hunyt el. Negele József, 82 éves kádár szemben lakik a fák­tól-takart családi emlékmű­vel: — Ilyen rendeltetésű kőfaragás csak ez az egy volt az egész temetőben. A temető még gyerekkorom­ban megszűnt. Az egyik emberfejnagyságú, kőgo­lyó a tetejéből elveszett, egy kicsit északnak meg­süllyedt a súlyos gránit­faragás. Csuti J. Bo Derek, az álmok asszonya A premierközönség megigézve bámulta Bo Derek, oz álmok asszo­nya, a nyolcvanas évek szex­szimbóluma, Marilyn Monroe óta a legizgalmasabb film­sztár. Feladata nem kevesebb, mint az „Álmok asszonya” cí­mű filmben, a világ legszebb asszonya szerepének alakítása. S mindezt a következő hátrá­nyokkal: „végtelen hosszúságú" lába csupa sebhely, arcán is sebhely, (ezeket természetesen elkendőzték), kiváló étvágya révén pedig zsírpárnák lapul­nak az ún, kényes helyeken. A premierközönség mégis meg. igézve bámulta, amint Bo ki­lépett a vízből, haja 30 külön copfocskóba fonva. „Fantaszti­kusan őrületes teremtés” — írja az egyébként tartózkodó hang­nemű New York Times. Az igen magas példányszámban elkelt posztereken Bo még vizesen, testre tapadó ingben mutatko­zik. A Playboy egyik számában azonban már lehull a lepel. A filmszínésznő menedzsere, a férje, az 53 éves John Derek, akivel hat évvel ezelőtt, 16 éves korában ismerkedett meg. Ek­kor kezdődött a „nehéz isko­la", amelynek eredményeként Bo az elkövetkezendő három évben minél több pénzt szeret­ne összeszedni, hogy aztán fér­jével egy farmon, visszavonul­tan élhessen. Pillanatnyilog „iszonyú megterhelőnek" tartja a hirtelen támadt népszerűsé­get. Megpofozta „Rézman” uraságot A kisbárapáti népm ű vész Tóth Imre bácsitól tanulnak kanásznótákat a fiatalok Amikor Imre bácsi mosolyog, hegyesre pödört bajsza fölkun- korodik. — Én 1917-től 1936-ig nem ittam egy kortyot sem, és 1936 óta nem káromkodom. Csak azt mondom egyedül, hogy „az anyja hétszenthá romát” .. . Semmi mást — És miért nem ivott Imre bácsi olyan sokáig? . — Azért édes gyerekem, mert 15 éves koromban egyszer úgy berúgtam, hogy azután sokáig rá sem tudtam nézni az italra. — Hallottam, hogy 1926-ban fölpofozta az uraságot. — Igen, o Rézman uraságot. Tudniillik én béresnek szegőd­tem hozzá a pusztára, ő meg sertéspásztornak akart engem alkalmazni. Én elvállaltam vol­na, de csak akkor, ha megko­pom azt a kommenciót, amiben előzőleg megállapodtunk. Nem adta meg, és azt akarta, hogy o disznókat gondozzam. Elküld, tem mindenkit, az intézőt, a bé­resgazdát ... Hát, egyszer csak jön az uraság. „Elvállalja, van nem?” El én, ha megka­pom a bérem. Emeli rám a botját. Megkaptam, és durr: jobbkézzel... — Aztán mi lett a vége? — Mi lett volna? Gondolhat­ja, hogy nekem kellett eljönni a pusztáról, nem az urasóg- nak... Tóth Imre bácsi Somogy me­gyében, Kisbárapátiban él. A Népművészet Mestere címmel kitüntetett énekes. 1971-ben „fedezte föl” Együd Árpád ka­posvári néprajzkutató, amikor Imre bácsi a falu tanítója, Tóth igazgató úr által rendezett szín­darabban énekelgetett Azóta meg sem tudja számlálni, hány. szór szerepelt o televízióban. Fiatalok és idősek körében egy­aránt népszerű, a fellépések jóvoltából országosan ismerik és méltányolják természetes humorát Sok mindennel foglalkozott életének 78 éve alatt. Karód­hoz és a külső-somogyi pusz­tákhoz kötötte sorsa. Az ura­dalom még a katonaság alól is fölmentette. A falu szélén la­kik, de hogy ne legyen egye­dül, napközben lejár a menyé­nek, unokamenyének segíteni a ház körül. Nem kell sokáig biztatni, hogy énekeljen. Tudja, hogy nagy kincs van a birtoká­ban, de nem rejti el senki elöl. — h —

Next

/
Thumbnails
Contents