Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-29 / 88. szám
1980. március 29., szombat Dunántúlt napló 9 Nyitás május elsején Társadalmi munkával csinosítják a Pintér-kertet Munkásörök a Pintér-kertben Felüdítő, pihentető környezet — a nagyközönségnek Az udvarra nyíló ajtóval szemben ihóvirágok. Úgy ültették ide őket, a már növekvőiéiben levő tulipánokkal együtt Ezek a virágok már a továbfo- szépítő, gyarapító munika előli írnokéi a pécsi Pintér-kertben. Egyelőre azonban sokkal égetőbb feladat a meglévő, rendkívül gazdag növényvilág gaztól, elburjánzott borostyántól, illetve a nem különlegesség- számba menő fáktól, növényektől való megtisztítása. Az 1976-ban védetté nyilvánított területet a hajdani pécsi erdőmérnök, Pintér János 'hozta létre. Most végigjárva a csaknem kéthektárnyi arborétum alsó részét, a sok növényritkaság mellett az is ai látnivalók közé tartozik, hogy itt dolgoznak ,.. A cserjéket, fákat, virágokat körülfonó borostyán irtását több helyen megkezdték. Sök_ helyütt levágták a felesleges gallyakat, kiirtották az ide nem illő 'bokrokat, kivágták o som rengeteg vadhajtását, az elkorhadt, kiszáradt fákat. Megkezdődött az ösvények kiszélesítése és az így kialakított sétáló utak kavicsozáso. Hozzáláttak a régi vízvezeték felújításához, helyenkénti teljes kicseréléséhez. A kerti vízvezetékrekonstrukció alapja a további telepítésnek, a már ittlévő, csaknem 150 új cserje elültetésének és a teljes növényzet folyamatos gondozásának. Mindezt sokan és kizárólag társadalmi munkában csinálják. Tavaly ősszel kezdődött ez a nagyszabású megújulás. Akkor 'bővült az itt levő természetvédelmi felügyelőség neve és feladatköre is: a természetvédelem mellett környezetvédelmi felügyelőséggé is változott, s a kollektíva tagjai elhatározták: a lehető legrövidebb idő alatt teljesítik a régi álmokat és ígéreteket - tavasszal kinyitják a Pintér-kert kapuit, a terület egy részének növényvilágát a nagyközönség részére is láthatóvá teszik. A munkához támogatókra lelték. Élvezik a botanikusok segítségét, akik — dr. Vöröss László Zsig- mond, Farkas Béla és Lantos Gábor — az ittlévő növényanyag teljes feltérképezésén dolgoznak és tanácsokat adnak a további betelepítésekhez. Az Országos Madártani Egyesület pécsi csoportjának tagjai közül számoson a madárodúk kihelyezéséről, a meglévők fertőtlenítéséről gondoskodtak. De sokan voltak már itt a Baranya megyei Tanács KISZ-szervezeteinek tagjai közül is, akik a levágott gallyak összehordásálban, elégetésében segítették. No és a munkásőrök, a Mecseki Szénbányák Steinmetz Miklós egységének tagjai. Ők vállalták a munkák oroszlánrészét, a vízvezeték- rekonstrukciót, a további utak kialakítását, szóval a kemény fizikai munkát. Ez idáig 150 méter hosszú szakaszon bontották ki a régi vezetéket. Hogy milyen célok elérése érdekében folyik a munka a Pintér-kertben, arról dr. Szabó Lajost, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal dél-dunántúli felügyelőségének igazgatóját kérdeztük:- Változatlan cél a kert nagyközönség előtti megnyitása — válaszolta. — Az idelátogató pécsiek', baranyaiak, illetve az ország bármely részéről érkezők számára szeretnénk csendes felüdülési lehetőséget teremteni. A bemutatókertben pihenőrészeket is kialakítunk környezetbe illő fapadokkal. Az arborétum a következő hetekben a siklósi alkotótelep gyűjteményes, állandó kiállításával gazdagodik. így nemcsak a növényritkaságokban, hanem szobrokban is gyönyörködhetnek a vendégek. Úgy gondoljuk, hogy néhány biológiaóra itteni megtartása is hasznos lehet. A gyerekek megismerkedhetnének azókkal a növényekkel, virágokkal, melyekről tanulnak. A közeli ismeretség pedig bizonyára nagyobb természettiszteletet, sze- retetet ébreszt bennük, s ez egyet jelenthet a természet, a környezet óvásának igényével is. A terveink szerint május 1- től látogathatják az érdeklődők a kert alsó területét. Délután fél három. Autók állnak meg a Pintér-kert bejárata előtt. Munkaruhás, megkoptatott munkásőr-egyenruhás és öltönyös, nyakkendős férfiak 'bújnak ki az ülésékről. Valamennyien a Mecseki Szénbányák munkásőregységének tagjai. Az utcai ruhát viselők az emeletre indulnak átöltözni, a többiek egyenesen a pincébe tartanak a szerszámokért. Látszik rajtuk, hogy ismerik a járást:- Többször voltunk már itt — mondja Blum Márton —, de nem mindig ugyanazok jönnek. Szólunk a fiúknak és aiki ráér, velünk tart. Ök — mutat a lépcső felé — csak ma reggel tudták meg, hogy délután idejövünk, ezért vannak öltönyben.- Egyenesen műszakból jöttek?- Igen. — Mi a foglalkozása? — Vájár. Odoál'lok a pincelejárathoz, s ahogy a lapátért, csákányért, ásóért futnak le a lépcsőn, kérdezem a nevüket, foglalkozásukat: Kuzmann János villanyszerelő, Kiskuti László kotrómester, Helf László lakatos. Bíró Imre kotrómester, Lantos János vájár, Szabó Jenő lakatos, Kerekes Lajos gépkezelő, Koch Tibor lakatos, Tóka László gépkocsiszerelő, Mészáros Lajos gépkocsivezető, Pára Jenő ellenőr, V a nyék József vájár, Gerenda Lajos festő, Stein Henrik nyugdíjas, Varga Sándor technikus, Varjas József üzemmérnök... — Ne tessék tovább írni! — kiabál vissza az ajtóból egyikük—még sokan jönnek. Mindjárt itt lesz két másik kocsi az egységparancsnokkal, a1 helyetteseivel, meg a többiekkel. De jön egy harmadik csoport is. Pár perc múlva valóban újabb kocsik érkeznek. Tóth Tibor parancsnak is a pincébe indul a szerszámokért, de egykét percre feltartóztatom. — Hogy kerültek ide a Szénbányák munkásőrei? — Lajos bácsi, azaz a Szabó elvtárs szólt, hogy szükség lenne egy kis társadalmi munkára — válaszolja. — Mi szívesen ráálltunk, hiszen évről évre rendszeresen végzünk társadalmi munkát. A vállalat kapuim túl is. Megbeszéltük a feladatokat, sokan jelentkeztek. Jól ismerik a Szabó elvtársat. Tizenhat éve munkásőr, jelenleg az egységünk vezetőorvosa. Minden héten jövünk. Felváltva, ahogy az időnk engedi. — Várnak valamit azért, hogy itt dolgoznak? — Hogy meghívjanak a megnyitóra — feleli nevetve. — Komolyra fordítva a szót — semmit. összetartozunk, miért ne segítenénk?! És köszönjük a zsíros kenyeret, a finom teát, kávét, amivel munka közben megkínáltak bennünket az itt dolgozók. Újabb segítség érkezik, gyerekek jönnek felfelé a kertben. A Jókai úti Általános Iskola környezetvédelmi szakkörének tagjai. Elsőként Herbst András és Buda Tamás áll a felnőttek Iközé. Nagy igyekezettel hordják egyrakásra a levágott gallyakat. Felcsillan a szemük, mikor a munkásőrök megdicsérik őket: — Jól van srácok, ügyesek vagytók! Tegyük hozzá: van kikről példát venniük! Török Éva Komplex brigádok - kvalifikált munkaerő Két szakma egy kézben Lakatosból uäjär s malőrből lakatos? A Mecseki Szénbányáknál az 1979-esnél magasabb tervet körülbelül 300-zal kevesebb föld alatti fizikai dolgozóval kell teljesíteni az idén. Ez már tendenciának mondható. A kieső munkaerőt, amelynek az utánpótlása egyre kisebb, csakis a gépek pótolhatják. Milyen gépek? — Már ma is dolgoznak brigádok a Mecseki Szénbányáknál olyan gépsorral, olyan technikával, amelynek az értéke 40-45 millió forint. Ezeknek a kezeléséhez hozzáértő emberek kellenek, olyanok, akik a hagyományos bányászati ismeretek mellett a gépekhez is értenek, tehát lakatosok is, esetleg villanyszerelők is. Országosan kimagasló — Azt igazán nem mondhatjuk el, hogy mi kezdtük el a komplex brigádok szervezését — mondja Cseresznyés Ferenc, Zobák-bánya vezetője —, de azt hiszem, olyan szintre jutottunk el vele, hogy az országoson is kimagasló. Üzemünkben már 16 brigád lett komplex brigád, vagyis olyan, ahol a gépeket karbantartó, javító lakatosok ott dolgoznak a csapatoknál. Ha kell, a gépeket javítják, amikor pedig nincs probléma velük, a termelésben dolgoznak éppúgy, mint a többiek. Természetesen van hozzá vájárképesítésük. Az üzemben szerveztünk szakmai tanfolyamot, s ma már harminc lakatosunk rendelkezik kettős szakmával. S ez mindenki érdeke. Az emberek ott vadnak, ahol kell, nincs kiesett idő. Régebben, ha meghibásodott egy gép, a bányászok megpróbálták saját maguk megjavítani. Csakhogy ez egy olyan szintű technika már, amit nem lehet rendbehozni, inkább csak elrontani egy-két kalapácsütéssel. A lakatosaink pedig készen létben "á Utak, s amikor nem volt javítanivaló, nem volt munkájuk. Ezt nem lehetett teljesítménybérben elszámolni. Most azok a lakatos-vájárok, akik a komplex brigádokban dolgoznak, éppúgy teljesítménybérben dolgoznak, mint a többiek. Nékik sem mindegy, ' hogy meddig áll egy gép kihasználatlan. A rendszer bevált: évente harminc főt tudunk beiskolázni a vájártanfolyamra. Különösen a fiatalok körében nagy az érdeklődés. Van azonban a kettős szoknia kérdésének egv másik vetü- lete is, ami nem kisebb horderejű. Ez fjedig a rehabilitáció. Hiszen azolk, akik egészségi állapotuk miatt már alkalmatlanok föld alatti munkára, többségükben még százszázalékos értékű munkások lehetnének más munkaterületen. Csak- hoay más szakma nincs a kezükben. Mi marad? Betanított munkásként műanyagkészítés, vagv pedig valami olyan munkakör az üzemen belül a föld felett, amihez nem kell szakma: portás, fürdős, lámpakam- rás ... — Régi tapasztalat — mondja Palotás Antal körletvezető —, hogy a rehabilitált dolgozóknál, amikor kikerülnek a föld alatti munkából, egészségi romlás következik be. Mindezt még megtetézi az a lelki törés, amit ezek a szükség-munkakörök jelentenek. — Arról nem is beszélve — teszi hozzá Vankó Ferenc körletvezető —, hogy ha a műanyagüzembe mennek dolgozni, abban o pillanatban elesnek a szénjuttatástől, hűségjutalomtól. Mindez 15—20 év föld alatti munka után. — Zobákon jelenleg 180 rehabilitált bányász dolgozik — fűzi tovább a gondolatot Cseresznyés Ferenc vezető. — A külszíni gépészetünknek jelenleg húsz fő hiánya van. De jó lenne, ha volna húsz rehabilitált lakatos-vájárunk! Ha csak a jelenre gondolunk, akkor azt mondhatjuk, hogy a termelés érdekében tovább kell folytatnunk a lakatosok vájórképzé- sét. Ha azonban kicsit előre gondolkodunk legalább öt évvel, akkor azt látjuk, hogy a technikai színvonal kvalifikált munkaerőigénye rohamosan növekszik, tehát nem elég, hogy a lakatosainkat vájárokká képezzük, hanem a vájárokat lakatosokká, esetleg villanyszerelőkké kell képeznünk, mert egyre több kétszakmáiú ember kell a bányába. S olyan két szakma, amelyik közül az egyik másutt is hasznosítható. Megpróbálunk most a NIM-től engedélyt szerezni, hoay kísérletileg üzemen belül elindíthassuk a vájárok lakatoskéozését. Évente legalább egy harmincfős osztályt tudnánk indítani. A fiatalok körében igen nagy az érdeklődés. Kuklis Lajos üzemi KISZ- tttkár: — Ez a koncepció elsősorban a fiatalokat érinti, s nagyon jó eszköz lenne, hogy szakmailag is kötődienek az üzemhez, hiszen valljuk meg őszintén, a szakmák rangsorában a vájár szakma a legutolsók között van. Talá'n ezért is olyan népszerű a kettős szakma a fiataljaink körében. A kérdést már az 1976-os ifjúsági parlamenten felvetették. Ha akkor lépni tudtunk volna, már jóval előrébb tartanánk. Akkor azt mondtuk, s most is ez a helyzet, hogy egy vájárt három évig kell képezni lakatosnak, míg eay föld alatti tapasztalattal rendelkező lakatos hathónapos tanfolyammal vájár lehet: csak most a körülmények egvre inkább arra kényszerítenek bennünket, hogy ezzel a nehézséggel az eddigieknél bátrabban szálljunk szembe. Körülbelül 100 olyan fiatal vájárunk van, akik lakatos-, s a lakatosaink között is még ötven, akik meg vájár szakmát tanulhatnának. Sajnos, a felnőttoktatásunk rendszere nagyon konzervatív még. Pedig a bányászati szakemberképzésnek előbb, vagy utóbb szembe kell nézni az új követelményekkel. Miért ne lehetne előbb? Anyagilag is kedvező Leicht András lakatos-csoportvezető és Hopp Jakab vájár-lakatos már régebb óta rendelkeznek két szakmával. ,,A vájár és a lakatos munkája között a bányában egyre inkább eltűnik a különbség” — mondják. S nem is jár rosszul anyagilag sem, aki két szakmával rendelkezik: 10 százalékkal maKuklics Lajos Leidt András Hopp Jakab gasabb bért kap. S milyenek a kilátások arra, hogy a vájárokból jó lakatosok legyenek? — Ma már majd minden bányász ért valamit azokhoz a gépekhez, amelyekkel dolgozik, s egy-egy üzemzavar esetén az egész brigád segít a lakatosnak — mondja Leicht András. — S nem egy közülük olyan ügyes, hogy sok lakatos is megirigyelheti a technikai érzéket — fűzi hozzá Hopp Jakab. — Csak éppen nem szakmájuk, bár gyakorlatban szinte mindent tudnak. ♦ Zobókról hazafelé együtt utaztunk Vass Lászlóval, a Mecseki Szénbányák KlSZ-bizott- sága titkárával. Ö mondta, hogy most a vállalat KlSZ-szer- vezete az egyéni vállalásoknál a szakmai képzettség fejlesztését, s ezen belül különösen a kettős szakmával rendelkező fiatal munkásgárda kialakítását szorgalmazza. , Pécsett két nagy bányavállalat van, e kettő dolgozóinak létszáma egy olyan város lakosságának felel meg, mint Komló. Egy ekkora bázisra vajon gazdaságtalan lenne egy speciális iskolát telepíteni, amely a felnőttképzés keretében a föld alatt és föld fölött is egyaránt hasznosítható második szakmát adna a szénbányászok és az ércbányászok kezébe? Dunai Imre
