Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-29 / 88. szám
e Dunántúli napló 1980. március 29., szemből A XII. pártkongresszus ülésterme Úttörők és kisdobosok küldöttei köszöntik a kongresszust Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a szovjet pártküldöttség vezetője Kádár Jánossal Kádár János elvtárs találkozója a kongresszuson részt vevő veterán kommunistákkal Kádár elvtárs a kongresszusra meghívott párton kívüli közéleti személyiségekkel Küldöttekkel Hazafele... Meghívott vendégként vehettem részt az MSZMP XII. kongresszusán, figyelemmel kísérhettem a tanácskozást, a baranyai küldöttcsoport tevékenységét, akiknek munkájáról naponta Írásban, képekben beszámolhattam a lapban. Nagyon rövid még az idő ahhoz, hogy bárki is vállalkozzon a kongresszus mérlegének elkészítésére, következtetésre, tanulságok levonására. Erre lesz idő bőven, s nem kis feladatnak Ígérkezik. Ezen az oldalon képekben ismét felidézzük a négynapos tanácskozás eseményeit Annyi felvétel áll rendelkezésre, hogy nem nehéz a válogatás, de természetesen igyekeztünk azokból ismét előkeresni a megyei küldöttcsoportunkról készülteket. Amikor csütörtökön a tanácskozás befejezése után, a késő éjszakai órákban, a küldöttséget szállító autóbusz Pécs felé robogott velünk, ismét felvillantak a beszélgetés során a négy nap felejthetetlen emlékei. Alig volt köztünk olyan, aki pe azt érezte volna, hogy különös élményben volt része, mely a jövőben nagyobb politikai töltést, szilárdabb elkötelezettséget, a fokozottabb közéleti tevékenység vállalását, a párt politikájának világos értelmezését és a feladatok végrehajtásában való aktiv részvételt kell, hogy eredményezze. Küldötteink még a késői órákban is Kádár János elvtárs vitaösszefoglalójának hatása alatt álltak, fel-felidézték megállapításait, derűs megjegyzéseit, elgondolkodtató intelmeit, feladatmegjelölését. Kikivánkoztak a jelenlévőkből az értékelő megjegyzések is. Többségükben egyetértettek abban, hogy szerénység, mértéktartás jellemezte a vitát, melyet a küldöttek a hosszasra nyúló munkanapok ellenére is nagy figyelemmel kisértek. Mindenre reagáltak, amivel egyetértettek, ezt bizonyították az egy-egy gondolatot, megállapítást követő tapsbk, néha a derűs nevetés, vagy — még erre is sor került — a közbeszólás, egy pontatlan, vagy nem érthető mondatot követően. A szünetekben és hazafelé az úton is vissza-visszatértek egyes felszólalásokra, s ha azok minősitéséről megoszlottak ugyan a vélemények, az egészről az a kép alakult ki, hogy a vita a realitást, napjaink hazai társadalmának, gazdaságának valóságát adta vissza. Kádár elvtárs külön kiemelte összefoglq- lójában, hogy milyen figyelemreméltóan szólaltak fel a kongresszuson a fiatalok és a nők, melyet küldöttcsoportunk tagjai is elismertek, hiszen megyénkből szintén két fiatal kapott szót, közülük az egyik lány. Érthető hát, hogy még hazafelé is az elismerés, a dicséret szavaival illették Vékony Juditot és Tóth Sándort, hogy felkészülten, lényegretörően, az ilyen esetekben gyakori „tiszteletkörök” nélkül fejtették ki néhány fontos kérdésben véleményüket. Küldötteink táskáiban jegyzetek, újságkivágások, kongresz- szusi dokumentumok kaptak helyet, melyet bizonyára sűrűn elővesznek majd, hogy munkatársaikat, alapszervezeteik kommunistáit tájékoztassák a kongresszusról, az ott szerzett tapasztalataikról, hogy önmaguknak ismételten megfogalmazzák saját feladataikat, hiszen mint Kádár elvtárs felhívta a figyelmüket: az ő felelősségük különösen nagy, hiszen szavazataikkal résztvevői voltak a kongresszus határozata meghozatalának, mely hosszú évekre pártunk, országunk lakosságának munkaprogramja lesz. Mitzki Ervin Külföldi testvérpártok küldötteinek egy csoportja Vékony Judit pécsi egyetemi hallgató felszólalását mondja Tóth Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház művésze is szót kapott a kongresszuson A baranyai küldöttség tagjai a kongresszus ülésére mennek Balogh László komlói vájár, a baranyai küldöttség tagja
