Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-28 / 87. szám
6 Dunántúli napló 1980. március 28., péntek Lesz-e faviloii-isksla Baranyában? „Tantermeket gyorsan, olcsón...” Az illetékes válaszol „Gyorsan-olcsón" — ez az egyik legcsábítóbb agitáció napjainkban, bármilyen területről legyen is szó. A két szó jelentősége még fontosabbá válik akkor, ha a biztatás, az ígéret iskolák, tantermek építésében realizálható. E kérdéssel foglalkozott a Dunántúli Napló hasábjain egy hónappal ezelőtt megjelent cikkében az újságíró is, tudván, hogy tanácsaink (az iskolák fenntartói) mór a VI. ötéves terv előkészületein dolgoznak. Pest megyei riportkörútja tapasztalatainak közreadásával kedvező lehetőségeket vet fel, mely Baranya megye ez irányú gondjait is enyhíthetné. Lemaradásaink sürgetik Mai helyzetünkben, amikor egyrészt korábbi lemaradásaink sürgetik az iskolai tanteremhálózat bővítését, másrészt egyre nő az iskoláskort elérő gyermekek száma, önmagában a „gyorsan” is figyelemre méltó. Az elmúlt évek során a társadalmi összefogással növelt óvodo- építkezés nagyban segítette az óvodáskorúak elhelyezését. Igaz viszont, hogy lekötött olyan eszközöket ís. amelyek miatt most már valóban az iskolába érkező gyermekek oktatási-nevelési feltételeinek javítását kell sürgetően napirendre tűznünk, s megoldást találni... A társadalmi összefogásra, megsegítésre az iskolák, tantermek építésénél, vagy bővítésénél csak úgy számíthatunk, ha a célhoz vezető utat megkerestük, kimunkáltuk. A helvi tanácsok már készülnek a következő tervidőszakra, szómbaveszEk. rangsorolják az igényeket, feltárják a megoldás lehetőségeit is. Ez pedig nem csupán a számítógép munkája, az adatok puszta betáplálása. Az igények megfogalmazódnak helyi rendezvényeken, testületi tanácskozásokon. A pártértekezleteken értékes javaslatokat lehetett éc kellett összegezni, s nem kisebb lehetőséget kínálnak a közelgő tamácsválasztás eseményei. Egvben mindezek jó alkalma1 kínálnak az érdekeltek, a teleoülés lakosságának mozgósítására. Ez lehet a legfőbb aarancio a VI. ötéves terv társadalmi céljainak valóra váltásához. A biztosított közDonti pénzeszközök és a társadalmi összefogás együttesen már jelentheti őzt az erőt, amely segít e jelen pillanatban is már nagyon fontos társadalompolitikai gondokon. Baranya megyében most az általános- iskolai tanulók száma közel 46 000, és ennek további, több mint 4000-rel történő növekedésével kell számolnunk — már most — a tervciklus előkészülete során. A létesített tantermek több intézménynél enyhítették ugyan az elhelyezés gondjait (Bicsérd, Somberek, Bikái, Szentlőrinc, Kétújfa- lu, Nagypeterd, Komló stb.) (gyáriakkor még sok zsúfolt osztályterem 'iskola várja helyzete sürgős javítását. A váltakozó oktatás már jelenleg fs magas, délelőtt-délutáni isko- lóbo járásra kényszerül 2000 tanuló. Sajnos a körzetesítés folytán a hasznosításból kiesett iskolák, az elavult tantermek tovább növelték o kedvezőtlen helyzetet. További nehézséget jelent a zsúfolt osztálytermekkel működő, és az egyidejűleg elnéptelenedő iskolák ellentéte. Ebben is nekünk kell megtalálnunk — ha kell átmeneti intézkedéssel — a gyors, célszerű kiutat. Az öröm és a gond egyszerre van jelen. Mert tulajdonképpen öröm, hogy 10—12 nagyiskolát (boranyai méretekben ennek kétszeresét) megtöltő plusz általános iskolással kell számolnunk, s ezek egyharmada mór az első 2-3 évben kér helyet az iskolákban. Ugyanakkor könnyű kiszámolni, hány új tanteremre van szükség ahhoz, hoay korszerű oktatásukat biztosítsuk, hoqy tanulásra, mozgásra. iskolában, napköziben, tornateremben helyet tudjunk adni. Ma — a tervezett és megvalósuló tantermeket is beleszámítva — megyénkben 29 tanuló jut egv tanteremre. Viszont ebben az átlagban o működő kisiskolák alacsony létszámadatai eltakarják a körzeti székhelyek, a városok, az új lakótelepek 40 fős létszámait, a nooközis csoportok 40—45 fő feletti zsúfoltságát. »• Öröm és gond egyszerre Hasonlóan öröm és gond a körzetesítés is. örülnünk kell, hogy szakrendszerű oktatásban részesül megyénkben a tanulók 98,7 százaléka. A megyék sorában ezzel is csak a 14. helyen állunk. Pedig ez a magasabb színvonalon folyó oktatás egyik alapfeltétele. És ki kérdőjelezné meg szükségességét, igényét, ki tagadná meg gyermekétől, unokájától e korszerűbb oktatás lehetőségét? Ilyenek tehát mai gondjaink. A megoldást az általános tendencia ismeretében kell keresnünk. Nincs Ikét egyforma helyzet, a megoldásoknál ezért is tekintettel kell lennünk az eltérésekre, a lakosság véleményére, javaslataira, hogy támaszkodhassunk segítségére is. Korábban például o siklósi járásban már bevált, most pedig Véménden tervezik az ún. „al- körzetesítést”. A már-már elnéptelenedő tagközségek jó feltételeket biztosító iskoláiban ugyanis korszerűbb körülmények kö’^tt folyhat a körzet alsós tanulóinak oktatása és egyben ekerülhető a már eqyébként is zsúfolt központi iskolák további terhelése. Ezt a megoldást persze nem szánták véglegesnek, de mint átmenet — tekintve a kényszerhelyzetet — mégis meqfelelő. Másutt is szükségünk lesz ruqalmassógra, mozgékony gondolkodásra, [gy helyeselhető az is, hogy városainkban a körzethatárok módosításával igazodnak a tényleges igényekhez, s amennyiben erre lehetőség van, a közművelődési intézmények ez irányú hasznosításáról sem mondhatunk le. Kívánatos könyvtárainkat, klubjainkat, ifjúsági és művelődési házainkat is mielőbb felújítani, szükség esetén e célra is igénybe venni. Mégsem állíthatunk szűkös osztálytermeinkbe „emeletes” padokat! Gyorsan kell cselekedni Az elmúlt évek tanúsítják, hogy sok helyi tanács qyorsan reagált az útra, vállalva ha kellett a kezdeményezés kockázatát is. Országos visszhangra talált a mohácsi járás tornaterem-akciója, ahol - mint ismert — a könnyűszerkezetes építési mód újszerű alkalmazása jelentette a sikert (Boly, Dunaszekcső, Szederkény, Majs stb.). Miért ne hasznosíthatnánk a BETONYP-rendszerű tanterembővítés. iskolaépítés lehetőségét, amikor a gyors és olcsó megoldásokra nemcsak Pest meavében, de nálunk is natív szükség van? Tekintve, hoav még csak a terv előkészítésének időszakában tortuník, s a folyamatban lévő építkezéseknél nyilván nincs lehetőség technológiai változtatásra, a figyelmet érdemlő írást mégis megszívleltük. Az illetékes megyei szakosztályok „számításba” vették már a tervező munka előkészületi szakaszában is. S nem „kontroli' céljából, de a konkrét hasznosítás, adaptálás, iqe- nyünlc mielőbbi továbbítása miatt szakmai munkatársaink a közvetlen kapcsolatot is felveszik a gyártóval Az elmúlt hetekben megtörtént az új első osztályosok beiratkozása. Valóban nem szorul magyarázatra, hogy e helyzetünkben „gyorsan" kell cselekedni. Lantos József, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályának h. vezetője A Balettintézetben a tanítási év végéhez közeledve két nagy feladatra készülnek a IX. évfolyamos tanulók — a végzősök. Márciusi képesítő vizsgájuk után a Magyar Állami Operaházban nyilvános vizsgaelőadáson mutatkoznak be. A népoktatás nagy úttörője 350 éve halt meg 3an Ámos Comenius Apai ágon magyar származású Az egyetemes pedagógiai tudomány egyik legnagyobb képviselője a 350 éve meghalt cseh Jan Amos Comenius. Tudománytörténeti jelentőségéi sokan Galileihez, Kopernikuszhoz, Baconhoz és Descartes-hez hasonlítják. Születésének helye máig sem ismert pontosan, a morvaországi Nivnicén, Komnán vagy Uhersky Brod'ban (Ma- gyarbród) született. Nemrégiben derült rá fény, hogy opoi ágon magyar származású. A családot eredetileg Szegesnek hívták, és atyja csak okkor vette fel a Ko- mensky nevet, amikor Kom- nát elhagyva átköltöztek Ma- gyarbródra. Életének fő törekvése, hogy oz emberiséget boldogabb jövő felé irányítsa, Comeniust a panszófia gondolatához vezette. Ez az ő felfogó sóban azt az egységes, harmonikus, rendezett, 'közös elvi alapokon, közös alapfogalmakon nyugvó művelődési anyagot jelentette, amelynek mindenki által való ismerete lehetővé tenné az emberek nézeteiben az ellentétek megszűnését és ezzel a társadalmi egyenetlenségek kiküszöbölését. Comenius oz általános, a mindenkire kiterjedő népoktatás nagy úttörője az újkor kezdetén, amikor a művelődéshez való jog csak a kiváltságosok gyermekeit illette meg. Hányatott élete során Európa nagy részét bejárta, mindenütt kapcsolatot tartva fenn kora legkiválóbb tudósaival. Utazásai közben Anglia, Svédország, majd Csehszlovákia után Magyarországra is eljutott. 1650-ben került Sárospatakra, a Rákó- czi-család meghívására. Az a négy év, amelyet Sárospatakon töltött, mind gyakorlati pedagógiai, mind irodalmi tevékenységének fontos állomása. Comenius nevéhez fűződik oz első olyan teljes iskola- rendszer tervének kidolgozása is, amely századokra meghatározta az oktatás tagozat tait, a különféle iskolatípusoknak az egyes életkorokhoz szabott egyrnásra épülését és lényegében a ma elfogadott iskolarendszerünknek is alapját képezi. előtt Pannon krónika Két baranyai kiadvány Kodolányi János és Kiss Géza könyve Országos érdeklődés — csekély példányszám Könyvesboltokban nem kapható KISS GÉZA ORMÁNYSÁG Szellemi életünket, népünkről alkotott világképünket formálta a maga korában az a két könyv, melynek újbóli kiadására napjainkban akadtak vállalkozók. Hasonmás kiadásban megjelent (és elfogyott) Kiss Géza Or- mányság című monográfiája, ahogy Kodolányi János nevezte „az országra és égre kiáltó könyv”, a „nemes és igaz könyv”, „egy nép testámentu- ma.” Ugyanezekkel a szavakkal illethetnénk magának Kodo. lányinak o könyvét, az 1941. évi Baranyai utazást és a vele most egy kötetben kiadott 1961-es születésű Második baranyai utazást. Nem lehet megkerülni a nagy szavakat sem a két eredeti, sem az 1980. évi kiadásról szólva. A legnagyobb elismerés illeti a mostani kiadókat, Bara. nya megye Tanácsa művelődés- ügyi osztályát, a Sellye nagyköz. ség Tanácsa kezdeményezését, Harkány nagyközség Tanácsát a csányoszrói. a sellyei és a vájsz, lói mgtsz támogatását. Ebből az derül ki, hogy az ormánságiak, a baranyaiak magukénak érzik múltjukat, annak minden szépségét és fájdalmát, örömét és tragédiáját. Vállalják ezt a múltat, és felmutatják belőle, ami 'innen sugárzott ki, és egész szellemi életünket megmozgatta. A két könyv olyan időszakban született. 1937-ben és 1941-ben, amikor a magyarság újból létében volt fenyegetve. Kiss Géza a kákicsi református pap könyve, „mint egy mécses mellett egyedül tépelődő — ví. vódó lélek testámentuma" felmutatja a 30-as évekre már ro_ hamosan elnéptelenedett egykés vidék, az Ormánság lélegzetelállítóan gazdag, magas szintű és ősi kultúráját, tájszótárt ad és közzéteszi a népességi grafikon ijesztő számadatait. A vidék pusztulásának oka az egyke, a gyermektelenség, ennek oka pe. dig a paraszti földeket, a paraszti fejlődést gúzsba kötő nagybirtokrendszer. Szellemi életünk legjobbjait, Fülep Lajost, Illyés Gyulát, Bajcsy-Zsi- linszkyt, Kodolányit késztette segélykiáltásra ez a helyzet. A hivatalos fórumok cinizmusát a képviselőház elnökének Kodolá. nyihoz intézett kérdése illusztrálja leghívebben: ,,— Mit gondol, ha néhány század huszárt küldenénk az egykés vidékekre, vajon nem lenne áldásos következménye?” Még a kezdetek idején járt a Pannon krónika, aáiikor két dolgot már biztosan látni lehetett: az egyik, hogy szükség van ilyen kis „színez szőttesekre*1 az ország egyes tájairól, s a másik: hogy a témákból aligha fogynak ki belátható időn belül. A legutóbbi Pannon krónika is megerősítette ezt a két állítást. Hogy ez utóbbival kezdjem: az érsebészet mellett például több tucat hasonló, általános érdeklődésre is számot tartó téma „hever" — ha nem is az utcán, hanem a környék orvosi és más alkotóműhelyeiben. Olyan szines és a megszokottól jócskán eltérő egyéniségek, mint Cse- pinszki Mária, a szennai falumúzeum vezetője szintén akadnak szép számmal, lehetne tehát folytatni bemutatásukat sokáig. Azután az olyan, eredményeiket természetesen büszkeséggel elsoroló vezetőkben sincs hiány, mint amilyen a Dalmandi Állami Gazdaság igazgatója, vagy másképpen: jól dolgozó termelőüzemek és jól dolgozó vezetők is akadnak, nem is kevesen, akiket a kamera meglátogathat. Végül pedig Csányoszró sem kivétel, okos ötletre épülő, a helyi hagyományokat feltámasztó tevékenységeket is találhat még, aki keresni nem rest. Nem hiszem tehát, hogy a Pannon krónika a közeljövőben témahiánnyal fog küzdeni. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ezen az úton fog haladni a jövőben is. Mert igaz ugyan, hoav ma sem vitatható az a megállapítás, hogy a dél-dunántúli körzet életéből merített riportössze- állítások vaamiféle hiányt Dótolnak egyfelől, s lehetőséget adnak a körzeti stúdió riporteri aárdájának a feilő-t^sre, a nd -tiffe-enciól*nt-h munkára másfelől. Szened is végez hasonló munkát Amolyan ..hírlapírói" tevékenység ez, aminek lényege az eseményekről, jelenségekről való tudós-'tás. S éppen ez az, ami miatt azt hiszem, n jövő Pannon krónikái * — ha lesznek ■—, nem egészen követik majd a mai utat. Kodolányi 1941-es riportkönyve már a pusztulást rögzíti, a bekövetkezett tragédiát. Ir azonban baranyai utazásairól egy másik könyvet is 1961-ben. Ekkor már a maga sorsát formáló népben, az új Magyarországban megtalálja a megmaradás, a fejlődés garanciáját. Könyvéhez Tüskés Tibor — a kiadvány eszmei elindítója — írt tanulmányt, Kiss hasonmás kiadásához pedig dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, és Kiss Gé. za leánya, A. Kiss Gizella. A Kodolányi-könyv Vajszlón, az író emlékmúzeumában vásárolható meg, Kiss Géza Or- mánysága pedig a sellyei tanácson — volt kapható. A kiadvány könyvesbolti forgalomba nem került, a két baranyai köz. séget pedig elárasztották az érdeklődők az ország minden tájáról, hiszen Kiss Géza könyvének antikvániumi ára már igen magas. Jó lenne, ha a kiadók megfontolnák a rendelkezésre álló kópiák alapján az utánnyomást. A széles körű nemes érdeklődés erre ösztönöz. Gállos Orsolya Me^t úay nondolom, nyilvánvaló volt a nézők elolt Is. hogy az Érsebészet Pécsett nem ugyanazt a funkciót látta el, mint mondjuk a szennai falumúzeumban készített kis Dort- ré vaqy a csánvoszrói híradás. Utóbbi egyszerű tudósítás volt, méq ebben a műfajban sem kifogástalan, előbbi eqy éppen csak fölvázolt, szinte mindössze jelzésszerű portré. Ellenben az érsebészetről szóló műsor riport volt — mert megmutatott egy feleusén«*. O’t értékel*«, elem«-’**, kommenálta és a lehetőséqek szintjén általánosította is. Ezáltal nemcsak sima információt nvúitott a nézőknek, hanem orientációt is — talán kissé túlzásba esve, itt-ott egy dohányzásellenes propagandafilm Int^rriÉnt ItaI*,»«. miiH ♦«máját, mind feldolaozását tekintve ez a műsor vitathatatlanul országos érvényű volt. Ezt egyszerűen a közös problémákba való beágyazással, kevés utalással,, jelzéssel is el lehet érni, túl természetesen a téma jelentőségén. Ilyenformán a Pannon krónika jelenleg még egy vegyes műsorforma, ami később nyilván ilyen vagy olyan irányban eltolódik, és majd rendeződik „státusa" feltehetőleg azáltal is, hogy a körzeti stúdiók hálózata teljessé válik. Addig is a műsor készítőinek azzal a dilemmával kell birkózniuk: több mindenről kevesebbet, vagy kevesebb témáról többet. H. E.
