Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-26 / 85. szám
2 DunQntmt napló 1980. március 26., szerda Lázár György, a Minisztertanács elnöke A magunk elé tűzeti cél vonzó és világos: tovább építjük a fejlett szocialista társadalmat (Folytatás az 1. oldalról) A Minisztertanács elnöke bevezetőben kifejezte egyetértését mind a Központi Bizottság, mind a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával és az előterjesztett dokumentumokkal, majd így folytatta : — Az elmúlt évek kormányzati munkájában az a szándék vezetett bennünket, hogy eleget tegyünk a XI. kongresszus határozatainak, s legjobb tudásunk szerint dolgozva megfeleljünk pártunk és népünk bizalmának. Munkánkhoz folyamatos segítséget kaptunk a Központi Bizottságtól, az ország- gyűléstől. Az elmúlt években is elvszerű és gyümölcsöző volt a kormány és a szakszervezetek együttműködése. Mindvégig élveztük a Hazafias Népfront, a KISZ és a többi társadolmi szervezet támogatását. A Központi Bizottság beszámolója a kormány számára megtisztelő elismeréssel szólt erőfeszítéseinkről, de munkánkhoz bíráló észrevételeket is tett. Ezekkel teljes mértékben egyetértek. Magam is úgy látom, hogy a kormányzati munkában van fejlődés, de a megnövekedett követelményekhez még nem mindenben tudtunk felzárkózni. A kormányzati munkában az utóbbi öt évben azok a társadalmi és szabályozási kérdések foglalták el a fő helyet, amelyek gazdaságpolitikai céljaink elérését, a gazdaság hatékonyabb működését voltak hivatva szolgálni. Emellett - folytatta Lázár György — az utóbbi években is nagy fiqyelmet fordítottunk a szocialista demokrácia, a tudomány, o közoktatás, a kultúra, a közművelődés fejlesztésére. Ezt kell tennünk a jövőben is. Fontos feladatunknak tekintettük az államélet demokratizmusának fejlesztését. A közszolgálat dolgozóinak többsége szerencsére nem hivatalnokszellemben, hanem a nép ügye iránti elkötelezettséggel végzi munkáját. Ez azonban még nincs mindenütt így. Ezért jogosnak tartom, ha a Központi Bizottság véleményünkkel egyetértve sürgeti, hogy az állampolgárokat jobban vonjuk be o közüqyek intézésébe és ellenőrzésébe, hogy további lépéseket tegyünk az igazgatás egyszerűsítésére és szakmai kultúrájának növelésére. A megelőző öt évhez képest, ho szerényebben is, tovább javultak népünk anyagi és kulturális életkörülményei. Teljesítjük, sőt várhatóan némileg túl is teljesítjük a lakásépítés tervét. számos új szociális és egészségüqyi, oktatási, kulturális intézmény szolqálja a lakosság jobb ellátását. Pozitív gazdasági folyamatok Gazdasági fejlődésünkről szólva azt sem hallgathatjuk el, hogy teljesítményünk egésze elmarad a tervezettől, a mai szigorú követelményektől és a saját reális lehetőségeinktől is. Munkánk gyengeségei mindenekelőtt abban tükröződnek, hogy a hatékonyság, s ennek következtében a nemzeti jövedelem sem éri el a tervezett mértéket. Az előirányzottnál kedvezőtlenebb az egyensúlyi helyzet, nem valósul meg a reálbér és reáljövedelem tervezett növelése. Az okokat keresve hiba lenne úgy megosztani a felelősséget, hogy a kormányzati irányító munka mindenben megfelelő volt, s csak a végrehajtás volt elégtelen. Ugyanígy hiba volna az is, ha csak a központi irányítás gyengeségeit okolnánk az elmulasztott vagy a kellően ki nem használt le tőségekért. Az igazság azt kívánja, hogy a kritikából és a felelősségből is a kormány vállaljon többet. Elsősorban a kormányzati munka gyengeségeire vezethető vissza, hogy késlekedve reagáltunk a világgazdaságban lezajló változásokra, alábecsültük azok várható hatását. Erre alapozva túlzott védettséget tartottunk fenn vállalatainknak. Amikor a Központi Bizottság 1978 decemberében elemezte a helyzetet, két lehetőség között választhatott: vagy folytatjuk a korábbi gazdasági gyokorlatot, vaqyis változatlanul mindennél előbbrevalónak tekintjük az ötéves terv számszerű előirányzatainak teljesítését, vagy mérsékelve a növekedés ütemét, a minőségi követelményeket helyezzük előtérbe, és az elosztást is jobban alárendeljük a fő célnak — az egyensúly javításának. A realitás ez utóbbit követelte. Az 1979-es év gazdasági mérlege azt mutatja, hogy a Központi Bizottság helyesen döntött. Pozitív folyamatok indultak el a termelési szerkezet korszerűsítésére, a vállalati gazdálkodás jobban igazodott az úi követelményekhez Újabb vállalatok léptek arra az útra, ami a Bakonyi Bauxitbányák Vállalatnál, a Zalaegerszegi Ruhaavárbcm már évek óta jó eredményeket hoz, s ma is példát mutat a munkaerő-gazdálkodás megjavításában, a korszerű munkaszervezésben. Az intézkedések végrehajtását - melyek között a fogyasztói árak felemelése is szerepelt —, megkönnyítette, hogy ezeket, mint szükséges lépéseket, népünk magas fokú politikai érettségről tanúskodó megértéssel fogadta, s cselekvő módon támogatta is. Ismét bebizonyosodott, hogy a dolgozók bizalma, a tőlük kapott támoqatás a mi legnagyobb erőforrásunk, amire min- diq éoíthetünk, de amivel Kádár elvtárs szavaival élve visz- szaélni sohasem szabad. Az, hogy 1978-hoz képest jelentősen mérséklődött a behozatali többlet, és a tőkés viszonylaté külkereskedelem mér- leqe kedvezőbben alakult. Ez előnyös feltételeket biztosított folyó évi tervünk indulásához is. Ahhoz, hogy az idén újabb lépéseket tehessünk az egyensúly helyreállítása felé, még: jobb munkára és igen nagy erőfeszítésekre van szükség. Lehetőségeinket számba véve úgv látjuk, hogy a hatodik ötéves terv időszakában is azt az utat kell járnunk, amelyre 1979-ben léptünk, s továbbra is az egyensúly javítását kell a követelmények középpontjába állítani. Emellett, vívmányainkat megőrizve, meg kell szilárdítanunk az elért életszínvonalat, erőinkhez mérten igyekeznünk kell javítani a szociális, az egészségügyi ellátást, segíteni a sokgyermekes családokat, az otthont alapító fiatalokat és enyhíteni az idős emberek gondjain. A gazdálkodás minőségének és hatékonyságának javításában csak akkor érhetünk el sikert, ho a Központi Bizottság 1977 októberi határozatának szellemében olyan szelektív fejlesztési politikát valósítunk meg, amely megfelel adottságainknak, és jól beilleszthető a szocialista gazdasági integrációba is. Továbbá, ha a beruházásra fordítható eszközöket, a szűkös devizaforrásokat nem az eddig megszokott, a1 mindenkinek jár, hibás gyakorlatát követve osztjuk fel, hanem a legtöbb eredményt hozó, a hatékonyság gyors növelését elősegítő fejlesztésekre összpontosítjuk. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk meglévő erőforrásaink - a munkaerő, a hatalmas értéket képviselő technika, a termőföld, természeti kincseink és egyetértve Veszprémi elvtárssal izénvagyonunk jobb hasznasítására. Ehhez azonban a munka- kultúra általános növelése mellett arra is szükség van, hogy polgárjogot kapjon az a felfogás, mi szerint a munkaerővel a pénzzel, az anyaggal és a folyamatosan dráguló energiával szigorú takarékosság nem a szükség, hanem az értelem parancsa. Zöld utat a tehetségeknek Egész társadalmunknak alapvető érdeke, hogy még jobban felkaroljuk a tehetségeket, sehol ne tűrjük meg a sablonos, a fél szívvel végzett rutinmunkát. Mindez megköveteli, hogy színvonalasabbá tegyük a kormány hatáskörébe tartozó nép- gazdasági tervezést, a gazdasági fő folyamatok összehangolását és irányítását, következetesebben ellenőrizzük a határozatok végrehajtását. Ugyanakkor elhatározott szándékunk, hogy a közgazdasági szabályozás célszerűbb érvényesítése közben a jövőben is biztosítjuk, sőt fejlesztjük a vállalatok és az üzemek önállóságát, szervezeti és más intézkedésekkel több támogatást nagyobb mozgásteret kell adnunk a kezdeményező, a felelősen dolgozó, de az ésszerű kockázatot is vállaló vezetőknek. A fejlesztési eszközök és a jö. vedelmek differenciálása nem új keletű igény. Érvényesítésében azonban alig-alig jutottunk előbbre. Tudatában vagyunk, hogy elveink következetesebb érvénye, sítése, így a fejlesztési eszközök és a bérek differenciáltabb elosztása a társadalmi, a csoport és az egyéni érdekek között több ütközést fog kiváltani, mint amennyivel korábban találkoztunk. Ezeket vállalnunk kell, de — különösen ha emberi sorsokat érintenek - szocialista módon kell megoldanunk. A becsülettel dolgozó többség helytállása megadja: számunkra az erkölcsi alapot ahhoz, hogy a korábbinál erélyesebben lépjünk fel az egyéni érdekeiket a közösség érdekei elé helyezők, a szocialista normákat megsértők ellen, s ha a jó szó már nem használ, a fegyelmező szigorral is éljünk velük szemben. Népgazdasági terveink megvalósításában eddig is pótolhatatlan segítséget jelentett a szocialista országokkal folytatott sokoldalú műszaki-tudományos és gazdasági együttműködés. A nemzetközi körülmények, a közös és a nemzeti érdekek most még inkább sürgetően követelik a szocialista gazdasági integráció elmélyítését. Számunkra különösen nagy fontossága van a Szovjetunióval kiépített és egyre bővülő gazdasági együttműködésnek. Ezért is örvendetes és nagy fontosságú fejlemény a gyártás szakosításának és a kooperációnak Bódi Béla, a Gagarin Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója, Heves megye küldötte elmondta, hogy jelenleg a hazai szenekből termelt villamos energia 40 százalékát a Gagarin Hőerőmű biztosítja. Gazdálkodásunk eredményét azonban rontja, hogy a Ibányaerőmű technológiai kapcsolatából hiányzik a nyers lignit tisztítását szolgáló széndúsító-beren- dezés, amely az erőmű 40 milliárdos értékének mindössze 2 százalékába kerülne. Meggyőződésem — hangsúlyozta Bódi Béla —, hogy ezzel alapvető népgazdasági érdekeket sértünk, túl drágán takarékoskodunk. Sikula György, a Hajdú-Bi- har megyei Pártbizottság első titkára, Hajdú-Bihar megye küldötte a többi között hangsúlyozta: — A megyei pártbizottság munkájában is központi helyet foglal el a gazdasági építőmunka irányítása, szervezése, végrehajtásának segítése, ellenőrzése. — Párttagságunk körében általános az a felismerés, hogy gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésünk folytonosságának fő forrása a pártegység, a párt szervezetének cselekvési és ideológiai egysége. Csikós István, a Mezőgép Vállalat hegesztője, pártolap- szervezeti titkár, Szolnok megye küldötte: — Igaz, hogy tompítottan, de munkánk során mi is naponta tapasztaljuk a háttéripar kiépítetlenségéből, az anyagellátás nehézségeiből adódó gondokat. Küszködünk a belső és a külső kooperáció gyengeségeivel. Politikai mozgósító munkánkban — folytatta — visszahúzó erő az elmúlt évtizedekben megrögződött egyenlősdi szemlélet, melynek a felszámolásáért harcolunk. A differenciált 'bérezéssel elvben mindenki egyetért. A végrehajtással azonban korántsem' ilyen egyértelmű a helyzet. Sokan úgy gondolják, mint egyes sportolók — 'bocsánat o hasonlatért, hogy nem feszítjük meg magunkat, hiszen anélkül is tisztességesen meg lehet élni. Az ilyen „dolgozgatunk és keresgetünk” felfogás helytelen szemléletre és közfelfogásra vall. Sérti a becsületes, munkáját szerető, szorgalmas emberek közérzetét. a közelmúltban Budapesten aláírt hosszú távú programja. A kormányunk külpolitikáját az a törekvés hatotta át, hogy a lehető legkedvezőbb külső feltételeket biztosítsa népünk békés. szocialista alkotó munkájához, nemzeti céljaink eléréséhez. Békénk, nemzeti függetlenségünk és szuverenitásunk zálogának tekintjük azokat az erős szálakat, amelyek összefűznek bennünket a Szovjetunióval, o szocialista közösség országaival. Internacionalista elveinknek megfelelően a jövőben is támogatjuk a fejlődő országok haladó törekvéseit. Mint a békés egymás mellett élés elkötelezett hívei, a jövőben is a béke megőrzéséért, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének fejlesztéséért széliünk síkra. A Magyar Népköztársaság — területét, lakóinak számát te. kintve — kis ország, állásfoglalásának mégis súlyo, szavának hitele és tekintélye van a nemzetközi életben. Elsősorban azért, mert hazánk s szövetsége, seink, a szocialista országok olyan politika elkötelezettjei, amely mindenkor a béke, a társadalmi haladás ügyét szolgálja. Világos célok Bizonyos, hogy pártunk vezetésével nagy tettekre képes munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, s értelmiségünk — baráti szövetségbe és szoros nemzeti egységbe tömörülve sikerrel fogja végrehajtani a XII. kongresszus határozatait. A magunk elé tűzött cél von. zó és világos: tovább építjük a fejlett szocialista társadalmat. Most nehéz útszakaszhoz érkeztünk. Hogy mielőbb sikerrel túljussunk rajta, szakítanunk kell mindazzal, ami idejétmúlt s korszerűtlen. A kormány és a közszolgálat dolgozóinak nevében biztosíthatom önöket, hogy megtisztelő kötelességünket teljesítve minden tőlünk telhetőt megteszünk a kongresszus határozatainak vég rehajtá sóért. A mandátumvizsgáló bizottság jelentése Ezután Szépvölgyi Zoltán, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a mandátumvizsgáló bizottság jelentését. A jelentés megállapítja, hogy a budapesti, a megyei, a megyei jogú pártértekezleteken és a legnagyobb üzemek pártértekezletein a küldötteket a Központi Bizottság határozatának megfelelően, kellő felelősséggel és körültekintéssel, titkos szavazással választották meg. A kongresszust előkészítő taggyűléseken és pártértekezleteken párttagságunk nyílt, őszinte, pártszerű légkörben, nagy érdeklődés közepette, alkotóén vitatta meg a kongresszusi irányelveket. A XII. kongresszusnak 767 szavazati jogú küldötte van. Közülük 764-en vannak jelen, a hiányzók igazoltan vannak távol. A kongresszus tehát határozatképes. A kongresszusi küldöttek kedvező összetételét a következő főbb jellemző adatok mutatják. A párttagság összetételének s az általános követelményeknek megfelelően az előző kongresszushoz képest nőtt a fizikai dolgozók, a nők és a 30 éven aluli fiatalok aránya. A küldöttek 70,7 százaléka férfi, 29,3 százaléka nő. A küldöttek 68,8 százalékának eredeti foglalkozása munkás, vagy paraszt, 22,6 százalékának értelmiségi, 8 százalékának alkalmozott, és 0,6 százaléka az úgynevezett egyéb statisztikai kategóriába sorolható. Jelenlegi foglalkozásuk szerint a küldötteknek 34,4 százaléka fizikai dolgozó, közöttük nagy számmal vannak szocialista brigádvezetők és brigádtagok. 25,2 százaléka a párt-, a tömegszervezetek és társadalmi szervezetek függetlenített funkcionáriusa, 1,9 százalékuk állami és gazdasági vezető, 15,6 százalékuk értelmiségi, 2 százalékuk a fegyveres erők és testületek tagja, 0,9 százalékuk pedig adminisztrációs munkakörben dolgozik vagy diák. Kedvező, hogy a XI. kongresszushoz képest 40 százalékkal emelkedett a 29 éven aluli küldöttek aránya, amely most 14,1 százalék. 60 éves s ennél idősebb a küldöttek 9,2 százaléka. A régi párttagok megbecsülését fejezi ki, és a kongresz- s7us munkája szempontjából is kedvező, hogy a felszabadulás előtti párttagsággal — tehát hosszú és nagy politikai tapasztalatokkal — rendelkezik a küldöttek 9,3 százaléka. A küldötteknek 24,5 százaléka 1971- től tagja a pártnak. A küldöttek közül legrégebben, 1913 óta, tehát 62 éve párttag a 86 eves Hunya István, a legfiatalabb párttag pedig a 21 éves Kiss Adrién, egyetemi hallgató, aki második éves tagja a pártnak. A küldöttek iskolázottsága, politikai és általános műveltsége is jól tükrözi azt a jelentős fejlődést, amely társadalmunkban végbement. 59,3 százalékuk egyetemi és főiskolai, 28,7 százalékuk középiskolai és 12 százalékuk nyolcosztályos általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A mandátumvizsgáló bizottság meggyőződése, hogy oz egész párttagság képviseletében jelenlévő, kiemelkedő politikai és szakmai ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkező küldöttek felelősen és tényszerűen tudnak véleményt nyilvánítani a XI. kongresszus óta végzett munkáról és helyesen határoznak a szocializmus építése soron következő feladatairól. A mandátumvizsgáló bizottság jelentését a kongresszus egyhangúlag elfogadta. * A mandótumvizsgáló bizottság jelentését követően Győri Imre arról tájékoztatta a küldötteket, hogy továbbra is nagy számban érkeznék a párt XII. kongresszusát köszöntő táviratok, levelek, üdvözletek. Délután a kongresszus Cser- venka Ferencnének, az MSZMP Pest megyei Bizottsága első titkárának elnökletével folytatta munkáját. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára emelkedett szólásra. Tanácskozik az MSZMP XII. kongresszusa. Képűn kön: a kongresszusi küldöttek egy csoportja. (Folytatás a 3. oldalon)
