Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-22 / 81. szám
1980. március 22., szombat Dunántúlt napló 3 FILMJEGYZET Pécsi szólistáit sikere Koncz Tamás vezényelt Gyönyörű képek sorává) szol. gól Illés György. Egyedül ott illusztrál csak, ahol Fábri sem tud mit kezdeni a helyzettel és szereplőkkel. A báró és húgának szerepében ezért is nem meggyőző Benkó Gyula és Apor Noémi. A főbb szerepekben Venczel Vera és Usztics Mátyás alakítása marad emlékezetes. A címszerepet Koncz Gábor alakítja, játékában kevesebb a valódi átélés, mint régebbi szerepeire való hivatkozás, az ismétlés. Bodó László Magyarok című filmjének „előtörténetét" készítette el Fábri Zoltán a Fábián Bálint találkozása Istennel című új művében. Mindkét film Balázs József regényéből készült, nem véletlen hát az összefüggés. A Magyarok támasztotta, felfokozott érdeklődést ózonban nem elégíti kJ Fábri Zoltán új filmjében, s ebben elenyésző okkal szerepel, hogy az alapul szolgáló regény nem olyan kvalitású mint a Magyarok volt Pedig, a regényhez képest történt változtatások egyszerűbbé, hitelesebbé tették a cselekmény fordulatait. ♦ Fábián Bálintot az első világháború olasz frontján ismerjük meg. kézitusában éppen megöl egy taljánt Hazaérve Kraszna menti falujába, feleségét őrülten találja. Az asszony azért zavarodott meg, mert szeretőjét, a fiatal papot a két nagyfia megölte. De Fábián Bálint ebből mit sem tud, elszegődik paródéskocsisnak a báróhoz. Az őszirózsás forradalom alig érinti a falut, a Tanácsköztársaság lényege is alig: a nép széthordja a boltot, megisszo a báró borát Fábián Bálint még a háborús borzalmak élménye alatt megmenti a báró életét majd közreműködésével megmenekülnek a falujabeli vörösök is a fehérterrortól. Fábián Bálint számára egyre jobban összezavarodik a világ sohasem igazán élesen látott képe, elhatározza hát találkozni akar istennel, megtudni a gyilkosságok, felfordulások, értelmetlenségek, az emberi lét okát... A film alapgondolata, hogy a tudatlanságban tartott szegény ember gondolataiban, érzéseiben sem lehet gazdag és nemes... Vagy ha mégis az akar lenni, olyan ellentmondásokba keveredik, amelynek egyetlen megoldási lehetősége van számára, az öngyilkosság. Ez a gondolat, noha nem új, de meglehetősen feltáratlan még a művészi vizsgálódásban. Fábri Zoltán filmje jóllehet sok remek részlettel, sőt átütő erejű jelenettel gazdagítja a nézőt, összességében újdonsággal nemigen szolgál. (A legmegrázóbb háborús jelenetek közé tartozik a film eleje az összes háborús filmekhez hasonlítva is; remekül megoldott az őszirózsás forradalom megjelenítése: a falubeli parasztoknak csak az őszirózsa váltja ki az érdeklődését, a munkásmozgalmi induló dallama közömbösen hagyja őket; s érzékeny, pszichológia mélységű a feleség megformálása). A csalódottságot az okozza, hogy Fábri tanáros okosságo, a filmmel mindent kifejezni tudó magabiztossága elébe tolakszik a művészi indulatának. ♦ Olyannyira lépésről lépésre vezeti le tételének igazolását, bizonyítását, hogy jószerével semmi újdonságot, meglepetést, érzelmet nem kelt nézőiben, így az kirekesztődik abból, hogy önmaga „fedezze fel" Fábián Bálint Istennel való találkozásának tanulságát. A Pécsi Balett ma esti „Balett 1980” című jubileumi műsorának premierje előtt este fél 7-kor, a Pécsi Nemzeti Színház emeleti előcsarnokában kamarakiállítás nyílik, Hávomé Takách Agnes fotóiból Tánc a fotográfiában címmel. Képünkön a tárlat egyik művészi táncfotója. Jó hangversenyt adott kedden Mohácson, illetve szerdán o Liszt-teremben a Pécsi Filharmonikusok kamarazenekara Koncz Tamás vezényletével. A fiatal karmester vezénylése kifejező és ritmikailag nagyon pontos. Határozottan irányít, mégse „ül a zenekar nyakán”. Szép pillanatai voltak, amikor a teljes biztonság érzetében mintegy „elengedte" a zenekart. Ezekben az éppen csak jelzőütésekkel kísért, vagy nagyütemekbe foglalt részletekben feszülő espressívók, nagyívű le- gátók jöttek létre, melyek energiájukat a következő formai egységekre is átsugározták. Túlzásnak éreztük azonban a gyors tételek féktelen tempóját, és feleslegesnek, zavaró látványnak a kezdő csonka-ütemek, generálpauzák néma végig ütemezését. A hangverseny mindhárom szólistája kimagaslót nyújtott Kircsi László mindenekelőtt azzal, hogy a megtanult Krom- mer—Kramar-mű helyett — két nap alatt beugorva — Haydn C-dúr oboaversenyét adta elő. Aki nem tudta, hogy kényszerű csere történt a produkcióból nem vehette észre. Különösen nem a pécsi hangversenyen, melyen a gyors tételek virtuóz figurációi technikailag tökéletesen és bámulatos könnyedséggel peregtek, az Andante érzelmes románca pedig leheletfinom, behízelgő hangon és mély átéléssel szólalt meg. Vass Ágnes és Gyermán István idei siker-sorozatából is kiemelkedett az a teljesítmény, melyet a művészházaspár Mozart Esz-dúr Sinfonia concertan- fe-jának (K. 364) szólóival nyúj. tott: „technikailag gondosan kimunkált. tartalmilag átélt előadásban gyönyörködhettünk. A hegedű (Voss Agnes), a brácsa (Gyermán István) gyönyörű párbeszéde különösen a középső tételben sikerült meg- rendítően őszintére, de emelkedettség, ugyanakkor nemes egyszerűség jellemezte az egész előadást. Haydn 101. számú D-dúr (Óra) szimfóniájában a mondanivaló fontosabbik része a belső tételekben hangzik el. A keddi mohácsi koncerten Koncz Tamás gyors tempóival túlhangsúlyozta ezt a szerkezeti sajátosságot: az elhadart, alig felfogható finálé kévés nyomot hagyott a hallgató emlékezetében. Szerdán a mérsékeltebb tempó jobb egyensúlyt teremtett a tételek között Mindkét előadáson kimagaslóan szép volt az óraketyegésre emlékeztető lassú tétel. Sok ötlettel egymásfoafont szólamai éltek, egymást felfokozva bomlottak ki. A Menüettben a Löndlerre visszakacsingató népiességet egy borongás, stilizált műzenei hanggal ellenpontozza Haydn. A „tánc — de mégse tánc” jól hangsúlyozott ellentéte végig izgalmassá tette e remek muzsika előadását. Dobos L. Fábián Bálint találkozása Istennel Dóri” táncol 71 Uhrik Dóra önálló estje az ifjúsági Házban Ritkán kap lehetőséget önálló estre egy-egy kiemelkedő együttes kiemelkedő szólistája — a magántáncosok legalábbis ritkán. Uhrik Dóra estjéről szólva legszívesebben a jutalomjáték kifejezését használnám — erre pedig az a sorozat ad lehetőséget, amely A hónap művészei címmel hozza közelebb mindnyájunkhoz a városban élő alkotókat, művészeket, ez esetben l/hrik Dórát, a Pécsi Balett magántáncosát. Uhrik húsz éve van a pólyán, s ezt a két évtizedet Pécsett töltötte el Eck Imre társulatában, aki ezúttal az est szerkesztését, rendezését vállalta. Az Ifjúsági Ház színpadára állított hat darabban végül is egy teljes Uhrik Dóra-portré rajzolódott ki a nézők előtt. Az indítás Kricskovics Antal folklór-ihletésű Ősi énekével felemelő, ünnepi hangulatot teremtett. Uhrik Dóra jelmeze, tánca, a színpadon lobogó gyertyák oz ősi templomok hajdani papnőit idézték egy pillanatra, majd a gyászon, halálon túli életigenlés himnuszává emelkedett a látott táncjáték. A balett kifejezőeszköze az emberi test, a mozdulat — s az estet, az első darabot a szem mozdulatával indította Uhrik Dóra. Majd ettől az alig észrevehető rezzenésnyi mozdulatból bontotta ki a többit, az egészet: a fájdalmat, áhítatot, játékot, kihívást, asszonyi ka. cérságot, kudarcot, s játszotta be, töltötte ki velük az egész színpadot, az egész estét. Láthattunk egy parafrázist a Verdi Requiem nagysikerű előadásából, ezt Pákolitz István Lucent című verse indította. Az emberi hangra táncolt Uhrik Dóra a Pákolitz-versnél, majd Thomas Mann szövegére a következő jelenetben. Ö mondta — hitetően, színészi átéléssel Putifórné monológját, s ugyanígy színészként lépett fel az utolsó jelenetben, a Három bohócban is. Persze itt sem tagadta meg mimes, balettes önmagát. Igazi felfedezés volt a színész Uhrik Dóra, aki remekül azonosult Peter Weiss groteszk, abszurd világával. Itt kell kiemelnünk színpadi társait, nemcsak a két bohócot alakító Csutora Ferencet és Güth Jánost, hanem Körmendi Lászlót és Lovas Pált, a Pécsi Balett tagjait, valamint Bognár Józsefet, a Baranya Táncegyüttes szólistáját. Valamennyien méltó partnerei voltak Uhrik Dórának, s jelenlétükkel, táncukkal, játékukkal erősítették, teljessé tették a táncosnő maga-felmutatását. Egy percre álljunk meg a Bognár Józseffel táncolt Eck-koreografálta Pyg- malionnál, ami igazi közönség- sikerre talált. Két különböző műfaj — balett és néptánc - ezáltal két nem, két különböző egyéniség dialógusára, illetve a dialógus képtelenségére épült a darab, melynek gro- teszkségét, humorát remekül fogadta a közönség. Dicsérettel szólhatunk csupán az est rendezéséről: függöny nélkül, csak a fényekkel operálva különültek el egymástól az egyes darabok, s ez bensőséges közösséget teremtett a táncosnő és közönsége között. Még egy elemet vitt az estbe a rendező Eck Imre — s ezek a Bagossy László felolvasta gondolatok a balett elméletéből, irodalmából. Befejezésül, ismételve annyit, hogy sikeres jutalomjótéknak volt tanúja a kedd esti közönség. Uhrik Dóra előadói estje igazi szinházi élménnyel ajándékozott meg valamennyiünket. Gállos Orsolya He Siker Praktikusabban, ügyesebben kialakítani a melegházakat, palántázás helyett földbe vetni a paprikát, gyógytornával helyrehozni a születésüktől nyomorék gyerekeket, megépíteni egy égetően szükséges iskolát csaknem a semmiből — sikerek ezek? Sikerek, persze. Azok is. De míg a múlt heti Siker című műsort néztem, azon tűnődtem, miről is van szó itt valójában. Egy igazán egyszerű műsor-ötlet, egyszerűségében nagyszerű, vagyis egy újságíró-siker egyfelől. A tömegkommunikáció felelősségéről, mulasztásairól, szédítő lehetőségeiről szóló példázat — mindnyájunk számára, akik közelebbről vagy távolabbról ebben a dologban érintettek vagyunk. De másfelől ennél jóval több is, olyan jelenség, szemlélet áttörése, amely az emberiség történetében mindig jelen volt, de soha olyan aktuálisan talán mint éppen manapság, éppen miná- lunk. Mert valóban sikereknek is nevezhetjük ezeket az egyének vagy közösségek által elvégzett, keresztülvitt, megharcolt eredményeket. De nevezhetjük másnak is. Szakmaszeretetnek például, ami az embereket arra sarkallja, hogy ne elégedjenek meg a felébe-lhar- madába elvégzett munkával, hanem igyekezzenek azt mindig jobban, szebben, okosabban, szellemesebben, korszerűbben végezni. Alkotókedvnek, ami az embert szakadatlan gondolkodásra készteti: mit tehetne hozzá a maga erejéből ehhez a nehézségekkel küszködő, de mégiscsak előre tartó világhoz. A Siker nem egy szereplőjét — óvakodva ugyan a nagy szavaktól, de — mai forradalmároknak is nevezhetnénk, hiszen közös jellemzőjük az is, hogy nem nyugosznak bele a már elért állapotokba, hanem szüntelenül előre tekintenek és cselekszenek, a maguk területén, bármekkora terület legyen is az. Közös jellemzőjük, hogy nem a meglevőt fogyasztják, nem o habáraikon üldögélnek, nem az eredményeket emlegetik, míg üressé nem válnak a szavak, hanem dolgoznak. S ilyen értelemben tulajdonképpen ebben a műsorban egyáltalán nem a siker — ez a sok tekintetben lezüllött fogalom — a fontos, nem az eredmény, a kitüntetés, az elismerés, a befejezettség, hanem épp ellenkezőleg : éppen a folytonos mozgás és változás, a munkálkodók és mindig töprengök, mindig kitalálók és a mindig jobban dolgozni akarók tevékenysége. Ho ezt ott ragadjuk is meg, abban a stádiumban, amikor az addigi munkálkodás már kézzelfogható eredménnyé — ha úgy tetszik: sikerré sűrűsödött. S ez még ott is igaz, ahol kész eredményről van szó. Nevezetesen o nagypeterdiek esetében, akik iskolát építettek. S nemcsak azért, mert ahogy elhangzott a riportban, legközelebb majd a napközire próbálnak sort keríteni, vagyis szó sincs orról, hogy befejezettnek tartanák a munkát, hanem azért is, mert az ilyen eredményes tevékenységben oz elkészült dolognál, ez esetben egy elkészült épületnél, jóval fontosabb az az emberi gyarapodás, ami a munka során történik. Hiszen azért siker a nagypeterdiek esete is, mert nem erőfeszítések nélküli. Az erőfeszítések pedig közösséget kovácsolnak, egyéneket edzenek, további erőfeszítésekre ösztönöznek. Sikerek? Valóban azok, a mindennapi munka olyan sikerei, amelyek nélkül aligha gondolhatnánk reménységgel a jövőre. E sikerek kivívóit megismertetni oz ország közvéleményével nemcsak a konkrét elismerés és nemcsak a példaadás végett fontos, hanem azért is, hogy az igazi értékek igazi értékelése mind szélesebb körben váljék természetessé, visszaadva az alkotómunka igazi rangját. H. E.
