Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-20 / 79. szám

© Dunántúlt napló 1980. március 20., csütörtök A buszokat néha visszatartják... Újabb koreográfia Mahler zenéjére Huszadik jubileuma alkalmá­ból, mint azt korábban jelez­tük, márciusban „Balett 1980" címmel újabb műsor bemuta­tására (készül a Pécsi Balett. A kiadott műsorfüzet programjá­tól eltérően a középső részben nem a Gyermekgyószdalok, ha­nem a Mahler IX. szimfónia 1. tételére koreografált új Tóth Sándor-balettet mutatják be Búcsúzás címmel. — Mi telte szükségessé a vál­tozást? N aponta 12 000 ember jár be Pécsre dolgoz­ni. Ezzel a számmal Pécs az utolsó helyen áll nagyobb városaink rang­sorában; Salgótarján és Nyíregyháza is megelőzi, nem beszélve Miskolcról, ahová naponta 32 ezren ingáznak. Hogy jó-e, ha egy városba sokan járnak be, vagy rossz, nem tudom. Valamennyire jelzi az ipa­rosítás mértékét, s azt, hogy helyben mennyi a felhasználható munkaerő. Minősítés helyett inkább fogadjuk el ténynek a szá­mokat, amelyek mögött emberek vannak, akik a le­dolgozott műszak előtt és után még hosszú órákat töltenek el családjuktól tá­vol. A buszon, vonaton elvánszor- gó idő — haszontalan, holt idő. A bejáró művelődési igé­nyeit az alatt a néhány óra alatt kell kielégítse, amelyet a hazaérkezéstől az elalvásig otthon tölt. De ez alatt aiz idő alatt kell foglalkoznia a csa­lóddal, a kerttel, a községben viselt társadalmi funkcióból adódó feladatok ellátásával is. A 8 óra munka, 8 óra szabad­idő, 8 óra pihenés klasszikus vívmánya a bejárók esetében ma épp annyira utópia, mint száz évvel ezelőtt volt. Szén- és uránbányászokkal, építőipari szakmunkásokkal be­szélgettem. A megye különböző részeiről járnak be hosszú évek óta. Mielőtt azonban megszó­lalnának, idekívánkozik egy kérdés: kit is tekinthetünk be­járónak? Akik más községek­ből utaznak a munkahelyükre? De hiszen a Mecseki Szénbá­nyák körzete jó néhány telepü­lést magában foglal, s ők nem is tekintik bejáróknak például a Pécsről Komlóra, a Máza- szászvárról Vasasra utazókat. Ha jól szervezett a munkásszál­lítás, a vidéki esetleg kevesebb időt tölt el utazással mint a városi, aki több átszállással, zsúfolt helyi buszokon járja meg mindennapos kálváriáját. Nem az én feladatom meg­határozni a bejáró munkásság fogalmát. Egy, a közelmúltban megjelent tanulmány megkísérli ezt, jobb híján elfogadhatjuk: „bejáró munkás az, aki fejlet­lenebb lakóhelyéről, egy attól közigazgatásilag különböző, fejlettebb (városi) településhez tartozó munkahelyre naponta, többnyire tömegközlekedési eszközzel, a helyben lakó üze­mi dolgozók átlagánál na­gyobb időráfordítással jár be" ... (Böhm Antal—Pál László: Bejáró munkások; MSZMP KB Társ. Tud. Int. kiad.) A tanulmány szerzői több egyéb kritériumot is felsorol­nak, amelyek elsősorban az életmódra vonatkoznak, ám éppen ez az, amit egyre ke­Marad-e idő a művelődésre? Bejáró munkások életmódja (I.) vésbé lehet általánosítani. Alig hiszem, hogy a fenti szük­ségességből elfogadott megha­tározáson túl bárki is átfogó definícióját adhatná meg a munkásság e rétegének. — Reggel fél 4-kor kelek, 4.20-kor indul az autóbusz Bonyhádról — mondja egy uránbányász. — Mire Hidasra érünk, már tele van a kocsi, mert más utasokat is fölvesz. A hidasi bányászok nagy ré­sze végigállja az utat Pécsig, s ezután száll le műszakra. Ol­vasni? Nézze, először is sötét van, aztán ráz a busz és a fel­szállók hangosan beszélgetnek. Percenként löki meg valaki a vállam. Az ilyen olvasás nem ér semmit. Aki tud, alszik. A bányászokat erről lehet megis­merni: a félrebillent fejükről... — Minket szerződéses járat hoz be Mecseknádasdról — mondja egy idős szénbányász. — Fél 5-kor indulunk, ha min­den jól megy, fél-, háromne­gyed óra alatt beérünk Vasas­ra. Ugyanannyi az út vissza. De van, mikor elromlik a busz, vagy elkényelmeskedi az időt a sofőr. A múltkor is 4 óra he­lyett háromnegyed 6-ra érkez­tünk haza. Az üzem néha visz- szatartja a buszt, ha szakszer­vezeti vagy más oktatás van. De ez is általában minket sújt, mert a helybeliek könnyen ha­zajutnak Volán-járattal, ha nem érdekli őket az előadás. A po­litikai oktatást általában a la­kóhelyen szokták megtartani — — a tanácstitkár, vagy az el­nök. — És ha nincs előadás? — Kertészkedünk, televíziót nézünk, ha olyan a műsor, hogy érdemes bekapcsolni. Egy uránbányász: — Hazamegyek, elkezdem la­pozgatni az újságot. Mire a fe­léhez érek, már alszom is. Nyolckor fölébredek, megnézem a filmet és alszom tovább. Az ember esetleg megiszik néhány sört a barátaival. — Tudni kell, hogy ezek az emberek teljesítménybérben dolgoznak — jegyzi meg a II. üzem párttitkára. — Jól keres­nek, de megdolgoznak érte. Aki lehúz egy teljes műszakot, és utána még utazik is másfél órát, hétköznap aligha kíván­kozik el otthonról. Minden program a hét végére marad. Negyvenegy éves a kőműves brigádvezető, de tízzel több­nek látszik. Huszonkét éve dol­gozik az építőiparban, Szajkról jár be. — öt óra, fél hat mire haza­érek. Megvacsorázom, a tv­híradót és a főműsort általá­ban megnézem. Tanácstag va­gyok, az is ad tennivalókat. Sajnos nálunk este már nem­igen lehet elmenni sehová. A kultúrház halódik, pedig vala­mikor nagy élet folyt benne. A brigádomból 13 év alatt hu­szonötén végeztek el valami­lyen iskolát. Művezetők, brigád- vezetők lettek. Igaz, hogy sok­szor kevesebbet keresnek, mint­ha nem tanultak volna ... Vé­gül is, aki akar, művelődhet, de ez attól is függ, mit kap az ember a munkahelyén, és mit a falujában. Csak azt nem tu­dom, hogy törvényszerű-e, hogy ennyi időt elpocsékoljunk az utazással... A bejáró életmód kellemet­lenségeit legtöbbször a jobb kereset reményében, vagy a hivatáshoz, a munkahelyhez való hűség miatt vállalják az emberek. Egyik sem elítélendő motívum. Nem volna jó tehát, ha emiatt hátrány érné őket- — pedig ma ez a helyzet. A brigódvezető által fölvetett két fontos kérdésre —, amelyekben a bejárók közművelődésének alapvető gondjai fogalmazód­nak meg — riportunk követke­ző részében próbálunk meg választ találni. — Az alkotóműhely lényege, hogy táncosokra készítjük o ko­reográfiákat. Korábban megsé­rült szóló táncosunk bár a pró­bákra már bejár, de még nem vállalhatja az előadást. Ilyen esetben vagy várunk, vagy át­osztjuk a szerepeket, vagy új műsort készítünk. Most erre nyílt egy lehetőségünk, így oz utóbbit választottuk — mondta kérdésünkre Tóth Sándor ba­lettigazgató, az est koreográ­fusa. — Hogyan esett a választás a Mahler-szimfóniára? — Évekkel ezelőtt a Sikoltá­sok ugyanennek o szimfóniá­nak a 4. tételére 'készült. Vol­taképp azóta dédelgetett gon­dolatom, hogy az 1. tételre ké­szítsek koreográfiát. Most meg­valósult ... Kálmándy Ferenc felvétele A darab egyik főpróbáját megtekintve, első benyomások alapján egy kicsit vallomásnak, önvallomásnak érethető ez a tematikus balett, amelyben a főszereplő fiatal férfialak a mű­vészi szabadság jegyében veszi fel a harcot különböző hatá­sokkal és emlékképekkel. Eze­ket a jelmezek s maguk a sze-- repek is hangsúlyozzák. A Fiút Lovas Pál; az Első kapcsolat szerepét Zarnóczai Gizella; a Feleséget Tamás Gyöngyi tán­colja: a mellékfigurák csoport­jában az Apa: hfajzer Gábor; Anya: Szabolics Éva; Testvérek: Bauer József és Baráth Ildikó; Katonatiszt: Koronczay László; Pap: Majoros István, A műsor első részében Bach II. és III- brandenburgi verse­nyére készült szimfonikus ba­lettet a műsorfüzet szerinti sze­reposztásban adják elő; a be­mutatón Sólymos Pál szerepét Keveházi Gábor, az Operaház magántáncosa táncolja. A har­madik részben a Görbetükrök című szatirikus balettet mutat­ják be a Pécsi Balett tagjai. A Balett 1980 bemutatója előtt, tehát március 22-én 18.30-kor Tánc a fotográfiában címmel Hávorné Takách Ágnes kamara fotókiállítása nyílik meg a színház emeleti előteré­Havasi János ben. W. E. A Baranya Táncegyüttes Üjmecsekalján Forró sikerű Önálló estet adott hétfőn a MÉV Ság vári Művelődési Házában a Pécsi Tanárképző Fő­iskola Baranya Táncegyüttese. A kb. felerészben főiskolásokból, felerészben a városrész bányász lakosságából álló teltházas közönség nagy tetszéssel fogadta az együttes délszláv és makedón táncanyagból összeállított műsorát. Képünkön: kórusjelenet a Pest környéki szerb népszokást fel­dolgozó Tavaszünnep húsvétkor cimű táncból. Koreográfus: Krcskovics Antal. Fotó: Körtvélyesi Vendegünk ivóit Larissza Ladova szovjet művészettörténész járt a kö­zelmúltban Pécsett, hogy kö­zelebbről is megismerkedjen a város múzeumaiban őrzött avontgard képzőművészeti al­kotásokkal. Ladova a nemrég H szovjet avantgárd kutatója Pécsett elhunyt szovjet költő, író, iro­dalomszervező Konsztanlyin Szimonov felesége, és noha a magyar olvasó szívesen ta­lálkozna o „Várj reám" cí­mű költemény címzettjével, Ladova látogatása ezúttal m unkajellegű. Szimonovról nem beszél - túl közeli, túl fájó még az emlék. — Tatlinról, a huszas évek szovjet művészetének kiemel­kedő alakjáról készül mo­nográfia a Corvina Kiadó gondozásában. A kötetet, melynek szerkesztője és egyik szerzője vagyok, most fordít­ják a Corvinánál. Kollektív monográfiának nevezném legszívesebben, hiszen öten írták a Tatlinról szóló tanul­mányokat, lévén szó egy igen sokoldalú, összetett művész- egyéniségről, aki foglalko­zott festészettel, grafikával, építészettel, formatervezéssel és a színházzal is. Sok doku­mentumot közöl a kötet, elő­ször látnak benne napvilágot Tatlin cikkei, programjai. Va­lószínűleg érdekesek lesznek a magyar olvasó számára o kortárs művészettörténészek tanulmányai is a 20-as, 30- as évekből, Puny in, Iszakov és Ivan Ljudovics Macza, az­az a magyar Mácza János írásai. Ladova kutatási területe egyébként is a húszas évek szovjet avantgárd művészete. Kötete jelent meg Malevics- ről Drezdában — idehaza is folynak a tárgyalásoka könyv magyarországi megjelenteté­séről. — Ezenkívül nagyon szere­tem a kerámiát, két könyvem jelent meg a mai közép­ázsiai kerámiaművészetről — Üzbegisztán, Türkménia és Kirgizia ma a legérdekesebb törekvéseket képviseli ezen a területen. A kerámia kicsit a hobbym is, gyűjtöm a műal­kotásokat és számos magyar kerámiám van. Feltétlenül meg szeretném téhát látogat­ni a siklósi Gádor-gyűjte­ményt. Pécsre, ahol most já­rok először, elsősorban az itteni modern magyar képző- művészeti gyűjtemény von­zott. Ezt tanulmányoztam Bu­dapesten is a Magyar Nem­zeti Galériában, hiszen ezek­nek az áramlatoknak jelen­tősek a nemzetközi kapcso­latai, s erősen kötődnek a szovjet avantgárdhoz. Ezek a kölcsönhatások érdekelnek elsősorban — mondotta La­rissza Ladova. Gállos Orsolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents