Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-17 / 76. szám

A siófoki kormos ikrek Dr. Csaba Imre professzor: a többes Ikrek számának növekedése világjelenség Led-film, EDDA- ősbemutató, Smürc A pécsi Sógvóri Endre Művelődési Hóz Omego- klubjo március 21-én dél­után 5 órakor tartja e ha­vi műsorát, s ebben a mű­sorban számos különleges­séggel várják az érdeklő­dőket. Benkő László, az együttes vezetője jön le ez alkalommal Pécsre és Ómega-történetek címmel válaszol o kérdésekre. Utá­na levetítik A dal ugyanaz marad című nagysikerű rock-filmet, melyet a Led Zeppelin együttesről készí­tettek. Pataki Attila, az EDDA zenekar vezetője is a klub vendége lesz és munkafelvételről megren­dezik a nemsokára megje­lenő EDDA nagylemez ős­bemutatóját. Az áprilisi Omega-klub programban már más mű­vészeti ágakhoz is közelíte­nek. Elsősorban a színház­hoz. A 170 tagú klub meg­nézi Boris Vian: A biroda­lomépítők avagy a Smürc cí­mű horrorját. Utána Sziko- ra János rendező és Föl- dessy Dénes beszélget az előadásról, a darab több szereplőjével közösen. Le­játsszák a Párizsban nem­rég nagydíjat nyert Boris Vion sanzonlemezt is, me­lyen az író énekel. Végül A rockszínház és magyaror­szági lehetőségei címmel Földessy Dénes tart — zenei szemléltetéssel - előadást. Kecskés Tamás 3200 gram­mos születési súlyával elkerülte az inkubátort, ahol napokig tartózkodott két ikertestvére, Gábor és Attila. Attila azóta követte Tamást, súlya megha­ladta a 2500 grammot, míg Gábor még néhány napig kénytelen mesterséges környe­zetben élni. A siófoki kórház történeté­ben először születtek hármas ikrek; Kecskés Lászlóné szólá- di lakos 1979. október 10-én feküdt be a siófoki kórház szü­lészeti osztályára, mert terhes­sége veszélyeztette az ő és szü­letendő gyermekei életét. No­vemberben Pécsett állapították meg, hogy a boldog édesanyá­nál hármasikerszülés várható. A siófoki kórházban fölkészül­tek a rendkívüli eseményre, de arra is gondoltak, hogy ha idő közben komplikáció adódik, a kaposvári megyei kórházba szállítják Kecskésnét. Erre nem került sor. A március 9-én született gye­rekek és az édesanya állapo­táról pénteken délután kér­tünk tájékoztatást: o kórház szülészeti osztályán elmond­ták, hogy már csak Gábornak kell híznia, s mihelyt eléri a kívánt súlyt, elhagyhatja az inkubátort ő is, mint Attila. Az újszülöttek egészségügyi ál­lapota kielégítő, az édesanya jól van. Az éhes kisbabák egy- egy evéskor negyven—ötven gramm tejet cumiznak. Már nem kell aggódniuk, hogy eset­leges sárgaság miatt huzamo­sabban a kórházban kell ma­radniuk. Gábor fejlődésétől függ, meddig maradnak a kór­házban; ha eléri a súlya a 2400—2500 grammot, haza­utazhatnak. Kecskés László, az édesap­juk a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat gépkocsivezető­je, március 12-én rendkívüli támogatásban részesült, válla­latától 20 ezer forint segélyt kapott. A szociolisto brigádok pedig vállalták, hogy segítsé­get nyújtanak a családnak a lakásépítéshez. A hármas ik­reket és az édesanyát az édes­apán kívül négyéves kisfiúk is várjo ... Lassan-lassan szinte hozzá­szokunk, hogy valahol hármas ikrek születnek. Ez még rend­ben is volna, de kissé rejté­lyesnek tűnik a laikus számá­ra, hogy a csecsemők egyre gyakrabbon olyan súllyal jön­nek a világra, mintha egyma­gák élvezték volna az anya­méh éltető hatásait. Vajon ko­runk új jelenségéről van szó, netán a modern orvostudomány hatásáról? Erre válaszol dr. Csaba Imre, a POTE Szülészeti Klinikájának professzora: — Ma már világjelenség az élve született többes ikrek szá­mának növekedése. Régen az ötös ikrek születése világra­szóló szenzáció volt, ma már egészséges, életképes hatos ik­rek születése sem elképzelhe­tetlen. Miért? Tulajdonképpen három fő okot kell vizsgálat olá venni. Olyan okokat, ame­lyek bizonyos mértékig össze­függnek az orvostudomány, il­letve az egészségügyi ellátás fejlődésével. — Az egyik az, hogy a fo­gamzásgátló-szerek többsége a hormonokra hat, s a szedésük szüneteltetése után előfordul, hogy egyidősben több petesejt érik be, így megtermékenyülő-, sük lehetősége is megtöbbszö­röződik. A másik a meddőség elleni hormonkezelés, amely eredményessége során ugyan­ilyen hatást fejthet ki. Mind­kettővel kapcsolatban pedig a korszerű diagnosztika, az iker­terhesség korai felismerése se­gíti a sikeres ikerszüléseket. Az ilyen leendő édesanyákat rend­szerint a 20. hetet követően felvesszük az intézetben, szak­szerű kórházi, klinikai ápolás­sal segítjük az egészséges új­szülöttek világrajövetelét. Mindent összevetve: nem­csak a hormonális beavatko­zások, hanem az élveszületések magasabb aránya is növeli az ikerszülések statisztikáját. H. B. — K. Gy. Egzotak délszaki környezetben Szabadon élő díszpintyek egy bemenői lakásban A félszobányi üvegezett ve­randára lépve különös világba csöppenek. A kalitkákat délszaki növények koszorúja övezi. Hirte­len abbamarad a madarak csi­csergése. A házigazda, Könnyű József mindjárt meg is magya­rázza kedvencei különös viselke­dését: számukra idegen vagyok és különben is a „madárházba" lépve nem szóltam hozzájuk. Néhány pillanat múlva aztán is­mét zajongani kezdenek és ak­kor veszem észre, hogy a sarok, ban lévő etetőnél tucatnyi eg- zóto csipegeti a kölest. A suho­gásszerű hangra fejemet ön­kéntelenül lehúzom és ekkor döbbenek rá, hiszen ezek a te­nyérben elférő, valamikor va­donélő pintyek a beremendi la­kásban visszakapták szabadsá­guk egy részét. Könnyű József a hallba invitál, a veranda ajtaja továbbra is nyitva marad, ám egy madár sem röppen át társaságunkba: úgy látszik, számukra a délszaki növények és az indák dzsunge. le jelenti a biztonságot. — Mindig szerettem a termé­szetet, de míg dolgoztam, nem tudtam időt szakítani a díszma­darakra. Tulajdonképpen alig több mint egy éve vagyok ma­darász. Először a verandát ala. kítottam át növényházszerűen, majd három pár zebrapintyet vettem. Ma legalább tizenöt­féle egzótát tartok, legalább hatvan van belőlük. Nehogy azt gondolja, hogy egyedül csiná­lom, Töpfner Józseffel fogtunk össze. Ő korábban galambokat tartott, onnan ered a madárhoz való ragaszkodása. A kezdés nekem is nehézséget okozott, kevés a szakirodalom, így az embernek a tenyésztötársak ál­tal elmondott tapasztalatokra és saját gyakorlati tudására kell támaszkodni. — Nem tartja nagy merész­ségnek, hogy a madarait „szél­nek" engedte és csak kis hár nyaduk van kalitkában? — Egyáltalán nem! Azt sze­retném bebizonyítani, ha a ma. dórnak megközelítőleg biztosít­juk a természetes környezetet, az élettanilag is mindenféle szempontból csak előnyösebb lehet. Magyarországon körülbe­lül három éve tartanak a ma- dárkedvelök kisszarkákat, de mivel ezek nem fogságban szü. lettek, nagyon nehéz a tenyész­tésük. Nekem két pár van ebből az elég ritka fajból: és sikerült a szaporításuk. Nézze meg a fiókákat, kéthetesek! Szerintem mindez annak köszönhető, hogy ebben a környezetben jól érzik magúkat. Hasonlóképpen nehe­zen szaporítható a gyémánt- pinty és o gould amandina is: remélem, a későbbiek során ez is sikerül. — Gondolom, a madártartás­hoz nagy türelemre van szük­ség. Mennyi időt tölt az egzó- ták között? — Egész délelőtt a verandán vagyok és figyelem a viselkedé­süket, rendszeresen mérem a hőmérsékletet, a légnyomást, o páratartalmat. Megfigyeltem, ha hirtelen süllyed a barométer nyomóso, türelmetlenekké, han. gossó válnak és nagy igyeke­zettel kezdenek hozzá a fészek­rakáshoz ... S. Gy. Frakk helyett nadrágkosztüm Első női dirigensünk Váradi Katalin határozott, energikus fiatal nő. Az volt ró­la a benyomásom, okossága, humorérzéke jó néhány bukta­tón átsegítette már — ezekben ugyanis nem volt hiány. Ő az a karmester Magyarországon, akit csak az különböztet meg kollégáitól — hogy nő. Elég ritka vállalkozásról van szó, noha tudunk egy-egy női kar­mesterről Lengyelországban, az NSZK-ban, a Szovjetunióban, az USA-ban. Hogyan alakult, alakul ez a szokatlan életpá­lya idehaza? — Már gyerekkoromban kar­mester szerettem volna lenni — kezdi a legelején Váradi Kata­lin. — Persze legyintettek rá, azt mondták, hogy majd kinö­vöm, de én nem engedtem a negyvennyolcból. Másodévben iratkoztam ót a Zeneművészeti Főiskola zongora tanszakáról a karmesterképzőre, és együtt vé­geztem el a kettőt 1974-ben. Négyünket vettek fel, négyen végeztünk, három fiú és én. Mindig szerettem volna az ope­rába kerülni, ide is jöttem — de korrepetitornak. Két évig nem dirigálhattam. Kisebb kon­certeken, vidéken, ifjúsági hangversenyeken sem. Aztán évente szervezett számomra 3— 4 koncertet a Filharmónia a BM zenekarával, akik mindig hívnak, s akikkel jó együtt dol­gozni. Igazán komoly feladato­kat azonban nem kapok. En­gem féltenek ugyanis ... Az első komoly feladatok persze mintha nem ezt tükröz­nék. Váradi Katalin ugyanis próba nélkül vagy egy zene­javító próba nélkül kellett be- ugorjon s elvezényelje az Ope­rában a Diótörőt — élete első balettjét —, a Raymunda dísz­előadását, és még néhány da­rabot. Magyarul — bedobták a mélyvízbe. És hogy mennyi­re nem kellene „félteni” őt, ar­ra talán a San Remo-i karmes­terverseny a bizonyíték, melyen 76 versenyző között Váradi Ka­talin a hatodik lett, és ahol — mondani sem kell — egyedü! volt nő. Vissza is hívták Olasz­országba, tavaly Lipcsében ké­szített rádiófelvételt, vezényelt Hollandiában. Mindenütt meg­lepődtek, amikor a fiatal kar­mesternő a dobogóra lépett, de a döntő a produkció volt. Idehaza meg úgy fogalmaznak, hogy jó, jó, — de hát nő!... — Nincs elkeseredve? — Nem, mert mindig szeret­tem küszködni. Nem szeretem, ha valami az ölembe hull, és nem szeretek ölhetett kézzel ül­dögélni. És hál' istennek, var» elég munkám. Nincs időm ön­magam adminisztrálására sem. pedig talán ez sem ártana. Azt hiszem bárhol a világon jó üz­leti fogást is látnának abban, hogy nő áll a karmesterdobo­gón, főként, amíg fiatal. — És a zenekarok? — Velük soha nincs problé­mám, hiszen a zenekar érzi. hogy tudom, mit akarok. — Beszéljünk kicsit a külső­ségekről, hiszen ez is hozzátar­tozik a karmester alakjához. Miben, milyen öltözékben diri­gál? Estélyi ruha, műszempil- la... — Semmi esetre sem estélyi­ben. Az komikusán hat. Var* egy fekete nadrágkosztümöm és hozzá egy fodrosnyakú blú­zom — de a fehér garbót job­ban szeretem. Mondják, hogy ez fiús, de én nem „'helyes kis­lány" akarok lenni a karmes­terdobogón — én a szakmát akarom jól csinálni. — Mit szeretne elérni? — Szeretném, ha kinevezné­nek karmesternek az Operához, ahol 1976-ban vezényeltem elő­ször. Egyszer jó lenne bemutat­kozni a koncertközönségnek. És Puccinit dirigálni. Puccinitól mindent. Sok sikert kívánunk hozzá Váradi Katalinnak. Gállos Orsolya

Next

/
Thumbnails
Contents