Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-16 / 75. szám
1980. MÁRCIUS 16. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5 * Utcáról utcara... Fordafordulat Számítógép a buszközlekedésben Pécsett bevált A komputer sem tehet csodát Buszra várunk, de az csak nem akar jönni. Lehetünk vagy húszán. A megállóban jó néhányon zsörtölődnek, hangot is adva véleményüknek. „A főnökömnek már nem is merem magyarázni, hogy az autóbusz mialt nem értem be. Úgy sem hinné el, kocsival jár be dolgozni" — méltatlankodik az egyik utas. Az addig szótlan szomszédja azon nyomban védelmébe veszi, s szidni kezdi az autóbuszsofőröket, a menetrendet, a szerinte semmiről sem tudó Volán-illetékeseket, az egész pécsi tömegközlekedést. Többen helyeslőén bólintanak. Megérkezik a várva várt járat, mindenki felszáll. Am a zúgolódás még odafenn, a tumultusban is fólytatódik. * Varga Józsefnek, a 12-es Volán forgalmi csoportvezetőjének mesélem az esetet. Végighallgat, aztán széttárja karjait. — Az utast nem érdekli más, csak az, hogy a busz időiben, lehetőleg üresen érkezzen, hamar vigye az embert a kívánt megállóig — és ez természetes. A pénzéért mindenki kényelmesen, gondtalanul, gyorsan akar eljutni a munkahelyre, az iskolába, az üzletekbe, haza. Csakhogy ez nem is megy olyan könnyen. Forda. Sokat dicsért-szidott szakkifejezés. Magyarul az autóbusz napi foglalkoztatási terve, azon járatok összessége, amelyet egy-egy tömegközlekedési eszköz a kérdéses napon elvégez. Igazodik az utazási igényekhez, a menetrendhez, az autóbuszok számához. Már számítógéppel Valamikor — nem is olyan régen — még az egyes Volán- vállalatok szakemberei aprólékos munkával állították össze a fordaterveket. így volt ez Pécsett is. A kézzel készített program sok vitára adott okot. Sza- pultók a gépkocsivezetők, mert meglehetősen eltérő terheket rótt rájuk. Egyesek műszakonként 70 kilométert vezettek, mások ugyanennyi idő alatt 150- et. És mivel a bérezésnél a vezetéssel töltött idő igencsak fontos szempont, voltak, akik jól kerestek, ugyanakkor többeknek — okik furcsa napi beosztásuknak „hála”, ismétlődő kávézásra, kocsítisztításra, unaloműző beszélgetésekre kényszerültek — vajmi kevés jutott. De támadták a ford a szervezést a szakemberek is, mondván: ezzel a rendszerrel már-már képtelenség áttekinteni, tervezni és irányítani a buszforgalmat. És akkor jött a számítógép. 1975-ben kezdődött. Ekkor próbálkoztak először Tatabányán az autóbuszok napi beosztásánál a számítógéppel — sikerrel. A bányászvárosban az újítás nyomán csökkent a járatok zsúfoltsága, nőtt a járművek kihasználtsága — egyszóval javult a tömegközlekedés. — Többször jártunk Tatabányán tapasztalatcserén — mondja Varga József —, megtetszett az ötlet, fantáziát láttunk benne. így hát kétéves előkészület után 1977 októberében Pécs is bekapcsolódott a komputeres fordatervezésbe. Bizony, kezdetben nem ment könnyen. Az új szisztéma keverte a vonalakat, a gépkocsi- vezetők napi tervüknek megfelelően váltogatták az útirányt, ezért sokszor eltévedtek. Megszokásból arra vezették járművüket, amerre egy órával korábban jártak, halott éppen másik irányba kellett volna szállítaniuk az utasokat. Volt is emiatt galiba. Azóta finomítottunk a rendszeren, a pécsi törzsvonalak nagy részén már vonalforda van, a sofőrnek nem kell állandóan más viszonylatot járnia - így nincs eltévedés. Eltévedés nincs, elégedetlenkedés viszont igen. „Néni vagyok kibékülve...” A „pilótafülke” mögötti első üléseken foglalunk helyet. A két pécsi buszvezető szívesen állt kötélnek. Ráérnek beszélgetni, éppen nincs fuvaruk. Egyikük, Lukács Elemér egy dossziét tesz elém. Benne egy papírlapon a fordaterv, azaz a mai munkája. Mint mindennap, most is reggel kapta kézhez. Rajta temérdek szám, seregnyi indítóóllomás, megálló, és a kérlelhetetlen percek, amikor érkezni, indulni, újra érkezni és megint indulni kell. — Nemi vagyok kibékülve ezzel az új rendszerrel — panaszkodik. — Nézze csak: a papír szerint nekem ezen a délelőt- tön összesen 105,7 kilométert kell vezetnem, a délután jövő váltótársamnak pedig 186,5-et. A műszakon belül egyes időszakok eléggé szorítottak — egy-két perces végállomási pí. henővel —, míg máskor 53, illetve 60 percet várakozók egyhuzamban. Hol itt az arányosság? Nem tudom, ezt ki találta ki, de itt valami nincs rendben. Azt sem akarom, hogy két fuvar között csak egy perc pihenőt kapjak, de azt sem, hogy egy órát. Mert az az egy óra pénzben sokat jelent, ugyanis a bérezésnél a tengelyen töltött idő számít. A másik buszos. Gölöncsér Jenő sem repes aiz örömtől.- Nem jó ez így. Aki többet vezet, többet is keres. Azt mondják, a gép az oka mindennek. Mindenesetre velem ma kitolt a masina. Két forduló között elég sokat pihenek, ezért a pénz is kevesebb. Egyelőre a legjobb megoldás Varga József: — Kétségtelen, előfordulnak nagyobb kiállási idők. Sajnos, a mellékvonalakon, nem csúcsforgalomban kisebb a járatsűrűség, nincs akkora utazási igény — többet pihennek a végállomásokon a buszvezetők. Ezen segíteni csak osztott szolgálattal lehetne, ami viszont a sofőröknek hátrányos. Mégis: a számítógépes fordatervezés kiáilta a próbát, Pécsett bevált. Segítségével kevesebb busszal lehet megoldani a napi utaztatást. Ez a szűkös kocsipark miatt cseppet sem mellékes szempont. Persze, további finomításokra szükség van, hogy még jobban működjék a rendszer. Bármennyi bírálat is éri a számítógépes fordatervezést, egyelőre ez a legjobb megoldás. Varsányi László, a Volán Tröszt elektronikai osztályvezetője, a kömputerizált buszirányítás egyik szellemi atyja elégedett. — Pécsen kívül nyolc másik vidéki városban alkalmazzák már ezt a rendszert. Az év végére Budapestet és Miskolcot kivéve valamennyi megyeszékhely és naqyobb város erre a tervezésre áll rá, amely a szocialista országokban egyedülálló, s nyuqati cégek is élénken érdeklődnek iránta. Sikere, hatékonysága attól is függ, hoqy az eqyes Volán-vállalatok milyen adatokat adnak meg, amelyeket a komputerbe lehet táplálni. Ha például egy menetrend eleve rossz, akkor a számítógép sémi tehet csodát ... Horváth László Belvárosi foghíjak Amikor az alább leírandó'k- kal foglalkozni kezdtem, jött a levél „egy pécsi lakos"-tói (nem értem egyébként, ilyen észrevételekhez miért nem merik a nevüket adni az emberek), amiben ezt olvastam: „A Jókai utca és Teréz utca sarkán áll egy elhagyott, újszerű épület szeméttel körülvéve, már évek óta. A Jókai utca és Mátyás király ytca sarkánál most létesül egy szeméttelep annak ellenére, hogy napok előtt rendezték a terepet." Ez a Teréz utca sarki telek indította el bennem is a gondolatot, hogy körül kellene nézni a belvárosi foghíjakon. E telek már nem is tudom, mióta így áll bekerítve, gaztól felverten, ócskaságokkal beszórton. Az egyik ügyvédi munkaközösség tulajdonában van, irodaházat építenének rá, ha lenne pénz. De ez még nem ok arra, hogy a belváros szívében egy telek hosszú-hosszú évekig ilyen állapotban legyen. Belvárosunk északkeleti negyedét járom keresztül-kasul. A Kulich Gyula utcában a Kis- Flórián utca után botiok az első, szinte vadonatúj foghíjba. Hatalmas területet üresítettek le, a másik vége a Kis-Flórián utcáig ér. Öde, friss illatú fenyődeszka palánk óvja, bent gyerekek játszanak és természetesen - miért is ne? — ott vannak már az első szemetek is. Én nem is értem, hogyan van ez. Lebontanak valahol egy házat, szépen eltakarítanak mindent, rend is van, el is kerítik, s utána a telek varázslatos gyorsasággal szemétdombbá változik. Hogy honnan kerülnek elő oly hirtelen a lyukas lavórok, horpadt vödrök, használhatatlan tűzhelyek? ... Ha ezt valaki megmagyarázná nekem!.. . Próbálom visszaidézni, milyen házak állhatták itt még nemrégiben. Nem megy. De a járda vonala félreérthetetlenül emlékeztet rá, hogy a négy ház 'kicsit előbbre ugrott a mellette levőktől (bár gyanítom — lévén újabbak — azok léphettek vissza). Mindenesetre a barangolás során jobban odafigyelek az ilyen kis kiszö- gellésekre. Már csak azért is, mert hallom: a Kulich Gyula utcában, ahol megépül majd az új 150 személyes belvárosi óvoda, nem kívánják helyreállítani az útszűkületet. Hát az biztos, hogy „kihúzza" majd magát a Kulich Gyula utca itt is, amint teszi ezt a régi megyeházával szemben is. Én féltem ezeket a kis kiszögellése- ket, amelyek annyira egyénivé, utánozhatatlanná teszik a pécsi belvárost. Tudom, hogy az utcák vonalvezetése védett, a belváros, így ezzel az utcaszerkezettel együtt védett. De vajon védi e valami ezeket a kis, néha csak arasznyi, a 'mi racionalizmusunkkal nézve fölöttébb ésszerűtlen szögleteket, amelyek egymásutániságukkal festői kanyarulatokat alkotnak az utcákban. Féltem őket, mert tudom, hogy ha o szögletet adó házacskák kidőlnek a sorból, az utánuk következőknek a helyét már roppant szabatosan, léniával húzzák meg .. . Járom az utcákat és 'hirtelen valami szokatlanra figyelek fel ezen a kora délutáni órán. Cipőkopogásra. Vagy ötven méterre előttem megy egy férfi, az ő cipősarka kopog vissz- hangosan a csendes utcában. Pedig innen csak egy iramo- dásnyi'ra van a zajos', benzingőzös Széchenyi tér, a forgalmas Déryné utca, a Hunyadi út. A József utca azonban mély, pihentető csendbe merül. Lehetnének miniparkok? A Perczel utcai foghij északi homlokzata (makettfotó) Csodálatos dolog, hogy a mi lármás korunkban egy utca hosszú percekig ilyen csendes tud maradni. De mielőtt ide betértem volna, az Anna utca elején álltam meg egy üres teleknél. Emlékszem, pár éve az itt állt házat néztük meg örökös „pincepartneremmel", Vidéki Józseffel: iszonyú repedésék voltak a falakon, az ablakszárnyak csámpásan találkoztak, mert a tokok annyira megvetemedtek már a faiak mozgásától. A ház már rég a múlté, az üres telken téglák és más építési anyagok; felvonulási terület ez a szemközti építkezéshez. A telek valamikor majd az újjászülető Nádor szálloda- komplexum parkolóterülete lesz. ahol idővel talán még az utcaképbe illő(?) parkolóházat is építenek. Szemközt társasház épül; két emelet plusz tetőtér, a DTV-nél tervezték. Igenám, de a telek egyik oldalán kétemeletes, a másikon földszintes ház van. Hogyan lesz akkor? Hiszen itt a belvárosiban 'kényesen kell ügyelni az utcaképre, s ha újat építenék, az épület tömege mellett a párkánymagasságra kell különösen odafigyelni. Egy merész huszárvágással úgy Oldatta meg ezt a tervező (Füzes Antal), hogy a szintmagasság lépcsőzetesen csökken a földszintes felé. Gyorsítsuk lépteinket! A Flórián térnél a 'Kis-Flórián utca sarkán egy üres telek, némi szeméttel és néhány gépkocsival: lakásépítési terület — vállalkozó nélkül. Déryné utca 22.: félig magán-, félig közületi tulajdonú telek, beépíthető lenne, de nincs vállalkozó, ezért pillanatnyilag bekerített parkoló. Déryné utca 18.: a Doktor Sándor Művelődési Központ bővítési területe (de mióta!), most kocsik állnak bent. Kossuth Lajos utca 46.: emlékezetes hely, 1974 nyarán gyakori vendég voltam az egyik legveszélyesebb pinceleszakadás színhelyén, ahol a vészes gyorsasággal rommá váló ház mögött kedves hangulatú udvar volt; most düledező deszkapalánk keríti el semmit el nem rejtőén a telket. Egykor a GELKA építkezett volna itt, de most „szabad a pálya”, eltekintve attól, hogy a szomszéd ház felújításához felvonulási területnek jelölték ki. Ahhoz 'képest viszont nagy a rendetlenség. Perczel utca — Kazinczy utca sarok: ez is az 1974-es tavaszon vált hírhedtté, azóta is üres a telek, amelyen társasházat szerettek volna látni az illetékesek, de nem volt rá jelentkező. Most innen történik a mélyvezetésű csatorna építése. Perczel utca 6—8.: hajdan a Mecsekvidéki központja volt itt, a telek most van megelevenedőben. A PMMF-en készült terv szerint épül itt társasház, földszintjén a korábban az előbb említett sarokra tervezett Patyolat-szalonnal... A kép nem teljes, hiszen van még néhány — és félő, 'hogy szü letik még több új — fog híj is. Bár Szilágyi Domokos, a városi tanács városrekonstrukciós csoportvezetője még a gondolatot is visszautasítja, hogy netán „csinálnának" foghíjat. De hisz’ botor dolog is volna ez, amikor a meglevőkkel is csak gond van. Elmondja, hogy a felsoroltak és a fel nem soroltak bármikor, bárki által igénybevehetők építkezési célból, csakhogy a „bárki" nehezen jelentkezik. Pedig - ha belegondolunk — igazán eszményi építési területek ezek itt a város szívében, ahol az egyetlen kötöttség a már említett párkánymagasságon kívül az épület környezetbe illő megformálása. A távfűtést kivéve az összes közmű rendelkezésre áll. „Mi szorgalmazzuk a beépítést — mondja Szilágyi Domokos —, de a tanácsnak nincs rá pénze...” Ha pedig nincs, akkor mi legyen azokkal a foghíjakkal, amik évekig, netán évtizedekig várnak sorsúik jöbbrafordultá- ra? Időnként hivatalos fórumokon is elhangzanak indulatos megjegyzések és javaslatok, de sajna, több alig történik. Pedig némelyikből lehetne talán valami kis miniparkot varázsolni olyan növényzettel, amit akár már jövőre fel lehet számolni, ha az építkezési szükség úgy hozza. Még talán a környékbeliek segítségére is lehetne számítani, hiszen az udvorpótló parkocskák elsősorban őket szolgálnák. És egy ilyen rendbentartott, élővé tett foghíjra senki nem vetné oda a kilyukadt lavórját, horpadt vödrét... Hársfai István
