Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-16 / 75. szám
1980. MÁRCIUS 16. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A Dunántúli napló MEGKÉRDEZTE g Ár és megrendelés Azt termeljék, ami a legtöbb jövedelmet biztosítja! Intenzívebben kell fejleszteni a melléktevékenységet Kongresszustól kongresszusig (4J Az épülő Lvov-Kertváros ft Jobbért többet „Minden további előrehaladásnak a nyereséges gazdálkodás a biztosítéka ..„Azt kell termelni, ami a legtöbb jövedelmet hozza ...” „Az árak irányítsák a termelést ..." „Ha háromezer hektár zöldség kiesik, nem dől össze semmi...” — A szokatlan megfogalmazás, a határozott hang, ahogy Lakatos Tibor miniszterhelyettes ismertette a kormány és a tárca álláspontját és törekvését a februári pécsi mezőgazdasági aktíván, meghökkentette a szakembereket, és az új szemlélet a kérdések özönével gyűrűzött tovább. Hivatali szobájában fogad a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes. Újból végigvesszük a pécsi látogatás sarkalatos megállapításait. Nyereséget! — ön két adattal minősítette Baranya mezőgazdaságát: az egy hektárra eső nyereség tekintetében megyénk a 16., az egy aranykoronára vetített nyereséget nézve a 10. Azt jelenti ez, hogy a minisztérium a nyereséget tartja alapvető mutatónak és ezt kéri számon el- , sősorban a gazdaságoktól? — Abból kell 'kiindulni, minden gazdaságnak az értékék termelése mellett eredményt kell termelnie. Mert minden üzem, minden tsz óbból a nyereségből képezhet fejlesztési alapokat, a személyi jövedelem növelésére alapokat, tartalékalapokat, amelyeket ő maga megtermel. Szeretném egyértelműen leszögezni: o vállalat legfőbb minősítője a hosszú távon elért nyereségtömege. — Azt mondotta, a minisztérium elégedetlen ilyen vonatkozásban Baranya helyével. — Baranyát adottságai —, ha csak egyetlenegyet, az aranykoronát veszem is — jobbra predesztinálják. Ne higgyék azt, hogy minden lehetőséget kihasználtak. A megye eredményeit nem lehet csak azzal az erőfeszítéssel •mérni, amit a vezetők tesznek esetenként a megye mező- gazdaságának fejlesztéséért, hanem azzal a készséggel, ami mindenegyes gazdaságban megvan, illetve ami nem egyforma mindenegyes gazdaságban. — ön két mutatót használt. — Igen. Nem az aranykorona alapján alakulnak ma már a hozamok, s a nyereség sem. Ahol rátermett, jó o vezetés, ott még 10 aranykorona körül is tudnak ugyanolyan hozamokat produkálni, meg nyereséget egy hektárra, mint azoknál a 25 aranykoronás földű- eknél, ahol csak úgy pianában megy a szervezés. A vezetés óriási tartalék. A jó vezetés kevesebb pénzből sokkal többet tud csinálni akarattal, elkötelezettséggel, mint a legjobban felszerelt szövetkezet. — Baranya ezt az eredményt alaptevékenységgel érte el. Nálunk a termelési értéknek csak 15 százaléka származik mellék- tevékenységből. Komárom megyében 47 ... — önöknél elfogadhatatlanul alacsony a melléktevékenység. Ezt intenzívebben kell fejleszteni. Képtelen dolog 1980- ban egy plénumon felállni azzal, hogy isten őrizzen, nem látjuk a folyamatot, hova is visz bennünket. Azon vitatkozni, érdemes-e foglalkozni melléktevékenységgel vagy nem, mert elvonja a gazdaságok figyelmét az alaptevékenységtől. Ahelyett, hogy azt mondanák: a munkaszervezés következtében felszabaduló minden ún. töltelék munkaerőt, vagy minden átmenetileg felesleges munkaerőt foglalkoztassunk hasznos tevékenységgel. A növénytermelésben az idény befejeződik november elején, kezdődik majd valamikor májusban. Ennek a munkaerőnek nagyon jó kiegészítő tevékenységet lehet biztosítani, értelmes munkát végezhet jó bérért, és ebből még a szövetkezet is hasznot húz. Ma már ez belefér a mi rendszerünkbe. Nemcsak belefér, kötelességünk foglalkoztatni a munkaerőt és maximálisan hasznosítani. Amiben pénz van — A gazdaságoktól nyereséget számon kérni csak akkor lehet, ha ennek megfelelően szabad kezet kapnak. Mondhatjuk azt, hogy mindenki azt termeljen, amivel a legtöbb pénzt keresi, és csak azt kell csinálni, ami megéri? Amiben nincs pénz, azt abba kell hagyni? — Sokat vitatott kérdés, hogy a szakigazgatás kívánsága, ráhatása terelje a termelést vagy pedig az árak. Nekem meggyőződésem, hogy az árak kell hogy tereljék a termelést. A mindenkori árak. Mert egy kicsit szakítottunk a korábbi hagyományokkal: nem általában kitalált árakkal, hanem a világpiaci árak szintjén vagy a világpiaci árhatás alapján igyekszünk a belső felvásárlási árakat is kialakítani. Álláspontunk abban is egyértelmű: a gazdaság termelési szerkezetének kialakításában az a legfőbb szempont, hogy adottságai között mivel tudja a legtöbb jövedelmet biztosítani. Azok csinálják, akik bírják egy színvonal felett. Azt az állatállományt tartsák, amely náluk a leggazdaságosabb. — Félő, hogy az árakkal történő termelésszabályozás a cikkcakkot fogja felerősíteni. Most például mindenki napraforgót kíván termelni, a zöldségről leállnak, mert nincsen benne pénz. Következményét a lakosság fizeti meg. — Természetesen több kényszerpólya is van. A föld eleve meghatározza, milyen termékeket lehet a leggazdaságosabban, a legbiztonságosabban előállítani. A másik kényszer- pálya az, mennyire van szükség ebből a termékből. Az dönti el, mennyit szabad termelni, hogy mennyit rendelnek. Ha többet állítanának elő, több vállalkozótól fogadnának el termelést, akkor ez automatikusan termelési anarchiához és értékesítési csődhöz vezetne. Tehát a fék bizonyos mértékig az, hogy van-e megrendelés - ez a szerződés — és azt figyelembe kell venni. — Tehát a piac dönt, és a kereskedelem mondja meg, mit és mennyit lehet termelni... — Hangsúlyozom, az integrátoroknak kell mozgatniuk a termelést. Nekik kell megmondaniuk, mennyi termék az, ami gazdaságosan eladható. Menynyi friss termék és mennyi feldolgozott termék. A feldolgozott terméket megrendelik a feldolgozó vállalatoktól, és a feldolgozó vállalatok tovább integrálják a termelést. Ha ez fordítva megy, mint korábban — hogy termelünk, mert van egy termelési tervünk, aztán majd • értékesíti egy másik szervezet, megkísérelve eladni mindazt, amit megtermeltek —, akkor az odavezethet — mint többször tapasztaltuk —, hogy nem tudjuk jól eladni termékeinket. Soha nem akkor volt nekünk nagy bajunk, amikor kevés terméket kellett eladni, hanem mindig akkor, amikor az átlagosnál többet termeltek a gczdaságok, mert azt hitték, hogy van egy ár, s az az egyedüli orientáló. Az ár csak egy szabályozó, a másik szabályozó a megrendelés. Az integrátor feladata, hogy mennyiségben és minőségben helyesen közvetítse az igényt a termelő felé. Merjen minden olyan igényt visszautasítani, amit nem tud a forgalmazás során realizálni. Mindenképpen el kell kerülni, hogy olyan többlettermések jöjjenek létre, amelyek felvásárlása nem lenne gazdaságos. Az egy naív elképzelés, hogy nagyon sok termett, dolgozza fel az ipar, aztán majd eladjuk. A másik oldalon felelős, hogy megtermeltesse mindazt a mennyiséget, ami a lakosság ellátásához szükséges. Ne legyenek cikkcakkok az áraikban és alacsony termés mellett ne kelljen a fogyasztóknak dupla árat fizetniük. Szerényebb célokat! — önök a szó igazi értelmében vett gazdálkodásra kívánják rávezetni a gazdaságokat. Két probléma jelentkezik: az egyik a szegénység, a másik a kényelem. Vegyük az elsőt. A gazdálkodáshoz pénz kell. És nincs pénz. — Itt megint egy egész szemléletet kell megváltoztatni. Mert a pénztelenség, az önmagában nem igaz. Vannak gazdaságok, ahol kevesebb a pénz, van, ahol több, mint amennyit cél i rá nyosa n fel ha szná Ihatnak. Nem szabad összetéveszteni azt a 'helyzetet, hogy van egy nagy elképzelés, vagy óhaj — és ahhoz kell a pénz, vagy van egy rendelkezésre álló földterület és abból kell kihozni valamit a jelenlegi lehetőségek mellett. Az is különbség, hogy úgy fogalmazzam meg: sokkal többet ki tudnék én hozni, ha valaki adna nekem számolat- lan sokkal több pénzt. Mert ha kétszer vagy százszor annyi pénz lenne, azt is fel tudnák használni a gazdaságok. De nem biztos, hogy mindegyik rentábilisan. Én ezt úgy fogalmazom, hogy akinek nagyon kevés a pénze — viszont valami pénze mindenkinek van —, az fogalmazzon meg kisebb feladatot magának. Esetleg azt, hogy ex- tenzív módon termel, és majd akkor fejleszti intenzíven a termelését, amikor lesz annyi pénze, hogy a szükséges beruházások forrását is maga teremti meg a mindenkori állami szabályozók mellett. De úgy felvetni a kérdést, hogy nincs pénz, adjon az állam, mert nem lesz termelés — oz anarchiához vezet. Mert az államnak nincs pénze úgy általában. Hiába várnak bármiféle központi segítségre fejlesztési alapban vagy olyan szabályozóban, ami eltér az átlagostól, ez reménytelen. A népgazdaság olyan helyzetben van, hogy különböző plusz beruházásokat támogatni nem lehet. Hozzáteszem: nem is célszerű. S tulajdonképpen itt szeretnék visszatérni arra, hogy sok szövetkezet nem is akar több pénzt keresni. Célzok a mellék- és kiegészítő tevékenységre, mert az egy olyan lehetőség, amelynek segítségével mind több jövedelmet lehet elérni, a pénzt gyorsabban meg lehet forgatni. De hát a gazdaságok egy része nem él ezzel a lehetőséggel! Az sem igaz, hogy a mező- gazdasági termelésre nincs pénz. A bank üzemeltetési költségekre az éven belül biztosít hitelt. Arra nem, hogy veszteséget termeljünk! Arra adja a hitelt, hogy tudjon termelni a gazdaság, és a termelés után a bank visszakapja a hitelt. Ha így fogják fel a gazdaságok: kapok egy hitelt, év végén vissza kell fizetnem, akkor nincs semmi probléma. Egy sor gazdaság azonban úgy fogalmaz még, adjanak hitelt, csak ne kelljen visszafizetnem. Legyen visszakérdezés!- Az új szellem bizonyos dinamizmust kíván. Ma még inkább egyfajta kivárás tapasztalható. A csőd nem látszik túlságosan elriasztónak, az előnyök kevéssé nyilvánvalóak. — Egyetértek teljes egészében, és tulajdonképpen amiért most mi ezt nyilvános plénumon is elmondjuk: szeretnénk felrázni az embereket. Az emberek többsége megszokta 20 —30 év alatt azt, hogy sokféle gond, probléma nem érintette, tehát gyakorlatilag páholyban nézhetett és dolgozhatott egy csomó em'ber. Azt mondja, nem látja, hogy a gazdaságokban céltudatos lenne a mozgolódás, hogy átvegyék a gondolatot, hogy mindenki okarjon többet produkálni. Ez annak a 'következménye, hogy nincs elég követelmény. Hát van-e sok olyan tsz, de én megkockáztatom, nagyipari vállalat, hogy valami feltételt kap az, akivel betöltetnek egy elnöki vagy igazgatói széket? Mondjuk azt, hogy kérem, most van 50 millió nyereség, a mandátuma arra szól, hogy ezt kétszerezze meg öt éven belül. Ha megkétszerezi, akkor ehhez anyagi ösztönzők járulnak. Ha nem, akkor bebizonyította, hogy nem tud gazdálkodni, nem tud koncepciót kialakítom, nem tudja mozgatni a kollektívát. Hát nincs! Kívánja o párt? De mennyire kívánja! Most nem megy ez a fajta beszámoltatás. 'Itt van a kérdések kérdése, hogy nincs visszakérdezés. Nem lehet úgy beszámoltatni, nem lehet úgy minősíteni kádereket, hogy jó káder, rendes ember, összességében érti a dolgát. Csak éppen eredmény nincs elég! Kicsit ered- ménycentrikusabban kell nézni a világot. Mindenkit be kell számoltatni! Ha nem, akkor ellaposodnak a dolgok. Be kell számoltatni és itt egy kicsit a jövőben nekünk még inkább arra kell felkészülni, hogy többet ütközzünk és keményebb legyen a beszámoltatás. És kevesebb legyen az udvariasság! Báling József Tavaly 88 300 lakás épült fel; négy év alatt 345 ezer új otthon került tető alá. Jelentősen korszerűsödött a lakásállomány, öt százalékkal bővült a két-, s három és fél százalékkal a három-vagy több szobás otthonok aránya. Napjainkban a lakások hetvenegy százaléka két vagy több szobás, s míg 1975-ben minden százból negyvennégy, tavaly már 54 volt közüzemi vízzel, csatornával ellátva. Már nélkülözhetetlen Területi megolzlásban ezekben az években a legtöbb lakást Pest, Borsod, Csöng rád megyében hozták tető alá, a legkevesebbet Nógrád, Tolna, Zala megyében építették. A háztartások villamosenergia- felhasznólása nagy iramban nőtt 1975 és 1979 között Pest, Borsod, Szolnok, Veszprém megyében, s ma az országban a lakások 97,1 százalékában ott van e nélkülözhetetlen, a mindennapi élethez elengedhetetlen vezeték. S ahogy a villany mára természetes szükséglet lett, úgy válik fokozatosan szintén mindennapos igénnyé a vezetékesvíz- és gáz-, a pálackosgáz- ellátás fejlesztése, s minden más, ami az úgynevezett kommunális ellátás korszerű értelmezésének alkotóeleme. Forgalom itt és ott A tavalyi — folyó áron számított — kiskereskedelmi forgalom negyven százalékkal lépte túl az 1975. évit. Ebben a fejenkénti 3,2 kg-os húsfogyasztás- növekedés éppúgy benne van, mint az, hogy ezer lakosra harminchárommal több személy- gépkocsi jutott 1979-ben, mint 1975-ben. örvendetes a háztartások gépesítettségének fokozódása — ezer lakosra 275 hűtő- szekrény, 292 mosógép, 226 tv- készülékí jut —, ám az kevésbé, hogy az élvezeti cikkek a teljes fogyasztásból most már 16,3 százalékkal részesednek, arányuk a szóban forgó időszakban tovább nőtt. (Nem úgy, mint például a zöldségfogyasztás: ez négy év alatt változatlan maradt.) Az egy lakosra számított kiskereskedelmi forgalom értéke Békés, Hojdú-Bihar, Somogy, Zala megyében emelkedett a leggyorsabban a két kongresszus között. Az egészségügyi ellátásro 1975 óta is folyamatosan növekvő pénztömeget fordít az állami költségvetés — tavaly ez az összeg 15 miíliárd forint volt —, aminek eredménye egyebek mellett, a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak 83,2-ről 86,8-ra bővülése, a körzeti orvosok számának növelése, a bölcsődei helyek 12 ezres gyarapítása. A tízezer lakosra jutó orvosok száma egyébként Baranyában és Csöng rád ban o legmagasabb, míg a legalacsonyabb Sza- bolcs-Szatmárbon és Somogybán. Ugyancsak tízezer lakosra vetítve, a kórháziágy-ellátott- ságban Heves és Veszprém vezet - ahogy 1975-ben is —, míg a sor végén Pest és Fejér megye á'll. Többért többet Nagy erőfeszítések történtek a hetvenes évek második felében az óvodai, az általános Iskolai hálózat bővítésére. Az általános iskolákban az egy osztályteremre jutó tanulólétszám a két kongresszus közötti időben elsősorban Szabolcs-Szatmár- ban, Hajdú-Biharban csökkent, míg Somogybán, Zalában nőtt. A legnagyobb létszámú osztályok oktatására Hajdú-Biharban, Pest és Borsod megyében kényszerülnek. Négy esztendő alatt oz újonnan épített általános 'iskolai tantermek mennyisége országosan meghaladta a négyezret. Mindennapi életünk sok részletéről szót sem ejtettünk — így például a tömegközlekedés járműparkjának korszerűsítéséről, melynek során csak tavaly 258 vasúti személykocsit, 1027 autóbuszt állítottak újonnan szolgálatba —, óm remélhetően a leírtak is érzékeltetik: mennyi mindenben jutottunk előbbre a két kongresszus közötti időben. S mindezt tettük olyan körülmények 'között, melyek hatására be kellett látnunk a többért többet, s jobbat szükséges nyújtanunk. Mindennek feltétele az, amit az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelvei így rögzítenek: „Az életszínvonal megszilárdításának, további emelésének alopvető feltétele, hogy az eddiginél jobban oldjuk meg a gazdasági építőmunka feladatait. Ezt segítse elő a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítése: a jövedelmekben jobban fejeződjék ki a végzett munka minősége és mennyisége, társadalmi hasznossága." — Vége Mészáros Ottó
