Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-02 / 61. szám
DN HÉTVÉGE 6. NEMZETKÖZI MAGAZIN 980. MÁRCIUS 2. A Szovjetunió A megszépült Mühlendamm Aki Berlinben járt, minden bizonnyal megcsodálta a Spreet. Az egykori mocsaras területre épült település folyója ezernyi kanyarral és ággal szövi át a várost. És ez mindenkor megszabta Berlin életét. A kereskedelem fejlődésével hamar megindult itt a hajózás, a molnárok is hasznosították a Spree vizét, s Európa kereskedelmi főútjai szintén erre vezettek. Ennek a hármas követelménynek kellett megfelelnie Berlin 1298-ban megnyitott első hídjának és zsilipjének, a Mühlendamm-nak (magyarul: malomgátnak.) A híd története katasztrófák sorozata. A tavaszi olvadás és a jég torlódása szinte évente elárasztotta a fél várost. Máskor tűz pusztított a környéken: fából épült malmok, raktárak és árusítóbódék váltak a lángok martalékává. Az első kőből készült kereskedőház, a Nering 1683-ban épült fel. 1600 és 1800 között Berlin lakossága 6 ezerről 172 ezerre nőtt. A Mühlendamm környéke gyorsan beépült, így egyre szűkült a Spree medre. A rövidlátó építkezők a múlt század közepe táján a jobboldali folyóágban emelték az új dómot, ami felére csökkentette a medret. A közelben készült új csatorna sem segített sokat. Berlin első hídja túlterheltté vált. A gyalogosok, járművek, omnibuszok áradata mellett naponta 2200 villamos is áthaladt 1893-ban a mindössze 8 méter széles Mühlendammon. A húszas évek vége felé megindultak a munkálatok a környék rendezésére. Szükséghidat építettek és új zsilipeket terveztek. A fasizmus hatalomra jutása miatt azonban a tervek nem valósultak meg. Az új híd felépítése napjainkra várt; 1968-ban adták át a forgalomnak; ma a nyolcsávos, modern Mühlendammon áramlanak a gépkocsioszlopok. A környék megszépült, tele nyugalmas pihenőhelyekkel. És a Spreen lassú méltósággal úsznak a hajók. g. i. A Spree folyó keresztül-kasul szeli át az NDK fővárosát, Berlint. Ez az 1936-os felvétel a Spree legrégibb hidját, a 700 éves Mühlendammot mutatja. és az olajválság A Mühlendamm-híd ma. A háttérben balra a Köztársasági Palota és a Dóm. Néhány évvel ezelőtt a világsajtó vezércikkekben foglalkozott a témával. Az OPEC-orszá- gok Caracasban tartott értekezlete világszerte nagy érdeklődést váltott ki. Az emberi civilizáció egyre nagyobb mennyiségben használja fel az olajat, gazdaságilag azonban ez egyre jobban megterheli az országokat. Az elmúlt évben a világpiaci ár csaknem kétszeresére, 1970 óta több mint tízszeresére emelkedett. Az olajtermelés 20 év alatt megháromszorozódott, de a szakemberek véleménye szerint a források közeli kimerülésével lehet számolni. Mi tehát a teendő? Takarékoskodni kell — mondják a politikusok és a közgazdászok. Sem a felhasználók, sem a termelők számára nem létezik más alternatíva. Ugyanilyen fontos az új energiaforrások kutatása és feltárása. Természetesen felmerül a kérdés, hogy valójában mi is a helyzet a világ egyik legnagyobb olajtermelőjével a Szovjetunióval? Jelenleg a Szovjetunió a föld egyetlen olyan iparilag fejlett országa, melynek gazdasága teljes mértékben hazai nyersanyagforrásokon alapszik. Független a szénhidrogén-fűtőanyagok importjától, sőt, ezen termékek egyik legnagyobb exportőre. Ennek ellenére az utóbbi években a Szovjetunióban is erőteljes takarékossági intézkedések léptek életbe. A,tények alapján arra következtethetnénk, hogy az olajtartalékok kifogyóban vannak, ami az olaj lényeges drágulását vonja maga után. A valóságban azonban nem ez az igazság. Nemrégiben átfogó jelentést készítettek a szovjet gazdaság perspektíváiról. Az ország olajtermelése állandóan növekszik. Tavaly elérte az 585 millió tonnát, a tervek szerint idén mintegy 606 millió tonna lesz. Az elmúlt 15 évben gyorsabban növekedett a kitermelés üteme a Szovjetunióban, mint a világ többi országában átlagosan — a termelés megháromszorozódott. És a tartalékok? A szovjet olajbányászok nem osztják azok pesszimizmusát, akik mindennap az iparág hanyatlását várják. A mai napig a világon kitermelt összes olaj mintegy 55 milliárd tonnát tesz ki. A Bukarestben tartott X. olajkongresszuson felszólaló szakemberek véleménye szerint a föld mélyében még körülbelül 304 milliárd tonna kibányászható olaj van (a terminológia nem véletlen, a jelenlegi technológia mellett a készletek csak kétharmad részben hozzáférhetők). 141 milliárd tonnát még nem tártak fel. A fel nem tárt tartalékok megoszlása a következő: USA—11, KözépKelet—19, Kanada, Latin-Ame- rika—25, SZU, Kína—50, ösz- szes többi területek — 36 milliárd tonna. Mindazonáltal a Szovjetunió mégis takarékoskodik a kőolajjal. Az ország nem importál olajat, ez azonban mégis drágul. Az okok nem a világpiaci változásokban, hanem a természeti feltételekben keresendők. A lelőhelyek jelentős része messze északon, illetve keleten, Szibéria nehezen elérhető területein található. A kemény sarkvidéki klíma, a Tnocsarak, a nehezen áthatolható tajgák nagyon megnehezítik a bányászatot. Nem véletlen, hogy a tyumenyi kőolaj- és földgázmezők feltárása az egyik legköltségesebb nemzetgazdasági program a Szovjetunióban. A kitermelés költségeinek növekedése miatt új gazdaságistratégiai irányvonal bevezetése vált szükségessé. Ami'koráb- ban kívánatos volt, az most szükségszerűvé vált. Az energiarendszert úgy kell átalakítani, hogy különböző fajta üzemanyagok felhasználása váljon lehetővé. Ezzel az olajfogyasztás is ésszerűbbé tehető. (Értelmetlen az olaj elégetése, hiszen megfelelő módszerekkel sokféle értékes anyag állítható elő belőle.) A Szovjetunió mintegy 200 billió köbméter földgázzal rendelkezik, amely körülbelül 200 milliárd tonna olajnak felel meg. A széntartalék (a világ összes készletének fele) több mint 7 billió tonnára becsülhető. A nagy szovjet folyók segítségével nyerhető vízenergia eléri a 300 millió kW-ot. Az ország energiatermelésében egyre fontosabb szerepet játszanak az atomerőművek: összteljesítményük néhány év múlva 100 millió kW körül lesz. Az olaj felhasználása az energia előállításában mintegy 45%-os (földgáz—25%, szén—26%). Ennek 15—25%-os csökkentése a 8Ö-as években megvalósítandó feladatok egyike. A Szovjetunió energetikai potenciáljában növekvő szerephez jut a szén-, az atom- és vízenergia, a földgáz ilyen irányú felhasználása terén nem lesz változás. Leonyid Korenyev A vietnami népgazdaság célkitűzései közt alapvető fontosságú az állattenyésztés fejlesztése. A szarvasmarha-állomány növelése egyaránt jelentős célkitűzés a szövetkezetek és a magángazdaságok számára. Képünkön: Phu Khanh tartomány Tay Son járásában az állatállomány meghaladja a 18 ezret — ez négyszerese az 1975 előtti mennyiségnek. Berlin hétszázéves hídja ■■mm Új létesítmények, 1980 A Szovjetunió állami beruházásai 1980-ban közel 120 milliárd rubelt érnek el, s ez 6 milliárddal több az előirányzatnál. A legnagyobb összegeket az energetika, a szállítás, a vegyipar, a kohászat és a gépipar ágazataiba fektetik be. Jelentős összegek állnak azonban a könnyűipar és a mezőgazdaság rendelkezésére is. A tervezett pénzmennyiségből folytatják a nagy atomerőművek építését, elsősorban az európai területeken. A fémipar új kitermelő- és feldolgozókapacitással bővül, az ország számos már meglévő üzemeihez kapcsolódóan. A vegyipari létesítmények zöme is a már meglévő gyárakhoz települ, de teljesen új kapacitások belépésével is számol a szovjet népgazdaság a tomszki, az altáji és a kujbisevi területeken. 1980-ban kezdi meg működését a KGST közös beruházásaként megvalósult uszty-ilimszki cellulózüzem és a kijembajevi azbesztdúsító. Az élelmiszeripari beruházások eredményeként az iparág teljesítménye 15—19 százalékkal fog emelkedni. Számos takarmánykeverő-, gabonatároló-, s állattenyésztőkomplexum is épül 1980-ban. A vasúti szállítás fejlesztésének legfontosabb része a Baj- kál—Amúr vasútvonal további építése. A már elkészült 1500 km pálya az idén 400 km-rel növekszik, ezen túlmenően második vágányfektetése és a villamosítási munkálatok is folytatódnak. A víziszállítás fejlesztése ér. dekében számos tengeri és folyami kikötőben rakodókomplexumok átadására kerül sor. — TERRA —
