Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-13 / 72. szám

6 Dunántúli napló 1980. március 13., csütörtök Egy nyugdíjaztatási ügy krónikája Másokért csatázva „A beszélgetés nem aktuális...” T ársaságban hallottam a hírt. Egy nyugdíjas pedagógus­nő mesélte felháborodva, hogy Tavi József, a görcsönyi Nevelési Központ igazgatója szívinfarktussal kórházba került Közvetlenül előtte váratlanul — az előzetes megbe­szélések ellenére — nyugdíjba küldték. Hogy a két eset között van-e okszerű kapcsolat azt mi nem dönthetjük el. Mi történt tulajdonképpen? Az előzményekről annyit, hogy Tavi József 39 éve tanít o görcsönyi iskolakörzetben, 23 éve vezeti a görcsönyi is­kolát. Mindenki a közért ha­dakozó embernek ismeri, aki ha kellett nemcsak a fél falu­val, hanem bárkivel felvette a harcot. Főszerepet vállalt an­nak idején az iskola, a törpe vízmű, a sportpálya, a presszó építésében, a boltfelújításban. Tanácstag is volt, mindig meg tudta mozgatni az embereket. Ennek legutóbb, a nevelési központ megnyitóján magam is tanúja voltam. Biztosan ő is tévedett nemegyszer az évek során, de mindig igaz ügyért csatázott és soha nem a ma­ga javáért. % • „Községi közös Tanács el­nökétől, 7833. Görcsön y. 1200/1979. szám. Tavi József elvtárs, Nevelési Központ igaz­gatójának. Helyben. Értesítem, hogy 1980. már­cius hó 16-i határnappal kez­dődően munkaviszonyát — az 1979. december 19-én történt megállapodásunk értelmében felmondom (így! — G. O.), az MT. 26. § (1) bek.-ben foglalt jogkörömnél fogva. A befeje­zési határnap 1980. augusz­tus 16. A felmondás indoka az, hogy ön 1980. március 15.-vel be­tölti 60-ik életévéi, tehát az öregségi nyugdíjra jogosulttá válik. Megállapítom, hogy az önt megillető felmondási idő mér­téke öt hónap. Az MT. 27. § (3) bek. alap­ján 1980. március 16-július 16. közötti időszakra a munkavég­zés alól nem mentem fel, te­hát munkát végezni köteles. Az 1980. július 17-augusz- tus 16. közötti munkanapokon a munkavégzés alól felmen­tem. A felmentés teljes időszaká­ra munkabérét folyósítani fo­gom. Felhívom figyelmét, hogy a jelenleg rendelkezésre álló bér­keret terhére az ön részére egyéb bért kifizetni nem áll módomban, ezért kérem, hogy az 1980. évre járó időarányos rendes és pótszabadságát 1980. január 1-július 10. kö­zött vegye ki. A hivatalos felmondáson túlmenően a településkörzet lakossága, a sok ezer volt és a jelenleg sok száz tanuló, valamint a tanács nevében megköszönöm négy évtizedes áldozatos munkáját. Görcsön y, 1979. december 29. Sipos Győző s. k. tanácselnök” Az utolsó előtti bekezdésben foglaltak egyet jelentenek az­zal, hogy Tavi József a tanítási év kőiben kilép a tantestület munkájából, és megkezdi az őt megillető szabadságot. Ez őt is, a tantestületet is felzak- lotta, hiszen a dolog úgy fes­tett, hogy őt félreállították. Itt 'kell megemlíteni, hogy évek óta tartó viszály állt fenn a görcsönyi tanács és az iskola, pontosabban annak vezetői között. Ezek az ellentétek az utóbbi években a görcsönyi nevelési központ létrejötte kö­rül kulmináltak. A helyi ta­nács azt mondta, nincs pénz a nevelési központ létrehoza­talára, fenntartására. Tavi Jó­zsef és helyettese, Nagy Lajos a helyi és környékbeli üzemek megmozgatásával szerzett pénzt, létrejött a görcsönyi ne­velési központ. Tavi József nyugdíjba küldésével is az volt az érv, hogy nincs pénz arra, hogy egy időben két iskola- igazgatót fizessenek — a nyugdíjba vonulót és az utó­dot. Az érv jogos, az eljárás et­től függetlenül antihumánus. Az aranyosgadányi iskola meg­szűnésével ugyanis már augusztusban világos volt, hogy lesz bérkeret arra, hogy Tavi József nyugodtan végigtanít­hassa ezt a tanévet. De mire a pénzt átutalták Görcsönybe, mór 1980 január végén jár­tunk. — A hosszadalmas taná­csi ügyintézés — mondják erre a Pedagógus Szakszervezet megyei Bizottságán, de azt is hozzáteszik, hogy bár ígért pénzből nem lehet fizetni, a drasztikus felmondólevelet el lehetett volna Ikerülni. Egyetem utcai Általános Is­kola összevont munkaügyi dön­tőbizottsága, Bokrétás György: — Munkaügyi döntőbizottsá­gok tekintetében a városkör­nyék községei még sehová sem tartoznak. Várjuk a Me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának jóváhagyását, hogy e községek ügyeit is kéz­be vehessük a pécsiek mel­lett. Akkor 48 órán belül le­bonyolítjuk Tavi József január 3-án kelt fellebbezésének tár­gyalását, ahol családtag is képviselheti a kórházban fek­vő panaszost. Az ügyet ismer­jük, a helyzet világos. Azon túl, hogy egy eredményes élet­pályát nem lehet lezárni ilyes­fajta felmondólevéllel, a gör­csönyi tanács eljárása jogel­lenes volt, mivel nem kapta meg ehhez a felettes szerv, a Pécs városi Tanács művelődés- ügyi osztálya hozzájárulását. Illetve nem tárgyalta meg a kérdést a helyi tanácstagokkal és a pártszervezettel sem. Egyébként is ez év március 16-án — amikor Tavi mór be­tölti hatvanadik életévét — kellene kiküldeni a mun­káltatónak a felmondólevelet. A görcsönyi tanács eljárását a munkaügyi döntőbizottság minden bizonnyal hatálytalaní. tani fogja. • Két telefonibeszélgetés a gör­csönyi Közös Községi Tanács­csal: február 17-én, szombaton megbeszélünk egy találkozót ébben az ügyben. A tanács- titkár így búcsúzik: „örömmel várjuk, hölgyem, végre minket is megkérdez valaki..." - Két nap múlva, hétfőn telefonüze­netet kapok: találkozónk nem aktuális ... Felhívom a görcsö­nyi Tanácsot, mind a tanács­elnök, mind a titkár elzárkózik a találkozó elől: „Nincs mit beszélnünk erről, a Pécs városi művelődési osztály nélkül mi nem nyilatkozhatunk ..." Hiá­ba minden érvelés, hogy csak a hatáskörükön belül akarom hallani véleményüket, hogy er­re törvény van, a válasz: — Nem. A beszélgetés nem ak­tuális. A felettes tanácsi szervek, a Pedagógus Szakszervezet vá­rosi, megyei bizottsága részé­ről mindenki készséggel nyi­latkozott. — Elhamarkodott, rossz lé­pést tett a görcsönyi Tanács —, mondja Légrádi Rudolfné, a Pécs városi Tanács művelő­désügyi osztályvezető-helyette­se. - Ez ügyben jártunk ná­luk 1979. december 19-én, ahol elmondtuk, hogy fel fog szabadulni pénzösszeg, s Tavi Józsefnek ígéretet tettünk, hogy a tanévet végigtaníthatja. Az új évben aztán jártak itt az osztályon, elmondták, hogy sajnálják a történteket, és megteszik a méltányos intéz­kedést. • Antal Gyula, az MSZMP Pécs városi Bizottsága titkára: — Tavi József a töprengő, utat kereső pedagógusok közé tar­tozik. Az a régi típusú tanár- emibe-r, aki annak idején még az iskolában foglalkozott a köz- művelődéssel. A görcsönyi klasszikus eset: Tavi József kockázatot is vállalt a nevelési központ megszervezésével, mint ma annyian az ipar, a gazda­sági élet területén. E komplex intézmények létrehozatalát ugyanis csak egy keretrendelet védi.1 Ezt elrendelni nem lehet. Aki ezt vállalja, politikai vé­delmet élvez, de ha a bürok­rácia valahol felüti a fejét, szinte megtámadhatatlan ér­veket tud felhozni az ilyen tö­rekvés megakadályozására. Pedig némi emberséggel el le­het kerülni az ilyen lépése­ket ... Mivelhogy a harcolni tudó, kockázatot is vállaló, önzetlen emberekre mindig is nagy szükségünk volt, és egyre in­kább szükségünk lesz. • Befejezésül annyit, hogy a riport felvétele és megjelené­se között eltelt időben tisztá­zódott és elrendeződött Tavi József nyugdíjba vonulásának ügye. A pénz megérkezett a görcsönyi Tanácshoz, majd a község illetékes pártszervezete és. a felettes tanácsi szervek döntést hoztak arról, hogy Ta­vi József az 1980-as év végével lép nyugdíjba — ahogyan azt eredetileg is elképzelték. így történt. S ha a vége jó, minden jó. De addig? ... Gállos Orsolya HANGVERSENY Nem közép- iskolás fokon... A Művészeti Szakközépiskola koncertjéről Ú gy látszik, nemcsak a gazdasági életben, de a zene terén is vannak még rejtett tartalékaink. Ugyan ki gondolta volna, hogy a pé­csi Művészeti Szakközépiskola tanulói olyan színvonalas ora­tórium-előadásra is képesek, mint amilyennel szombaton es­te lepték meg a liszt-terem közönségét? Igaz, Pergolesi Stábot Ma­ter-e nem igényel akkora elő­adógárdát, mint mondjuk egy Höndel-oratórium; a kétszóla- mú énekegyütteshez csupán vonószenekar és kontinuó tár­sul. Ám ez nem csökkenti, in­kább növeli a nehézségeket, hiszen az ilyen vékonyan fel­rakott, kevés szólamú partitúra igazán jó megszólaltatása na­gyon kényes művészi feladat. A Művészeti Szakközépiskola leánykara, vonószenekara, a szólót éneklő Csitár Andrea és Verébéi y Veronika megoldot­ták a feladatot, méghozzá­nem is középiskolás fokon. Fiatal tanáruk, Fekete Pál ala­pos felkészítő munkája ered­ményeként és szuggesztív ve­zényletével igazi koncertél­ményt nyújtottak a vokális ze­ne kedvelőinek. A zenekari tagok bizonyára először játszottak életükben ilyen hosszú (45 perc!), és ilyen nehéz darabot. Nem cso­da, ha egyikük-másikuk el-el- tévesztette a vonásnemet, vagy kimaradt egy frázisból. Inkább az a csoda, hogy ezek a fia­talok —, néhány kisegítő ta­nárképző főiskolást és tanárt leszámítva még csak közép­iskolások! — ennyire egysége­sen és ilyen stílushűséggel ját­szották Pergolesi szólamait. Igényesen, kidolgozotton éne­kelt a kórus is, de a legna­gyobb dicséretet a két szólista érdemli. Muzikális, kifejező előadásuk talán csak a hang ereje és érettsége tekintetében maradt el az „igazi”, a hiva­tásos énekesek produkciójától. A Stábot Matert megelőzően rövidebb darabok hangzottak el a leánykar, az iskola réz- fúvós-szeksztettje, illetve okét együttes közös előadásában. Utóbbiak közül Asula kétkáru- sos karácsonyi motettája emel­kedett ki korhű hangzásával és a darab költői tartalmának meggyőző kifejezésével. A réz- fúvók önálló számaiból Gio­vanni Gabrielli Canzona-ja és Szőllősy András három rövid darabja tetszett legjobban. Előbbi remek hangszertudásu­kat, utóbbi a kortárs zenében való jártasságukat bizonyította. A kíséret nélküli kórusmű­vek kissé visszafogottan szól­tak, mintha a lányok a Stabat Mater-ra tartalékolták volna energiájukat. Tiszta, árnyalt éneklésük így is élményt nyúj­tott. Csak azt nem tudtam el­dönteni, hogy hová soroljam" őket, az amatőrök vagy a pro­fik közé? Szakmai biztonságuk a leendő hivatásost sejteti. Lelkesedésük, örömteli muzsi­kálásuk oz amatőrökre emlé­keztet. Egy biztos, néhány év múlva többségük profi lesz. Vajon megmarad-e bennük az a zene iránti rajongás, mely e hangversenyen legin­kább magával ragadott? De jó lennel... Dobos L. Szegedi vendégművész a címszerepben A Faust bemutatója előtt Réti Csaba, az opera címsze­replője. Gounod operájának már­cius 14-i bemutatójára készül a Pécsi Nemzeti Színház ope­ra- és balett-társulata. Ott- jártun kikor még jelzésszerű díszletek között, utcai ruhá­ban folytak a próbák, amikor Réti Csaba Liszt-díjas ma­gánénekessel beszélgettünk, a szegedi operatársulat tagjá­val, aki mint vendég énekli Pécsett Faust szerepét. — Többször énekeltem. Faustot Szegeden és másutt is, Pécsett azonban az eddi­giektől eltérő, más koncep­ciójú előadásra készülünk. Elsősorban, mert a Pécsi Ba­lett is jelentős szerepet kap az előadásban — nemcsak a Walpurgis-éj jelenti majd a balettbetétet az operából, hanem Faust vízióit is megje­lenítik a tánccal. Gounod ro­mantikus operája így valószí­nűleg elvontabb, filozofiku- sabb lesz, és közelebb kerül Goethe Faustjához. Réti Csaba nem először lép a pécsi színpadra. Korábban egy évig volt a társulat tagja, s kellemes emlékekkel, szíve­sen vállalta ismét a vendég- szereplést. Azt mondja, fon­tos, hogy más színházak, más társulatok munkájába' is be­kapcsolódjék a művész, hi­szen az új légkör mindig pezs- dítőleg hat. Most, a pécsi próbákkal, a Fausttal párhu­zamosan a Szerelmi bájital­ban és a Falstaffban lép fel Szegeden. 1963 óta magán­énekes, ez alatt 35 főszerepet, 60 karakterszerepet énekelt, és gyakran lép fel oratóriu­mokban, a hangversenypó­diumon is. Legkedvesebb sze­repei Edgár a Lammermoori Lucia című operában és Ro- dolphe a Bohéméletben, va­lamint a Mozart-operák te­nor főszerepei. Gounod1 Faustját Konter László rendezésében láthat­juk március 14-én este 7 óra­kor. A táncok koreográfiáját Eck Imre készítette, vezényel Breitner Tamás és Hirsch Ben­ce. Mefisto szerepét Marczis Demeter, Margitot Német H Alice, illetve Szabadíts Judit énekli. G. O. Levéltári órák az iskolákban Általános és középiskolások helytörténeti ismereteinek el­mélyítése céljából jövő szep­tembertől levéltári órákat fog­nak tartani pécsi levéltárosok azokban az iskolákban, ame­lyek erre igényt tartanak. Gás­pár Gyula kísérleti jelleggel már tizenkét órát tartott az idén is, s a tapasztalatok ked­vezőek: a diákok érdeklődés­sel fogadták a szaktanárok egyetértésével is találkozó le­véltári, helytörténeti ismerete­ket. A tervek szerint a tanév­kezdéskor módszertani kiállítás nyílik a levéltárban. Célja az intézmény bemutatáso, az itt folyó munka megismertetése lesz. Egy munkacsoport téma- javaslatokatállít össze, amelyet minden iskola történelem sza­kos tanárának elküldenek. En­nek alapján lehet majd kérni azókat a levéltári kutatásokon alapuló előadásokat, amelyek egy-egy anyagrész — hazai történelmi esemény — helytör­téneti vonatkozásait világítják meg. „Tankönyvként" pedig o megyében kiadott honismereti, történeti kiadványokat forgat­hatják majd a tanulók. A Baranya megyei Levéltár együttműködik a megyei ta­nács népművelési tanácsadó­jával is. Ez elsősorban abban nyilvánul majd meg, hogy mű­velődési házakban, klubokban is tartanak illusztrált előadá­sokat a levéltári munkáról, a helytörténeti kutatások ered­ményeiről. A magyar kultúra napjai a Szovjetunióban SAJTÓKONFERENCIA A MOSZKVAI MAGYAR NAGYKÖVETSÉGEN — Szerdán sajtókonferencián tájékoztatta a szovjet sajtó, a rádió és a televízió képviselőit az MSZMP küszöbönálló XII. kongresszusának előkészületei­ről, valamint Magyarország fel- szabadulása 35. évfordulójának megünnepléséről dr. Szűrös Má. tyás, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. A nagy érdeklődéstől kísért sajtókonfe­rencián, amelyen megjelentek az SZKP Központi Bizottsága és <r Szovjet Külügyminisztérium fe­lelős munkatársai is, az újság­írók számos kérdést tettek fel, ezekre a nagykövet, valamin? Féderer Adolf külkereskedelmi főtanácsos, a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség veze­tője és Kéri József nagykövetsé­gi tanácsos válaszolt. A többi között tájékoztatást adtak a ma­gyar kultúra napjairól is, ame­lyek április 2-án kezdődnek meg a Szovjetunióban, A sajtókonferencia résztvevői­nek filmet vetítettek a mai Ma­gyarországról. Tudományos ülés Veszprémben Felszabadulás utáni fejlődé­sünk oktatásának elméleti és módszertani kérdéseiről rende­zett tudományos ülést szerdám Veszprémiben az MTA Veszpré­mi Akadémiai Bizottságának munkacsoportja hat dunántúli megye társadalomtudományi kutatóinak részvételével. Az ülésen Vass Henrik, <L Párttörténeti Intézet igazgatója tartott referátumot A népi de­mokratikus korszak kutatásának eredményei: elvi-, módszertani kérdések címmel. A tudományos ülésen részle­tesen foglalkoztak a kutatások összehangolásának fontosságá- val, a szocialista tudat fejlesz­tésének feladataival, politika! oktatásunk elméleti és módszer, tani kérdéseivel. A referátumot három szek­cióban 19 korreferátum követte, majd a tapasztalatokat plenáris, ülésen összegezték.

Next

/
Thumbnails
Contents