Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-12 / 71. szám

1980. március 12., szerda Dunántúli napló 3 Kongresszustól kongresszusig (1.) A gyarapodás j «változó jÉw sorrendje M a kezdődő cikksorozatunk feleimé — Kongresszus­tól kongresszusig — öt esztendőt fog át. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa 1975. március 17—22. között tanácskozott, a XII. kongresszus pedig az idén március 24-én kezdi meg munkáját. Fél évtized a társadalmi­gazdasági fejlődésben már jelentősebb időszak, azaz: van miről mérleget készíteni, van mit összegezni. Ahogy azt az MSZMP Központi Bizottsága irányelvei a XII. kongresszusra megállapítják: „Az elmúlt öt esztendőben pártunknak, né­pünknek bonyolultabb és ne­hezebb helyzetben kellett dol­goznia. Ennek ellenére az el­ért eredmények jelentősek.” Túl a 10,7 millión Négy év alatt, 1976 és 1979 között másfél százalékkal gya­rapodott az ország lakossága, s túlhaladta a 10,7 milliót. A növekedés mértéke lassúbb, mint volt az azt megelőző négy esztendőben, s ez első­sorban az élveszületések szá­mának viszonylagos csökkené­sére vezethető vissza. A leg­népesebb megye Pest, majd Borsod-Abaúj-Zemplén, Sza- bolcs-Szatmár a sorrend — ez volt 1975-ben is —, míg leg­kevesebben Nógrád, Tolna, Vas megyében élnek. A la­kosság gyarapodása a két kongresszus közötti időszak­ban Pest, Fejér és Győr- Sopron megyében bizonyult a leggyorsabbnak, ugyan­akkor Békés megyében né­hány tizedszázalékkal csök­kent a népesség. Érdekes képet mutat a megyeszékhelyeken élők szá­mának alakulása. A szóban forgó időszakban — száza­lékos arányban — Zalaeger­szeg a listavezető, itt nőtt a legjobban a lakosság szá­ma, majd Szekszárdé a do­bogó második foka. A né­pességmozgás irányai bo­nyolult tényezők hatására változnak, de szembetűnő a nagyobb városok lakosságá­nak gyors bővülése, vala­mint a kisebb községekben élők számának folyamatos mérséklődése, s ez nem min­dig fedi a tényleges társa­dalmi érdekeket. Hullámzó haladás Tavaly az esztendő végén 16—17 százalékkal volt na­gyobb a nemzeti jövede­lem, mint a XI. kongresz- szus évében, 1975-ben. Nö­vekedésének évenkénti át­laga szerényebb, mint az évtized elejének négy esz­tendejéé. A létrehozott új érték emelkedése 1,5 és 8 százalék között ingadozott az 1976—1979-es tervsza­kaszban. Az 1977-es év ki­emelkedő nyolcszázalékos nemzeti jövedelem növeke­dését értékelve ugyanakkor már figyelembe kell venni a közben fölhalmozódott fe­szültségeket, a költségvetés nehezedő terheit, a népgaz­dasági egyensúly kedvezőt­len alakulását. Ami mind­ezek ellenére egyértelmű po­zitívum: a két kongresszus közötti fél évtizedben a nem­zeti jövedelem gyarapodá­sát teljes egészében a ter­melékenység emelkedése fe­dezte. Folyó áron 1979-ben a nemzeti jövedelem értéke 140 milliárd forinttal volt nagyobb, mint 1975-ben, s megtermelésében a fontos­sági sorrend élén változatla­nul az ipar áll, sőt tovább növelte részesedését. Ami a létrehozott új érték felhasz­nálását illeti, itt sok gondot okozott a készletfelhalmozás egészségtelen arányú növe­kedése — főként 1978-ban —, valamint a beruházások tervezettet jóval meghaladó mértéke. Mivel a termelési ráfordítások az indokolható­nál gyorsabban emelkedtek, végül is az egységnyi erő­forrásra jutó nemzeti jöve­delem — ami valójában a hatékonyság fő mutatója — az 1976 és 1979 közötti idő­szakban átlagosan két szá­zalékkal lett nagyobb. Szá­mítások szerint ennek a két­szerese felelne meg a kívá­natos mértéknek. Mindezek ismeretében ért­hetővé válik, hogy az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveiben így fogalmaz: „A tervező- munkában azzal kell szá­molni, hogy a nemzeti jöve­delem — a VI. népgazda­sági terv idején, 1981 és 1985 között — a korábbi időszakhoz képest mérsékel­tebben növekedhet. A növe­kedés teljes egészében a munkatermelékenység emel­kedéséből származzék. A nemzeti jövedelem felhasz­nálása legyen összhangban a gazdasági fejlődés belső és külső feltételeivel, az egyensúly követelményei­vel.” Közös haszon Négy év alatt majdnem 800 milliárd forintot költöt­tünk beruházási célokra. A népgazdaság anyagi és nem anyagi ágaiban folyamato­san emelkedett az így elköl­tött pénz. Az állóeszköz- vágyon ötödével volt na­gyobb 1979 végén, mint 1975-ben. A szocialista szervek beru­házásaiból — a főváros után és százalékos arányban szá­molva — a két kongresszus közötti esztendőkben a leg­nagyobb rész Borsod, Pest, Hajdú-Bihar, Fejér megyé­nek jutott. Ha egy lakosra számítjuk az összeget, akkor viszont ez a sorrend: Fejér, Borsod, Tolna, Komárom. Tovább nőtt ebben az idő­szakban az ipar részesedése a beruházásokból. Minden száz forintból 41 jutott ide. Ezekben az években az ország egész lakosságát gya­rapító létesítmények sora készült el, mint amilyen pél­dául a 750 kilovoltos távve­zeték, a Testvériség-gázveze­ték, a Gyulai Húskombinát, a Hajdúsági Cukorgyár, a Borsodi Vegyikombinát új pvc-gyára, a kőolaj- és föld­gáztermelés bővítése Szeged térségében, s olyan, kisebb súlyúnak tűnő tényezőkről sem szabad elfeledkezni, mint évente négy és fél ezer traktor vagy 2 ezer ga­bonakombájn szolgálatba állítása a mezőgazdaság­ban. Mészáros Ottó (Következik: 2. Amennyit megtermelünk) Jövőre kezdik építeni Az életszínvonal emelkedésé­vel fejlődik a csomagolástech­nika, így aztán egyre több sze­mét kerül a háztartásokból a gyűjtőedényekbe, a falusi porták szemétdombjára, a városi sze­méttelepekre és sajnos mind több jut az erdők szélére, árkok, ba, mindenhová. A háztartások­ban keletkező szemét mennyisé- Ebben az évben még a Kénes úti szemétlerakóra szállítják a város háztartási hulladékát ge tízévenként megduplázódik, így az egyre hatalmasodó sze­méthegyek elhelyezése és ártal­matlanítása mind nagyobb gon­dot jelent és egyre több pénzbe kerül. Őrségi barangolás Megváltozik — ho nem is a világ —, de a táj mindenkép­pen, ha Zala határát elérjük. Átalakul a szelíd, lankás táj. Hegyek lépnek elénk, komorsá­gukat derítik a télen is zöld színek: az itt-ott kibukkanó fü­vek és oz óriásira nőtt fenyők, mellettük szorosan nyújtózkodó, növekvő kicsikkel. Nem „sima” az út. Kocsival főleg nem; keskeny, Zalaeger­szeg és a Vas megyei Őrség „közepe", vagyis Őriszentpéter között. Reggel meglepetéssel ébred, tünk Égerszögen — ahol ál­munkban elkísért az esti fény­ben látott, híres csipkeházak kecsessége — a jobb hátsó ke­rék defektes. Irány egy gumija, vító. Mindez szombaton! Csak egy óra múlva indulhattunk vol­na utunk célja felé. Felszerel­tük a pótkereket, aztán hajrá! A rádió figyelmeztetett, vigyázza­nak az autósok, az olvadó jég megtévesztő. Az volt, de meg- úsztuk. Nem mondom, hogy minden szívdobogás nélkül. De végre odaértünk, az Őrségbe. Nyáron láttam ezt a tájat, amelyben akkor a zöld volt az uralkodó szín. Most ha nem is „uralkodott”, de azért volt be­lőle bőven. Az Őrség időjárását az Alpok közelsége meghatá­rozza; sok az eső, talán ezért is harsányabbak a zöldek. Ezt a tájat ezért nagyon kedvelik a fák. Ügy terem ott egy-egy nagy rét mellett az erdőcsoport, mint. ha odahintették volna. A ter­mészetvédelem ezen a vidéken azt kívánja, hogy az ember vé­dekezzen az erdők ellen. Fur­csa ugye, de ott nem szeret­nék, ha néhány esztendő alatt előrenyomulna, és elfoglalná a réteket. Mitől is Őrség az Őrség? Honnan ered a neve? Megkap­tam a feleletet Őriszentpéter könyvtárában: neve a honfog­lalást követő időből ered; ak­kor telepítették ide o székelye­ket, határőr-szolgálatra. A ka­tonáskodás és a honvédelem volt a dolguk, maguk választot­ták vezetőiket, az őrispánt és az őrnagyot. Szabadok voltak. Szabadságuk akkor szűnt meg, amikor a hadviselési kötelezett­séget a várbirtokkal kapcsol­ták össze: az 1681-es ország- gyűlés után már nem katonák, hanem jobbágyok az itt élők. Az Őrségben letelepedett emberek a dombok tetejére építkeztek, ebben minden bi­zonnyal hadászati szempontok is szerepet játszottak. Az egy­kor 18 községből álló történel­mi Őrség akkori központjában, Őriszentpéteren ma is felfedez­hetők ennek a településformá­nak a nyomai. Az itt élők nem voltók gazdag emberek. A házak építőanya­gát a természet kínálta, a lakó­épületek legnagyobb része ha. sított tölgyfalapból készült, me­lyet sárral tapasztottak be. Ilyen házakat most már hiába kerestem, legszebb maradvá­nyaikat a Pityer-szeri néprajzi múzeumban láthatják a rég­múltra kíváncsiak. A természetvédők azt szeret­nék, ha a szép is megmaradna, de a fa hasznáról se kellene le­mondani. A gazdálkodó embert nem lehet hibáztatni, ha első­sorban a gazdasági értékeket nézi és a szépnél elpbb veszi észre a hasznosat. Az „igaz­ságtevés” egyik módja az érté­kes természeti és egyéb kincsek­ben gazdag vidék tájvédelmi körzetté nyilvánítása. Az Őrség tájvédelmi körzet lett. Ezen a 38 ezer hektáros területen — amely 38 községet foglal ma­gába — az élet ugyanúgy fo­A pécsi Kénes úti szemétte­lep várhatóan még ez évben megtelik. A Pécs városi Tanács 1978 decemberében megbízta a Dél-dunántúli Tervező Vállalatot a város szemét- és hulladékel­helyezési megoldásainak kidol­gozására, feltételül meqszabva a következőket: az új telep leg­alább 15 évre oldja meg a vá­ros szemetének környezetkímélő elhelyezését, bekalkulálva, hogy ez a mennyiség évről évre nö­vekszik. A szigorú környezetvé­delmi-egészségügyi szemponto­kon belül a területfejlesztés és rendezés, a természetvédelem, a klíma, o szélviszonyok, a vízmi­nőségvédelem, a földtani viszo­nyok is mind döntőek a terület kiválasztásánál. Az is lényeges, hogy az I. ütemnél a tömörítéses takaróanyagos fedésen túl a tér. vezett II. ütemben lehetőséget teremtsen a hulladék-visszanye­réssel és -hasznosítással kombi­nált ártalmatlanító üzem létesí­tésére. Végül az jem mindegy a hely kiválasztásánál, hogy mi­lyen messzire esik a várostól, van-e, vagy mennyiért építhető oda úthálózat stb. A kérdés, hogy létezik-e ilyen, minden szempontból megfelelő terület az új szeméttelep* kiala­kítására, a DTV válasza: igen. Hol? A Kökény és Szilvás köz­ségek között lévő Hidegvölgy mintegy 15 hektáros területe, Pécstől kb. 10 kilométerre dél­re. A napi 800—1000 köbméter szemét elhelyezését biztosító te­lep kialakítása a beruházási terv szerint 23 millió forintot igényel. A városi tanács idén egymilliót tud adni a kiviteli tér. vekre és a kisajátításra. A VI. öt­éves terv fejlesztési alapjából a hiányzó pénzösszeg előteremté­sével 1981-től várható a kivite­lezés indítása. A Pécsi Köztisztasági és Út­karbantartó Vállalat az új hi- degvöigyi telepet két műszak­ban üzemelteti. A szállítójármű­vek prizmás lerakással öntik le a szemetet, azt a dózer bedol­gozza, naponta takarják földdel és tömörítik. Locsolóautó köti le a port, Rapidtor permetező be­rendezéssel csökkentik a bűzt és fertőtlenítenek. A hatmilliós gépigénybe dózer, tömörítőgép is beletartozik, aztán a takaró- anyag-száíl ítá sra billenőplatós teherautó és önjáró markoló- rakodó. A hidegvölgyi új szeméttelep belépésével ugyancsak meg­emeli a város szemételhelyezési költségeit, a számítások szerint évente mintegy 15 millió forint­tal. Ebben jelentős tétel a sze­métszállító gépkocsik fuvarkölt­ségének növekedése, mert amíg átlagban o Kénes úti fuvar 12, a hidegvölgyi fuvar már 17 ki­lométert jelent. M. L. Szelíd lankák, zöld erdők, patakok lyik, mint a „nyilvánítás” előtt. Féltő szemek vigyázzák a tájat, .piostani szépségét. A könyvtáros már kilenc éve dolgozik Őriszentpéteren. Hív­ták ugyan a művelődési házba népművelőnek — hiszen ez is szakmája — ha nem is fonto­sabbnak, de célszerűbbnek ta­lálta a könyvtárban maradni, melynek bővítésére évente mint­egy 18 ezer forintot kap. Nem is tudná kevesellni az összeget, mert helye sincs a könyvek szá­mára. Okoson elrendezett, szép könyvtár. Mindenki megtalál­hatja benne a kedvére valót. Az emeleten az Őrség történe­téből készítettek kiállítást. Délután száraz úton, félelem nélkül szemlélhettem az Őrsé­get. Dombok hajoltok lágyan felénk, az út szalagként kúszott előttünk, kis patakok szegélyez­ték utunkat, és tudtam, már ak­kor; ha visszatérek ide, nem té­vesztem e| az utat. Ha szépet akarok látni, a nyári zöldellő Őrségre gondolok. Hallom a könyvtáros szavait: „Gyertek is­mét, minél előbb! Az Őrséget nem lehet elfelejteni, aki egy­szer itt járt. az mindig vissza­tér.” Bódi Ágnes Féltő szemek vigyázzák a szép tájat Pécs új szeméttelepe a Hidegvölgyben

Next

/
Thumbnails
Contents