Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-08 / 38. szám
1980. február 8., péntek Dunántúlt napló 3 Egészségügyi célprogram Ilii # ||; | Nincs jobb* egészségesebb tápláíék! Fontos információk fiataloknak 800000 KISZ-tag A KISZ-évkönyvek kinyomtatásával befejeződött a tagsági igazolványok cseréjekor kitöltött személyi adatlapok gépi feldolgozása. Az egyes táblázatokban szereplő szám- adatokelemzése, összehasonlítása jelentős segítséget nyújt- 'hat az évkönyvek címzettjeinek, a nagyobb szervezetek munkáját irányító, valamint a területi KISZ-bizottságoknak — a hatékonyabb munkához. Az alábbiakban ízelítőül az országos adatokból kiválasztott néhány érdekes adatot közlünk, amelyek nemcsak a KISZ-vezetők számára, hanem minden KISZ-tag számára is fontos információkkal szolgálnak. Az adatgyűjtés oz1978— 79-es mozgalmi évet fogta át, így az 1979. május 15-i helyzetet rögzíti. A KISZ-tagság létszáma 1979. május 15-én 855164 volt, 18 200-zal több, mint egy évvel korábban. Az olapszer- vezetek száma 29 726, a fizikai dolgozók száma 244119, a tanulóké 275 762. A nők aránya a tagságban egytized százalékkal csökkent, _vagyis 46,8 százalék. A párttagok aránya háromtized százalékkal nőtt: május 15-én 8,1 százalék volt. Előtérben az anyatejes táplálás Szoptatás. Kiben milyen gondolatokat, érzéseket ébreszt ez a szó? Sokaknak nyomban megmelegszik a szíve: hófehér pólyába bugyolált, csillogó szemű csecsemőt képzelnek maguk elé, akit épp most ölel mellére az édesanyja. Ez a mozdulat, ami egyszerre és legszebben fejezi ki az édesanyai gyöngédséget, szeretetet, féltést és felelősséget. Kevés csecsemő anyatejen Mégis nehéz a dolguk az orvosoknak, védőnőknek, akik már a várandósság ideje alatt is igyekeznek meggyőzni az édesanyákat, hogy csak végső esetben nyúljanak a tápszerekhez, hígított tehéntejhez. Manapság egyre kevesebb oz olyan csecsemő, akit édesanyja féléves koránál is tovább szoptat. Viszont lényegesen több a csecsemőkortól sokat betegeskedő, gyenge ellenállóképességű kisgyermek. Hazánkban az utóbbi évtizedben folyamatosan csökkent a gyermeküket szoptotó édesanyák száma. Ezen az általános tendencián belül területenként, megyénként nagyon eltérő a kép. Borsod és Szolnok megyében például ma is kétszer annyian és kétszer olyan hosz- szú ideig szoptatnak, mint nálunk. Baranyábon a csecsemő egyhónapos koráig az édesanyák 70 százaléka, 2 hónapos koráig 50 százaléka, a harmadik hónapban már csak 25—30 százaléka szoptat. Ezeket a becsült adatokat dr. Horváth Mihály, a Baranya megyei Tanács Gyermekkórházának igazgatója mondta el, akivel egyrészt orról beszélgettünk, hogy milyen okok húzódnak meg e mutatók mögött, illetve miért lenne oly fontos a csecsemők anyatejjel való táplálása. A szoptatás csökkenését előidéző okok nagyon összetettek. Nem célunk sorrendet felállítani, a kényelemi az anyatej fontosságának nem ismerése, illetve azon kellemetlenségek között, amik a szoptatás elején átmenetileg jelentkezhetnek, de az tény — mind a szülész, mind a gyermekgyógyász szakorvosok tapasztalatai ezt igazolják -, hogy az édesanyák egy része már közvetlen a szülés után beszerzi a tápszert. Az ilyen „előrelátások" arra utalnak, hogy ezek az édesanyák eleve lemondtak a szoptatásról. Lehet, hogy „jószándékból”, hiszen az közismert, hogy a tápszerrel etetett bobák is jól gyarapodnak. Való, hogy a tápszerek igyekeznek utánozni az anyatejet, de ez a mai napig messze elmarad a tökéletességtől. Óriási vívmánya az orvostudománynak, hogy léteznek ilyen póttáplálékok, és hogy ezek, illetve tej hiányában egyetlen csecsemőt sem fenyeget sorvadás, éh- holól. De egy percig sem szabad azt hinni, hogy az orvosok mindezt az anyatej helyett találták ki. Sőt pont ők azok, akik mai napig js váltig elemzik az anyatejet, és tudományos kísérletek alapján újra és újra megerősítik: az anyatej a fiatal csecsemők részére o legtökéletesebb táplálék. Azért, mert a legmegfelelőbb mennyiségben és ösz- szetételben tartalmazza azokat a tápanyagokat, melyekre a baba szervezetének szüksége von és ezeknek a felszívódása, a szervezetbe történő beépülése szintén utánozhatatlanul tökéletes. Az anyatej egyben gyógyszer is. Méghozzá megelőző hatású. Olyan védőanyagokat — többek között immun-globulino- kat — tartalmaz, melyek nagyon sok fertőzéstől óvják meg a kisgyermeket. Jogos lehet az aggályuk azon édesanyáknak, akik attól félnek — vagy éppen tapasztalatból tudják —, hogy a szoptatás fizikai kellemetlenségekkel jár. Az anyatej képződés egyenes folytatása a várandósságnak, szülésnek, vagyis az anyai szervezet a szülés után egy újobb biológiai folyamatra rendezkedik be. Az úgynevezett tejbelö- vel’lés mellduzzadással, feszüléssel járhat együtt, ami azonban csak néhány nopig tart. Akik megijednek ettől, és inkább a tápszert választják, mesterségesen megállítják a tejképződést, mivel ennek alapja a rendszeres szoptatás, illetve a szoptatás után — mellszívóval való — alapos mellkiürítés. Ugyanígy fosztják meg csecsemőjüket megfelelő ideig tartó anyatejes táplálástól azok az édesanyák, akik jobb étvágyú, követelőző kisbabájukat türelmetlenségből tápszerrel hallgattatják el. Fontos érzelmi kapocs Végül még valami, ami beleszólhat annak eldöntésébe, hogy miként táplálja gyermekét az édesanya: a szoptatás alatti életmód, ami fegyelmezettséget követel. Egyrészt a táplálkozásban. Zsíros ételek, krémek, tésztafélék fogyasztása nem ajánlatos. Tejet, tejterméket, tojást, húst, főzeléket, gyümölcsöt kedvére ehet. Folyadékot — tej, gyümölcsszörp, gyümölcslevesek — bőven ihat, sőt erre kifejezetten szükség van. Lehetőleg ne dohányozzon vagy csak egész minimális mennyiséget szívjon, mivel a nikotin kiválasztódik a tejben. Gyógyszereket is csak orvosi engedéllyel szedhet. A szoptatás az édesanya és a gyermek biológiai kapcsolatán túl nagyon fontos érzelmi kötődést is kialakít, aminek a modern pszichológia igen nagy jelentőséget tulajdonít. Az anyatejjel való táplálás gyakoriságának és időtartamának növelése ilyen okok miatt egészségügyi célprogram. Török Éva Szalai József „párttag nyugdíjas” Tiszteletre méltó életelv A telefonszám, amelyen megtaláltam Szalai Józsefet, a Pécsi Közúti Építő Vállalaté volt, pedig én úgy tudtam, hogy 1979. december 31-én nyugdíjba ment. Vagy mégsem?... A találkozót is a vállalat személyzeti osztályának irodájába beszéltük meg délután, munkaidő utánra. — Furcsa átmeneti időszakot élek most — mondja. — Bár hivatalosan már nyugdíjba mentem, megkértek, hogy helyettesítsem az utódomat egy hónapig, mialatt ő továbbképzésen van. így aztán a nyug- díjasságom első hónapja igazán semmi változást nem hozott. Szalai József így 'hatvanévesen is tele van jól fegyelmezett energiával. Beszédstílusában, mozgásában van némi katonás vonás. Szóvátettem, ő nevetve helyesel: — Látja, erre utaltam a telefonban, amikor figyelmeztettem, hogy rólam már írtak önök mint egykori partizánról. Tizenegy hónapig harcoltam 1944-45-ben a jugoszláv felszabadító hadsereg 51. divíziójában a Dráva mentén, a Fekete-hegy környékén, Szlovéniában, végül Ausztriában is. 1919-ben született Siklóson „föld nélküli földművelő" családban. Alig egy héttel esküvője után, 1942-ben behívták katonánok. Akkor felesége Sza- lántáról a nagyszüleihez költözött Újbezdánba. Miután leszerelték, Szalai József is odament. Itt érte őket a félszoba, dulás 1944-ben. Akkoriban jugoszláv partizáncsapatok táboroztak Új'bezdánban, és toborozták az új harcosokat. — A faluból negyvenketten jelentkeztünk. Akkor volt a lányom nyolchónapos, s majdnem egy évvel később találkoztam csak újra a családommal, de már Szalántán, aho. va ők időközben visszaköltöztek. A partizánemlékek mély nosztalgiával elevenednek meg. — A közös harc, a bajtár- siasság tanított meg arra, hogy milyen nagy erő különböző nemzetiségűek között az, ha von egy nagy cél, amiért — s akkor igazán nem hatásos szólam volt — érdemes élni, s ha kell — tolón nem nagy szavak -, halni is. 1946-ban kezdett el dolgozni a Pécsi Közúti Vállalat jogelődjénél mint útőr. 1948-ban Garé községben lépett be a pártba, majd hamarosan az alapszervezet titkárává választották. A helyi termelőszövetkezet szervezője, megalapítója volt. Mozgalmas időszakot élt át. Felfigyeltek a munkájára, s mint akkoriban mondani szokás volt: kiemelték. Előbb az szb-tiAár helyettese lett, majd szállítási művezető a Közúti Építő Vállalatnál. Közben tanult: elvégezte a felsőfokú közgazdasági technikumot is. Nyugdíjba vonulásáig a vállalat személyzeti előadója volt. A vállalatnál végzett munkájáért, a Magyar Partizánszövetségben folytatott és egyéb társadalmi tevékenységéért 1951-től 1979-ig 12 kitüntetést kapott. Harminchárom évet és hét napot töltött a Pécsi Köz. úti Építő Vállalatnál. — Ez alatt a 33 év alatt a szinte kizárólagos kubikosmunkáról áttértünk a gépesítésre, a gépek munkájára. Nem is lehetne másképpen olyan termelési volument elérni, mint például amit tavaly elért a vállalat: 320 millió forintos értéket.- Miféle változást hoz az életében a nyugdíjazás?- Átadtam a stafétabotot a fiataloknak. Akad szép számmal társadalmi funkcióm, megbízatásom, s az ezekkel járó kötelezettségek ellátásáról nem mondtam le, ezekből nem lehet nyugdíjba vonulni. Hogy csak néhányat említsek példaként: elnöke vagyok a Magyar Partizán szövetség Baranya megyei Társadalmi Bizottságának, tagja vagyok a városi tanács munkaügyi bizottságának sül. nők a munkaügyi bíróságon. S ha megengedhetem magamnak ezt a szójátékot: párttag nyugdíjas leszek, s nem nyug-' díjas párttag. Természetesen sokkal több a szabad időm, mint eddig volt, s ezt az unokákkal, a családom körében fogom tölteni; talán kertészkedik is egy kicsit. S zalai József életelve tiszteletet érdemel: a hatvan év, a nyugdíj nem sorscsapás, s korántsem olyan határkő az ember életében, hogy alapvetően megváltoztassa ad. digi életmódját. Aki még tud aktivan tevékenykedni, az ne üljön otthon, teljesen magába fordulva. Dunai Imre Magyar gyógyszerek Jamaicában A magyar gyógyszerek évről évre ismertebbek és keresettebbek a világpiacon. Gyógyszeriparunk termékei a világ több mint 90 országába jutnak el, köztük két év óta a távoli ka- rib-tengeri szigetországba, Jamaicába is. A magyar gyógyszerek fogadtatásáról, a kapcsolatok további elmélyítéséről nyilatkozott az MTI munkatársának dr. Winston Davidson, a jamaicai egészségügyi miniszter első helyettese, aki az Egészségügyi Minisztérium meghivására tartózkodik hazánkban. A magyar készítmények, amelyekre nagy szüksége van országunknak az egészségügyi ellátás javítása érdekében, jó minőségben és időben érkeznek. Ez tette lehetővé, hogy a magyar Medimpex Gyógyszerkülkereskedelmi Vállalat tavaly szeptemberben már ki- rendeltséget létesítsen Kingstonban, s bizunk abban, hogy még ebben az évben megalakul fővárosunkban a Medimpex kereskedelmi vállalata is. — Nagy lehetőséget látunk abban, hogy gyártási együttműködés is kialakuljon a jamaicai és magyar gyógyszergyárak között. Ez annál is inkább indokolt, mert a jamaicai gyógyszer- gyárak kapacitása sok esetben kihasználatlan, s termelési programjuk is korszerűsítésre szorul. Egy közös vállalat létesítésével mód nyílhatna arra, hogy magyar technológia alapján, magyar alapanyagokból Kinsgtonban készítsenek gyógyszereket. Most vizsgáljuk ennek lehetőségeit Miért nem? A tanárnő napokon át borítékokat címzett. Vállalatoknak, intézményeknek, már végzett tanulóknak küldte el a stencilezett levelet, melyben arról értesítette a címzetteket, hogy Pécsett, a Dobó István utcai Gimnáziumban minden hónap első hétfőjén délután öt órai kezdettel továbbképzés lesz gyors- és gépíróknak. Az első alkalommal csaknem ötvenen jöttek össze. Aztán, ahogy elindult a munka — jegyzőkönyv-vezetői, irodai levelezői, helyesírási, nyelvhelyességi, szótagszám, leütésszám. növelő, versenyre felkészítő foglalkozás — egyre kevesebben jöttek. A jegyzőkönyv-vezetői tanfolyamot például, amire 24-en jelentkeztek, nvndössze öten fejezték be. A tanárnő, Radnóti Adél, a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége Pécsi Csoportjának elnöke, azóta is azon „morfondírozik”, hol hibázott, mit csinált rosszul, hogy ekkora érdektelenségbe ütközött a továbbképzés. Ő társadalmi munkában, egyetlen fillér honorárium nélkül vállalkozott cf gyors- és gépírók továbbképzésére. A tanfolyamok díjmentesek, pontosabban azok vehetnek részt rajtuk, akik tagjai az országos szövetségnek, ami évi 60 forint tagsági díjjal jár. A teremért sem kell fizetni, a Dobó utcai gimnázium készségesen rendelkezésükre bocsátotta a tanuláshoz szükséges eszközökkel — magnó, írásvetítő — együtt. Az egves tanfolyamok elvégzéséről pedig hivatalos igazolást kapnak a résztvevők. D e mi is a célja a gyors- és gépírók továbbképzésének? A tanárnő és egv-két kitartó résztvevő szerint elsősorban a jobb munka. Igaz, a továbbképzéseken való részvétel nem jelent egyet azzal, hogy minden munkahely növeli a fizetést, de kérdés, hogy csak akkor érdemes és kel! tanulni, ha ezért azonnal több pénzt adnak. ha jutalmaznak érte, vagy ha kötelezően előírják?! Hasonló kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor a közelmúltban arról olvastam, hogy az egyik baranyai érdek- védelmi szervezet testületi ülésén arról döntött, hogy 160 középvezető közül 68-at mentesít a munkaköre betöltéséhez szükséges politikai, állami iskolai végzettség megszerzése alól. Nem kétséges, hogy különböző okok — meglévő szakmai gyakorlat, életkor — figyelembevételével megalapozottan hozták ezt a döntést. Ám oz elgondolkodtató, hogy a 68 középvezető többsége nyilván élni is fog ezzel a mentelmi joggal és valószínűleg nem mozdul meg bennük az a belső kényszer, ami a mentesítés ellenére mégis a tanulásra ösztönözné őket. Hogy mi az a belső kényszer? Hadd mondjam el annak a dohánygyári munkásnőnek a véleményét, aki több mint negyvenéves fejjel, két műszakban, teljesítménybérben dolgozva most jelentkezett mezőgazdasági szokközépiskolába. mm .... O tizenöt even at o kereskedelemben dolgozott, két képesítést szerzett. A dohánygyárban betanított munkásként kezdte, aztán elvégezte a szakmunkásképző tan- folyamot. Akkor érzi jól magát, ha valamivel mindig többet tud a munkájáról, mint amennyit feltétlenül tudni kell ohhoz, hogy elvégezhesse. Lépéselőny nélkül mindig a változások, az új követelmények után kullogna. Pedig a követelmények elé kell menni, akkor nyugodt az ember. Akkor vannak ötletei arra, hogy mit lehet holnap jobban csinálni. Ehhez pedig tanulni kell. T. É.
