Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-05 / 35. szám

e Dunántúli napló 1980. február 5., kedd A telefonnál A múlt heti telefonügyeletünkön a pályaválasztás időszerű tudnivalóiról (szakmunkásképzés változásai, gimná­ziumi fakultáció, középfokú, felsőfokú képzés, katonai pályák, munkalehetőségek stb.) kérdeztek és kaptak felvi­lágosítást az érdeklődők. A többeket érintő kérdésekre a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet illetékes munkatársai az alábbiakban válaszolnak: KÉRDÉS: A Jelentkezési lap első helyén a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola magasépítési ősz* tályát szeretném megjelölni. Jelöltre- tő-e a második helyen ugyanennek az iskolának a mélyépítési osztálya? — Természetesen jelölhető, hiszen rokon jellegű területek­ről van szó; a szakmai, illetve felvételi követelmények lényegé­ben ugyanazák mindkét építő­ipari osztálytípus esetében. Ez a fajta jelölésmód azonban nem minden esetben célszerű. Például a Janus Pannonius Szakközépiskola óvónői osztálya mellett nem látszik helyesnek az egészségügyi osztályt meg­jelölni, célszerűbb a gimnázi­umi osztályt, mert így más úton ugyan, de elérhető az eredeti­leg tervezett pálya. — A Pályaválasztási tájé­koztatóban néhány ötlettel, tanáccsal szolgáltunk dz első és második helyen történő je­lentkezés módjával, összehan­golásával kapcsolatban. Töb­ben ezt úgy értelmezték, hogy csakis az általunk javasolt mó­don lehet kitölteni a jelentke­zési lapot, holott mi inkább csak arra akartunk figyelmez­tetni javaslatainkkal, hogy ne tekintsük pusztán formális ak­tusnak a második hely megje­lölését, hiszen ez a tapasztala­tok szerint igen könnyen első hellyé válik. KÉRDÉS: Mi a különbség szakmun­kásképző iskola és szakmunkásképző szakközépiskola között? — Mind a szakmunkásképző iskolák, mind a szakmunkás- képző szakközépiskolák alapve­tő szerepet töltenek be a nép­gazdaság várható munkaerő­igényének megfelelő szakmun­kásutánpótlás biztosításában. A szakmunkásképző szakközép- iskolák, más elnevezéssel: szak­munkásképzési célú szakközép, iskolák emellett felkészítik ta­nulóikat a közvetlen felsőfokú (mindenekelőtt a szakközép- iskola szakirányának megfelelő) továbbtanulásra, illetve a tech­nikus minősítésre, miután ebben az iskolatípusban a szakmun­kásképesítéssel együtt érettségi bizonyítványt is kapnak a tanu­lók. — Az egyre fokozódó minő­ségi követelmények a szakmai és az általános műveltség vo­natkozásában egyaránt mind magasabb követelményeket tá. masztanak az egyes szakmák­kal, illetve szakmunkásokkal szemben. Napjainkban mind többen érzik a szükségét an­nak, hogy a szalkmunkás- bizonyítvány megszerzése után — munka melletti tanulással — az érettségi bizonyítványt is megszerezzék. Jó alkalmat nyújt erre a szakmunkások 3 éves szakközépiskolája, melyben (a szakközépiskola elnevezés né­miképp megtévesztő) kizárólag közismereti tárgyakat tanítanak. Ezeknek tananyaga a szakmun­kásképző iskolában már megta- nultakra épül. Ugyanakkor egy­re megszokottabbá válik az is például a végzős gimnazisták körében, hogy-szakmunkáskép­ző intézetbe jelentkeznek to­vábbtanulásra, ily módon a szakmunkásképző szákközép­iskolákban végzettekéhez ha­sonló szakképzettséget szerez­nek. Mint ismeretes, bizonyos szakmáikra (pl. rádió- és televí­zióműszerész) csakis középis­kolai végzettség birtokában lehet jelentkezni. A szakmunkásképző iskolák és a szakmunkásképző szakkö­zépiskolák közt megfelelő mun­kamegosztást alakítottak ki az illetékesek. Bizonyos szakmák csak szakmunkásképző iskolá­ban, más — főként elméletigé­nyesebb — szakmák csakis szakmunkásképző szakközép- iskolában, megint mások mind­két iskolatípusban egyaránt ok­tathatók. Az utóbbira példa: az esztergályos szakmát a Ziper- novszky Szakközépiskolában és több szakmunkásképző iskolá­ban is oktatják. A képzési idő a szakközépiskolában 4 év, a szakmunkásképző iskolában 3 év. Az úgynevezett középfokú sza kiközépiskola (pl. közgazda- sági, egészségügyi, vegyipari­gépészeti szakközépiskola) nem minőségében, hanem jellegé­ben különbözik a szakmunkás- képző szakközépiskoláktól. Olyan szakterületeken műkö­dik, amelyeken szakmunkás szakmákat nem tartanak nyil­ván, illetve az egy bizonyos szakmára történő képzés gya­korlati okból nem látszik célsze­rűnek. Egyébként igen gyak­ran egy és ugyanazon intéz­ményen belül működik mindkét iskolatípus. Például a pécsi „vegyipari" gépész osztálya kö­zépfokú szakközépiskolai osz­tály, ezért Pályaválasztási tá­jékoztatónk egy önálló fejezeté­ben olvashatunk róla leírást, míg vegyész-analitikus osztálya szakmunkásképző szakközépis­kolai osztály. (Itt szeretnénk helyreigazítani tájékoztatónk egy sajtóhibáját: a vegyész-analiti­kus osztályba fiúkat és lányokat egyaránt felvesznek.) KÉRDÉS: Van-e „fakultáció” a gimnáziumok speciális osztályaiban? Az 1980/81. tanévben előre­láthatólag 30 gimnáziumi első osztály indul, melyeknek több­sége „sima” (nem speciális) gimnáziumi osztály. Ezen (a ta­gozatos osztályok megszűnésé­vel) alapvetőnek mondható osz­tálytípusban, mint ismeretes, harmadiktól kezdve előbb heti 7, majd 9 órában olyan elmé­leti és gyakorlati jellegű tan­tárgyakat, illetve második ide­gen nyelvet tanulnak a tanu­lók, melyéket továbbtanulási, munkábaállósi szándékuktól függően maguk választanak a tanulók az iskola fakultatív „választékából”. (A legfonto. sabb egyetemi-főiskolai felvé­teli tárgyak valamennyi gim­názium fakultatív kínálatá­ban szerepelnek, a gyakorlati tárgyak választéka ugyanakkor iskolánként — a lehetőségék­hez igazodva — némileg elté­rő.) — A testnevelési és az ének­zene osztályok csupán annyi­ban különböznek a „sima” gim­náziumi osztályoktól, hoay itt elsőtől mindvégig heti plusz 2 óra (összesen: 5 óra) ének-ze­nét, illetve testnevelést tanul­nak az ide jelentkező tanulók. Egyébként a harmadik és a ne­gyedik osztályban nekik ugyan­úgy heti 7, illetve 9 választott (fakultatív) órájuk van, mint „si­ma” gimnáziumi osztályba járó társaiknak. — Lehetőség van fakultatív tantárgy-választásra a nemzeti­ségi tannyelvű gimnáziumi osz­tályokban is, esetünkben te­hát a „Leöwey” német nemzeti­ségi és a „Janus" horvát-szerb nemzetiségi osztályában. Ter­mészetszerűleg más a helyzet az egykori nyelvi tagozatók öröké­be lépő, de azoknál magasabb szintű, idegen nyelvi képzést nyújtó, speciális nyelvi osztá- lydkkal. (Pécsett: a Leöwey Gimnázium speciális orosz nyel. vi osztálya.) Az ide felvételt nyert tanulók ugyanis kifejezet­ten nyelvi (pl. nyelvtanári, ide­genforgalmi) pályára készül­nek. A nyelvórák magas száma miatt fakultatív keret biztosítá­sára nincs mód. — Végeredményben elmond­hatjuk, hogy 24 „sima” gimná­ziumi osztály mellett összesen 6 speciálisnak mondható osz­tály indítását tervezik a megyé. ben. És itt ismét egy helyre- igazítás: egy korábbi sajtóköz­lemény információjával ellen­tétben, a Nagy Lajos Gimnázi­umban NEM indul speciális matematikai osztály. Nem elég csak elméletben tudni Vezetés­technika csúszós utakon Néhány évvel ezelőtt halálos autóbalesetet szenvedett egy fiatal német nő Budapesten. A Népköztársaság útján BMW ko­csija megcsúszott, majd egy fá­nak rohant. A szakértői vizsgá­lat megállapította, hogy a 80 km/ó körüli sebességgel haladó kocsit a hölgyvezető visszakap­csolással kívánta lefékezni. Az erős motorfék azonban annyira visszafogta a hátsó kerékeket, hogy azok a nedves úttesten megcsúsztak és a kocsi hátsó része kitört. A vezető már nem tudto autóját egyenesbe hoz­ni ... Mert mi is történik ilyen eset­ben? Amikor alacsonyabb foko­zatba váltunk, úgy hogy a mo­tor fordulatát nem emeljük, vagy visszavesszük a gázt, o motor és a meghajtott kerekek közötti kapcsolatot megfordít­juk. Tehát a kerék hajtja meg a motort, amely a fellépő for­gató nyomatúknak ellenáll. Ha az erőkülönbség nagy, vagy ki­csi a kerék tapadása (pl. síkos az út), akkor a gumik óhatatla­nul megcsúsznak. Teszik ezt an­nál is inkább, mert a jármű fé­keződése a hátsó tengely dina­mikus terhelését csökkenti. Az­az kisebb erő szorítja a gumi­kat a talajhoz, mint a jár­mű hátsó tengelyére eső töme­géből származna, ha a kocsi áll. na, vagy egyenletes sebesség­gel haladna. Ha a gumik szlip- je (csúszása) több, mint 20—30 százalék, akkor a szlip arányá­ban egyre gyengül ai stabilitást biztosító oldalvezető erő, majd 100 százalékos csúszásnál tel­jesen meg is szűnik. Gyakorla­tilag ez az eset, amikor a ke­rék áll, de a kocsi halad. Kö­vetkezménye: ai kocsi hátsó ré­sze a rá ható oldalerő irányá­ba kitör. Valamivel kedvezőbb a hatás a fronthajtású kocsik motorfé­kezésénél. Ugyanis ha az első kerekek csúsznak meg, de a hátsók gördülnek, a jármű meg­tartja eredeti irányát, csak kor­mányozni nem lehet. Síkos úton mégis előfordulhat, hogy ko­csink megcsúszik. Mit tegyünk? A legfontosabb: mielőbb hoz­zuk egyenesbe a járművet. En­nek érdekében: nyomjuk ki a tengelykapcsolót és kormányoz­zunk a megcsúszás irányába. Vagyis arra!, amerre a kocsi hátsó része kitört. Mindezek mellett azonban tudni kell: a manőverek elmé­leti ismerete önmagában ha­tástalan. Kizárólag akkor jelent biztonságot, védelmet, ha az elmélet alkalmazását gyakor­lással már elsajátítottuk. B. L. Vigyázzunk a gyalogos ruhájára! Fröcskölés = szabálysértés Szemtanúja, sőt magam is szenvedő alanya voltam a mi­nap egy sajnálatos incidens­nek Pécsett. A Rákóczi útnak a Felsőmalom utcai kereszte­ződése után a Konzum Áruház felé haladtam több gyalogos­társammal. Az eső kiadósán hullott, így az esernyőm védel­me alatt meglehetős tempóval igyekeztem úticélom felé. Hir­telen, mintha az úttest fordult volna egyet, oldalról kaptam az esőnél kiadósa'bb és igen­csak piszkosabb záport egy szürke Zsiguli jóvoltából. Hogy mit gondoltam és egyik-mási'k gyalogos társ mit mondott, nem merem leírni. A Zsiguli vezetőjének szándékait nem ismertem, de feltételeztem, csuoán figyelmetlenségből haj­tott bele az úttest szélén levő hatalmas víztócsába. Sokat beszélünk közlekedési morálról, udvariasságról, fi­gyelmes vezetésről. Ezeket o gyalogosokat ért bosszúságo­kat, melyekhez esetenként a ruhatisztítás költségei is járul­nak, az előbbiek maximális fi­gyelembevételével el lehetne kerülni. Az autóban ülő és így az időjárás viszontagságai­tól megóvott gépkocsivezetők­nek pedig tudniuk kell, hogy az ilyen „fröcskölő” tevékeny­ség az okozott bosszúságon túl, szabálysértésnek is minő­sül. B. Gy. Óriás tűzoltóautó. A Szovjet­unióban olyan tűzoltókocsit gyár­tottak, mely tíz átlagos kocsit helyettesít. Huszonhat tonna vi­zet és két tonna habképzőt ké­pes tartályaiba elhelyezni és a sugarat húsz méter magasságig képes fellőni. ie Univerzális szállító. A napjaink­ban használható valamennyi kon­téner rákapcsolható az új Mer­cedes-Benz típusú nyergesvon­tatóra, melynek magassága nem haladja meg a legtöbb európai országban meghatározott négy métert. Mindezt új kerék­szerkezettel és az ezzel kapcso­latos parabolarugózással érték el. * Gépkocsielektronika. Az elekt­ronikát a gépjárműiparban 1958 óta alkalmazzák. A ma autójába már számítógépet is építenek be. A Chrysler gyár Horizont SX gépkocsijában már ilyen szá- tógéppel találkozhatunk. A ve­zető a digitális számkijelző rendszertől kap információt a benzinmennyiségről, a megtett kilométerekről, átlagsebességről és a fogyasztásról. A gépkocsi- vezető a műszertől figyelmezte­tést is kap, hogy mekkora se­bességnél fogyaszt többet a gép­kocsi. * A jugoszláv Crvena Zastava Művek 1953 óta foglalkozik gép­kocsigyártással. Jelenleg nyolc­féle személygépkocsi típust és tízféle haszongépjármű típust gyártanak. Az ország összes gépkocsigyártásának 76 százalé­kát ez a gyár adja. * Az autósok körében rendkívül népszerű a Dinitrol alváz- és üregvédő eljárás, melyet 1979 áprilisa óta alkalmaznak a Vili- gép Pécsi Autójavító üzemének megfelelően kiképzett szakem­berei. Bár a tavalyi esztendő­ben csak augusztus végétől dol­goztak két műszakban az alváz­védők, mégis 1147 gépkocsi kor­rózióvédelmét látták el. Leggyak­rabban Lada, Trabant és Skoda típusú gépkocsik voltak a dinit- rolosok vendégei. * Az NSZK autóipara 1979 első félévében 2 163 200 személy- és kombiautót gyártott. Ez öt százalékkal haladta meg az elő­ző év hasonló időszakában gyár­tott darabszámot. Az ebben az idő­szakban felhasznált üzemanyag­mennyiség ugyanakkor két százalékkal emelkedett — az előző félévhez viszonyítva. Együttműködési szerződés A megyei KBT­küldöttség látogatása Eszéken Jugoszláviában és hazánk­ban egyaránt sok a figyelmet­lenségből, felelőtlenségből ere­dő összeütközések száma. A közlekedéssel foglalkozó szak­emberek törik a fejüket, hogy lehetne legalább csökkenteni a balesetek számát. Számos intézkedés történt már, mint például a biztonsági öv hasz­nálatának kötelezővé tétele, a sebességkorlátozás bevezetése, de még ez is kevés. Admi­nisztratív megoldásokkal azt hiszem, ma már a fejlett mo­torizáció ikorában nem sokra megyünk. Másra van szükség, lelkiismeretességre, a mások iránt érzett felelősségre és önmagunk ellenőrzésére Ren­dezünk mi öregek hetét, ak­ciókat szervezünk gyermekekés időseik védelmére, kerékpározni tanítjuk a fiatalokat egy-egy hétig I Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy ezekre nincs szükség. Szükség van rá! De mennyivel egyszerűbb lenne az év minden napján úgy vezetni és gyalogolni, hogy vigyázunk egymásra. Tu­dom, az írógépnél ülve ezt könnyű elképzelni, a gyakor­latban azonban annál nehe­zebb. A fiataloknál kell kez­deni a nevelést. Jugoszláviában is ez a tö­rekvés, ahol az eredmények már mérhetők. Az általános iskola első osztályában kezdő­dik a KRESZ-oktatás és a gye­rekeknek minden évben vizs­gázniuk kell. Már a negyedik osztályban forgalomszervezést tanulnak! Az iskolai oktatásra nagy hangsúlyt fektetnek és erről meggyőződhetett az a delegáció is, melynek tagjait az Eszéki Balesetelhárítási Ta­nács hívta meg egynapos láto­gatásra. A Baranya megyei Közlekedésbiztonsági Tanács képviseletében Jugoszláviában járt küldöttség a „12-es Prole­tár" elnevezésű általános isko­lában tanulmányozta az okta­tási rendszert, és mint elmond­ták, némi irigységgel figyelték az ott folyó szervezett képzést, a KRESZ-oktatást. Eszéken min­den iskolában van közlekedési park. Ez szerves része a taní­tás-tanulás folyamatának, azt mondják, kis korban o gya­korlati ismeretek elsajátítása éppúgy fontos, mintáz elmélet. Az iskolai látogatáson túl a két balesetmegelőzési szervezet kölcsönösen tájékoztatta egy­mást saját tevékenységéről, a feladatokról. Abban mindket­ten egyetértettek, hogy van mit tanulni egymástól. A kapcso­latfelvétel időszerű volt, és nem marad el a folytatás sem. Az Eszéki Balesetelhárí­tási Tanács rövidesen látoga­tást tesz Baranyában és a két szerv együttműködési szerző­dést köt a közlekedés bizton­sága érdekében. Müller István A baj nem jár egyedül % Kovács úr autózik (39.) Éjszaka igencsak hidegre for­dult az idő. A fák ágain, a bok­rokon fehér zúzmara csillogott és nyoma sem maradt a tegnapi ol­vadásnak. Kovács úr fázósan ült be a kocsiba« amely inkább egy jégszekrényhez hasonlított. Tartott tőle, hogy a csípős hideg az akku­mulátornak is a kedvét szegte, de aggodalma alaptalannak bizo­nyult: a motor könnyen beugrott. Gondolta, indulás előtt fordul •gyet a faluban, így a család már meleg kocsiba ülhet. Kiengedte a kéziféket, amelyet este — a lej­tős udvar miatt — behúzott. Ami­kor azonban el akart indulni, va­lami visszafogta a kocsit és a mo­tor lefulladt Először azt hitte, még hideg a motor, de nem si- * került a második kísérlet sem. Odafagytak a gumik, vélte, és be­ment, hogy forró vizet hozzon. Ez­zel sikerült js sáros latyakká ol­vasztani a kerekek alatt a talajt, ám ez mit sem változtatott a hely­zeten. Az autó elmozdult ugyan, de a két hátsó kerék csúszásának nyoma jelezte, hogy azok maka­csul álltak. Ekkor már tudta, mi a baj: a fékpofák odafagytak a dob­hoz. Nem volt mit tenni, leszerel­te a kereket és forró vizes ruhá­val melegítette a jeges dobot. Mi­re mindkét fékdobbal végzett, ala­posan kimelegedett. A motor meg alaposan lehűlt. .. — Hát — mondta Gizi fázósan — nem valami tökéletes ez az autó, ha egy iyen kis hideg meg­árt neki . . . — Nem a hideg ártott meg ne­ki, hanem én. Nem kellett volna behúznom a kéziféket. . M de az ördög gondolta, hogy ismét ennyi­re lehűl az idő . . . A táj, amerre haladtak, mese­világhoz hasonlított, és csakhamar megfeledkeztek a reggeli bosszú­ságról. Kovács úr kényelmes tem­póban hajtott, a helyenként elje­gesedett út is óvatosságra in­tette. A távolban néhány ház tűnt föl, majd egy rendőrségi autót is láttak az út mellett álldogálni ... Alig hagyták el a házakat, egy rendőr jelezte, hogy álljanak meg. Kovács úr azonnal a sebességmé­rőre nézett: alig hetvennel bal­lagott . . . _— Jó napot kívánok. Kérem, ön túllépte a megengedett sebességet — kezdte a tizedes. — Az nem lehet, úgy hetven­nel mehettem — mondta Kovács úr nyugodtan. ^— Mennyi volt? — kérdezte rá­dión keresztül a rendőr. — ... Hetvenkettővel jött — hallotta a választ Kovács úr. — Az lehet. De hol van az a nyolcvantól? — Hol van a hatvantól? ... Ez lakott terület, kérem. — Az más . . . mennyi? — nyúlt Kovács úr a pénztárcájáért. — Kettőszáz. És máskor tessék körültekintőbben vezetni . . . Később Kovács úr megkérdezte Gizit, hogy ő látott-e táblát hely­ségnévvel? — Ha én vezetek, akkor láttam volna .. . Ebben biztos lehetsz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents