Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-05 / 35. szám

1980. február 5., kedd Dunánt úli napló 3 Fél nap a nyugati iparnegyed új Üzemében Munkások, kulturált körülmények között A megye legmodernebb betonkeverő egysége Szép ez a telep. Az üzemi utak, az iparvágány erekként hálózzák be a harmincöt hektá­ros területet. Innen az ötszintes szociális létesítmény tetejéről nézve még impozánsabbnak hat a Baranyai megyei Állami Épí­tőipari Vállalat új központi te­lepe. Pécs nyugati iparnegye­dében, a hatos út és a buda­pesti vasútvonal közötti terüle­ten négy évvel ezelőtt jelentek meg a földgyaluk, 1976. második felében vette kezdetét a tuloj: donképpeni építkezés, melynek célja, hogy az eddig szétszór­tan működő kiszolgáló üzeme­ket koncentrálva, magasabb műszaki színvonalon, kulturál­tabb körülmények között mű­ködtessék tovább. Ezzel egy- időben megszüntetik, illetve fo­kozatosain felszámolják az el­aggott műhelyeket, amelyek a városközpontba ékelődve vá­rosképi szempontból sem voltak szívderítők; amellett körülmé­nyeik sem tették lehetővé a BÉV korszerű ipari hátterének kiala­kítását. Mindezt viszont egy csa­pásra megoldja oz új komplex telep háromszázharmincmilliós beruházása, ahol máris több üzem működik hónapok óta. A telep keleti oldalán sárga cementsilók simulnak az ELBA— ÉPGÉP kooperációban készült betonközponthoz. Narancssárgá­ra dukkózott mixerkocsi érke­zik, s míg felkapaszkodom o kétemeletnyi magasságban lé­vő irányítóhelyiségbe, alattam megindul a betonzuhatag és a surrantón át a mixer tartályá­ba ömlik az anyag. Ez a csupa- üveg, faburkolatú szoba a lel­ke az automatikusan működő betonüzemnek. Hang Antal, a szállítás irányítója ellenőrzi a szállítójegyeket, az ő utasításá­ra indulnak a betonnal telt mixerek az építkezésekre. — A próbaüzem még hetven­nyolc novemberében kezdődött, én tavaly márciusban kerültem erre a munkahelyre. A kiszállí­tást az időjárás befolyásolja, most egy műszakban dolqozunk, napi átlagban száz köbméter betont keverünk. A tavaly nyá­ri csúcsidőben viszont volt olyan nap, amikor elértük a négyszáz köbméteres kiszállítást. Mellettem folyamatosan kat­tog az automata írórendszer. Barlovics György gépkezelőnek csupán annyi a feladata, hogy a diszpécserpulton beállítsa a megfelelő receptúra szerinti anyagösszetételt, a többit az automatikus irányítású berende­zés elvégzi magától. Az auto­mata írógépbe új szállítójegyet fűz: a papíron megjelenik, hogy mennyi kavicsot, cementet vi­zet és vegyszert adagolnak a receptúra szerint. — Már a szerelés időszaká­ban is itt voltunk és a német szakemberek munkáját figyel­ve, továbbá egy tanfolyamot elvégezve ismerkedtünk meg a betonközpont működésével. A munkakörülményeink összeha­sonlíthatatlanul jobbak, mintáz úimecsekaljai teleoen voltak. A réqi betonüzemünkben kézi adagolással készítettük a be­tont, itt minden másképp törté­nik. A berendezés harmincegy­féle receptúra' szerint képes betont előállítani. Itt már nem keil a fagyos időtől sem tarta­ni, hiszen a kavicstartályokba épített radiátorok megakadá­lyozzák az anyag megdermedé- sét. Odakinn, a kavicstéren két Volvo hordja folyamatosan a szállítószalag bunkeréhez a be­ton fontos alkotóanyagát, mel­lettük az ÉPGÉP szakemberei dolgoznak a mérleg karjaira emlékeztető osztályozó szalag szerelésén. A tárolótér melletti iparvágányhoz simuló szállító- szalag fölött több köbméter űr­tartalmú csillék állnak, a vago­nokból a markoló segítségével ezekbe kerül a kavics, amit az­tán a származási helyétől füg­gően a frakció szalag továbbít majd a megfelelő boxba. A siló­tornyok szomszédságában a belső munkálatokat végzik a leendő kompresszorházon: itt kap helyet a laboratórium is, ahol a betonmintákat ellenőr­zik majd. Átellenben már ál> a telep központi raktára, ahol korszerű tárolási lehetőségeket biztosítanak és innen egység- csomagokban kerülnek majd ki az építkezéseken szükséges anyagok. • Míg a beton köz pontban se­rény munka folyik, addig a szomszédos aszfaltüzemben a fagyok miatt leálltak. Szántó iparszerű termelés és előregyártás a BÉV új központi telepén nők, lehívják Kodán Józsefet egy kis szakmai tanácsadásra. Kilépek a lucskos hidegbe, a hőközpontból induló távvezeték vonala jól követhető: az azt ta­karó talajrétegen elolvadt a hó. Csupaüveg csarnokhoz érek, a világoskékre festett ajtó köny- nyen nyílik. Felötlik bennem: évekkel ezelőtt a vállalat gé­pészeti osztályának! vezetője jó­voltából a tervek és prospektu­sok segítségével ismerkedtem a nyugatnémet Peddinghaus cég betonacélvágó és -hajlító be­rendezéseivel. S most mindez kézzel foghatóvá válik számom­ra is. A tágas csarnokban auto­mata és félautomata' gépek csattognak. Alig harmincon két­szer annyi betonacélt készíte­nek itt elő az építkezések szá­mára,'mint a régi Vasút utcai telepen hetvenen. Dóra József vasbetonszerelő a régiek közül való: számára is szinte meg­váltás volt, mikor tavaly év ele­jén kiköltözhettek ide Patacs A központi épület az üzemi egységekkel József művezető és munkatár­sai most a gépek nagyjavítá­sát végzik. Az uránvárosi har­mincas telepről — amit az év végéig felszámolnak — ez az üzem költözött ki először, vagy másfél esztendeje. Az itt ké­szülő öntött és hengerelt asz­faltot nagyrészt a vállalat hasz­nálja fel, emellett külső igé­nyek kielégítésére is képesek. A telep hőközpontja melletti vágányon két pakurával teli va­gon várakozik. A tartálykocsik­ból gőz csap ki: a megdermedt tüzelőanyagot melegítik, hogy a vagonokból az alumínium bo­rítású tárolókba továbbíthassák a pakurát. A tágas épületben két Láng gyári kazán áll: órán­ként tizenkilenc tonna gőz elő­állítására (lépesek, természete­sen az egyik tartalék. Kodán József kazánfűtő készségesen vezet végig a korszerű hőköz­ponton. — Ezek a legújabb típusú ka­zánok összehasonlíthatatlanul jobbak, mint elődeik voltak. Irányításuk automatikusan tör­ténik. Ahhoz, hogy kezelőjük lehessek, tanfolyamot végeztem, vizsgát kellett tennem. Két hó­napja dolgozom itt, a körülmé­nyekkel elégedett vagyok, a szolgálat tizenkét órás. A tizenkét tonna teljesítmé­nyű kazán irányítószekrénye nyitva, a Tüzeléstechnikai Ku­tató Intézet szakemberei, akik az égőfej beállításán dolgoz­határába. A munkakörülmé­nyeik egy csapásra megváltoz­tak, nem kell attól tartaniok, hogy ujjaik a vashoz gémbe- rednek, hiszen a helyiség fűtött és az épület északi oldalánál lévő boxokból is csörlő húzza be a vágógépre a leszabásra váró anyagot. A csarnokban két vágó- és öt hajlítógép műkö­dik, a leszabott és előkészített betonacélt a görgősorok továb­bítják, a kész kötegeket felcím­kézik, amelyen a rendeltetési helyet is feltüntetik. Dóra József leállítja gépét: míg beszélgetünk, szusszanás- nyi időre megpihenhet.- Az NSZK-ban ismerkedtem meg ezzel a félautomata hajli- tóval, amin egy éve dolgozom, öt napot tartózkodtunk kinn a Peddinghaus cégnél, a betaní­tás pedig már idehaza történt a német vezető szerelő közremű­ködésével. A teljesítményünk jelentősen megemelkedett, de ugyanazért o pénzért dolgo­zunk, mint korábban. Bízom ab­ban, hogy ez is rendeződik és a szociális épületet is mielőbb elfoglalhatjuk, mert egyelőre hat rózsa jut több száz ember­re az ideiglenes fürdőben. Kü­lönben éves szinten hetvenöt- ezer mázsa betonacél előkészí­tésére képes az üzem egymű- szokos termeléssel. Gondolom, ha külső vállalattól is kapnánk megrendelést, a teljesítmények is tovább növelhetők lennének a gépek jobb kihasználása mel­lett. • A betonacél üzemi folytatása­ként futballpályányi csarnokban dolgoznak a szerelők. Bejára­tánál kokszkályha izzik: ki a há­tát melegíti, mások vizes kesz­tyűjüket szárítják a rostélyok­hoz tartva. Idősebb, pufajkás ember érkezik, a ceglédi kan­na fedele körbejár: többször megdönti a pároló teával. Én is megkívánom, a forró frissítőt — nemhiába, hiszen már har­madik órája járom a telepet — de közben belépek a leendő la­katosüzembe. A hátam mögül még hallom az építők évődé- sét: — János! Hát a rum hol maradt belőle? Itt is több tu­catnyi szerelő ténykedik, a ki­segítő technológia kialakításán dolgoznak. Emitt egy lemezvá­gó, távolabb hajlítógép áll, im­már a végleges helyén: mind­kettő fóliával letakarva. Néhány hónap múlva ez az üzem is be­népesül, az emberek a Felső­malom utcai műhelyből maguk­kal hozzák a gépek egy részét, a többi új berendezés lesz. Újabb iparvágányhoz érek: a sínek fölött két bakdaru áll, mellettük máglyába rakott, ra­kodólapra kötegelt téglák száz­ezres egységrakományba pakol­va. A rakodómunkásnak itt már nem sok dolga akad, a'tégla­fogó villa helyett a darukam­pót kell akasztania, s miután a rakomány a helyére kerül, le­oldani azt. A leendő asztalos- és festő­üzemben kellemes meleg fogad. Itt is, csakúgy mint a mellette lévő ácsüzemben a technoló­giai szerelést végzik, megkezdő­dött a berendezések beemelése a kiépített gépalapokra. A mennyezetről minden géphez égkék színű elszívó csonk csat­lakozik. Itt már nem kell tarta- niolc a munkásoknak a portól, és a festékekből felszabaduló il- lóanyagok ártalmától: hiszen azokat a ventillátorok a por­kamrákba juttatják és a festék- gőzöket ugyancsak elvezetik. • Még benézek az ideiglenes szociális létesítménybe, ami jö­vőre már százötven szakmun­kástanuló számára biztosítja majd a kabinet rendszerű okta­tás feltételeit, megnézem az üzemi büfét, ahol legalább olyan gazdag a választék, mint bármely belvárosi üzletben. Gondolom, ez is a négyszintes öltöző-fürdő, étterem komp­lexumban kap majd végleges helyet, amit márciusban vehet­nek használatba az itt dolgo­zók és a későbbi „honfoglalók". A telep, amely ebben az évben felnőtté válik és valamennyi üzeme termelni fog, tulajdon­képpen Pécs nyugati iparnegye­dének új középüzemének te­kinthető, hiszen legalább nyolc­száz embernek ad munkát, akik a városi járattal vagy bérautó­buszokkal utaznak majd munka­helyükre: igaz, valamivel több időt töltenek távol az otthon­tól, a szállótól, ám ez a néhány perc kamatostól visszatérül a jobb munkakörülményekben, a korszerűbb gépekben és nem utolsósorban az iparszerűen vé­gezhető termelésben. Salamon Gyula Bz összes elfekvő raktári készlet jusson a kereskedelembe A megrendelés alapján összeállítják a raktárból az alkatrészeket Újjászervezve, új alközpontban a pécsi MAGÉV A Műszaki Anyag- és Gép­kereskedelmi Vállalat pécsi ki- rendeltsége Baranya, Somogy és Tolna megyét ellátó dél­dunántúli alközponttá alakult át. Már nemcsak használt, ha­nem új gépeket is forgalmaz. Győr, Miskolc és Szeged után ez az újabb, több fel­adatot is ellátó kereskedelmi egység. A mintegy nyolcmillió forintos beruházás kivitelezése tavaly fejeződött be, és ez év utolsó negyedére közel 40 millió forintos forgalmat értek el, míg korábban az éves át­lag 10—12 milliós volt. Az idei terv a teljes felfutás után 60 millió. Az áruféleségek listája négy új termékcsoporttal gazdago­dott, így külön tárolják az ál­talános műszaki, a villamos- sági cikkeket, a kézi és gépi szerszámokat, valamint a vil­lamos forgógépeket. Kínálnak egyebek között csapágyakat, elektródákat, színes fémeket, fitting-árut, kötőelemeket, több száz kilowattos motorokat, köz­lőműves, 1—3 fázisú villany- motorokat, komplett vízellátó és hegesztő berendezéseket, szivattyúkat, armatúrákat, ká­beleket, vezetékeket. A vásár­lókat több mint 10 000-féle cikk várja. A három megyében a har­minc piackutató, anyagbeszer­ző felkeresi mintegy ezer vál­lalat raktárát. Lehetővé vált, hogy az alközpont a három megyében rendszeresen felvá­sároljon kis és nagy tétele­ket is ideális áron. Teljesen önálló a raktározás és az ér­tékesítés, vagyis nem kell ál­landóan felutazni a budapesti központi raktárba, vagy várni az engedélyezésre. Ezáltal könnyebb az utánpótlás főként a hiánycikkekből. Az alközpon­tok egymással rendszeres kap­csolatban állnak és hiánycikk­pótlás esetében ajánlatokat tesznek. Természetesen a fővárosi központi raktár is segít. Az a legfontosabb feladat, hogy a gyárak, üzemék raktáraiban meglevő felesleges, elfekvő készleteket teljes mértékben értékesítsék, tehát a gyors fel- használás helyére kerüljenek. Sok vállalat biztonsági tarta­lék készleteket halmoz fel épp az alkatrészhiány miatt, bár az utóbbi hat—nyolc hónap­ban mintha lelassult volna ez a folyamat. Mind több az olyan gép és berendezés, ami beruházásból és exportból ma­rad vissza: a MAGÉV szakem­berei most főleg ezeket kutat­ják Fel, és közvetítik a cégek­nek. A MAGÉV országos méretek­ben kínált cikkeinek 70—80 százalékát üzemi raktárakból szerzi be, de még nem moz­gatja az összes felesleges és csak óriási pénzeket lekötő raktári készleteket. Egyébként ismerik ezeket a feleslegeket. Cél az összes „spejzolt” cikk kereskedelembe juttatása. Ezen a megfelelő felvásárlási és el­adási árrendszer is segíthet. A pécsi központot általában ipari vállalatok anyagbeszerzői keresik fel, de betérnek a kis­kereskedelem, a tsz-ek, az áfészek kereskedői is. Előren­delés nélkül is fogadnak min­den közületi vásárlót és szá­mukra az ipari, illetve a nagy­kereskedelmi áron adnak el. Beméhetnek a raktárakba, vá­logathatnak, kisegítik őket szál­lítójárművekkel. Új, csaknem ezer négyzet- méteres zárt és szabad raktár­tér található a pécsi Rácvárosi utca 26. szám alatti irodaköz­pontban. A Megyeri úton 3750 négyzetméteres a raktárterület, az udvaron és a háromszintes épületben. Telexen is elfogad­nak megrendeléseket. A kisebb áruk egységcsomagokban, könnyen áttekinthetők a jól rendezett tágas polcokon. A Bajcsy-Zsilinszky utcai tele­pen új fénycsővilágítást szerel­tek fel, míg a Rákóczi út 78. szám alatt darus rakodást al­kalmaznak. Kaposvárott is működik már kirendeltség, gépeket és mű­szereket adnak-vesznék. Vár­hatóan Szekszárdon is lesz egy. Pécsett, a hatodik ötéves terv időszakában egy 6—8000 négyzetméteres raktárbázis épül a Puskin téren. Dr. Mátsi'k György, a MAGÉV vezérigazgatója: — A Pécs városi Tanács rendkívül készséges, könnyen jelölt ki raktárainknak helyet. Mi rugalmas, korrekt, piac- orientált kereskedelmet foly­tatunk és célunk a gyors áru- beszerzés, a kért határidők tartása. Ennek érdekében a KGST-országokkal is tartjuk a kapcsolatot, akiktől azonnol rendelhetünk. Nagyon készsé­ges és gyors a szovjet, az NDK, a lengyel és a bolgár partner. Csuti 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents