Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-29 / 59. szám

1980. február 29., péntek Dunántúlt napló 3 Közelebb az éleihez A Közgazdasági és Jagi Könyvkiadó idei tervei Több mint 100 új kötetet ad az idén a Közgazdasági és Jo- gi Könyvkiadó az érdeklődők kezébe. Dalos Vilmos igazgató az MTI munkatársának elmon­dotta : — Arra törekszünk, hogy el­méletileg megalapozott, ám el­sősorban a gyakorlati munkát segítő műveket kínáljunk mind a közgazdaság, mind a jog szakembereinek. A megjelenő kötetek 40 százaléka lesz köz­gazdasági könyv. Hazai és ne­ves külföldi szerzőktől úgy vá­logattuk össze az újdonságokat, hogy témájukban tükrözzék azo. kát o közgazdasági változáso­kat, amelyekkel hazánkban is hosszabb távon kell számolni. Kiadónk a párt kongresszusi irányelveiben foglaltakkal össz­hangban több, a gazdálkodás javítását szolgáló kötetet is közread. Szervezettség és ha­tékonyság című új sorozatunk egyik könyvében például Ivá- nyi Attila a gyártmányok ver­senyképességének fokozásával foglalkozik. Az időszerű köz- gazdasági kérdések sorozatban három kötet lát napvilágot. Pá­los István és Arányi Emil: Szol­gáltatások Magyarországon cí­mű könyve ezen ágazat fejlődé, sét, gondjait elemzi. Állóesz­köz-igényesség az iparban cím­mel elméleti és gyakorlati is­mereteket nyújt Végső Béla munkája. A népgazdasági el­várások és a vállalati magatar­tás kapcsolatát feszegeti egy — szintén e sorozatban megjele­nő — tanulmánykötet. A kiadó arra is törekszik, hogy az időszerű gazdaságpo­litikai kérdésekhez kapcsolódó műveknél csökkenjen a 8—12 hónapos nyomdai átfutási idő. Erre is van már jó példa: az új közgazdasági szabályozókról szóló ismeretanyagot — Gazda­sági szabályozók, 1980 címmel — a januári életbe lépéssel pár­huzamosan sikerült közreadni. — 1961 óta jelentetjük meg a Nobel-díjas közgazdászok leg. értékesebb munkáit. Az idén az amerikai Seymour Kuznets: Struktúra és növekedés című to- nulmánykötete lát napvilágot, amelyet Ohlin Bertil norvég közgazdász alkotása követ: Re­gionális és nemzetközi kereske­delem címmel. — A jogalkalmazók mellett az érdeklődők is bőven meríthet­nek új isméreteket jogi kiadvá­nyainkból. Rafael Szafarov: A közvélemény és az államigaz­gatás című könyvét elsősorban társadalomtudósoknak, állam­igazgatási szervek dolgozóinok, egyetemi oktatóknak és hallga­tóknak ajánljuk. Az államigaz­gatási dolgozókról, munkavi­szonyukról, képesítésük jogi tudnivalóiról. A közigazgatás személyi állománya címmel Fo- nyó Gyula könyvét adjuk ki. Az oktatási igaizgatás kézikönyve több mint 1000 oldalon ismer­teti, magyarázza e terület ha­tályos joganyagát. Új kiadás­ban jelenik meg Bogyay Géza vállalati munkajogi kézikönyve, amely a Munka Törvénykönyv hatályos rendelkezései és vég­rehajtási jogszabályai alapján értelmezi a vállalatokra és dol­gozóikra egyaránt vonatkozó normákat. Bizonyára népszerű lesz a Gödöny József szerkesz­tette kriminológiai és krimina­lisztikai tanulmánykötet. Hama­rosan megjelenik a jogászok nélkülözhetetlen munkaeszköze, a törvények és rendeletek hiva­talos gyűjteménye az 1979. évi magas szintű új jogszabályok­kal. A kis jogszabály sorozat­ban ezúttal a tanácstörvény, a szövetkezetek közös szabályai, valamint a lakásszövetkezetekre és társasházakra vonatkozó jog­szabályok kiadását tervezzük - mondotta Dalos Vilmos. Népfrontmunkás-tanfolyamok Felkészülés a feladatokra Izgalmas, felelősségteljes hivatás Komlósi József és Lengyel Attila az M—47-es dízelmozdony vezérlőfalánál Fotó: Proksza László mikor egész aprócska kisfiú voltam, szentül megfogadtam, vagy űrhajós leszek, vagy moz­donyvezető, s legfőbb vá­gyam volt, egyszer vala­hogy egy mozdonyra fel­jussak. Azóta sok viz folyt le a Dunán, de ez a nosz­talgia megmaradt, talán azért is, mert az életpá­lyám egészen másképpen alakult. De hogyan lehetne fel­jutni egy mozdonyra? Egé­szen egyszerű: csak írás­beli engedély szükséges (két példányban!) a MÁV Pécsi Igazgatóságának ve­zetőjétől, amelyben sok minden meghatározott, ne­hogy valami tévedés tör­ténjen. Mikortól meddig, melyik mozdonyon, milyen célból, ki a kisérő, s végül az is, hogy ezen a mozdo­nyon kizárólag a saját fe­lelősségemre tartózkodom. Mindezen persze jót mulat­nak beszélgetőpartnereim, mi­közben a kis M-47-es dízel- mozdony lassan döcög kifelé a pécsi főpályaudvarról Mohács felé a 11.30-ab személyvonat­tal. Komlósi József mozdonyve­zető szeme persze o pályán, in­kább csak hátra-hátraszól, én meg szinte kiabálok a fülébe, a válaszait pedig alig értem a zajban. Nehéz beszélgetés lesz, azt már látom. ♦ — Pedig a megengedett 80 decibel alatt van a zajszint — magyarázza mellettem Szabó Sándor utazó mozdonyfelvigyá­zó, aki a mai utazáson állandó kísérőül szegődött mellém. Pécsudvard után megsajnál: — Átveszem egy időre a ve­zetést, addig nyugodtan beszél­gethetnek. Komlósi Sándor mozdonyve­zető még csak harmincéves, de már 1970 óta a vasútnál dol­gozik, s nyolc éve önálló moz­donyvezető. — Gyerekkori elhivatottság volt, hogy ezt a pályát válasz­totta? — Én ahhoz az elenyésző ki­sebbséghez tartoztam gyermek­koromban, akik nem mozdony- vezetők akartak lenni — meséli mosolyogva. — Hosszú ideig eszembe sem jutott ez a lehe­tőség, az abból is kitűnik, hogy vegyipari technikumban érett­ségiztem. De úgy látszik, így volt megírva a sors könyvében: a menyasszonyom édesapja a pécsi vasútállomás fűtőházában dolgozott és egyszer felvitt ma­gával egy mozdonyra. Ezután már nem akartam semmi más lenni, csak mozdonyvezető. Arra terelődik a szó, hoqy mi­lyen is egy mozdonyvezető éle­te, hiszen naponta nem ritka még a 16 órás szolgálat, ami havonta 220—230 órás szolgá­lati időt jelent. Igaz, két évti­zede még 30—40 órás szolgálati idők is voltak. Azóta ez foko­zatosan csökkent, olyan ütem­ben, ahogy a gőzmozdonyok el­tűntek a forgalomból. A pécsi vontatási főnökségen már csak dízelüzemű mozdonyokat hasz­nálnak. — Azt hiszem — mondja töp­rengve Komlósi József - hogy mozdonyvezetőnek lenni nem­csak foglalkozás, de életforma is. A feleség, a gyerek elég rit­kán látja a férjet, az apukát. Ha nem kiegyensúlyozott a csa­ládi élet, akkor ezt nehéz elvi­selni. Kilenc éve nősültem, a feleségem már megszokta ezt a helyzetet, az éjszakai szolgála­tot, s annál is inkább megbé­kél vele, mert ez hozza a több pénzt a konyhára. Az utóbbi hónapokban átlagosan nyolc­ezer forint volt a fizetésem. Mielőtt újra átvenné a veze­tést, cigarettára gyújtva arról beszélgetünk, hogy a közel egy évtized alatt merre járt és mi­lyen mozdonyokkal. Nagy M— 62-esékkel és a kisebb M-47- esekkel, előbb természetesen tehervonatokkal (ez a gyakor­latszerzés rendje a vasútnál), aztán személyvonaton, az utób­bi négy-öt évben szinte állan­dóan a mohácsi vonalon. „Min. den csavart, minden zökkenőt ismerek már ezen a pályán, sőt az utasok zömét is, persze csak látásból." — Mi vonzó ebben a foglal­kozásban? — Természetesen az utazás, hiszen nincs két egyforma út, mindig történik valami apró­ság. Aztán vonzó és izgalmas — legalábbis számomra — az ál­landó felelősség, hiszen több száz ember, sok-sok millió forint érték van rám bízva, nem be­szélve a gépről, amelyhez hoz­zászokik az ember, megszereti, gondozza. Ügy ismeri a tulaj­donságait, s úgy a szívéhez nő az acélparipa, mint egy igazi élőlény. Ha szabadságon va­gyok, a második héten már úgy hiányzik, mint a dohányzástól eltiltott embernek a cigaretta. Villányban átszállunk a vo­nat Mohácsról jövő ellenpárjá­ra Szabó Sándorral. Ennek a szerelvénynek a mozdonyveze­tője, Lengyel Attila, még egé­szen fiatal ember, 22 éves. Alig egy éve, tavaly március 15-ép tette le a mozdonyvezetői vizs­gát. ♦ Lengyel Attilának még nincs sok tapasztalata a mozdonyve­zetői pályán. Az ő esetében vi. szont egy gyermekkori álom va­lósult meg azzal, hogy moz­donyvezető lett. Hogy mi tetszik benne? A gép, az utazás, a se­besség, a felelősség. — S mi a nehéz? — A magánéletet megszer­vezni — mondja Attila, érthető is, hiszen még nőtlen ember, bár a tervei szerint ez az álla­pot csak júliusig tart. - Úgy ér­zem, a menyasszonyom már megértette, hogy ez a hivatás milyen elfoglaltsággal jár, s hogy mennyire fontos nekem. Az út zavartalan, 70 kilomé­terrel haladunk, pontosan iga­zodva a menetrendhez. Szabó Sándor arról beszél, hogy mi­lyen jó mozdonyvezetői kollek­tíva kovácsolódott össze a pé­csi vontatási főnökségen, s egy­re nagyobb köztük a fiatalok aránya. Nincs baj az utánpót­lással, van jelentkező elég, s ma már csak érettségivel vesz­nek föl valakit tanulónak, fel­téve, ha egészségi állapota al­kalmassá teszi erre a foglalko­zásra. A követelmények megle­hetősen szigorúak. Hogy miért ennyire vonzó o fiatalok köré­ben ez a pálya? A sok egyéb mellett biztosan az is, hogy az utóbbi öt évben 60 százalékkal emelkedett a mozdonyvezetők bére. ♦ Ezután már csak leginkább azt figyeljük, hogyan vezeti a gépét Attila, milyen kímélete­sen áll meg az állomásokon. Ez mutatja meg igazán, ki a jó mozdonyvezető. A kedvemért még a biztonsági berendezés működését is bemutatják: mi történik, ha a mozdonyvezető a lábpedállal nem jelzi percen­ként a „gépnek", hogy figyel. Azt hiszem, akkori mohácsi utasok máig sem értik: miért lassított olyan hirtelen a nyílt pályán a vonat: 70 kilométeres sebességről 30-ra. Bár lehet, hogy észre sem vették, hiszen csupán néhány másodpercig tartott az egész. Pécsre a menetrendnek meg­felelően 13.30-kor érkezünk. Dunai Imre „A Hazafias Népfront töre­kedjék arra, hogy tovább nö­vekedjék a közéletben részt vevők száma, elsősorban a la­kóterületen. Mozgósítson az országos és a helyi feladatok megoldására. Bizottságai vál­laljanak még nagyobb szerepet a város- és községpolitikai ter­vek kidolgozásában és -megva­lósításában, az egészséges, tiszta, kulturált környezet kiala­kításában.” így jelöli meg az MSZMP KB a népfrontmozga­lom előtt álló fő célkitűzéseket a párt XII. kongresszusára szóló irányelvekben. Hat évvel ezelőtt, 1974-ben szervezte meg a HNF Baranya megyei Bizottsága és a Szak- szervezetek megyei Tanácsa — a HNF OT és a SZOT együttes kezdeményezése nyomán — az első népfrontmunkás-tanfolya- mot. Azóta minden évben sor került rá. A tanfolyamok célja, hogy felkészítsék a népfront-és ezen belül elsősorban a lakó- területi munkára mindazokat, akik kezdők a mozgalomban. A hallgatók többsége azon fiata­lok, illetve bejáró dolgozók kö­zül került ki, akik munka-helyü­kön, illetve lakóhelyükön köz­életi tisztséget vállaltak. A tanfolyamokon a párt szö­vetségi politikájáról, a népfront­mozgalom szerepéről, a szak­szervezet feladatairól, kül- és belpolitikai, gazdaságpolitikai kérdésekről hallgattak előadá­sokat, -melyeket konzultáció kö­vetett. Zárásként fórumot ren­deztek, melyen Baranya párt-, állami, szakszervezeti, KISZ. és népfrontvezetői válaszoltak a hallgatók kérdéseire. Ez idáig csaknem kétszázan végezték el o népfrontmunkás- tanfolyamat. Közöttük Wollart György, a Mecseki Szénbányák vajára, a HNF Máriakéménd községi Bizottságának elnöke, a megyei népfrontbizottság tagja: — Külön-külön is 'hasznos lett volna számunkra, amit a-zokban a napokban tanultunk - mond­ja. — Számomra mégis a rend­szerbe foglalás, az összefüggé­sek feltárása, magyarázása je­lentett legtöbbet. Úgy is mond­hatom, hogy jó alapot adott a népfrontmunkámhoz. Hasonlóképpen vélekedik Ge­lencsér Gyula, az Ércbányászati Vállalat autószerelője, a HNF megyei elnökségének tagja: — A célok és a feladatok is­meretében és értésében képes az ember a mindennapok -műn. kajánok végzésére. A tanfolya­mon ezek mellett arról is képet kaptunk, hogy miként lehet az általánosan megfogalmazott célokat, feladatokat kisebb kö­zösség, kisebb terület tenni­valóivá bontani, illetve hogy ezek miként épülnek egymásra. Arról nem is szólva, hogy akár lakóhelyen, akár munkahelyen nagyobb bátorsággal és bizton­sággal kérdez, illetve mond vé­leményt az ember, ha tisztában van a poliitkai, állami, moz­galmi alapismeretekkel, célki­tűzésekkel. A népfrontmozgalomban tisztséget vállalók szinte kivétel nélkül szakszervezeti tagok, egy részük szakszervezeti funk­ciót is betölt. Különös jelentő­sége van ennek a kettősségnek a lakóterület és a -munkahelyek kapcsolatában. A falvakban, lakótelepeken lakó, de a város üzemeiben, gyáraiban dolgozó­kon keresztül lehet kialakítani és megszilárdítani a lakóhelyek és a munkahelyek közötti kap­csolatot, erősíteni a lakóterületi mozgalmi munkát. Ez nemcsak a népfrontnak, a szakszervezet­nek is célkitűzése. Ezért tartja hasznosnak — ahogy ezt Szili József, az SZMT titkára mondta — a népfrontmunkás-tanfolya- mokat a szakszervezet is. A további feladatok megol­dásához egyre több jól felké­szült szakszervezeti tisztségvise­lőre és népfrontaktívára van szükség. A tanfolyamot idén is megrendezi a HNF Baranya megyei Bizottsága és a Szak- szervezetek megyei Tanácsa Pécsett, a szakszervezeti isko­lán. T. É. Ifjúságvédelmi megbízottak az iskolákban Felemelni őket a többiekhez A sírásra, kiabálásra összefutott a fél utca. Amilyen gyor­san összejöttek, olyan hirtelen szét is széledtek az em­berek, amikor látták, hogy aki sir és átkozódik, annak nem kell segítség és vigaszt sem érdemel. Rongyokba bugyo- lált, piszkos kisgyermeket vitt el a házból a gyámhatóság rend­őrségi segítséggel, alkoholista, munkakerülő anyjától. Alig telt el fél év, amikor ugyanez az asszony jólöltözöt- ten, friss frizurával megjelent a Pécs városi Tanács Hivatal gyámügyi csoportjánál, vissza­kérve az intézetben lévő kisfiát. Igazolást hozott a munkahelyé­től, hogy rendesen dolgozik és elmondta, hogy hamarosan megoldódik a lakáshelyzete is. Azóta néhány hónap telt el. A gyámhatóság figyelemmel kísér­te az anya életmódját, s már folyamatban van a kisgyermek visszaadásának intézése ... Ez az a példa, ami fehér hol­lónak számít, de a hivatal gyámügyesei nagy örömmel me. sélik, s bizakodnak, hogy idő­vel nem ez lesz az egyetlen tör­ténet, ami remélhetőleg egy­szer és mindenkorra megnyug­tatóan rendeződik. Egyelőre azonban jóval több szomorú esetről tudnának beszá­molni. Ezekben a napokban épp az iskolák ifjúságvédelmi megbízottaival egyeztetik a ve­szélyeztetett gyermekek adatait, körülményeit. Pécs valamennyi általános iskolájában van olyan pedagógus, aki kollégáival együtt felkutatja a hátrányos helyzetű, illetve veszélyeztetett gyermekeket és segít nekik. A gyermekek családi körül­ményeiről sokat elárulnak a sze­mélyiséglapok, melyeket a csa­ládlátogatások alkalmával szer. zett tapasztalatokkal egészíte­nek ki a pedagógusok. E két tájékozódás eredményeként de­rül fény olyan esetekre is, me­lyeket a pedagógusok pusztán a gyermek magatartása, öltöz­ködése alapján nehezebben vennének észre. így ismerte meg az egyik pécsi iskola annak a kisfiúnak a történetét, akit az­óta anyagilag is támogatnak. A kisfiút nagymamája neveli 1600 forintos özvegyi nyugdijá­ból és abból a 600 forintos gyermektartásból, amit a gyer­mek apja, azaz a néni foga­dott fia fizet. A kisfiút azonnal felvették napközibe — napi egy forintos térítési díjjal — s az iskola által kért és kapott gyám­hatósági segélyből tanszereket is vásároltak neki. Természetesen nem ő az egyetlen, akinek iskoláztatását a gyámhatóság segíti. Kivétel nélkül támogatják azokat o gyermekeket, akiket özvegy nagyszülőjük, egyedülálló, kis­keresetű édesanyjuk, édesapjuk nevel, testvéreivel együtt. Saj­nos náluknál lényegesen töb­ben vannak azok, akik alkoho­lista, züllött életmódot folyta­tó, alkalmi munkát vállaló szü. leik miatt szorulnak anyagi és egyéb támogatásra. De azt a pénzt, amit az állam ad a gyámhatóságon keresztül ezek­nek a gyerekeknek, nem a szü­lők kapják! Az iskola fizeti be ebből az összegből a gyerek napközijét, az iskola vásárolja meg o tanszereket, tornaruhát Az anyagi támogatás mellett korrepetálják is ezeket a gyer­mekeket így próbálják felhozni őket a többiek szintjére. Pécsett jelenleg 505 veszé­lyeztetett kiskorút tart nyilván a városi hivatal statisztikája. Az ő helyzetüket, életüket, társa­dalmi és hivatásos pártfogók — védőnők, pedagógusok, munká­sok — kísérik figyelemmel, s ho minden kötél szakad, intézked­nek, hogy az arra rászoruló gyermeket — saját érdekében — állami gondozásba vegyék. A hátrányos helyzetűek, illet­ve azok érdekében, akik időn­ként megsértik a tankötelezett­ségi törvényt és igazolatlanul mulasztanak az iskolából, az is­kolák többsége nemcsak köz­vetlen a szülőkkel, hanem a munkahelyükkel, illetve o mun­kahelyi pórt- és szakszervezet­tel is felvette a kapcsolatot, hogy közösen próbálják segíte­ni, illetve nevelni a szülőket. Mindezt a megelőzés jegyében teszik, hiszen a hátrányos hely­zetűek egy részéből egyébként könnyen lehetne veszélyeztetett. Szintén a megelőzést szolgálja, hogy ha iskolából sorozatban igazolatlanul mulasztó gyermek szülei ellen szabálysértési el­járás indul, akkor a gyámügy is elbeszélget velük. A tapasz­talatok szerint a szülők egy ré­sze ezekután megembereli ma­gát. Sajnos kevesen... Török Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents