Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-28 / 58. szám
6 Dunántúlt napló 1980. február 28., csütörtök lUépmtíiielök jönnek, mennek Jó hírok Vasas II. iskolájában Tizenkettedik igazgatóját várja A művelődési ház megnyitása, 1966. augusztus 20-a óta tizenegy főhivatású népművelőt „fogyasztott el” Kozármisleny. De lehet, hogy tizenhármat vagy tizenötöt. Pontos számukat nehéz megállapítani, mert Istókovics Márk, az általános iskola igazgatója maga is legalább négyszer vállalta a művelődési ház vezetését, amikor éppen nem akadt jelentkező. Tavaly decemberben ismét az ő zsebébe vándoroltak a ház kulcsai. A sorban utolsó igazgató, Serényi István faszobrász beadta a felmondását. Előtte azonban följelentette Szántó Tibor kozármislenyi tanácselnököt a Városi Tanácsnál, azzal a váddal, hogy népművelői munkájában végig akadályozta, elképzeléseinek megvalósítását meghiúsította. Pécs megyei város Tanácsának három osztálya indított az ügyben vizsgálatot, amely elsősorban arra terjedt ki, hogy milyen indokok alapján alkalmazott a helyi tanács képesítés nélküli népművelőt a művelődési ház igazgatói státuszában s arra, hogy végzett-e tartalmi munkát Berényi István ebben a tisztségében. A tanácselnök és a művelődési ház volt igazgatója között dúló vitát — bármilyen tanulságos volna — nincs módunk ismertetni. Egyébként is, ez csupán egyetlen népművelő ügye a másik tízegynéhány mellett. Hogy ők miért mentek el? Szántó Tibor röviden fogalmaz: — Voltak, akik jobb állást találtak maguknak. Mások fölmondták, mert a hely nem felelt meg a várakozásaiknak. És akadt olyan is, akinek mi mondtunk fel, mert ő nem felelt meg nekünk ... A megkérdezett népművelők ezt á nyilatkozatot lényegében alátámasztják. Valóban így történt. Rövid másfél évtized alatt tizenegyszer egymás után. Egy jól felszerelt, városi tekintetben sem utolsó művelődési ház pedig ott áll kihasználatlanul. Jobbára csak az előtérben prosperáló büfét látogatják az emberek. Nem csoda, hiszen alsóbb osztályos árakon minden rendű és rangú italféleség kapható. A nagyterembe, a klubba csak ezen a kocsmai hangulatot idéző helyiségen keresztül lehet bejárni. A filozófus előadónak, a táncdalénekesnek, a könyvtár- látogatónak, az első bálos kislánynak jó néhány csípős megjegyzés kijut, mire esténként átfurakodik az „apák boltjának” közönségén. Azt mondják, a büfé a falurész lakossági ellátását szolgálja — kekszet, szendvicset és csokoládét is leÁrva a ház... Kozármisleny közművelődési gondjairól a kozármislenyi művelődési ház hét kapni — no és az áfész tekintélyes bérleti díjat fizet a tanácsnak. A büfé vendégeitől a kulturális műsorok után érdeklődöm. Ha már egyszer itt van a művelődési ház .. . — Nem tudok én ehhez hozzászólni — mondja egy szőke fiatalember, Losonczi József, a cserkúti Mezőgép dolgozója. — Dretzky Kati idejében, tizenhárom évvel ezelőtt, akkor volt itt utoljára élet. Szerettek ide járni a fiatalok. Most már nincs semmi. Aki jól akarja tölteni az estét, az bemegy Pécsre. Ez utóbbit megerősíti a tanácselnök és a párttitkár, Istókovics Márk is. — Ezek szerint nincs is szükség a művelődési házra? Haboznak egy kicsit. — Nem nagyon — mondja végül az elnök. — Nézze, ha valaki gondol egyet, este hétkor, fölül a buszra, és tíz perc múlva Pécsen van. Este fél tizenegykor vidáman haza tud jönni. Nem mondom, ha egy igazán jó, belevaló igazgatót kapnánk .. . — Azt hiszem, a mislenyiek nem járnak sem Pécsre, sem a kultúrházba. Munka után otthon üldögélnek a televízió előtt — mondja Gáspár Gyula, a művelődési ház egyik volt igazgatója, aki jelenleg a megyei levéltárban dolgozik. — Az az igazság, hogy nagyon hiányzik az iskola. Évekkel ezelőtt megszüntették, az alsósok Uszögpusztára, a felsősök Pécs különböző iskoláiba járnak. Én korábban azt javasoltam, hogy csináljunk a művelődési házból nevelési központot. Ott a nagy tér, az épület közelében föl lehetne húzni a tantermeket. Akkor nem tetszett az ötlet senkinek. Most Szántó Tibor tanácselnök szinte szó szerint ugyanezt mondja. A havat tapossuk a művelődési ház udvarán. — Ide lehetne építeni a négy osztályt. Délelőtt, délután folyna az oktatás, nem kellene annyit utazni a gyerekeknek. Ez sokkal olcsóbb volna, mint egy önálló, új iskola, nem kellene hozzá annyi támogatás sem. Egy helyben meg lehetne oldani az étkeztetést, helyben van a víz, villany, fűtés. — És a büfé? — Azt kiraknánk, természetesen. A helyén zsibongót lehetne kialakítani, a nagyteremből pedig napközben tornatermet csinálnánk. A község nemrég épített saját erejéből egy óvodát. A társadalmi munka miatt annyira kevés pénzt használtak fel, hogy az elnök attól fél, ezért fogják majd felelősségre vonni. A nevelési központ nem rossz gondolat, érdemes volna támogatni, hiszen van erő a községben. — Korábban az volt a tanács véleménye a kulturális ügyekről, hogy mindegy, mit csinálnak, csak nagy „balhé" ne legyen. Az elnök nem akadályozott semmit, de nem is igen segített — mondja Gáspár Gyula. — Amíg az újdonság varázsa tartott, jól ment a művelődési ház, de aztán elmúlt a háromnapos csoda. Az akkori házat egy fatuskóhoz tudnám hasonlítani: könnyen lehetett faragni, az akkori népművelő úgy alakította, ahogy neki tetszett. Később aztán elfaragták, s most már nem köny- nyű visszaigazítani. Egy síró szobrot nevetővé alakítani . .. Nem tudjuk, ki lesz a következő igazgató Kozármisleny- ben. A helyi tanács — érthetően — most már óvatos. A népművelők, akik hallották hírét a mislenyi nagy vándorlásnak, ugyancsak elővigyázatosak. Mindenesetre jelentkező már több is akadt. Nem lesz könnyű dolga. Erre a síró szobor-arcra kell mosolyt faragnia ... Havasi János Pécs peremkerületeinek talán legnagyobb iskolája található Vasas ll-n, ahol súlyos gondokat oldottak meg az elmúlt pár hónapbain. Legalábbis elindultak a megoldás felé. Adva van ugyanis egy tizenhárom éve épült korszerű iskola, itt tanulnak szaktantermi rendszerben a felsőtagozatosok. Ugyanerre az épületre is ráférne a tatarozás, a tornateremre mindenképp, a gondokat mégis ctz alsó tagozat épülete jelenti. Az 1938-ban épült volt bánya- gépházban alakítottak ki iskolát a felszabadulás után. A falai, az alapjai masszívak, hiszen valaha gépek álltaik bennük, a KÖJÁL az idei tanévben mégis kis híján lezárta az épületet. Dohos, nedves az iskola, ablakai, ajtajai régen tönkrementek már, befúj rajtuk a szél, lyukak tátonganak a padlón. Nem megoldott a fűtése, nincs benne szennyvíz- elvezetés, elavult o világítás. Lehangoló látványt nyújt az épület, mióta felújították a mellette álló munkásklubot, még kiáltóbb az ellentét. Juhász Jenő igazgató a múlt év szeptemberében került az iskola élére, s e körülmények megoldásával kezdte munkáját. — Mindent latba vetve Vasas II. területén vagy új hat tantermes iskolát kell építeni, vagy fel kell újítani ezt a meglévőt. Végül is az utóbbi mellett döntött Pécs város Tanácsa, s hosszas szervezőmunka árán találtunk kivitelezőt, költségvetőt és tervezőt is. A Baranya- terv egy kiszes brigádja vállalta az utóbbit társadalmi munkában. Mindennap várom őket. A városi tanács művelődési osztálya hét és fél millió forintot ad a felújításra. Az épületből tulajdonképpen csak a falak maradnak, minden egyebet ki kell cserélni, még a födémzetet is. — Az év végén tehát kiürítik az iskolát, és megkezdődhet a munka, amelyre talán nem lesz elég egy tanév sem. Mi lesz addig a kétszáz gyerekkel? — Az alsó tagozat az új iskolába fog járni délutánonként. Meg kellett tehát oldanunk a napközi elhelyezését. Vasasbánya kiszeseinek segítségével rendbe hoztunk egy barakk- épületet, amely fűthető, ahol a napközis foglalkozásokat meg lehet tartani átmenetileg. Van azonban két kisegítő osztályunk is. Az ő napköziseiket vagy az éttermünkben helyezzük el, vagy o munkásklubtól kérünk helyiséget. Végül is örülök, hogy ennyire jutottunk, hogy végre így áll a helyzet. Juhász Jenő korábban a Pécsi járási Pártbizottságon dolgozott, de tulajdonképpen visszatért a pedagógiai hivatáshoz, hiszen azelőtt tanár volt. Ismerte Pécsnek ezt a kül- kerületét, s idekívánkozott. — ötszáz gyerek jár iskolánkba. Szüleik nem mind bányászok, talán csak egynegyedé, hiszen a hirdi, a pécsi üzemek is felszívják a munkaerő jó részét. A lényeg azonban, hogy ez munkáskerület, s elmondhatom, hogy a szülők örvendetesen sokat törődnek gyermekeikkel. Zsúfoltak a szülői értekezleteink, a fogadónapjaink. Segítenek minden társadalmi munkában. Tulajdonképpen éreztem, hogy az itteni emberekkel szót lehet érteni, ezért kértem ide magam. — Milyen a kapcsolatuk az üzemekkel? — Kölcsönös, adok, kapok alapon áll ez a kapcsolat. Mi otthont adunk a bánya asztaliteniszezőinek, az asszonytor. nának, melyet egyik tanárunk vezet. Ugyanakkor kapjuk e felbecsülhetetlen értékű társadalmi munkát, és használhatjuk a munkásklubot. A bánya, a hirdi üzemek rengeteg apróbb, nogyobb építő- és szakipari munkát elvégeznek az iskolának. A tizenhárom éve épült iskolában is van felújítani, javítani való, az épületet azonban öröm bejárni. Jól felszerelt, korszerűen ellátott szaktantermekben folyik az oktatás, kitűnően felszerelt a gyakorló- műhelyük. Ezért is rendeztek itt továbbképzést a közelmúltban Pécs város gyakorlati tárgyat tanító tanárainak. Végleges megoldást kell találniuk az iskola tornatermének rendbe hozatalára, mivel a tágas, szép helyiségét - sok iskola örülne ilyen tornateremnek — nem tudják megvédeni a beázásoktól. Kellemes környezet fogadja az embert a tanári szobába, az irodáiba lépve is. A harminchét nevelő 70 százaléka lakik Pécs- Vasason, a fluktuáció ebben a közösségben szinte ismeretlen. A pedagógusok nagy része megvette szolgálati lakását, itt sorakoznak kertes házaik az iskola körül, ez is ideköti őket. Részt vesznek nemcsak az iskola, hanem a munkásklub programjaiban is, közösen szerveznek rendezvényeket gyermekek és felnőttek számára. Tagjai, aktivistái a helyi pórt- és népfrontszervezetnek is — jelen vannak o peremkerület életében. Gállos Orsolya Jetes vexér, emberséges férfiú veit B asamalom ... Naponta milyen sokszor halljuk Pécsett ezt a nevet és mégis milyen keveset tudunk erről, a várostól délkeletre fekvő telepről. Nem tudhatunk sokat, mert keletkezésének, fejlődésének, kialaku. lásónak története nyomtatásban még nem jelent meg. A telep történetét Várady Ferenc pécsi hírlapíró megírta ugyan, de ez is csak kéziratban maradt az utókorra. Az ő kéziratából tudjuk, hogy Terjáki (ópiumevő) Hasszán basa, a török hódoltság idején Pécsett állomásozó török katonoság lisztszükségletének biztosítására — a már meglévő malmokon kívül — a város keleti külterületén még egy malmot építtetett. Ezt a malmot azután később a basáról nevezték el, a helység pedig azóta is a Basamalom nevet viseli. A malomalapítti pécsi basa Ki volt ez a malomépítő basa? Leveleiben mindig Gá- zi (vitéz) Hasszánnak írta magát Minden levelét ékes magyar nyelven írta, illetve íratta Suki Balázs nevű íródeákjával. Takács Sándor országos főlevéltáros, a XVI. és XVII. század kutatója azt írja róla, hogy: „kiváló vitéz, jeles vezér volt, aki a százszínű köpenyegforgatást, a csavaró beszédet mindig utálta, Emberségét s jóindulatát nemegyszer kimutatta, mikor a mieink panasszal fordultak hozzá. Akár kereskedőt, akár polgárt károsítottak meg a törökök, Hasszán basa szigo. rú vizsgálatot indított s az okozott károkat megtérítette." Az egyik kereskedő panaszára például a következő választ írta: „Hiszöm az istent, hogy mint a fényös nap magát kimutatja, ózonképpen ez is kijelenik, és az szegény legénynek könnyhullatása hiában nem leszön, mert mi is vastagon útónná leszünk,” A basa idős koráig állandóan vitézi életét folytatott, a magyarokkal jó ismeretségben volt és a végbeli szokástörvényt becsületesen megtartotta. Vitézségéért a szultán ismételten kitüntette. 1609-ben kinevezte budai basának és ezt a tisztséget haláláig viselte. Halálának pontos dátumá. ro nézve nem áll rendelkezésre semmiféle adat. Takács Sándor szerint a basa valószínűleg 1613-ban halt meg. Kívánsága szerint Pécsett temették el. Sírja ma is ismeretlen. Emlékének megörökítésére 1927- ben javaslat hangzott el Pécsett, hogy a Basamalom területén emléktáblát állítsanak a következő felirattal: „E telepet a XVI. század végén Gázi (vitéz) vezér Hasszán, pécsi, később bu- doi pasa alapította, kit Pécsett temettek el. Emberséges gondolkodású, jóindulatú férfiú volt, ezért emléke legyen megörökítve.” Az emléktábla azonban azóta sem készült el és a malomalapító Gázi Hasszán emlékét ma már csak a telep neve: Basamalom jelzi. Pusztai József Felújítják a régi iskola- épiiletet M Összefogással enyhítenek a gondokon
