Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-28 / 58. szám
1980. február 28., csütörtök Dunántúli napló 3 fi termálvizek természetes erőmüveink lehetnének Sikeres próbálkozás Szigetváron Lánchenger felvetés a hirdi gyár sxövő előkészítőjében Fotó: Erb János Hogyan értelmezik a differenciált bérezést? Az érvényben levő bér- és keresetszabályozás lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy a dolgozók keresetében a korábbiakhoz képest határozottabban jusson kifejezésre az egyébként meglévő teljesítménykülönbség. A központi rendelkezéseknek megfelelően ebben az évben három százalékkal növelhetik bérszínvonalukat a vállalatok. A differenciált bérezéssel kapcsolatos felelősségüket azt hiszem aligha szükséges külön ecsetelni. Egy viszont tény: a béremeléseknél leginkább a minőségi munkát, az elért teljesítményt veszik figyelembe. összeállításunkban három baranyai vállalat vezetőjét kérdeztük meg: hogyan is értelmezik saját portájukon belül a differenciált bérezést. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat hirdi fonó- és szövőgyárának igazgatója, Juhász László, a Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalattól Bertrám Jenő igazgató, a Baranya megyei Tejipari Vállalattól Szupper Márton igazgató mondta el véleményét. Juhász László A kender minden piacon jól értékesíthető terméknek számít, ezért is lenne fontos, hogy a konjunktúrát kihasználva megszüntethetnénk háromszáz fős létszámhiányunkat. De a jelenlegi helyzetben — és ez már évek óta így van — harminc embert sem tudunk fölvenni fonodánkba és szövő- dénkbe. Ebből is fakad, hogy a fonó- és szövőgépeken dolgozók a technológiai sorrendnek megfelelően több berendezést irányítanak. Egymás munkájának megismeréséhez nagy segítséget nyújtanak brigádjaink: az emberek megtanulják társuk munkakörét is. Szinte állandó gyakorlattá vált az is, hogy a művezetőknek a létszámhiányból fakadóan szinte nap mint nap újra kell szervezni a csoportokat. A vállalati központ elvárásának megfelelően az elmúlt évben jelentősen növeltük a munka hatékonyságát. Az eredetileg tervezett fonógyári 2,7 százalékos termelékenységnövekedés helyett 6,2 százalékot sikerült elérni. A szövődében pedig egy százalék helyett mintegy tizenegy százalékkal emelkedett a termelékenység. Ennek eredményeként százhuszonegy forintra nőtt az egynapi kereset. Az idei bérfejlesztésünk megegyező az országos átlaggal, tehát három százalék lesz. Az alapbér-emeléseknél elsősorban az elért teljesítményeket vesszük figyelembe, viszont lesznek olyan munkaterületek — ez alatt elsősorban a kiszolgálókat értem — ahol nem emelünk bért. Nemrég történt: megkerestek, hogy mindenkinek jár a béremelés. Nem volt népszerű a válaszom, de meg kellett mondanom a reklamáló embereknek; béremelés adható, de nem kötelező. Aki pedig a munkája alapján nem érdemli meg, annak az idén nem emeljük az alapbérét. Elhatározott szándékunk, hogy nem növeljük a nem termelő állományba tartozók létszámát. Nem küldünk el senkit, ám a belső szabályozó rendszerünk ar.ra ösztönöz, hogy a fonodában és a szövődében legyen több a munkáskéz. A nálunk foglalkoztatottak háromnegyed része teljesítménybérben dolgozik, ebből fakad, hogy nagy a szóródás a keresetekben. A minőségi munka és a teljesítmények alapján kettőés négyezer forint között mozog a havi kereset. Alapvető célkitűzésünk, hogy szakmunkásgárdánkat a szerényebb bérfejlesztés ellenére is megtartsuk. Kedvező tendenciának tartom továbbá azt, hogy az utóbbi időben egymásután jelentkeznek gyárunkban a gyesről visszajött kismamák. Bertrám Jenó A kidolgozott és minden részletre kitérő operatív tervünkből ismeretessé vált, hogy milyen területeken vannak szűk keresztmetszeteink. Más szóval, feltártuk azokat a szorító pontokat, amik feloldása révén teljesíthetjük feladatainkat. Ehhez igazítjuk az idei béremelést is. A rendelkezésre álló háromszázalékos keretet fix- és mozgóbérre bontottuk, mivel dolgozóink többsége teljesítménybéres. így a fizikai állományban lévők egy-két százalékkal többet, az adminisztratívok pedig ugyanennyivel kevesebb alapbéremelést kapnak. A besorolásnál természetesen a szakmai felkészültséget, a teljesítményeket vesszük elsősorban figyelembe. Egyszóval előnyben részesítjük a kvalifikáltabb munkát. Az idei béremelési lehetőségeink szerényebbek a korábbiaknál: ezzel együttvéve az a véleményünk, hogy a kifizetett bér mögött nagyobb teljesítményeknek, jobb minőségi munkának kell állnia. Tehát a brigádok értékelésénél ez az elsődleges szempontunk. Az építőipar jellegéből fakadóan vannak olyan járulékos munkák, amiket el kell végezni, Ugyanakkor a munkafolyamat értékelésénél ezek elmosódnak, amit egyes csoportok igyekeznek kihasználni a teljesítmények elbírálásánál. A jövőben ezeket a tényezőket igyekszünk kiszűrni. Az új szabályozók életbe léptével szigorúbbá váltak a követelmények. Idén legalább tíz—tizenöt százalékkal szükséges növelni a termelékenységet. Ha ez sikerül — a differenciáltan végrehajtandó béremelés is ebbe az irányba hat — akkor az esztendő ■ végén nem lesznek aggályaink az eredményeket illetően. Szupper Márton Az utóbbi tíz évben a vállalat munkáslétszáma nem nőtt, ugyanakkor jelentősen emelkedett az általunk átvett és feldolgozott tej mennyisége. Alapvető követelmény a vállalattal szemben, hogy a megtermelt tejet át kell vennünk: tehát a termelés módosulása, növekedése nem a - mi akaratunktól függ. Számunkra ebben a pillanatban az okoz gondot, hogy ebben az évben tértünk át a bérszínvonal-gazdálkodásról a bértömeg-gazdálkodásra. Példaként' elegendő megemlíteni, hogy a kátolyi termelőszövetkezet négy tejcsarnokot adott vissza azzal, hogy a továbbiakban mi működtessük azokat. Ehhez viszont létszám kell. Végső soron egy kényszerű létszámbővítéssel nehezebb helyzetbe kerülünk. Béremelésünk mértéke ebben az évben 3,7 százalékos lesz. A differenciálásnál figyelembe vesszük a munka nehézségi fokát, a vállalatnál eltöltött időt, továbbá az sem titok, hogy a szociális tényezők is befolyásolják a béremelés mértékét. Azon már lehetne vitatkozni, hogy ez így helyes-e vagy sem. Az viszont tény, hogy a takarítószemélyzetet, a szállítmánykísérőket jobban meg kell fizetnünk, mert egyébként nem kapnánk embert ezekre a munkákra. Az alkalmazott differenciálási kényszer több ellentmondást takar: például a munkásénál sokkal nagyobb felelősséggel járó művezetői tevékenység anyagi elismerésének mértéke a fizetésben nem nyilvánul meg kellőképpen. Salamon Gyula Energia! Szüntelenül hallunk, olvasunk róla, s az olaj árának hihetetlenül gyors emelkedése miatt fenyegető világproblémává lépett elő. Érthető, hogy valamennyi olajimportőr ország fokozottabb takarékosságra inti lakóit. Lakások fűtésére Hazánkban az eddig bevezetett energiatakarékossági in. tézkedéseknek máris mutatkoznak pozitív eredményei. Ám nemcsak az ilyen-olyan spórolással lehet elérni, hogy a drága energiahordozókból kevesebb fogyjon, hanem egyéb energiaforrások feltárásával és felhasználásával is. Itt van például a termálvíz, amiből Magyarország jelentős készlettel rendelkezik. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején indult az a törekvés, hogy sokoldalúan kihasználják ezt az energiát. Idáig mintegy 7—8000 négyzetméter üvegházi és 1 millió négyzetméter fóliás kertészet fűtéséhez használják a termálvizet, sőt 1500 lakás fűtését is (Szeged, Sziqetvár) ezzel oldották meg. Ez 80 ezer tonna olaj megtakarítását teszi lehetővé. A hatvanas években a külföldön is élénken érdeklődtek a magyar sikerek iránt. Többek között japán szakemberek is, mert bár Japán nem rendelkezett 100 fok feletti hévízforrásra telepített hőerőművekkel, a viszonylag alacsony, 60—80 fo. kos vizek hasznosítására még nem voltak módszereik. S mi történt? Míg a japánok az itt látottakat továbbfejlesztették, és ma már széles körben alkalmazzák, nálunk ezek a fellendülő törekvések valahogy megtorpantak, leálltak. Hiába voltak „megszállottak”, akik tovább kutattak, akik tovább ütötték a vasat, hogy itt az energia a lábunk alatt, ne hagyjuk elveszni. A kiaknázása ugyanis rendkívül költséges. Egy termálkút fúrása 6—8 millió forintba kerül, a továbbításához többszörösen szigetelt csőrendszer szükséges, s a termálvízzel fűtött lakások beszerelési költsége lakásonként 20 ezer forinttal több mint az egyéb fűtésűeké. Ezt a többletet pedig sem a városok, sem a megyék költségvetése nem bírja el külső segítség nélkül (az olajtüzelést az állam dotálja, ezt nem). A fokozódó energiaigény azonban most ismét a termálvizek szélesebb körű hasznosítása felé fordította a figyelmet. A közelmúltban hozták létre a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet Geotermikus Energia- hasznosítási Irodáját, melynek feladata lesz a jövőben végzett feltárt kutatásokkal kapcsolatos munkák koordinálása. Irányítania és segítenie kell az ország lelőhelyeinek feltérképezését, és az Országos Energia Hatóságnak a felhasználásra javaslatot tenni. A víz energiaként való gazdaságos felhasználását szolgálták már azok a kísérletek is, amelyeket két évvel ezelőtt Szegeden, és az elmúlt év végén Szigetváron végeztek. Az előbb említett két városban, ahol lakásfűtésre és melegvíz-szolgáltatásra is használják a termálvizet, jelentősen csökkent a készlet. Ugyanakkor a fűtőrendszerből visszakerülő lehűlt, hatalmas—meny- nyiségű vizet eddig természetes vizekbe vezették el (Szigetváron az Almás-patakba), ami egyrészt nagyméretű vízpocsékolás, másrészt a mélyből jött vizek ásványi összetételüknél fogva kipusztíthatják a folyóvizek élő. világát. Szegeden próbálták először, hogy ezt a lehűlt vizet visszatáplálják a föld mélyében lévő vízgyűjtő medencébe, ahol újból felmelegedve ismét fűtésre használható. Természetes hővíztároló A szegedi próbálkozásoknál is sikeresebb volt a szigetvári. Itt ugyanis mészkőmedencében húzódik a hővíztároló (Szegeden homokrétegben), sa mész- kőhasadékokon keresztül a visz- szatáplált nagymennyiségű vizet ez mind visszafogadta. A kísérletek bizonyították, hogy ily módon szinte kiapadhatatla- nokká válhatnak az értékes hőenergiát szolgáltató termálkészletek. Most már az illetékes felső szerveken múlik, hogy a kellő anyagi támogatást megadják minden hévízkészlettel rendelkező megye és város részére. Mert valóban igaz, hogy drága a kutak, még drágább a visz- szatápláló kutak megépítése, de ez viszonylag rövid idő alatt megtérülne. Mert az az energiát adó „hőbánya” — ahogy az egyik szakember fogalmazta — itt van, nem kell importálni, nem érinti az energiahordozók világpiaci árváltozása. Sarok Zsuzsa Importki váltó termékek a Pécsi Keményítőgyárból Tréberért dollár Kísérletek a fehérje kinyerésére szennyvízből Kisüzem is érhet el olyan eredményt, amelyet több száz, esetleg több ezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalat is megirigyelhet. A Szabadegyházai Szeszipari Vállalat Pécsi Keményítőgyára létszámát tekintve valóban a kis gyárak közé tartozik, hisz mindössze 96 dolgozót foglalkoztat. Ennek ellenére olyan a termékszerkezetük, hogy amit előállítanak, kelendő a hazai piacokon és határainkon túl egyaránt. Az árbevételük évről évre emelkedik, s idén már várhatóan eléri a 73 millió forintot. Négy évvel ezelőtt kezdték el a gyógyszeripari keményítő gyártását, melynek fontosságát jelzi, hogy a hazai gyógyszer- ipar nélkülözhetetlen anyaga ez a tabletták készítéséhez. Magyarországon egyedül Pécsett gyártják a gyógyszeripari keményítőt, melyből idén a tervek szerint 50 vagonnyi meny- nyiséget állítanak elő. Egyéb keményítőből 510 vagon a tervük, melynek egy része az egyre népszerűbb konzervipar által használt keményítő. A kis létszámú kollektíva kísérletező kedvét bizonyítja, hogy a tröszt, valamint kutató- intézet, egyetem bevonásával kikísérleteztek egy olyan keményítőfajtát, az Amilfrig 10-et, melyből a szabadegyházi „anyavállalattal” közösen tavaly próbaképpen két mázsát már legyártottak. Erre az anyagra igen nagy az érdeklődés: a gyárat többek között levélben megkereste a Bikali Állami Gazdaság, amely már az idei esztendőre is igényelne kisebb mennyiséget, de jövőre, a halfeldolgozó teljes üzemelésekor már 10 tonnával rendelnének. A jelenlegi technológiával azonban az Amilfrig—10 keményítő gyártásához Pécsett nincsenek meg a feltételek. Az ezzel kapcsolatos tervekről választ kértünk Bende Páltól, a Szeszipari Vállalatok Trösztje műszaki igazgatójától, aki elmondta, hogy amennyiben olyan- igény jelentkezik az Amilfrig—10-re és a többi keményítőszármazékra, hogy érdemes lesz gyártani, akkor erre a tröszt felkészül. Hogy Pécsett gyártanák-e vagy másutt, az később derül ki. A pécsi gyár másik több éve folyó kísérlete az elfolyó szennyvízből a fehérje kinyerése. Szép eredményeket értek el ezen a téren is, de a kísérletek még javában tartanak. A termelésre visszatérve: a melléktermékeket, a héjas takarmányt is hasznosítják, sőt pénzt csinálnak belőle. Ebben az esztendőben 140 vagon úgynevezett tréber marad meg a keményítőgyártás során, amit az utolsó dekáig exportálnak, valutáért. R. N. Termálvizes fűtőberendezés a szigetvári 10 000 négyzetméteres kertészeti üvegházban Vállalati igazgatókaz egyenlősdi ellen
