Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-27 / 57. szám
6 Dunántúli napló 1980. február 27., szerda TESTUÉRLnPJAUNKBAN OLVASTUK CAMBEHCKO flEAO Az alkotó művészi együttesek között megyénkben megérdemelt előkelő helyet foglal el a „Szabi Dimitrov” szakszervezeti kultúrotthon tekintélyes ének- és táncegyüttese. Az együttes több mint tíz éve alakult, több ezer előadáson szerepelt külföldön, országszerte és megyénkben. Napközben a gépek mellett és más munkaterületeken dolgoznak, teljesítik feladataikat az öntevékeny tagok, s este megfeszített erővel gyakorolnak. Az idősebbek már nincsenek az együttesben, de nem mulasztják el az alkalmat, hogy ellátogassanak a gyakorlás színhelyére, s elmondják véleményüket követőiknek. Az öntevékeny művészi együttesek központjában találkoztam s elbeszélgettem Szláv Todor művészeti vezetővel. — Egész éven keresztül vannak hangversenyeink, és rendszeresen gyakorolunk, s nagyon aktívan részt veszünk megyénk társadalmi, politikai és kulturális életében — említette ő. A két legutóbbi országos fesztivál díjnyertesei vagyunk és az aranyérem tulajdonosai. Nemegyszer szerepeltünk a bolgár és NDK televízióadásokban. GAZETA — Í zachodnia DZIENNIK POLSK1EJ ZJEDNOCZONEJ PARTI! ROBOTNICZEJ A gnieznói óváros újjászületése Lengyelország egyik leglátogatottabb a történelmi nevezetességeiről híres Gniezno. A közelmúltban az ideérkező turistának komoly gondot okozott, ha a történelmi városrészben szeretett volna étkezni, vagy emléktárgyakat vásárolni. Az utóbbi években azonban az óváros újjászületett. A házakat nemcsak restaurálták, hanem a földszinti helyiségekbe új üzleteket, kávéházakat, éttermeket építettek. Az újjávarázsolt óvárosra, mely sokban emlékez, tét a poznani belvárosra, elsősorban a szecesszió és a korábbi stílusjegyek jellemzőek. Mivel a város épületeinek 60 százaléka műemlék, vagy mű- emlékjellegű épület, ezért hosszú távú rekonstrukciós tervet készítettek a város vezetői. A városatyák legfontosabb döntése volt, hogy az épületeket nem csupán kívülről kell felújítani, hanem a bennük található lakások semmiben sem különbözhetnek a lakótelepi új lakásoktól. A várost hét körzetre osztották fel, melyből az első volt a történeti városrész felújítása. Az itt folytatott munkák ebben az évben befejeződnek és hozzáláthatnak az újabb városrész felújításához. Zerkúwi ifjúsági központ A kaliski vajdaságban található Zerkówban egyre gyorsabban készül az új ifjúsági központ. Az 1983-ra tervezett végső befejezésig sem állnak üresen a már felépült lakóházak, úszómedencék, szállodák, mozik és sportpályák. Lengyel- ország legnagyobb ifjúsági központja épül itt fel, melyben eddig 250 millió zlotyi értékű társadalmi munkát végeztek az ifjúsági szervezetek aktivistái. A már használható épületekben sok irányú elfoglaltságot szerveztek meg a fiatalok. így például újságot adnak ki, Éveink címmel, idegenvezetői tanfolyamokat szerveznek, amatőr filmesek adnak egymásnak találkozókat. Egyedülálló kezdeményezésnek minősül az itt összegyűlt fiatalok törekvése is, nevezetesen az, hogy minden napnak jelszava van, mely köré igyekeznek az aznapi rendezvényeket szervezni. Két fesztivál díjnyertesei Hogy még teljesebb legyen az együttes művészi teljesítményével kapcsolatos tájékoztató, meg kell említeni a nemzetközi fesztiválon Rudolstadt (NDK) való szereplést 1970-ben, valamint Törökországban, Bursza városában 1975-ben hasonló rendezvényen részvételünket, ahol a szliveni táncosok elnyerték a nagydíjat. Emlékezetes marad a ciprusi Limaszolban 1977-ben, valamint a Szovjetunióban, Ukrajnában — testvérmegyénkben - Tarnopolban. ' Ugyancsak a múlt évben az NDK-ban tett turnénk, hangversenyeink, valamint televíziós felvételünk a Német Demokratikus Köztársaságban. Elragadó ennek a szliveni öntevékeny együttesnek a repertoárja. Magába foglalja irakija, Dobrudzsa, Szófia környékén és a Pirin-hegység tájain lakók táncait, melyeknek bemutatásába a legjobb népművészek, Margarita Likova és Kiril Dzsenev, Ivan Todorov és Ivan Haralampiev is részt vesznek. A kollektíva munkájában rendszeresen közreműködnek az „Iván Szeliminszki" általános iskola tanulóinak, tánc- kedvelői is. Nagyon hasznos módszertani segítséget kapnak a Művészi öntevékenység Központjától. A művészi iránti sze- retetük és felelősségük ösztönzi az együttes tagjait a fegyelmezett, rendszeres gyakorlásra, s így az eredmények elérésében is a legmagasabb teljesítményük. Petko Petkov így építkeznek ma Uszlovoje faluban ... Nyugat-Ukrajna 40 éve MÉil Üzemanyag a szlavóniai mezőkről Hadd kezdjük egy szenzációs adattal: évenként 573 400 tonna etanol állítható elő a szlavóniai szántóföldekről — pontosabban alkohol, ami gépkocsik üzemanyagaként is használható, ha megfelelő arányban benzinnel keverik. Ilyen mennyiségű etanol azokból a nyersanyagokból nyerhető, melyek kint hevernek, majd megsemmisülnek a szlavóniai, baranyai szántóföldeken: ilyen a szalma, a kukoricaszár, a cukorrépa maradványai, valamint az erdőgazdaságokban fennmaradó fűrészpor, s végül a mocsári növények, a nád. Napjainkban kezdődtek meg az átfogó, hosszútávú program megvalósításának első munkálatai, melyek választ keresnek jó néhány kérdésre af etanolelőállítás témakörében. Két területen keresik a választ: milyen eljárásakatalkalmazzanak az etanol előállításában, mely nyersanyagok hajtanák a legnagyobb hasznot. A másik kérdés pedig a terv gazdaságos-, sága. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a szlavóniai földekről évenként mintegy 3 millió tonna kukoricaszár nyerhető, amiből szaharizáció és fermentáció után 456 000 tonna etanol állítható elő. A szalmából (616 000 tonna) feldolgozás után 110 000 tonna etanolra lehet számítani, míg a fűrészporból és a faipar több melléktermékéből 6400 tonna, a nádból 1000 tonna etanol nyerhető. Ezek természetesen egyelőre számítások, melyeket jóval könnyebb végigvinni, mint a gyakorlati nyersanyagelőállítást. A sok kérdés közül egy rögtön felmerül: hogyan nyerhető ilyen nagy mennyiségű kukoricaszár és szalma a földekről, amikor köztudott, hogy semmi sem marad a kombájnok után, hiszen a gépek mindent felaprítanak és szétszórnak a földeken. A válaszadás a kutatók és azon bizottság feladata, melynek élén Jozo Petovic, az eszéki Saponija vegyigyár vezér- igazgatója áll. Az etanol ilyesfajta előállítása, üzemanyagként való fel- használása — a vegyiparban való hasznosításon kívül — már rég ismert szerte a világon, és nem jelent különösebb újdonságot. Az etanolgyártás- ban Brazília áll az élen, ugyanis kivételes lehetőségei vannak a nagy területen való cukornádtermesztésre, ráadásul évente kétszer aratnak. Már 1931-ben keverték Brazíliában az etanolt a benzinhez, kezdetben 5, ma pedig 20 százalékban. Úgy tervezik, hogy a következő húsz évben nagy mértékben helyettesíti a benzint az etanol, mint üzemanyag. Az európai országok többsége is kezd odafigyelni erre a megoldásra. Olaszország például déli részein minden parlagon fekvő területét cukorrépával készül beültetni. Bár Belgium, Hollandia, Franciaország, az NSZK nem rendelkezik e célra elegendő területtel, mégis nagy összegeket fordítanak az etanol kutatására és feldolgozására, nemegyszer import nyersanyagokat is felhasználnak. Tegyük hozzá, hogy Japán és Nagy-Britan- nia, mivel nincs lehetőségük mezőgazdasági kultúrák fenntartására, számos afrikai és ázsiai országgal keresik az együttműködést. Az USA nagy összegeket fordít a kukoricából és szalmából való etanolelő- állításra, míg a Szovjetunió, Finnország és Svédország faanyagból készül ugyanerre, s ezért növeli erdőterületeit. A jelenlegi energiaválság idején minden ország keresi az üzemanyag-előállítás lehetősé, geit. Az etanol többek között széles körű alkalmazási lehetőségeket kínál nem csak az energetika, hanem a vegyipar, a gyógyászat, a gyógyszeripar, a kozmetika és az élelmiszer- ipar területén is. A becslések szerint a 2000. év után az etanol lesz az etilén és más olyan termékek alapanyaga, melyeket ma a petrokémiai nyersanyagokból állítanak elő. — Az alkohol olyan termék, amelynél nincs kockázat, hiszen nagy az alkalmazási lehetősége az iparban. — A mezőgazdasági hulladékokból való etanolelőállítás a jövő technológiája — hangsúlyozza Jelenka Prelic mérnök, az eszéki Saponija vegyigyárból, amely a Mezőgazdasági-élelmiszeripari Egyetemmel közösen gazdája ennek a tervnek. A realizálásban számos tudományos kutató vesz részt a vegyipar, a mezőgazdaság, a biológia, a technológia valamint a közgazdaság területéről. A kutatásokkal párhuzamosan kapcsolatban állnak mindenkivel, aki Jugoszláviában vagy külföldön ezzel a problematikával foglalkozik. Egyes kutatások már konkrét eredményeket is hoztak. A Vajdaságban rövidesen árusítani kezdik a benzintöltő állomásokon az első etanoladagokat. A szlavóniaiak is bizonyára felhasználják majd a Vajdaságban nyert tapasztalatokat, hiszen mindkét területre jellemző a mezőgazdasági termékek nagy mennyisége. Éppen ezért remélhető, hogy nemcsak a vegyiparnak, hanem Szlavónia mezőgazdasági nagyüzemeinek is érdeke lesz a melléktermékek ilyen felhasználása. Meg kell említeni, hogy legtöbben a gépkocsik üzemanyag-szükségletének fedezésére gondolnak az etanol neve hallatán. A hírek szerint a kragujeváci autógyár alkalmassá teszi a Zastava 101 típusú gépkocsit az alkohol- benzin-meghajtásra. Ilyen kutatásokra a világ autógyártásában számos példa akad. Végül említsük meg az eta- nolgyártás gazdasági jelentőségét: évi 500 000 tonna etanol jelentősen csökkentené az olajvásárlásra kifizetett deviza- mennyiséget. Éppen ezért napjainkban serényen dolgoznak Szlavónia és Baranya területén az etanolgyártás első tervein. Az Eszéki Területi Tanács Végrehajtó Bizottsága már „zöld utat” engedett a program kidolgozására és felhívta valamennyi érdekelt figyelmét, hogy csatlakozzék az érdekes és vonzó tervhez. Duro Sovagovic Milyen változások következtek be Nyugat-Ukrajnában o szovjethatalom 40 esztendeje alatt? A kérdésre Viktor Dobrik, a Ivovi területi pártbizottság első titkára válaszolt. — Előttem fekszik egy levél, amelyet a távoli kanadai város, ból Edmontonból küldtek. A levél írója Szidorovka falu szülötte, Danyila Pronyuk, aki a mun. kanélküliség elől félévszázaddal ezelőtt ment szerencsét próbálni az óceánon túlra. Azt írja bátyjának: ..........nagyon szeretn ém öreg koromra még egyszer látni szülőföldemet. Lvovig még csak eljuthatok valahogy de Szi. dorovkáig hogy juthatok? ötven évvel ezelőtt még gyalog is megtettem az utat, de ma már nem tudok annyit gyalogolni . .." Valóban, hogyan is van most? Ahhoz, hogy elképzelhessük, mi. ként élnek napjainkban Szido- rovkában, Truszkavecben, Sztrij- ben, Drogobicsban, Lvovban és sok száz más faluban és városban, vissza kell pillantanunk néhány évtizedre. Még javában folyt a háború, amikor az akkori idők legmagasabb katonai szerve, az Állami Honvédelmi Bizottság határozatot hozott Lvov iparosításáról. Döntés született, hogy szovjet Ukrajna nagy ipari és kulturális centrumává kell alakítani. A Szovjetunió minden köztársaságából érkeztek a szerelvények Lvovba, hozták az építőanyagokat és a berendezéseket az épülő' gyárak részére. Az ország közel 16 ezer, kiválóan képzett munkást és szakembert küldött ide. Napjainkban a város 137 nagy ipari üzemének termékei az egész Szovjetunióban ismertek. A Ivovi gyárak termékeiből 80 külföldi cég vásárol. Ezek között vannak tévékészülékek és képcsövek, mérőműszerek és programvezérlésű szerszámgépek, autóbuszok és rakodógépek, köny. nyűipari termékek. A Ivovi területen a háború utáni évtizedekben 22 új város és település született. Teljesen új iparágak jöttek létre, pl. a gépgyártás, a szénbányászat, a vegyipar, a műszergyártás, az építőanyagipar, a rádióelektronikai és más iparágak. Az ipari termelés több mint 50-szeresére növekedett az 1940. évihez viszonyítva. Ezek az adatok lennének a Ivovi terület szocialista átalakulásának jellemzői. És ez nem számít kivételes helyzetnek. Például az Ivano-Frankovszki és Ternopolszki területen 27,8-sze- resére, Rovenszk'ben 35-szörösé- re, Volinszkben 27-szeresére növekedett az ipari termelés. Mindezekben az években az állam biztosította ezeken a területeken az ipari növekedés ütemét, amely jelentősen meghaladta a köztársaság, sőt az egész ország növekedésének ót. lagót. Mérhetetlenül megnőtt a nyugati területek szellemi potenciálja. Régen nem volt itt egyetlen ukrán felsőoktatási intézmény sem, most pedig egyedül a Ivovi területen 12 ilyen intézményt tartanak szómon. A felső- és középfokú szakoktatási intézményekben több mint 120 ezer fiatal tanul. Mintegy félmillió gyerek jár általános iskolába, kilencven százalékuk olyan iskolákban tanul, ahol ukrán nyelven folyik az oktatás. Az ukrán nyelv a köztársaság hivatalos nyelve mindenütt: a hivatalokban, az oktatási intézmé. nyékben, a színházakban, az út- cákon, a gyárakban, a tudományos intézetekben stb. Van uk. rán nyelvű sajtó és könyvkiadás. A kanadai Edmontonból érkező Danyila Pronyuk végül !s megláthatta szülőfaluját, Szidó, rovkát. Egy kényelmes autóbuszban utazott azon a 80 járat egyikén, amelyek összekötik Lvovot a közeli és távoli falvak, kai. Szidorovka valósággal ámulatba ejtette a hazatérőt. A nyomorúságos múlt szinte konzerválódott Pronyuk emlékezeté, ben és érthető, hogy a legelemibb dolgokon is meglepődött. Csodálkozott a téglaházakon, azon, hogy azokba bevezették a gázt, a villanyt, hogy a házakban van mosógép és televízió, hogy gazdagok a kolhozok, több tucatnyi géppel, traktorral és kombájnnal rendelkeznek, hogy nincsenek szegények és munkanélküliek, az idősek nyug. díjat kapnak, ingyenes az oktatás és az orvosi ellátás. Az emberek nyugodtak, jóinduta. túak, szilárdan hisznek jövőjük- ben és gyermekeik jövőjében is> (APN) Ä Schweriner f Volkszeitung A napóra értékes kultúrtörténeti emlék; a múlt századok fontos időmérő eszközének felkutatására speciális csoport alakult az NDK Kultúrszövetsé- gén belül, A munkacsoport központja Potsdamban van, a „Bruno Bürgel” asztronómiai központ foglalkozik a témával. A munka irányítója Arnold Zenkert, aki maga is számos napórát szerkesztett. Mindeddig igen kevés napórára bukkantak Schwerin megyében, de ez korántsem jelenti azt, hogy nem is lenne több ezen a vidéken. Példa erre a Bautzen járásbeli Taubenheim Felkutatják a napórákat Schwerin megyében községben található nagyon szép 18. századi napóra, amelyet a hajdani ötvösház falán helyeztek el. A középkorban — a toronyóra felfedezése előtt — vízszintesen és függőlegesen elhelyezettbotocskákkal mérték az időt. A botok árnyéka egy nyolc vagy tizenkét részre osztott számlapra esett. így egyszerű módon lehetővé vált a napszakok meghatározása. Mindenesetre akkoriban nyugalmasabb időbeosztás volt használatban. Míg az északi népek beérték az említett nyolcrészes beosztással, ad. dig a déliek tizenkét intervallumra osztották a napot. A gö- rögögnél közszájon forgott az ilyen megnevezés is: „piacidőben", „a piac vége felé”, az északiak viszont alkalmazták a „hajnali szürkület” és a „napi étkezési idő" megjelöléseket. A kereszténység elterjedésével az északi területeken tért hódított a tizenkét részes beosztású napóra. A szerzetesek eltérően alkalmazkodtak az északi szokásokhoz és a nyolcrészes órát vették át. A kolostorokban és templomokban nagyon fontos volt az óra a napi időbeosztás miatt, ez határozta meg a harangozás és az imádkozás idejét. Kényelmességi okokból az órákat a bejáratnál, a falon helyezték el. Ugyancsak kényelmességi és praktikus okokból o napórákat gyakran szemmagasságban vésték bele a téglafalba. A rövid napóra-ismertetésből kiderül, hogy gazdag múltú és hagyományú kultúrtörténeti emlékről van szó, felderítése, megóvása, rekonstruálása fontos fel. adat. Kérik a lakosságot, hogy jelezzék, ha régi vagy akár modern napóráról tudnak Schwerin megyében. Fordította: Dr. Juhász Edit
