Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-26 / 56. szám

6 Dunántúli Tlaplo 1980. február 26., kedd Ismerjük meg jogszabályainkat! Változások a társadalom- biztosítási szabályokban Korábban már hírül adtuk, hogy 1980. január 1-től a tár­sadalombiztosítási jogszabá­lyokban változások történtek. A jelentősebbek közül néhá­nyat az alábbiakban ismerte­tünk. A januárig érvényben volt rendelkezések szerint az apa csak akkor lehetett gyermek- ápolási táppénzre jogosult, ha egyedülálló volt, vagy egyedül­állóvá nyilvánították. Az 1/1980. (I. 30.) SZOT Szab. 3. §-ával kiegészítette a 3/1975. (VI. 14.) SZOT Szab. 9. §-át. Az 1980. január 1-től hatá­lyos 9/A § értelmében az apa munkahelye szerint illetékes társadalombiztosítási tanács, ennek hiányában a társada­lombiztosítási bizottság — az együttéló házastársak (élettár­sak) együttes kérelme alapján — MÉLTÁNYOSSÁGBÓL enge­délyezheti a BETEG gyermek ápolása címén járó táppénz­nek az apa jogán történő meg­állapítását olyan esetben, ha a táppénz egyébként az anya jogán járna. Ebben az esetben azonban az apa nem az egyedülállókra vonatkozó szabályok szerint ve­heti igénybe a gyermekápolási táppénzt, hanem csak olyan időtartamra, mint ahogy az anyát egyébként megilletné. Külön is felhívjuk a figyel­met az együttes kérelemre és a méltányosságra, továbbá ar­ra, hogy csak akkor van rá le­hetőség, ha a gyermek beteg! Az apa jogán történő meg­állapítás esetenkénti engedé­lyezése írásbeli határozat alap­ján történik, amit az orvosnak be kell mutatni. ^ * Napjainkban is elég gyakran előfordul, hogy teremelőszövet- kezeti tagok a belépésüket kö­vetően nem kérik a korábbi családtagként eltöltött idejük­nek a beszámítását. Ezen a helyzeten segít az 52/1979. (XII. 30.) MT. sz. rendelet 5. §-a, amikor lehetővé teszi a Társadalombiztosítási Bizott­ságnak, hogy kivételes esetben a két évi határidőtől eltekint­sen. Szükségesnek tartjuk itt is­mertetni a családtagi idő be­számítására vonatkozó rendel­kezést teljes egészében. A 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet 127. §-i szerint a me­zőgazdasági szövetkezetnek az a tagja, aki korábban mint családtag a közös munkában részt vett, a szövetkezetbe tör­tént belépésétől számított két éven belül kérheti azoknak a naptári években — legfeljebb öt naptári évnek — szolgálati időnként történő beszámítását, a) amelyekben mint segítő családtag a közös gazdaság­ban végzett munkával 150, nő 100 munkanapot — 1967. ja­nuár 1-e előtt 120, nő 80 mun­kaegységet, szakszövetkezetek­nél 120, nő 80 munkanapot — teljesített, és b) amelyekre a nyugdíjjáru­lékot megfizette. A termelőszövetkezetbe tör­tént 'belépéstől számított két év eltelte után csak kivételesen és csak a Társadalombiztosítási Bizottságnak van lehetősége a határidőtől való eltekintésre! Az 1980. január 1. napján életbelépett 52/1979. (XII. 30.) MT. sz. rendelet 1. §-a megvál­toztatta a bedolgozók biztosí­tási értékhatárát. Eszerint a bedolgozó bizto­sítása a munkába lépése nap­jától a bedolgozói jogviszony megszűnéséig terjedő időszak alatt azokban a hónapokban, illetőleg azokon a napokon áll fenn, amelyekre keresete a havi 500 forintot, illetőleg a napi 20 forintot eléri, továbbá azokon a napokon, amelyeken munkát igazoltan nem végez. Tájékoztatásul megjegyez­zük, hogy a központi árintézke­désekkel összefüggő kiegészí­tések (110 forint), valamint a 180 forint jövedelempótlék együttes összege a bedolgozó részére csak azokra a naptári hónapokra jár, amelyekben a keresete a biztosítási bérhatárt eléri. Ismert, hogy a nyugdíj folyó­sítási szabályokban ez évtől kezdve módosulás történt. Ko­rábban nem volt jelentősége annak, hogy a nyugdíjast fizi­kai vagy nem fizikai munkakör­ben foglalkoztatták. Az új ren­delkezések szerint a foglalkoz- tatotás tartalmára és az elért keresetre tekintet nélkül annak a fizikai munkakörben foglal­koztatott nyugdíjasnak a nyug­díját kell az 1980. évben korlá­tozás nélkül folyósítani, akinek a nyugdíja a havi 1720 forintot nem haladja meg. A nyugdíj folyósítása szem­pontjából részben újból szabá­lyozást nyert a keresőfoglalko­zás fogalma. A módosított 3/1975. (VI. 14.) SZOT Szab. 143. § (1) bekez­dése szerint keresőfoglalkozás­nak számít a) a kisipari, a magánkeres­kedői iparigazolvány, b) a hasznot hajtó (hatósági nyilvántartásbavételi kötelezett­ség alá eső) jogosítvány, c) a mérnöki magángyakor­lat, d) a munkaközösségi (ügy­védi stb.) tagsági viszony alap­ján folytatott tevékenység. (2) Nem tekinthető kereső- foglalkozást folytatónak az, aki a) vak- és iparigazolvány alapján folytatott tevékenység­ből származó jövedelme a ha­vi 1500 forintot nem holdja meg, b) működési engedély alap­ján folytat kizárólag javító, karbantartó, vagy egyéb szol­gáltató tevékenységet, c) gyűjtőkereskedésre jogo­sító magánkereskedői igazol­vány alapján folytat tevékeny­séget, amelyből származó jöve­delme a havi 1500 forintot nem haladja meg, d) szociális indok miatt ko­rábban kiadott engedély alap­ján — nyugdijának folyósitása mellett — folytat magánkeres­kedői tevékenységet, ha az eb­ből származó jövedelme a havi 1500 forintot, nyugellátásának, baleseti rokkantsági nyugdíjá­nak összege pedig a SZOT Szabályzat 137. § (2) bekezdé­sében meghatározott összeget — 1980-ban a havi 1720,— forintot — nem haladja meg. lfezetes­technika H kanyaraetel csapdai A különböző építésű autók viselkedése nagyobb sebesség­nél vagy csúszós úton más és más. A különbségek főként ka­nyarvételnél szembetűnőek. Minthogy a vezetőnek alkalmaz­kodnia kell kocsija tulajdonsá­gaihoz, ismernie kell annak „ter­mészetét". Ez biztonságának egyik alapkövetelménye. A sa­játkormányzási tulajdonságok is­mertetését kezdjük a semleges viselkedéssel. Meg kell jegyez­ni: mérsékelt tempónál minden kocsi ebbe a csoportba sorol­ható. Nagyobb sebességnél azonban általában az alul­vagy a túl kormányzott viselkedés érvényesül — a konstrukciótól függően. N Az első- és a hátsótengely azonos terhelése esetén a ka­nyarban haladó kocsi első és hátsó abroncsai azonos szög­gel deformálódnak a föllépő . keresztirányú gyorsulás hatásá­ra. Ennek következtében a ko­csi önmagával párhuzamosan és mérsékelten a kanyar külső íve felé sodródik (első rajz). Az ilyen kocsival célszerű az út bel­ső ívén venni a kanyart, mert így elgendő biztonsági tér ma­rad az esetleges kisodródás­hoz. Ha a sodródás túlzottá vá­lik, a sebesség mérséklése eny­he gázelvételiel) a kocsit stabi. lizálja. A fronthajtású kocsiknál az első abroncsokra nehezedik na­gyobb tömeg. így kanyarmenet, ben az első gumik deformáció­ja nagyobb, mint a hátsóké. Ezért a kocsi kisebb ívben ka­nyarodik, amint az az elkor- mányzás mértékéből következne. Azaz a kocsi igyekszik „kiegye­nesíteni” a kanyart (második rajz). A kitörést mérsékelt gáz­elvétellel és a kormány nagyobb elfordításával megakadályoz, hatjuk. Csak gyakorlott vezetők számára: szélsőséges esetben a kézifék behúzásával, vagy teljes gázelvétellel a kocsi farát meg lehet csúsztatni, de ezt azon­nal korrigálni kell gázadással. A kanyart egyébként itt is az út belső ívén vegyük. A harmadik rajz egy farmo­toros autó viselkedését ábrázol, ja. A farnehéz kocsiknál ugyan­is a hátsó abroncsok torzulnak jobban. Következésképpen, a vezető beavatkozása nélkül, a kocsi egyre kisebb ívben ka­nyarodik, majd megpördül. En­nek megakadályozása: gázadás mellett csökkenteni kell az el- kormányzás mértékét Esetleg oly mértékben is, mintha ellen­kező ívben kívánnánk kanyarod, ni. A megelőzés természetesen nagyobb biztonságot jelent. Ezért: a sebességet már a ka­nyar előtt mérsékeljük, majd a kanyar második felétől növekvő nyomatékkai (gyorsítással) hoz­zuk ki a járművet a kanyarból. B. L. STOP Az oktatás hatékonyságának fokozása érdekében 3—3 db Sko- da és Lada gépkocsival bővült az ATI pécsi iskolájának autóparkja. Az új gépkocsikat a tanulók már használják. * A televízióból ismert cica és kutyus volt a főszereplője annak a közlekedési oktatófilmnek, ame­lyet az elmúlt csütörtökön láthat­tak Pécsett az Anikó utcai óvo­dások. A filmvetítés szervezői — a KBT és a Közlekedési Park — a város többi óvodáját is meg fogják keresni ezzel a közlekedé­si ismereteket nyújtó filmmel. * A BCM leendő autós dolgozóinak jelentős segítséget ad az ATI pécsi iskolája. Beremenden ki­alakítottak egy tanpályát. A jövő autósai az ott szerzett tapaszta­latokkal indulhatnak majd gya­korolni a forgalomba is. A behozhatatlan késés Tipikus baleset: hibás reakció Milyen autót vásároljak? A kiskocsi olcsóbb? Tipikusak-e a típushibák? D. Lajos a kocsiból még visz- szaszólt feleségének „Ha idő­ben végzek, ebédre itthon le­szek”. Könnyed mozdulattal in­tett búcsút, aztán gázt adott.. Ami kor Lel lére érkezett, elé­gedetten nézett órájára: jó időt futott. A telekkönyvben to. vább időzött, mint számította, de nem annyival, hogy felesé­gének tett ígérete veszélybe ke­rült volna. A visszaút előtt még megtankolt, majd beugrott a kö. zeli presszóba. Gondolta meg­érdemel egy kávét ennyi hajtás után. A kisasszony csinos volt, a kávé zamatos és D. Lajos nem tartotta szentségtörésnek, ha „dumál” a szöszivei... — Másfél óra alatt? Hát ak­kor maga tud vezetni — nyílt tágra a kisasszony kék szeme — az ide legalább 130 km... — Nem vagyok éppen kezdő — válaszolta némi hiúsággal... Jó félóra múlva úgy búcsúztak, mintha régi ismerősök lenné­nek. Az ördögbe is — gondol­ta útközben — jól elbeszélget­tem az időt, most aztán hajthatok... Szép októberi délelőtt volt, a levegőben ökörnyál úszkált és a kis Skoda falta a kilométereket. D. Lajos bekapcsolta a rádiót, hogy ne unatkozzon és maga­biztos nyugalommal vette a ka­nyarokat. Amikor az út délnek fordult és a szemébe sütött a nap, kikapcsolta az övét, hogy megkeresse a napszemüvegéta kesztyűtartóban. Fél szemmel az útra figyelt, de a tempót nem csökkentette. Már látta a ka­nyart, vagy kétszáz méterrel odébb kezdődött. Ügy emléke­zett rá, hogy nem túl éles. In­kább megszokásból vette csak vissza egy kicsit a gázt, köz­vetlen a kanyar előtt. A nap­szemüveg és a szemébe tűző napfény azonban elrejtette elő­le azt a homokhordalékot, ame­lyet a tegnapi eső sodort az útra .. . Amikor a kocsi hátsó kerekei csúszni kezdtek, inkább csodálkozott, mint megijedt. Hirtelen lekapta a lábát a gáz­pedálról, de a kocsi nem ke­rült egyenesbe. A rémület hi­deg szorítással ragadta torkon, ösztönösen rátaposott a fékre. A kocsi csúszása, amely eddig olyan volt, mint egy lassított felvétel, ebben a pillanatban fölgyorsult, a csúszásból pörgés lett. Egyszer... kétszer. Aztán jött a padka, jött az árok. Az első sármentő tompa reccsenés- sel szakadt le. A kocsi félszal- tót csinált, mint egy ügyetlen tornász. Teteje egy másodperc­re megtámaszkodott a vastag fa derekán, aztán visszazuhant a földre. Könnyű kis porfelhő szállt föl és a hirtelen csend­ben fölhangzott a rádióból: dél van, híreket mondunk ... De D. Lajos ezt már nem hallhatta ... Tipikus baleset? Sajnos, nem tartozik a ritkaságok közé. Va­laki elszámítja magát: túl gyor­san fut bele egy kanyarba, Az­tán kisodródik vagy megpör- dül.. . Mert a fizika törvényei kegyetlenek... Búsbarna László Az utóbbi években világszerte érvényesül az a gyakorlat, hogy az autóval szemben támasztott igényt gyakorlati szempontok döntik el: a gazdaságosság, a biztonság és a kényelem. E cél­szerű irányzat térhódításához kí­vánunk néhány általános irány­elv f öl vi Hántásával segítséget nyújtani. Nézzük először a biztonságot. A szériaautók különböző konst­rukciós irányzatot képviselnek, amelyek biztonsága — vezetés- technikai oldalról nézve — nem. egyforma. A fronthajtású kocsik például könnyebben kezelhetők és kritikus helyzetben kedvezőb­ben viselkednek. A farnehéz (farmotoros) au­tók kanyarkedvelők, de bizton­ságos vezetésükhöz szükség van bizonyos rutinra, mert haj­lamosak a farolásra. A hagyo­mányos építésűek (motor elöl, meghajtás hátul) általában ez utóbbi tulajdonságokhoz köze­lítenek. Ezért: tanácsos előnyben ré­szesíteni a fronthajtású kocsi­kat. Különösen akkor, ha kevés gyakorlattal rendelkezünk. Kétütemű vagy négyütemű legyen-e a választott jármű mo­torja? A kétütemű konstrukció egyszerűbb, de gazdaságtala- nabb, azaz többet fogyaszt, mint az azonos teljesítményű négyütemű. Nem alkalmas to­vábbá az „öreguras" vezetési stílusra. Pörgetősebben, sporto­sabban kell vezetni, mert nagy terhelésnél és kis fordulatszám­nál fogyasztása ugrásszerűen megnő. Kiskocsi, nagyobb kocsi? A vételártól eltekintve: a kiskocsi alkatrészeinek élettartama ki­sebb, de javítási költségei is alacsonyabbak. Teljesítménye és fogyasztása azonban nem áll arányban. Azaz kétszer ki­sebb teljesítményű motor fo­gyasztása nem feleannyi, mint az erősebb motoré, sőt gyakran eléri azt. A kiskocsi kényelme — férőhely, zajszint, rugózás — mérsékelt, csak szerényebb igényt elégít ki. Gyakran vitatott kérdés az egyes típusok típushibái. Álta­lában: rossz szériaoutó nipcs. Szerelési és anyaghibák azon­ban a világ bármely gyárában gyártott autónál előfordulhat­nak. Garanciális javításuk — ha az alkatrészellátás jó — nem okoz nehézséget. Tehát az ilyen okból előforduló bosszúságok nem a típus hibái elősorban, hanem az alkatrészellátásé. További, nem elhanyagolha­tó szempont a kocsi várható igénybevétele. Aki munkaesz­közként is használja és nem vá­logathat az utakban - állator­vos, agronómus és így tovább — helyesebb, ha kollegáinál már bevált, strapabíró modellt vá­sárol. v B. L. f

Next

/
Thumbnails
Contents