Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-25 / 55. szám

Új piacok, új termékek - avagy Tab válasza A tabi újdonság: lakókocsi előtétsátor Sátrak Tabról az olaj-áremelkedés a sátorpiacon is érezhető 50 millió forintos tőkés export — Drága az utánfutó... A z elmúlt másfél évtized alatt a tabi sátor fogalommá vált. A Tabi Campingcikk Vállalat, nagy részt vállalt a hatvanas és hetvenes években a kempingezés tömeg­méretűvé válásának időszakában, a hazai turisták sátorral va. ló ellátásában, sőt termékei vevőre találtak a külpiacokon is. 1980. január 1-től a tabi gyár új néven folytatja munkáját. A Lenfonó- és Szövőgyár Vállalat Tabi Kempingcikk Gyára­ként. Termékei változatlanok, idomos gépkocsi és iapponyvá- kat, közületek számára takaróponyvákat és természetesen széles választékban túra és lakósátrakat gyártanak. A gyár terveiről beszélgettünk Nagy Lajos igazgatóval. Változások április 6-tól Nyári időszámítás és vasúti menetrend Az április 6-tól május 31-ig terjedő időszakra — június 1-én életbe lép az új nyári menetrend. A Pécsről 5 óra 8 perc­kor induló személyvonat április 6-tól nem Magyar- bolyig, hanem Mohácsig közlekedik. De ennek a vo­natnak lesz egy olyan ko­csija, amelyik csak Villányig tart a szerelvénnyel. Itt le­kapcsolják és 6 óra 30 perckor indítják Magyar- bolyba, ahova 6 óra 37 perckor érkezik. S itt jön elő az idő ördöge! A 6 óra 37 perckor Magyarbólyból továbbinduló vonat már 6 óra 22 perckor Pélmonos- torra érkezik. Ennek a vo­natnak lesz csatlakozása az Eszékre indulóhoz, ahova 7 óra 40 perckor érkeznek az utasok. Pécs és- Pélmonostor kö­zött új személyvonatot he­lyeznek forgalomba, ami Pécsről 18 óra 18 perckor indul Magyarbólyba, ahova 19 óra 3 perckor érkezik. E vonattal utazók már 18 óra 37 perckor Eszéken lesznek, hiszen ott egy órát „késik” az idő. Pélmonos- torról 19 óra 20 perckor — közép-európai időszámítás szerinti indulással — szin­tén új vonatot közlekedtet­nek, ami Magyarbólyból — kelet-európai időszámítás szerint — 20 óra 57 perc­kor indul tovább Pécsre és 21 óra 42 perckor érkezik. De akad néhány, kizáró­lag a belföldi forgalomra vonatkozó módosítás is. Áp­rilis 6-tói megszüntetik a Villányból 6 óra 16 perckor Pécsre induló személyvona­tot, viszont a Mohács—Pécs között közlekedő (Mohács­ról 5 óra 38 perckor induló) vonat Villány és Pécs-kül- vóros közötti állomásokon is megáll. A Mohácsról 7 óra 15 perckor induló, Vil­lányba 7 óra 49 perckor érkező vonatot pedig 8 óra 3 perces villányi tovább- indulással Pécsig közleked­tetik. Ez a vonat Villány és ^ Pécs-külváros közötti állo­másokon nem áll meg. A nyári időszámításra való áttérés miatti menet­rendváltozásokat a már­cius elején megjelenő 2-es számú pótlék részletesen tartalmazza.-A gyár fejlődését mutassuk be két számmal: 1973-ban 100 millió, 1979-ben 150 millió fo­rintos termelési értékkel zártuk az évet — mondja- Nagy Lajos — közben felépült az új üzem­csarnok, ahová a konfekció rész­leg került, a régi csarnokban pedig megkezdtük a sátorruda- zat gyártását. Amikor az egykori ponyva- gyárban megkezdődött o sátor- gyártás, látványosan futott fel a termelésünk. Most ilyen felfutás­sal ném számolhatunk. Az olaj­árak emelkedése fékezi o turiz­must, ami szűkíti a sátrak fel­vevő piacát. A ponyvagyártás­ban pedig műszálak belépésé­vel megnőtt a termékek tartós­sága. Ma egy gépkocsi ponyva átlagoson háromszor-négyszer annyi ideig használható, mint korábban, tehát felfutás itt sem várható. — Miként válaszolnak az adott piaci helyzetre? — Mindenekelőtt új piacok felkutatásával és néhány új ter­mékkel. 1980-bon ötvenmillió Ft értékű tőkés exporttal számol, hatunk. Ez rekordösszeg, ilyen mértékű tőkés exportot először sikerült elérni a válalat fenn­állása során. A legnagyobb az olasz piacunk. 15 000 túrasátrat, 1000 lakósátrat és 2200 lakó­kocsi előtérsátrat kötöttek le eddig, de szállítunk különböző sátrakat az NSZK-ba, Angliá­ba, Hollandiába, Görögország­ba és Ausztráliába is. A hat- s2emélyes túrasátrunk például az NSZK-ban és Hollandiában a legnépszerűbb. A jelentős olasz rendelésnél az olajár-emelkedés ezúttal nekünk kedvezett. A mű. szálas túrasátrak ára ugrás­szerűen emelkedett, ami az ér­deklődést a mi pamutponyvás sátrainkra irányította és kereset­té tette őket. Ponyvával is sikerült az idén elsőízbén kilépni az országból. A Szovjetunióba szállítunk 3050 darab pamut-alopanyagú pony­vát, amiket a gyapottermelő gazdaságok használnak fel koz. lek takarására. Ez gazdaságos exportnak ígérkezik, szeretnénk megtartani, sőt fejleszteni. — És az új termékek? — A sátrak között a lakó­kocsi előtét ígérkezik sikeres­nek. Ezt mutatja a jelentős olasz rendelés is. Ez nagybon meg­növeli a lakókocsik használha­tóságát, nagyméretű tartózkodó- helyiséget biztosítva. — Ez itthon is kapható lesz? — Sajnos nem. Magyarorszá­gon nincs annyi egytípusú lokó- kocsi, amihez érdemes volna nagyüzemi méretekben előtét­sátrat készíteni. — Sátras utánfutó gyártására gondoltak-e? — Gondoltunk.-De a hazai gyártású utánfutókat sátorral felszerelve csak jóval drágáb­ban tudnánk forgalomba hozni, mint amennyibe az ismert szov­jet sátras utánfutó kerül. Ilyen drága utánfutóra pedig aligha volna kereslet. Túra és lakósá­torból viszont minden igényt ki tudunk elégíteni. Sátorgondjaink tehát nem lesznek. És amint az kitűnt a beszélgetésből, Tabon sikerült jó válaszokat találni a piac nehéz kérdéseire. Kurucz Pál Müncheni telefonjelentés Pécsi sportkesztyűk a müncheni ISPO-n ■ Sok érdeklődő a Kesztyűgyár standján I midtől már dolgoznak a mintarendelésen Életemben ennyi görkorcso­lyát nem láttam! Reneszánszát éli Nyugaton a görkorcsolya, még a diszkóban is azzal tán­colnak a fiatalok... München, nel beszélünk, a vonal túlsó vé­gén Déri János, a kesztyűgyá­riak utazó nagykövete — min- ’ denkori kiállítási főnöke. Mün­chenben vasárnap befejeződött a négy napon át tartó ISPO, a legrangosabb nemzetközi sport­szerkiállítás. melyen részt vett a TANNIMPEX és a Pécsi Kesz­tyűgyár sportkesztyűivel és sportruházatával. Déri János­sal beszéltünk telefonon. — Hányán sereglettek össze az idei müncheni kiállításon? — Ez volt a tizenkettedik ISPO. Míg az elsőn 45 ezer négyzetméternyi területen, az idén már 81 ezer négyzetméter, nyi fedett területen vonultak fel a világ sportszergyártói. Hu­szonkilenc országból 1113 cég állította ki termékeit. A szoci­alista országok, mint az NDK, Csehszlovákia, és Lengyelország, hivatalos állami képviselet út­ján vettek részt, a magyar ki­állítókat a TANNIMPEX és a HUNGAROCOOP külkereske­delmi vállalatok képviselték. El­sőként jelentkeztek önálló nem­zeti pavilonnal az USA és Taj­van sportszergyártói. A kiállítás egyébként kizárólag a szakem­bereknek és a kereskedőknek szól. Tavaly 56 országból 25 ezer üzletember fordult meg az ISPO-n. Ugyan még nem készült mérleg, de a látogatottság va­lószínűleg hasonló lesz a tava. lyihoz. — Hol kaptak helyet a kesz- tyűgyári termékek? — Standunk és két tárgya­lónk a TANNIMPEX-szel a ki­állítás egyik leendő főbejáratá­nál lévő csarnokban, meglehe­tősen központi helyen állt, mel. lesleg itt metróállomás épül. Bemutattuk sportkesztyűink tel- jes választékát: sí-, sífutó-, autós, motoros, lovagló, ke­rékpáros, kapus- és bokszkesz­tyűinket, valamint dzsekiket. Négy napon át, délelőtt kilenc­től délután hatig folyamatosan tárgyaltunk, sorra jöttek a nyu. gáti cégek. — Milyen eredményeket köny. vethetnek el? — Sok volt az érdeklődő, akikkel majd később köthetünk üzletet, sokan máris mintaren­delést adtak fel. — Mi jellemzi általában a piaci helyzetet? Előrukkolt-e va. lami újjal a konkurrencia? — Kesztyűben és bőrruhában nem sok újat láttunk, legfel­jebb szokatlan színeikkel akar­tak meghökkenteni egyesek. Az érdeklődés, a kereslet a szó. kottnál lanyhább, egyrészt, mert enyhe volt a tél, másrészt, mert az életszínvonal egyhelyben to­pog, s ilyenkor miről mondanak le először az emberek, ha nem a luxuscikkekről. Mondjuk ci­pőre szükség van, hiszen kell valamiben járni, ám a bőr­kesztyű már nem létkérdés. Ha az utcai kesztyűk kereslete visz. sza is esik, o sportkesztyűknek mégiscsak van keresletük, itt kell tehát előre mennünk, ebben kell újat adnunk. • — Hogy az idei „görkorcso­lya-termés” jó volt, azt már hal­lottuk. S mi volt még az ISPO-n? — Az íjtól a vitorláshajóig, a világ összes létező sportszere. Hogy képet kapjon a méretek­ről, csak egyetlen példa: tízezer négyzetméteren nem láthatott mást, csak csupa sílécet. Sport­szerekből óriási a felhozatal. Is­métlem, a látottak csak meg­erősítettek bennünket, a sport- kesztyűkben előre kell mennünk. Egyébként az ISPO-n megren­delt mintakesztyűkön hétfőn már dolgoznak a gyárban, s a hét végén már útnak is indítjuk az első mintatételt. Miklósvári Zoltán A randevúra szép, fehér Sko­dával érkezik Julika, azaz Filkóházi Pálné, Pécs egyet­len főhivatású gépkocsivezető­oktatónője. Óra közben va­gyunk, így aztán tanítás közben beszélgetünk erről a mindig is szinte kizárólag férfiaknak va­lónak hitt szakmáról. Most egy 40-es férfi ül a volánnál, néha vannak bizonytalan mozdulatai, apró ügyetlenkedései, amelye­ket Julika halk, de határozott szóval, bátorítóan tesz helyre. Járjuk a pécsi utcákat és be­szélgetünk — nagyon vigyáz­va arra, nehogy elterelődjön a figyelme a „nebuló” tevékeny­ségéről, no meg a forgalomról, ami ezernyi veszéllyel leselkedik o szegény T-vezetőre. — Hogyan adta a fejét erre a mesterségre? — öt éve szereztem jogosít­ványt, utána két évig Barkast vezettem a postánál. .. Nézzünk a tükörbe ... Egyszer kérdezte a régi oktatóm: volna-e ked­vem átjönni az ATI-hoz oktató­nak? Volt. Talán azért is, mert pedagógusnak — tornatanárnak — készültem valamikor... Ve­gyük vissza az indexet... — Milyen volt, amikor elő­ször ült ide, a jobboldali ülés­re? — Egy hivatásos gépkocsi- vezetőnek készülő tanulót kap­tam ... Azt hiszem, ő csodál­kozott jobban. — Elfogadják oktatónak? — Sokan meglepődnek még ma is, de nem érzem, hogy kü­lönbséget tennének... — Hatá­rozott mozdulattal segít be a kormányzásba, aztán folytatja: — Főleg o nők, közülük is az idősebbek kimondottan örülnek, amikor látják, hogy női oktatót kaptak. Talán, mert jobban megtaláljuk a közös hangot? ... Fékez, megállítja a kocsit. A tanuló nem érti, miről van szó, mire Julika megmagyarázza: zebra van előttünk és — lám­csak — két gyalogos lelépett már. — Hány tanulót oktatott ed­dig? — Mint tanpályás oktatónak, háromezernél is többen lehettek a kezem alatt, a városi forga­lomban talán 150—200 tanuló­vezetőt oktattam. — És kikkel foglalkozik szí­vesebben? — Azokkal, akiken látni, hogy nagyon akarják tudni a vezetést. De akire Csak úgy ráerőltették, hogy szerezzen jogosítványt, az­zal nehéz boldogulni. — Van különbség férfi és női vezető között? — Szerintem nincs. Bár... A férfiak legtöbbje mór valami alapismerettel jön, a nők viszont örülnek, ha itt tisztába jönnek a legalapvetőbb műszaki dolgok­kal. Sajnos többnyire még most is úgy van, hogy az autóval kapcsolatos női munko a ko­csimosás. — és maguknál? — A férjem három éve vezet, nagyon szeret vezetni, de azért nincs olyan, hogy az enyém a kocsimosás, az övé a vezetés... — Sokakat bocsátott már vizsgára. Ha magán múlna, változtatna-e a mai vizsga- rendszeren? — Biztosan. — Miben? — Feltétlenül lehetővé ten­ném, hogy az oktató is véle­ményt mondhasson. Hiszen vé­gül is ö készítette fel sok-sok óra alatt* tanulót,' az ered­ménytelen vizsga pedig az ő munkáját teszi kérdésessé. Sokszor olyan tanuló bukik meg — pusztán a vizsgadrukk miatt —, aki az órákon ragyo­góan dolgozott, viszont simán átmegy az, aki a vizsgára vala­hogy összeszedte magát, holott az órákon hibát hibára halmo. zott. Ilyen esetekben érdemes lenne meghallgatni az oktatót. Ebben is maradunk, amikor Julika, a Skoda és a tanuló el­tűnik az egyik mellékutcában. Hársfai István Hétfői H Julika, az oktató

Next

/
Thumbnails
Contents