Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-24 / 54. szám
DN HÉTVÉGE 6. TÁRSADALOMPOLITIKA .........................................."1980. FEBRUÁR 24. K épünkön a Che Guevara brigád tagjai, balról jobbra: Vörösvári Zoltán, Mátis Miklós, Periskics Miklós, Cserfai Tibor és Szijj Gábor Vallomások a munkáról • • Öten a brigádból Koncz Zsuzsa, Iglódi István, a Fonográf együttes és egy pécsi javító-szerelő brigád a KISZ-díj nyomán kerültek azonos platformra. A DDGÁZ sok szép napot megért Che Guevara brigádjának néhány tagja vallott önmagáról, munkásvoltáról, jelenéről, perspektíváiról: Vörösvári Zoltán, Mátis Miklós, Periskics Miklós, Szijj Gábor és Cserfái Tibor, Álmok és a realitások mezsgyéjén élnek, de mindenképpen élvonalban ... Vörösvári Zoltán 25 éves: az idén nősül. Jelenleg diszpécser, 3500 forintot keres, s 26 000 pécsi gáz-fogyasztókészülék jövője felől dönt: regisztrálja a bejelentéseket és adja tovább ... — Szereted a munkád? — Eleinte szerettem. Most már fárasztónak érzem, nincs benne sok fantázia. Megesik, hogy naponta 500-szor is csöng a telefon . . . — Más vállalat felé nézel? — Azt nem. Házon belül valami mást. A szakmája: vegyipari gépész, elvégezte a gázipari technikumot is, úgy véli, érti a munkáját. — Rövidesen jön a földgáz. Azt hiszem, akkor itt az én időm is ... Egy kis szakmai fejlődés nem árt: szeretnék máso. dik szakmaként az elektromosság terén is jártasságot szerezni. Kell: az új gázkészülékek elektromos biztosításúak . . — A jövő?-— Kemény munka, s ennek fejében reális jövedelem. Nősülök: tehát lakás kell. Úgy döntöttem, építek. Nem szeretem a bizonytalant. * Mátis Miklós 27 esztendős: javítószerelő. A címek nyomán járja a várost: szinte mindenki ismerőse. Nős, két gyereke, a hat éves Miklós és a négy esztendős Zsuzsa. A lakása Kertvárosban. — Elit munkának érzem azt, amit csinálok. Szabad levegőjű, magam osztom be az időmet. Ha többet akarok keresni: ráhúzok. — Ezek szerint teljesítménybéres vagy? — Igen. Éppen ezért jó, ha otthon találom a bejelentőt Mert ha nem nyit ajtót, az forintokba kerül. Mondja: azért nem a legjobb a vállalatnál ez a bérezés. Kinek-kinek az alapbérétől függ, annak függvénye a teljesítmény. Aki magasabb órabéres, ugyan, azért a munkáért többet visz haza. Ezt meg kéne szüntetni. — Vágyaid? — Sok mindent sikerült elérnem: van lakásom is, Trabantom is. Ezt a munkát szeretném folytatni — mert szeretem —, de jobb közérzettel. Baj van az anyagellátással, sokszor bütyköl az ember, gumitömítés helyet kócot csavar a vadonatúj készülékre .. . Ilyenkor fáj' a szívem. * Periskics Miklós érettségi után tanulta ki a gázszerelő szakmát. Mezőgazdásznak készült eredetileg, de nem sikerült. Et. tői függetlenül elégedettnek látom ... — Amikor annak idején bementem a tanács pályaválasztási tanácsadójához és eztaján. lotta, nem hittem volna, hogy sokáig maradok. Aztán megszerettem ... Nős, 4 éves Péter és 6 hónapos Miklós fia — szeme fényei. Egyelőre az anyósánál laknak, de már kézben van az új lakás kiutalója. Már azt is tudja, hányadik emelet. — Ez csodálatos — jegyzi meg. — Ideje már. A vállalattal 10 évet írtam alá. De nem is érdekel: itt leszek tíz év múlva is. — Mit szeretsz ebben aszok, mában? —r Azt, hogy a magam gazdája vagyok. — Mit vársz a jövőtől? — Továbbra is azonos lendületet, egy kicsit magasabb keresetet és ha lehet őzt: spéci szaki legyek. Inkább tőlem kérdezzék azt; hogyan kell ezt, vagy azt megcsinálni, mint én kérdezzem mástól. Szijj Gábor 25 éves. Dolgozott — gépipari utón — a Mechanikai Laboratóriumban, a PIK-nél, a Vízműnél.... — Hat évvel ezelőtt visszaköltöztem édesanyámhoz. Azóta DDGÁZ a munkahelyem. Sose gondolta, hogy valahol törzsgárdatag lesz. Normásként lett az. Nős: gyereke és lakása még nincs. Mindkettő o vágyak listáján. — Több szeretnék lenni, tovább tanulni. Nagyon jó gárda a miénk, ez a húzóerő. Nem tudom, hogy jobb lenne: rossz közösségben a jobb munka? — Látsz perspektívát az életedben? — Igen. Csak akaraterő kell hozzá. * Cserfái Tibor érettségi után segédmunkásként került a vállalathoz, 1968-ban, 1200 forinttal. Az ő élete — az akaraterőt sugározza. Idompróbás volt, gázmérő-bemérő lett, kubikos, munkalirányítá, műhelyadml- nisztrátor— 1971-ben szakmunkásbizonyítványt szerzett —, majd csoportvezető. Most a gyár propagandatitkáro — osztály- veztői szint —, s a jogot végzi. — Tizenkét év alatt ha lehet, minden munkahelyet, munkát megjártam. Mindegyik év tanulóév vált. Tibor nagyon határozott ember. — Még tovább akarok jutni. A magam erejéből. — Miért kell neked a jog? — Nem a jelenlegi beosztásomhoz. Inkább magam előtt szeretnék bizonyítani. Azt az el. ső sm — azaz segédmunkás bejegyzést — szeretném egy dr.-rel megfejelni, * Beszélgetésünk során elhangzott egy generális kérdés: van-e a munkának becsülete? A válasz egyöntetű igen volt. De ahhoz, hogy az ember ezt fölismerje, olyan munkahely kell, s ott olyan munkahelyi közösség, ahol van a munkásnak is becsülete ... Kozma Ferenc „3 M” technológia A szombathelyi Sabória Cipőgyár 6 millió 100 ezer pár cipő gyártását tervezi az idén. A hazai cipőiparban először a szombathelyi gyárban kezdték meg a „3 M” technológia bevezetését. A mozdulatelemzés, a munka tanulmányozása és a munkahelyek átalakítása révén tovább nő a termelékenység, javul a munka minősége. A „3 M’^módszert a tűzödei egység után a többi technológiai folyamatban is bevezetik. Hogyan élnek Csekéék? — Szóval csak akkor lehetett szó újabb esküvőről, ha megüresedett a „kiházasitó" szoba?- Dehogy! — tiltakozik Loci. — Gá borék még javábon otthon laktak, amikor mi megesküdtünk. Elmentünk albérletbe. Volt egy 4 x 2,80-as szobánk. Ha vendég jött, vagy a székeket, vagy az asztalt ki kellett rakni az ajtó elé. SzeÚtravaló az édesapától: ,,— Azt a foglalkozást válaszd fiam, amelyiket legyűr az eszed és akaratod, amelyikhez a szíved húz. Akkor sosem lesz sok a munka, sosem leszel elégedetlen." Az édesapa már nyugdíjas. Három fiának átlagéletkora nem éri el a harmincat. Ketten már dízelmozdony-vezetők. A legkisebb kocsilakatos, de ő is motorvezetésről álmodik: — Az lesz az igazi, öcsi, ha te is felülsz a gépre — kacsint rá a bátyja, Gábor. - Főleg, ha egy motort kapunk és válthatjuk egymást. Egyszer már előfordult. Apa hozta haza, én vittem tovább, tőlem meg Laci vette át. De ez véletlen volt. — A mozdony szeretet is? — Nem, dehogy! Gábor elneveti magát: — Ez apai, mondhatni nagyapai örökség. Ö is vasutas volt. — Én a gőzöst szerettem — állítja Cseke János. — Az volt az én kezes jószágom. Tizenkét évig utaztam vele, aztán jöttek a dízelek. Akkor még kevés futott belőlük, válogatták rájuk az embereket... — Mi meg ahogy betettük a lábunkat ai fűtőházba, már mondták, hogy apa mindig „virtigli", vagyis kiváló volt, de nekünk még jobbnak kell lennünk — folytatta László. — Sikerül? A népes család egy része a konyhában folytatja Gábor. — Akj külön akart gazdálkodni, annak csak segített, de szívesen vállalta a közös háztartást. A mama csupa jóság, szeretet és türelem. Ő nemcsak mosott, főzött, takarított ránk — igaz, mi is segítettünk neki, mert erre neveltek bennünket — ő varrta a ruháinkat is. Ráadásul ahányon vagyunk, annyiféle az érdeklődési körünk, hobbink. És a mama mindegyikünket megértett. Egyformán csodálta a trombita hangját és a Beotles- fiúkat, szerette a szép verseket, a sportot. Ez most is így van. Egyetlen közös családi hobbink az olvasás. Legutóbb Merle könyvét, a Védett férfiakat olvastuk. Egyszerre négy könyvjelző volt benne .. . — Azért van még egy közös hobbink — emeli fel a kezét Cseke János. — A terepasztal. Az egyik nágyszoba felét mini- vasúttá változtattuk. Az egész család dolgozott rajta. Az anyag 10—15 ezer forintba került, a munkát megcsináltuk. Ho látná, mit játszunk a kicsikkel, az unokákkal! — Mik a legközelebbi terveik, vágyaik? Cseke János: — Én szorgalmasan tanulom a szerepem. Két amatőr színpadnak is tagja vagyok. Gyerekeknek játszunk. Legközelebb a Helyőrségi Művelődési Otthonban lépünk fel. A Szarvaskirályt mutatjuk be. Cseke László: — Bulgáriába készülünk a szocialista brigádunkkal. Együtt akarunk nyaralni. Családostul megyünk. Tanulni is szeretnék. Nemrég a KISZ- alapszervezetünk vezetőségébe jelöltek. Politikai iskolára akarok menni. Otthon nemrég kezdtük el a feleségemmel a második subaszőnyegünket. Ketten készítjük. Ezeket mór az új lakásunkba szánjuk. Cseke Károly: — A hónap elején vettem egy motort. Ezzel szeretnék kijárni Orfűre, a kenuedzésekre. Idővel én is el akorom végezni a dízelvezetői tanfolyamot. Közelebbi tervem és vágyam a húsvéti eljegyzés .. . Cseke Gábor: — A Pollack Mihály Műszaki Főiskola felvételi előkészítőjére járok, szeretnék továbbtanulni. Azzal az elképzeléssel, hogy szívesen maradnék továbbra is dízelmozdonyvezető. A nyáron házaspár barátainkkal közösen nyugat- európai túrára készülünk. Lehet, hogy a vasutas zenekarunk is — én trombitán játszom - külföldön vendégszerepei. — Most háromnegyed tizenkettő. Hol ebédelnek? A három fiú huncutul ösz- szenéz, édesapjuk érti a tekintetüket : — Gyertek csak velem. A momát sosem1 éri készületlenül, hogy többen ülünk az asz. tálhoz... Török Éva Otthon, a terepasztalnál — Remélem! - válaszolja Gábor. A mozdonyt mi is nagyon szeretjük, és apa, anya munkája, élete jó példa nekünk. — Igen, anyát nem lehet kihagyni — csillan Cseke János szeme. - A feleségem ugyanúgy szolgálatban volt, mint én. Ha hajnalban indultam, ő keltett, ha éjszaka érkeztem haza, felkelt. Érdekelte a munkám, szívesen hallgatta, hogy boldogultam a szolgálattal. És nevelte a gyerekedet. A Cseke testvérek nyolcán vannak, öt lány és három fiú. A lányok közül Ani a legkisebb, ő kereskedelmi tanuló. A fiúk közül is csak Karcsi van még otthon, no és La- ciék. Most ők lakják a „kiházasító” szobát. — Már nem sokáig —mondta Laci. — Épülnek d MÁV- munkáslakósok. Ha beköltözünk, átadjuk neked, öcsi — nevet Karcsira. A két és fél szobás lakás legkisebb szobáját mindig az a gyerek kapta, aki férjhez ment, megnősült. Addig élhettek ott, amíg saját otthont teremtettek maguknak. Vala-. mennyi gyerek innét indult az önálló életének. — Azért volt egy kis változtatás — magyarázza közben édesapjuk. - Mikor Gáborék laktak otthon és megszületett a második gyerek, az egyik nagyszobát kapták meg lakásként. rencsére gyakran kellett pakolnunk... Mikor Gáborék megtudták, hogy mikor költöznek, anyuékkal együtt szóltak, hogy menjünk hazo, mert az a szoba mégis nagyobb és fizetni sem kell érte. Saját bútorunkkal rendeztük be. A háztartási gépeink is megvannak.- És a háztartásvezetés?- A mama mindig az új házasokra bízta a döntést A „lakásváró” szoba
