Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-20 / 50. szám

1980. február 20., szerda

Dunántúli napló

3

Nyílt várospolitika, komlói módra

Foghíj-beépítés Komlón, az ABC mellett Fotó: Erb János

Kapcsolat a lakossággal

Hasznos véleménycsere a találkozókon

Új körzeti népfrontbizottság Kertvárosban

A lakóterületeken működő körzeti népfrontbizottságok elsődleges feladata a körzetben élő embörek közéleti-társadalmi aktivitását előmozdítani, o helyi társadalmi-politikai életet irányítani. Pécs új városrésze, Lvov-Kertváros napról napra lélekszámúban duzzad, évente közel 5000 új lakóval gyarapodik.

A kérdés kézenfekvő: vajon hogyan tudja ellátni feladatát egy lassan 20 ezres lélekszámú városrész egyetlen körzeti népfrontbizottsága? (Zárójelben jegyezzük meg: a régi Kertvárosban is működik egy nép- frontbizottsóg.)

Gergely László, a HNF Pécs városi Bizottságának titkára kérdésünkre a következő választ adta:- Mi is érezzük ennek az új városrésznek a qondjait, s bizony van egy optimális létszám, amelyen túl nehéz az emberek összefogása, mozgósítása, nehéz bevonni őket a helyi viszonyok formálásába, alakításába. Lvov-Kertváros az a terület, ahol érezhetően szó. rít a cipő, s éppen ezért elhatároztuk, hogy egy új körzeti népfrontbizottságot alakítunk. E bizottság az úgynevezett siklóst városrész lakóit tömörítené — ez lenne működési területe s méq az idén szeretnénk megalakítani. Ezért kérünk minden siklósi városrészben élőt, fiatalt, időset, s főleg olyanokat, akik a népfrontmunkában jártasak, hogy amennyiben közéleti tevékenységet szeretnének folytatni, jelentkezzenek nálunk a városi népfrontbizottságnál. Akár levélben, akár telefonon, akár személyesen ajánlkozik valaki, örömmel fogadjuk; adja meg a címét, hogy a körzeti népfrontbizottsóq megalakításába bevonhassuk.

A városi bizottság címe és telefonszáma: HNF Pécs városi Bizottsága, 7621, Pécs, Geisler Eta utca 16. Tel.: 10-782.

Bábosok a kamerák előtt

Üj bábok és bábjátékok jelennek meg filmen és a tévé képernyőjén az UNIMA (a Nemzetközi Bábművész Szövetség) magyar központjához tartozó intézmények alkotásában. A Magyar Televízió stúdiójában megkezdték a „Játsszunk bábszínházát!" című sorozat felvételeit, ötvennél több úttörő bábcsoport szerepel egy hónapig a kamerák előtt Ezek a pajtások mutatták be a legsikeresebben produkcióikat az úttörőszövetség, a Népművelési Intézet és a televízió tavalyi versenyén részt vett 150 gyermekcsoport közül. A 13 részes sorozatot április 6-tól vasárnaponként sugározzák.

Lassan lejár a megbízatás,

elérkezett tehát a számvetés ideje. Mérlegelni lehet azt is: hogyan alakultak az elmúlt években a kapcsolatok a lakos, sággal, a választókkal. Komlói tanácstagokkal — Kovács Árpáddal (egyben megyei tanácstag is), Huszka Gáborral (egyben a Hazafias Népfront városi Bizottságának elnökhelyettese is) és Feiner Istvánnéval (egyben a Hazafias Népfront városi Bizottságának titkára is) — ezekről a kapcsolatokról beszélgettünk. Az eszmecserén részt vett dr. Somogyi Károly, a tanács végrehajtó bizottságának a titkára is.

Kovács A.:

— Több jó formája van a lakossággal való találkozásnak. Az egyik a tavaszonként esedé. kés beszámoló, ami a tanácstagságunkkal járó kötelezettségünk. Az őszi hónapokban — több éves jó kezdeményezés szerint — a város vezetői tíz lakóterületi egységben tartott fórumokon találkoznak a lakossággal. A terület gondjait, problémáit ilyenkor előzetesen a tanácstagokkal beszélik meg. Legutóbb pl. Morber János tanácselnök tartott ilyen fórumot a Szilvásban, ahol én vagyok tanácstag. Vagy 150-en jöttek el. Az ilyen találkozó komoly tájékoztatás és eszmecsere, ahol o komlóiak dicsérnek is, de ha kell, el is marasztalnak. Ezenkívül évente 5—6 üzemben is rendezünk fórumot. Decemberben Kossuth-bányán szerveztünk ilyent. 190 kérdést gyűjtöttünk össze a város vezetőinek és dr. Dányi Pál megyei tanácselnökhelyettesnek, akit szintén meghívtunk. Azt hiszem, ez egy korszerű találkozási forma. Ezt megelőzően 1976 januárjában volt Kossuth-bányán fórum; ami ígéret akkor elhangzott, most visszahallhatták a vezetők — ez tette különösen érdekessé a találkozót.

Feiner l.-né:

— Nagyon szükségesek ezek a fórumok és jó a visszhangjuk is. Mindenki elismeri a szükségességüket, mert ez olyan lehetőség, ahol a lakosság őszintén beszélhet kényes kérdésekről is a város vezetőivel. Alkalom ez, amikor ki-ki megtudhatja, mire van és mire nincs módja a városnak.

Huszka G.:

— Korábban a szűk helyi érdekek uralkodtak az ilyen találkozókon, de ahogy megismerhették a komlóiak a város nagy problémáit a vezetők kendőzetlen tájékoztatásából, a találkozók mindjárt elvesztették kis- szerűségüket. Mindenki megértette: sokkal többről van szó, mint az egyéni panaszkodásról. Az őszinte tájékoztatás becsületesebb, minta ,,majd megnézzük”, — így válhattak a komlóiak a város gondjainak részeseivé. Én ebben látom a komlói várospolitika nyiltságát.

— Mi ebben a tanácstag konkrét szerepe?

Huszka G.:

— Előkészít, szervez . ..

Feiner l.-né:

— A területi HNF bizottság összehívja a tanácstagi csoportot a fórum elé tárandó problémák megbeszélésére . ..

Dr, Somogyi K.:

— Tizenkét tanácstagi csoport van Komlón; úgy tudom, nálunk alakultak először. Szükség volt a csoportok szervezésére, mert ha a komlói lakos a városáért lokálpatrióta, hót még inkább az, ha a szőkébb lakóterületéről,, a „dombjáról" van szó.

Feiner l.-né:

— Minthogy ezek jellegükben és természetesen a gondjaikban is eltérnek egymástól.

Dr. Somogyi K.:

— Még a 70-es évek elején jöttünk rá arra, hogy csoportrendszerben sokkal jobban aktivizálhatók a tanácstagok mint egyénileg.

Kovács Á.:

— Visszatérve a mozgósításhoz .. . Mivel a tanácstól jóelőre tudjuk, mikor és kiket várhatunk a fórumra, a lakosságot úgy készítjük fel, hogy mindent vessen fel, mindenre várjon választ. A tanácstag pedig éberen figyel, hogy bejön-e minden, s ha úgy érzi, valami nyitva maradt, akkor abban az ügyben interpellál a legközelebbi tanácsülésen. Különben pedig való igaz, amit Somogyi elvtárs mond. Ha a tanácstag egyedül van, ellaposodik — ellaposodhat —• a munkája, de ösz- szefogással megsokszorozódhat az eredménye.

— Milyenek a benyomások a tanácstagok és választóik közvetlen találkozóiról?

Huszka G.:

— A tanácstagi- beszámolókon váltakozó a megjelenési arány. A belvárosban például nehezebb összehozni egy ilyen találkozót. . . Sokan talán rangjukon alulinak tartják, hogy elmenjenek.

Kovács A.:

— Úgy is mondhatnánk, hogy akinek nincs gondja — mert a belvárosban kevesebb a gond —, azzal nekünk sincs sok gondunk.

Huszka G.:

— Viszont a többi területeken annál könnyebb mozgósítani. Sokrétű ez a város, mindenütt más és más foglalkoztat, ja a lakosságot, emiatt mindenütt másként is kell politizálni a tanácstagnak.

Kovács A.:

— Nagyon fontosnak tartom, hogy a tanácstag a saját kis területén kívül a város egészét is ismerje, mert nagy bajba kerülhet, ha nem eléggé- érdeklődik. Mindenkihez másként kell közeledni, s csak úgy tudunk — ahogy Huszka elvtárs mondta — másként politizálni. ha átnézünk a másik oldalra is, ha tudjuk a nagy dolgokat is.

Hársfai István

Kiállítások, pályázatok, ajándékok

Népfront-mérleg a gyermekévről

Sok-sok kisgyermek önfeledt játékában, kacagásában lenne csak igazán mérhető annak a munkának az eredménye, amit a nemzetközi gyermekév jegyében végeztek tavalya baranyai, ak. A gyermekekért való plusz vállalás — legyen az kultúrműsor összeállítása, vetélkedő, kirándulás szervezése, intézmény szépítése — nenj tavaly kezdődött, és az elmúlt eltelt esztendővel nem is fejeződik be Baranyában. De az elmúlt év mégis különbözik az előzőektől. Új lendülettel, nagyobb lelkesedéssel fogtak össze kollektívák a gyermekekért és nemcsak a baranyai apróságokért.

A gyermekek érdekeit, örömét szolgáló megmozdulások jelentős részét a népfrontbizottságok ösztönözték, szervezték. Hogy milyen eredménnyel, azt a közelmúltban tekintette át a Hazafias Népfront Baranya megyei

elnöksége.

Az elmúlt év elején kidolgozott és az elnökség által jóváhagyott program pontról pontra megvalósult. Ez egyben azt jelenti, hogy nem volt egyetlen olyan baranyai település, ahol ne szerveztek volna gyermek, rendezvényt, vagy bölcsődét, óvódót, iskolát szépítő, játszóteret kialakító társadalmi munkát.

Ezek sorából kiemelkedik né. hány. Többek között az a tehetségkutató-, fotó-, képzőművészeti és irodalmi pályázat, amit a Dunántúli Naplóval közösen hirdetett a HNF Baranya megyei Bizottsága. Sok kisgyermeket mozgatott meg a környezetvédelmi munkabizottság is, az Állatkertben jártam című rajzverseny meghirdetésével.

Ám a gyermekévi programok egy része nemcsak a kicsiknek szólt. Szülőkkel közös sport- és

szellemi vetélkedők, kirándulások sorát rendezték meg a népfrontbizottságok, szakszervezettel, vöröskereszttel közösen. Szocialista brigádok, népfrontaktívák, szociális otthonok lakói készítettek játékokat, dísztár. gyakat, kézimunkákat a fóti gyermekváros óvodásai részére.

Komlón — a vásárlással egybekötött kézimunka-kiállítások és egyéb rendezvények nyomón — húszezer forintot fizetett be a népfront a gyermekszolidaritási csekkre. A mohácsiak — a városi népfront szervezésében sorra került gálaest bevételét —, 23 500 forintot, szintén' a szolidaritási csekken adták fel.

T. É.

Az utasokat nem kérdezték

Egy ingázó dobogásai

Csak egy buszjárattal lett kevesebb

Délelőtt 9 óra 40 perc. Pécsváradon felszállók a 9.43-kor induló pécsi buszra. Amíg bérletemet a gép. kocsivezető kezeli, a következőket közli:

— Ez a járat ma indul utoljára.

— És miért?

— Itt voltak a Volántól, megállapították, hogy min. dig van utas a buszon, a járat ki van használva. Ezentúl azonban Komlóra kell járnom. Ha az utasok szükségesnek látják, írjanak a pécsi Volánnak — ezt mondták.

Már Pécs felé járunk, amikor eszembe jut még valami:

— Tessék mondani — kérdem a gépkocsivezetőtől —, amikor ezt felmérték a Volántól, megkérdeztek valakit a busz utasai közül?

A válasz:

— Nem.

Hát persze, valahogy nem járnak rá a1 reflexeink, hogy ha sokakat érintő intézkedést teszünk, megkérdezzük azokat is, akiket érint. Tisztelet a kivételnek.

A dolog úgy fest általában, hogy a sajtóból tudjuk meg, „az illetékesek felmérték az igényeket”, mi. után rejtélyes módon ap- róbb-nagyobb változások következtek be körülöttünk, üzletek alakultak át, kerültek a város másik végére, szolgáltatások vagy éppen buszjáratok tűntek el —melyekről „felmérték” az igényeinket.

♦

Nem értem az ilyenfajta lépéseket. A Volán Vállalatét sem. Mert a Pécs felé ingázó egyre több lesz. Az emberek jelentős része tömegközlekedési eszközökön közelíti meg városi munkahelyét.

De ne az egész megyét vegyük nagyító alá, csak Baranya egy darabkáját, melynek úthálózat szempontjából jók az adottságai: a 6-os út mentén keletnek húzódó részre gondolok, a főút Pécstől Hidasig terjedő szakaszára.

A február elsejével megszűnt buszjárat nem a bányászt, a gyári munkást szállította a városba —csak az édesanyját, a feleségét a gyerekkel orvoshoz, bevásárolni, ügyeket intézni. Főként idősebbek, asszonyok utaztak ezen a délelőtti buszon, így elkerülvén a reggeli már-már elviselhetetlen zsúfoltságot, ami majd áttevődik most a 9.03 és 9.48- kor Pécs felé közlekedő buszokra. Hiszen ezeknek kell felvenniük a Lovászhetény felől érkező csatlakozójáratok utasait is.

Ez a buszkiesés nem mérhető annak a járatnak az eltörléséhez, amely három éve még minden este 20.40- kor indult Pécsről Bonyhád- ra, hazaszállítva a délutáni műszakok dolgozóit. El lehet képzelni, hányán vannak. E vonalon mindenesetre megtöltöttek egy buszt esténként — de csak legfeljebb Mecseknádasdig. Azon túl már kevés utassal jórészt üresen futott a busz Bonyhádig. Az ottani Volán járata volt, s mivel nem érte meg nekik, leállították. Helyére az ingázók nem kaptak semmit. A hidasi, mecseknádasdi, pécsváradi, netán ófalusi, óbányai, apát- varasdi ember vagy úgy szervezi a munkahelyén, hogy elérje a 19.10-kor induló buszt, vagy pedig várhat éjszaka fél tizenegyig. Igen, a következő és egyben utolsó busz 22.30-kor indul Pécsről.

Márpedig sok százan járnak Pécsre dolgozni, tanulni a 6-os e szakaszáról. A legtöbb munkaerőt szállító, 4000 lakosú Pécsváradról

már másfél évtizede mintegy 900 ember. Számuk ma már biztosan meghaladja az ezret, mivel sok új lakás, családi ház épült a nagyközségben, sOkan költöztek be a környező falvakból —, de az új munkahelyek száma nemigen szaporodott. A fő munkaadó Pécs. A Pusztakisfaluból, Nagypallból Pécsváradra költöző ember így gondolkodik: pécsi lakásra nincs pénzem, Pécsváradon viszont közelebb vagyak a városhoz, az ottani munkahelyhez, jobb a közlekedés, a gyerekek iskoláztatása is egyszerűbb. A me- cséknádasdi, ófalusi, óbányai, hidasi lakos a Mecsek túlsó oldalán már Hidas, Bonyhád üzemei felé is tekinthet — reggel öttől fogva ők töltik meg a Bonyhád, Szekszárd, illetve Paks és Budapest felé közlekedő autóbuszokat.

Két buszjárat esett ki tehát ezen a vonalon két év leforgása alatt, pedig az ingázók száma korántsem csökkent. Sőt, inkább nőtt. Ha pedig bővítés helyett tovább faragjuk a tömeg- közlekedést, az eddiginéí is kevesebben fogják vállalni ezt a kétlaki életformát — és az mindennél többe kerül valamennyiünknek. Mert ha nincs megfelelő távolsági közlekedés, még többen húzódnak be a városba, elkótyavetyélve potom pénzért, mondjuk Apátvarasdon az eddig otthont adó házat, a zöldséget, gyümölcsöt adó kertet és jelentkeznek a városban lakásért, óvodáért, iskoláért, abc-áruházért, patyolatért, tömegközlekedésért — minek soroljuk tovább?

♦

Lehet, hogy az ingázó dolgozó a maga privát látószögéből nem éri fel, mi minden fájdítja az ügyért felelős vezetők fejét. Lehet, hogy megmarad kicsinyes- napi érdekeinél és nem lát a jövőbe. De az ingázó csak ingázni akar — ez egymagában is elég nagy teher. Oda akar érni o munkahelyére, haza akar érni a családjához, emberi körülmények között akarjcr elintézni a hivatalos ügyeit, akarja iskoláztatni gyermekét. Ehhez azonban az ő jóakarata kevés:' Rá van utalva az autóbuszokra, hiszen már a jobb módú ingázó is letett arról, hogy személygépkocsival járjon be munkahelyére. És az ingázó1 bosszankodva veszi tudomásul, hogy nem tud hazajutni a délutános műszakról, hogy fárasztó tortúra lesz az utazás, ha feljut ere egyajtós, kalauz nélküli, zsúfolt buszokra. Elfárad, mire a munkahelyére ér, © haza jövetelről nem is beszélve.

Pedig valóban szép, huszadik századhoz méltó életet lehetne élni a fent elsorolt, a megyeszékhelyhez és az iparhoz közel fekvő községekben, ha az ellátás, a szolgáltatósok, a közlekedés is lépne egy arasznyit. Vagy legalább nem lépne vissza az évek óta bevált úton. Mert az ilyen lépés már a bűvössé vált varázsszóval, a „takarékossággal", a „gazdaságossággal" sem fedhető. Az ilyen fajta takarékosság akkor fog sokba kerülni mindnyájunknak, ha tovább gyarapítjuk a dagadó nagyvárosok, és a partra vetett halként levegő után kapkodó, elnéptelenedő falvak számát. Ha még a 6-os főút mentén sorakozó, jói megközelíthető községekben kínálkozó élet helyett is kívánatosabb lesz a városi zsúfoltság.

Gállos Orsolyái