Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-17 / 47. szám
DN HÉTVÉGE 6. NEMZETKÖZI MAGAZIN 1980. FEBRUÁR 17. Kilencesztendős tudósjelölt A Moszkvai Lomonoszov Egyetem matematika-fizika karának legfiatalabb hallgatója Dzsalal Szaid — kilenceszten- dős afgán kisfiú. Miután Afganisztánban nyolcéves korában korengedménnyel leérettségizett, az afgán kormány a Szov- jeunióba küldte tanulmányai folytatására. Dzsalal édesapjával, Kerim Szóiddal érkezett a Szovjetunióba, aki szintén az egyetemen tanul. Jelenleg mindketten az orosz nyelvet tanulmányozzák. Másfél hónapos foglalkozás utón a kisfiú orosz nyelvtanára, Zója Cserepanova' elragadtatással beszélt Dzsalal rendkívüli képességeiről. Azt is elmondotta, hogy kezdetben sok nehézséget okozott az orosz nyelv megértése. Ekkor elhatározták, hogy változtatnak a tanulási módszeren, és a továbbiakban a matematikatankönyv lett az oktatás alapja. Az eredmény meglepő volt. A csodagyerek ma már könnyedén társalog, sőt. időnként édesapjának is ő tolmácsol. Valerij Kudrjavcev, az egyetem matematika-fizika karának dékánhelyettese elmondotta, hogy a kisfiúnak egyéni programot dolgoztak ki, amelynek alapján szorgalmasan és nagy kitartással készül jövendő hivatására. A képen: (balról) Kerim Szaid, a kisfiú édesapja. Zabihulla Basardoszt ötödéves hallgató és Valerij Kudrjavcev dékánhelyettes a kilencéves tudóspalánta feladatmegoldását hallgatják. (Fotó: APN-KS) Külföldi karikatúrák Egészségügyi adatok a személyi igazolványban Nem egy ember számára jelenthet valóban életmentést az az intézkedés, amelynek alapján a személyi adatok mellett a legfontosabb egészségügyi adatokat is bevezetik a személyi igazolványba. 1981-ben a Német Demokratikus Köztársaság polgárainak ez az okmánya — külön lapon — feltünteti már az illető egészségügyi adatait — vércsoportját, oltásait, stb. is -, amelyek ismerete szükség esetén gyors és eredményes segítséget tesz lehetővé. A kíváncsiság hajtott a múltban és hajt ma is Riportok a politikai Olimposzról Beszélgetés Oriana Fallacival Mondják, hogy szeret an- tipatikus lenni. Újságírónő, akinek riportjai a fél világot tartják izgalomban, írónő, akinek könyvei rekord sikereket érnek el. Az olasz II Mondo című tekintélyes hetilap a „holnap 30 vezető egyénisége”-ként, az „új vezető osztály tagjaként” említi, aki az 1980- as években meghatározó szerepet tölt be az olaszok életében, aki alakítani fogja az „új élet- és szokás- modellt”. Oriana Fallacival beszélget Waldemar Kedaj, a Polityka című lengyel hetilap munkatársa. W. K.: Az ön legtöbb, ha nem az összes riportja a világ hatalmasaival, vezetőkkel, a politikai Olymposz tagjaival készült. Mit keresett ezekben a találkozásokban? O. F.: Gondolom, egy ilyen ember, mint én, aki megveti a zsarnokságot és az erőszakon és önhittségen alapuló hatalmat - teljesen logikus, hogy szeretné megismerni őket, akik megsemmisítik egyéniségét, akik határoznak helyette, az életéről és a haláláról. Amikor találkozom a politikai piramis tetején levő emberekkel, igyekszem megérteni, miért és kit kell elítélnem, kivel kell harcolnom, miért kényszerítenek arra, hogy úgy gondolkodjam és ne így, miért hullanak bombák a fejemre határozataik alapján. Ez a kíváncsiság hajtott a múltban és hajt ma is. Vajon ennyi érdemük van, vagy ennyivel intelligensebbek, mint mi, vagy tán az istenek elhitték, hogy magasztos küldetésük van? Valóban, mérhetetlen emberi kíváncsiság vezetett. Azonban az esetek legnagyobb többségében rájöttem, hogy a legenyhébben szólva átlagemberekkel van dolgom, és sohasem rendkívüliekkel. W. K.: De azért voltak közöttük többé-kevésbé szimpatikus beszélgetőpartnerek is. O. F.: Az, hogy volt köztük szimpatikusabb, egyáltalán nem jelentette, hogy nem tekintettem őket ellenfeleimnek. Egyszerűen jobban elbeszélgettünk, ennyi az egész. W. K.: Vajon ez az oka, hogy riportjait rendkívül agresszívnek tartják? Két éve Moszkvában új kezdeményezés született: néhány rendelőintézet gyermekorvosa úszótanfolyamokat nyitott csecsemők számára. A kezdeményezés, amelynek célja a csecsemők ellenálóképességének növelése volt, teljes sikerrel járt, s Moszkvában egyre több poliklinika követi a hasznos példát. • A tanfolyamon részt vevő 100 csecsemő közül mindössze 18 betegedett meg egy éven belül, s ők is csak könnyű lefolyású megfázásban. Ezzel szemO. F.: De hiszen én egyáltalán nem vagyok agresszív. Az én agresszivitásom morális, kulturális természetű, de semmi több, képtelen lennék bárkinek ártani. Mondják, hogy erőszakos asszony vagyok, de ez pusztán verbális erőszakosság. De tulajdonképpen a riportjaim sem mindig agresszívek. Előfordul, hogy a partnerem olyan szimpátiát ébreszt bennem, hogy a riport csaknem szerelmi szimfóniává válik. Hogyne, voltak riportjaim, melyek igazi kellemetlen hadműveletek lettek, mint pl. az FBI volt főnökével, Golbyval. Kissinger azt mondta, hogy mikor beleegyezett az interjúba, élete legnagyobb hülyeségét követte el. De ez az ő bűne volt, nem az enyém. Sokkal jobban szeretek azonban olyan emberekkel riportot készíteni, akik tetszenek nekem, akikkel megértjük egymást, és nem ell harcolnom. Ezek közé sorolom Pietro Nennivel, vagy Indira Gandhival készült riportjaimat. . W. K.: A riport a sajtóban az elmúlt években szokatlanul nagy karriert futott be, már- már a riport művészetéről beszélnek. írói munkássága mellett, önt a riport klasszikusának vélik. Pár évvel ezelőtt ön volt az első külföldi újságirónő, akit Amerikában doktor honoris causa címmel láttak el, neve szerepel a Who is who-bon. Nem feszélyezi önt mindez? O. F.: Felelősséget érzek és feszélyezettség helyett inkább bűntudatot. Igen, mert az én hibámból született egy divat, mely egyre jobban terjed. Manapság mindenki riportot akar csinálni, még akkor is, ha inkább cikket kellene írniuk. Talán azt hiszik, könnyebb egy riportot megírni, mint egy cikket. Két-dolgot nem értenek: egyrészt riportot írni egyáltalán nem könnyű és ami ennél fontosabb, van valami ebben, amtt nem lehet megtanulni. Nagyon kellemetlenül érzem magam, amikor látom, hogy az amerikai egyetemeken, az újságírószakosok a Fallaci-stílusról hallanak előadásokat. És ha meghívnak, mint legutóbb a Columbia Egyetem is, nem fogadom el ezeket a meghívásokat. A másik dolog pedig, hogy ben 82 megbetegedés történt a párhuzamos kísérleti csoportban, ahol a kicsinyeket távoltartották a medencétől, pontosabban a fürdőkádtól. A Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma hasznosnak ítélte a moszkvai gyermekorvosok kezdeményezését, és utasította a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája Gyermekgyógyászati Intézetét a csecsemőkorban történő úszás hatásának tüzetes tanulmányozására, s tudományos megalapozására. egyáltalán nem könnyű megírni egy interjút, vagy riportot. Mert ha valakinek sikerül is egy beszélgetés, egyáltalán nem biztos, hogy le is tudja azt írni. Ahhoz, hogy valaki jól megírjon egy riportot, dramaturgiai képességekkel kell rendelkeznie. A riportnak keze és lába van, ha dramaturgiailag megszerkesztettük, felér egy kis színdarabbal, melynek bevezetése, kibontakozása és befejezése van. Ez már írói mű, nem biztos, hogy az újságírónak vannak ilyen képességei. Miért nem lehet megtanulni riportot írni? Mert nincsenek szabályai. Egy riportot nem lehet megtervezni, csak előkészíteni. Én hallatlanul alaposan felkészülök, mindent elolvasok az adott személyről, megtanulom egészéletét. De akkor mikor a beszélgetés készül, akkor az improvizációra, a megdöbbentő pillanatokra kell hagyatkozni. Ha előre megfogalmazott kérdéseket szeretnénk feltenni, jobb ha írásban elküldjük és a megkérdezett írásban válaszol. Egy riport akkor jó, ha nem látjuk előre, merre fejlődik a beszélgetés. És végül a riport szorosan összefügg a személlyel, aki készíti. Ahhoz, hogy valaki Fa- laci-stílusú riportot írjon, Faliadnak kell lennie. A riport csak egyfajta sajátos stílusban készülhet, ha egyáltalán van ilyen stílus. Korunkban egyre divatosabbá válik elkészíteni valaminek a hasonmását. Ez olyan, mint ha az életet szeretnénk lemásolni. W. K.: Egyetért azokkal, akik a riportot a televízió hatására tartják egyre fontosabbnak, tehát az audiovizuális hatásokon nevelődött néző igénye, hogy az írott sajtóban is riportokat olvasson? O. F.: Nekem úgy tűnik, hogy, a riportot sokkal-sokkal előbb kitalálták. Emlékeztetném egy bizonyos Platonra és az ő híres párbeszédeire. És Szókratész, aki folytonosan kérdéseket tesz fe| az embereknek, nem nevezhető az emberiség egyik legnagyobb riport-alkotójának? Platon és Szókratész beszélgetései mind megannyi kis színműnek tudhatok be. W. K.: Egy kritikus azt írta, hogy akkor irnak_ riportot az újságírók, ha nincs saját gondolatuk, ezért köjcsönveszik egy más embertől azokat. O. F.: Ez egy nagy bolondság. Az ehhez hasonló állítások csaknem a kreténség klinikai eseteinek nevezhető. Akik így vélekednek, feltételezik, hogy létezik egy ember, aki képes, egyedül gondolkodni, egyedül keresni az igazságot. Én úgy gondolom, hogy nincs tökéletesebb módszer a kutatásra, a gondolkodásra, mint a dialógus. Fordította: Hárságyi Margit Űszólecke csecsemőknek Namíbiái hazafiak Berlinben Űfra énekelnek Berlin Ludwig Hoffmannról elnevezett kórházának egyik szárnyát külön az afrikai betegek részére rendezték be. Jelenleg namibiai sebesülteket ápolnak itt. A fajgyűlölők csapatai annak idején betörtek Angolába és a Kassi.nga város közelében fekvő menekülttábort rohanták le. A támadás során válogatás nélkül gyilkolták a hazafiakat, nem kímélve a gyermekeket, nőket és aggastyánokat sem. A tömegmészárlás kevésszámú — testileg és lelki, leg sérült — túlélője érkezett Berlinbe. S bár o betegeket az orvosok és ápolók a, legnagyobb szeretettel és gondosko. dóssal fogadták — a namíbiai- ak bizalmatlansága csak lassan oldódott. Hiszen ápolóik „fehérek”! És eddigi életük minden borzalmát, keserűségét éppen a fehér bőrű emberek okozták. Néhány hónap elteltével azonban teljesen megváltozott a betegek hangulata. Felengedtek, tréfálkoztak, sőt énekeltek is. Az orvosok véleménye szerint a gyógyulást nagyban gyorsítja a visszanyert életkedv, a bizalom a jövőben és ápolóikban. „Messze hazánktól olyan embereket ismertünk meg, akik mindent megtesznek értünk" — mondja a 29 éves Vamueo Va- nu. S orvosaik, ápolóik gondoskodásában érzik az ország egész társadalmának támogatását, Az NDK Szolidaritási Bizottsága ruhaneműkkel, cipőkkel és más személyes használatra való eszközzel látja el őket. * Komplikált műtétek és utóműtétek, a sebek gyógyítása, majd a gyógyászati segédesz. közök begyakoroltatása szabta meg az első hónapok ritmusát Gyógytorna, munkaterápia, sőt oktatás is szerepel a programban. Számtan, földrajz, s nem utolsósorban a német nyelv * tanulása áll az előtérben. A gyógyultakat szakmákra tanítják. Három namibiai például a szállodaiparral ismerkedik Oberhofban, ketten a lakatosságot választották. Ma mór valamennyien bíznak abban, hogy hasznos tagjai lesznek majd szabaddá váló, újjászüle. tő hazájuknak. G. I. Az első járógyakorlatok Ez a fiatalasszony súlyos csípősérüléssel menekült meg a tömegmészárlás poklából. A gondos orvosi segítség mégis lehetővé tette, hogy egészségesen világra hozza gyermekét, a kis Stefanie-t.
