Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-05 / 4. szám

1980. január 5., szombat Dunántúlt napló 3 FILMJEGYZET Zalamente, Somogyország Pantaleon és a hölgyvendégek Mario Vargas Llosa regénye, melyből az azonos című film is készült, világszerte nagy sike­reket ért el, s nemcsak azért, mert témája pikáns. Szaftosabb történetek sikkadnak el napon­ta annál, hogy Pantaleon Pan­toja százados hogyan szervezi meg a perui hadsereg amazó- niai helyőrségeinek a „hölgy­vendég szolgálatot”. Regényé­nek fő értéke a katonai gépe­zetet kigúnyoló metsző szatíró- ja és éles társadalombírálata. Erénye pedig egyéni stílusa, melyre kimutathatóan hatott a film formanyelve is. S noha az iró maga is részt vett a forgatókönyv írásában, sőt társrendezője is a Domini­kában készült filmnek, o Pan­taleon és a hölgyvendégek cí­mű film sajnos messze elmarad a regényhez viszonyítva. For­mailag még abban is, hogy például kevésbé filmszerű, mint volt maga a regény, de még inkább tartalmilag. A filmből ugyanis teljesen hiányzik az ős. erdei vallási szekta története, amely pedig a regényben szét- választhatatlannak tűnőén fűző. dik egybe a hölgyvendég szol­gálattal. Egyugyanazon dolog két végletét jelentik ugyanis, mégpedig a társadalmi pótcse­lekvések racionális és irracio­nális fanatizmusát a valós, reá­lis társadalmi mozgások hiá­nyában. Ez a párhuzam jelenti a regény egységét. A vallási szekta történetének hiánya azonban óhatatlanul a pikantéria irányába tolja el Pantaleon százados viselt dol­gait. S ez nem lenne különö­sebben baj. ha nem lenne ősz. szehasonlítási alapunk. Nem lenne baj, hiszen gazdagítja a filmválasztékot egy felszaba­dultan pajzán történet, még ak. kor is, ho meg-megcsillan ben­ne az utcalány-romantika, s kilóg belőle helyenként a di­daktika lólába („lám-lám, mi­lyen álszentek, önzők az em­berek"). A leegyszerűsítéshez hozzájá. rultak az operatőr idegenfor­galmi reklámszépségű képei, s az is, hogy lose Sacristan diá- kosan felmondja Pantaleon szerepét. A lányok némelyike viszont valóban gyönyörű. A hét másik bemutatója a tizennyolc éven aluliaknak je­lenthet szórakozást. Palásthy György készített filmet lani- kovszky Éva „Málnaszörp és szalmaszál" című könyvéből Égigérő fű címmel. A varázsló, a Hahó, öcsi! a Hahó, a ten­ger! és a Tótágas című film rendezője ismét gyerekeknek szóló történettel szolgál. A gye­rekszereplők mellett Rajz Já­nos, Fónay Márta, Drahota Andrea és Dayka Margit tűnik fel a filmben, a kísérőzenét pe. dig o Locomotiv GT szolgál­tatja. B. L. Fotópályázat Szülőföldünk - Dunántúl Szülőföldünk — Dunántúl címmel országos fotópályázatot hirdetett a Dombóvári városi Művelődési Központ, immár a másodikat ebben a témakör­ben. Pályázni olyan fotókkal lehet, amelyek Dunántúl ter­mészeti, társadalmi, építésze­ti, gazdasági, kulturális stb. fejlődését és helyzetét hitele­sen ábrázolják, beszámolnak e tájegység lakóinak életéről, eredményeiről, életmódjukban történt változásokról. A kiíró előnyben részesíti azokat a fotókat, amelyek a várossá válásának 10. évfor­dulóját ünneplő Dombóvár fej­lődését mutatják be . művészi erővel vagy dokumentum jelleg­gel. Ugyancsak előnyben ré­szesítik Dombóvár környékének művészi vagy dokumentorista bemutatását. A pályázatra kiállításra kész, fekete-fehér, illetve színes ké­pek nevezhetők. Egy szerző maximum 10 képet adhat be (a sorozat, maximum 5 képig egynek számít), a képek hát­oldalán fel kell tüntetni a szer­ző nevét, címét és foglalkozá­sát, valamint mellékelni kell 2 példányban a képjegyzéket. A már egyszer nevezett képek természetesen nem nevezhetők újra. A pályázat díjazására 8000 forintot fordítanak a szakmai zsűri elbírálása alapján, in­nék alapján 1980. április 25- én hirdetnék eredményt és nyitják meg a pályázatra ér­kezett képek kiállítását a Dom­bóvári városi Művelődési Köz­pontban. A fotók beküldésének határideje 1980. március 15. (Levelezési cím: Dombóvári vá­rosi Művelődési Központ és Könyvtár, 7200 Dombóvár, Hu­nyadi tér 25. Pf.: 69.) Héttő esték a Ságváriban Új pódiumsorozatot indít a MÉV Ságvári Endre Művelődési Háza „Hétfő esték a Ságvá­riban” címmel. Az első alka­lommal, január 7-én este 7 óra­kor a pécsszabolcsi hagyo­mányőrző népi együttes mu­tatja be Baranyai lakodalmas című műsorát. A műsort Fá­bián János szerkesztette és fogja vezetni. Egy hét múlva Koszta Gab­riella, a Pécsi Nemzeti Színház művésznője tart Kosztolányi műveiből egyszemélyes szín­házi előadást A szegény kis­gyermek panaszai címmel. Ja­nuár 21-én a Szélkiáltó és a Spirituálé együttes ad közös koncertet, 28-án pedig a Cir­kusz a porondon című látvá­nyos műsorra kerül sor. Tüskés Tibor kötetéről M ióta rájöttem arra, hogy Baranyában van Somogy, Somogybán pedig Zola község, azóta nem cso­dálkozom, hogy Tüskés Tibor, aki annyi sok szépet írt a bara­nyai tájról, magát mégis somo­gyinak vallja, s a legnogyobb dunántúli megyét, Somogyor- szágat tekinti szűkebb hazájá­nak. Itt született, ennek a táj­nak varázsa ejtette először ra­bul, s mint föl-földobott kő tért vissza akkor is, midőn oz Ezer- színű Magyarország sorozatban munkáját megjelentette. Nem tudqjn, vajon vallomás-e ez a könyv a szülőföldről, szo­ciográfia, útirajz, vagy művelő­déstörténeti kézikönyv. Tolán mindegyik. Tüskés Tibor fárad­hatatlan szorgalommal járta, nézte Zalamentét és a somogyi tájat, beszélt festőkkel, írókkal, népdalgyűjtőkkel, megkeresett 92 éves „forrósokot" is a cél érdekében. Bevezetőül a zalai vízkoptat­ta völgyek vonulatának etnikai­lag ma is egységes vidékén vezet végig a szerző. Elénk tűn­nek a hajdani, ma már alig tapintható képek: a diákköri éveket idéző nagykanizsai is­kolai élmények, majd a „sötét" Göcsej tájnyelvi ízein áttörő né­pi hagyományok, a szellemi néprajz emlékei. Közben kilép a ködös múltból a festői táj egy-egy jellegzetes alakja, mint például Plánder Ferenc, Gö­csej első tudós néprajzkutató­ja, az itt élők testi-lelki bajai­nak orvosa. Megszólalnak a kötetben irodalmunk jelesei is: Petrikeresztúron Horváth Adóm; Csurgón Csokonai Vitéz Mihály: Nagykanizsán a klasszicista papköltőj Virág Benedek, s a magyar színház megújítója: He­vesi Sándor; Niklán Berzsenyi Dániel: Karódon Gárdonyi Gé­za; Gödén Fekete István; Ka­posváron Takáts Gyula. Somogy festőket nevelő táj is. Hosszú a sora azoknak, akiket a megye valamelyik községe mogához láncolt (Vaszary Já­nos, Zichy Mihály, Kunffy La­jos, Rippl-Rónai József, Iványi Grünwald Béla, Bernáth Aurél, Martyn Ferenc). Közben kuriozitásokra is buk­kanunk. Megtudjuk, hogy So- mogyvárott temették el először I. László királyunkat; hogy a magyar államalapítás koránok egyik legértékesebb építészeti emlékének köveit jó részben a szigligeti vár falaiba építették be. Megtudjuk, hogy Horváth Adóm nevezi verseiben először a Balatont magyar tengernek, azt is, hogy nincs Balatonszán- tód, ahol a könyv írója szüle­tett, hanem csak Szántód, és nincs Középrigóc sem, csak állomása van; más község Za- laszentmihály és más Zalaszent- mihályfa. Mindent megtudunk a Balatonról és világáról, a ha­lászatról, a méhészkedésról. Nagykanizsáról is illik tudni, hogy névé valószínűleg latin eredetű szó és nőstény kutyát jelent, de az is lehet, hogy a Kenéz, Kenese ősi magyar mél­tóságnévvel azonosítható. A szerzőnek megbocsátható, hogy Konizsára, a Tüskés család székhelyére többször is vissza­visszacsúszik tolla, szívesen idő­zik a múlt, a jelen eseményei­nél is. Ekként folyik egybe, ek­ként kapaszkodik össze a múlt­tal a jelen. A szerző nem so­káig révedezik a múlt régi élet­igényeinek felfedésén, csakha­mar átbújik a mai élet eredői­nek vizsgálatába. Nem törekszik a minden áron való eredetieskedésre, szívesen idéz másoktól, ha úgy érzi, hogy ezzel közelebb fér­kőzhet egy-egy tárgyi emlé­künk jobb, közvetlenebb, szem­léletesebb megismeréséhez. Nem időz sokáig egy-egy földrajzi, irodalmi, történeti vagy más eseményt rögzítő ténynél. Minden során érződik, hogy van, nagyon sok van, amit el akar mondani, mert szeretne egy kis kitekintést ad­ni az európai és a hazai mű­vészetek különböző stílusirány­zatairól, az épületek és a táj harmonikus kapcsolatáról is. A stílusváltásoknak olyan tanúi lehetünk, amikor az epikai tör­ténéseket átforrósítja, lírai hangvételűvé teszi az egyéni visszaemlékezések varázsa, majd egy-egy jó helyre rakott idézet, versbetét. Ezzel a rég­múlt epikai benyomásai fel­oldódnak a jelen élő eleven­ségében. Néha csak egy mon­dat, amit „rárak” o szükség­képpen meg említendőre: „A pogányvári hegy tüzes boráról híres... Dióskál Virág Bene­dek szülőhelye...” Elénk lépdelnek az apró kis falvak, amelyekről eddig sem­mit vagy vajmi keveset tud­tunk. Ki gondolná például Ke- hidáról, hogy ez a jelentékte­lennek tűnő, földre roskadt, néhány nádfedeles házzal ren­delkező falu a reformkor évti­zedeiben a nemzeti haladás egyik központja volt, ahol „lámpás szép fejek” töpreng­ték a haza sorsán, ahol „a ho- za bölcse”, Deák Ferenc Szé­chenyi Istvánt, Vörösmarty Mi­hályt, Wesselényi Miklóst és o szabadságharc hős vértanúját, Csány (nem: Csányi!) Lászlót fogadta. És mindez oly természetesen csorog elénk a könyv lapjai­ról, mint amilyen kristálytisztán buggyan elő a rejtett mélyből a források üdítő vize. A lírai „betétek" bősége, a szemlél­tető képek színessége költői vénájú, verzátus íróra vall. Nem csoda, ha a munka vé- gigolvastán kedvet kapunk: jobban, szebben megismerni ezt az ezerszínű, ezerarcú or­szágot, hazánk alig-alig ismert részeit. A 290 lapnyi terjedelmű, a Móra Ferenc Kiadó által meg­jelentetett kötet száznál is több fényképreprodukcióval tárja elénk somogyi-zalai műemlé­keinket, népművészeti alkotá­sainkat, irodalmi hagyomá­nyainkat, o múlt és a jelen nagy értékeit. Tóth István Januárban kezdődik Pécsi általános iskolák gazdasági egységesitése P écsen harminc önállóan gazdálkodó általános is­kola működik. Ez o túl­zottan decentralizált gazdasá­gi forma egyrészt a pénzesz­közök elaprózódásával jár, másrészt nagyon nehezíti az iskolák irányítását, átfogását, ellenőrzését. Ezért dolgozta ki a Városi Tanács művelődés- ügyi osztálya az általános is­kolák gazdasági integrációjá­nak tervét. Az egyesítési tö­rekvéseket egyébként a pénz­ügyminiszter és az oktatási miniszter utasításai is alátá­masztják. Az elkészült terveze­tet a végrehajtó bizottság is elfogadta, és így 1980. január 1-ével a művelődésügyi osz­tály létrehozza az általános is­kolák egységes gazdasági szervezetét. Ez a szervezet lényegében egy szolgáltató szervezet, amely az általános iskolák mellé ren­déivé dolgozna. Megszabadítja az iskolákat egy sor gazdasá­gi ps adminisztrációs feladat­tól. Gondoskodik a karbantar­tásokról, a dolgozók étkezte­téséről, az intézmények műkö­dési feltételeiről. De továbbra is az iskolaigazgatók hatás­körébe tartozik a tanárok bér- fejlesztése, jutalmazása, mun­kába való felvétele. Minden iskolának lesz önálló, jóvá­hagyott költségvetése, melyhez az igazgató véleménye is szük­séges. Ezenkívül az iskolákban még marad egy dolgozó, aki az apróbb adminisztratív ügye­ket intézi, előkészíti a leltáro­kat, a selejtezéseket. A gazdasági integráció le­hetővé teszi az egységes és szakszerűbb gazdálkodást, a pénzeszközök jobb felhasználá­sát és nem utolsósorban elő­segíti az iskolák közötti szín­vonalkülönbségek csökkenté­sét, a tárgyi feltételekben ter­mészetesen. Az egységes gazdasági szer­vezet nem érinti Pécs két, spe­ciális feladatokat teljesítő in­tézményét, a Horvát-Szerb Nemzetiségi Tannyelvű Általá­nos Iskolát és a Fóbián Béla úti Nevelési Központot. Az óvo­dák egyébként már évtizedek óta hasonló gazdasági integ­rációval működnék, Mohácson pedig alsófokú gondnokság létesült. Ezeken a területeken bevált az összevonás. Várha­tóan így alakul — ha jól dol­gozik a gazdasági szervezet — az általános iskolák gazdasági egységesítése is. b. a. Képernyő efőíf Év-forduló A szilveszteri tévéműsor, mint eddig mindig, s felte­hetőleg még igen sokáig ellentmondó vélekedések tárgya, mely vélekedések­ben azonban jóval több az elítélő tartalom, mint o di­csérő. Tény viszont, hogy a tévé bölcs ember módjára hasznosította eddigi ta­pasztalatait, nem kerített akkora feneket oz egész dolognok, mint hajdanán, nem készülődött, nem szí­totta a várakozást, sőt, semmi rendkívülit nem akart csinálni. Hogy keret- játék azért legyen, kitalálta o legolcsóbbat — Columbus tojása —, a saját bemon­dóit bent szilvesztereztette a stúdióban, piknik ala­pon (I), ők alkották a mű­sor keretét. Tartalmát pedig jórészt ismert, kedvelt mű­sorok különkiadásai, vagy egyszerűen soron következő — decemberi — kiadásai, mint azt a Hónap esetében Komlós János külön is hangsúlyozta. A fentiekkel valószínűleg semmilyen összefüggésben nincs, hogy a műsor az idén is vegyes színvonalú volt, s nem egyformán mu­latságos. Javarésze nem különösebben emlékezetes — ezt négy nappal később már egészen pontosan meg lehet állapítani . . . Emlé­kezni egy darabig legin­kább Alfonzé ..világszínhá- zóra” fogunk és a Diszkó­paródiára. Alfonzó a tőle megszokott - sokak által nem kedvelt, de azért vitat­hatatlanul jelentékeny — enyszemélyes színházát kis­sé kitágította, s o hang- u ánzásokból, pantomim­elemekből, szóviccekből, bohóc-ötletekből álló sajá­tos alfonzói humort ezúttal a klasszikusokra alkalmaz­ta. Lehet, hoqy emiatt mű­sora „réteginűsor" maradt, amellett, hogy a harsá­nyabb kacagást nem is mindig szolgálta. A Diszkó . . . Diszkó ... című műsor ugyancsak ré­tegműsornak ígérkezett, az ifjúság szilveszteri „kiszol­gálását" célozta, ami, ha meggondoljuk, eléggé új jelenség. Csakhogy — omennyire észrevettem — idősebbek is hasonló gyö­nyörűséggel nézték végig és emlegetik azóta is a műsort. Ez olyan paródiává sikeredett, amelyben min­den közreműködőnek meg­vált a maga szerepe, de legfőképpen a színészek ér­demelnek dicséretet. A Gyárfás Miklós — kissé talán terjengősre sikerült — kommentátor-szövegében Eötvös József vígjátékának dramaturgiai hibáit említet­te, de hát bevallhatjuk férfia­son: egyértelműen poros volt ez a vígjáték ahhoz, hogy egy oz egyben bemu­tathattuk volna napjaink­ban. Kétségtelen azonban, hogy leporolás és egy kis rövidítés-igazítás után fel­tűnt benne a maradandó tartalom. Ez pedig az, hogy bár szavakban „Éljen oz egyenlőség!” mindnyájunk szerint, a gyakorlatban a dolog már nehezebb. Mi­ként 1844-ben aktuális volt a darab csúfolódása a de­mokrata grófon, aki min­denki számára kötelezőnek, korszerűnek tartja oz egyenlőség gyakorlását, ki­véve saját magát - a vígjá­ték alapgondolata és ilyen­formán csípős csúfondáros- sóga ma is időszerű. A le­porolás mellett a kitűnő színészek is hozzájárultak ahhoz, hogy egyik klasszi­kusunk ne csak tankönyvi adat, lexikon-címszó le­gyen a többség számára, honem közvetlen élmény is. h-e-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents