Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-08 / 7. szám
1980. január 8., kedd Dunántúlt napló 3 mZABÁLYZÓK- 1980 A fejlődés útja A sorozat befejezéseként a fejlesztési tevékenység, illetve a külgazdasági kapcsolatok, a külkereskedelmi tevékenység szabályairól szólunk. Már utaltunk rá — a világpiaci hatásokat, igényeket tükröző árrendszer autó- „ matikusan is felértékeli a külpiaci árucsere szerepét Azt a területet, amelynek súlya — hazánk adottságai miatt — eddig is jelentős volt, hiszen nemzeti jövedelmünknek több mint a felét a külkereskedelem közreműködésével realizáljuk. Ha tudjuk tehát, hogy minden második forintunk lényegében valamiféle külkereskedelmi akcióval — termeléssel, ex. porttal, importtal — áll összefüggésben, elismerjük azt is, hogy fejlődésünk meghatározója: sikerül-e hatékonyabban lebonyolítani a külkereskedelmi cserét. Azaz: megjavítani cserearányainkat, exportképességünket Megismételjük: a nyersanyagok, energiahordozók ára 1980-tól az import árától, a kompetitiv feldolgozó-iparok — a gép-, a könnyű-, a vegyipar — belföldi árai az exportáraktól függnek majd. Ezért is természetes, hogy a külkereskedelemnek igazodnia kell az új feltételekhez, követelményekhez — módosulnak a külkereskedelem szabályozói is. A fő cél az egyensúly javításának elősegítése, az exportgazdaságosság javítása, a devizahozam. növelése, az importtal való tokarékosság. A célok valóra váltását a normatív jellegű egységes adóvisszatérítés és a termelést fejlesztő állam; támogatás szolgálja — ez utóbbi persze szűk körben átmeneti időtartamra szólhat, s arra való, hogy hozzájáruljon a szerkezet- átalakításhoz, a külső feltételekhez való jobb igazodáshoz. A gazdálkodós biztonságát ezután is megfelelő vámrendszer védi — összhangbon nemzetközi kötelezettségeinkkel és vállalt szerződéseinkkel. A valutaárfolyamok a jövőben rugalmasan módosulnak a népgazdaság érdekei szerint, illetve követik o konvertibilis valuták egymás közötti értékváltozásait. Már utaltunk rá szintén — az új szabályozórendszer elősegíti a termelő- és külkereskedelmi vállalatok jobb együttműködését, közös társulások, fejlesztések megalapítását. Érdekes változásokra kerül sor a külkereskedelmi tevékenység keretében is: a termelői árrendezés keretében módosulnak az export-import árrések, bizományi díjkulcsok, továbbá oz árképzésre vonatkozó előírások. A gazdaságossáq követelménye érvényesül a fejlesztési tevékenységet érintő új szabályokban is. Mivel az erőket koncentrálni szükséqes a hatékonyabb termelési szerkezet ki- fejlesztésére, ezért szűkítik az állami támogatások körét. Megemlítendő a fejlesztési tevékenység — o szabályozó rendszer módosításának fő vonalába vágó — új eleme: azok a dinamikusan fejlődő vállalatok, amelyek jövedelmező beruházásba fogtak, fognak, de nem rendelkeznek elég pénzzel ehhez — kiegészítő alapjuttatást kaphatnak. Ezt o vállalatnak visszai kell majd fizetnie, köny- nyítéssel, hiszen adózás előtti nyereségéből hosszabb időn át törleszthet. A további fontosabb változások: a nem termelő beruházások január elsejétől csak akkor minősíthetők nagy- beruházásnak, ha értékük meghaladja az 500 millió forintot. A vállalati beruházásokat, fejlesztéseket szigorú normatív szabályok és o hitelképesség határozza meg. Egyébként növekszik a hitelek szerepre a fejlesztési tervek valóra váltásában, s az eddigi gyakorlatnak megfelelően o hiteíkritériumok alopja a jövedelmezőség. Új vonás továbbá, hogy csökken a hitelkeretek ágazatközi meghatározottsága, s az ezekhez fűződő kedvezmények köre, mértéke. A hitel teljes összegén belül növekszik a konvertibilis exportot bővítő előirányzat aránya. Fontos szabály: kizárólag állami támogotóssal nem finanszírozható vállalati beruházás. Sorozatunkban vázlatosan áttekintettük az 1980. január 1-én életbe lépő új szabályozó rendszer főbb változásokat hozó elveit rendelkezéseit Mint láttuk — ezek világos gazdoság- politikai eszközrendszert alkotnak, igazodva azokhoz a feladatokhoz, amelyek népgozda- ságunk előtt állnak a VI. ötéves tervben, de az V. ötéves terv befejező évében is. És erre nem véletlenül emlékeztetünk: igen értékes eredmény, hogy 1981- ben, a VI. ötéves terv indulásakor már a kipróbált, begyakorolt szabályozó rendszer segítségével folytathatjuk a gazdasági munkát. De az is kiviláglik a szabályozás megújítását eredményező szándékból, hogy a gazdaság egész területén a minőségi követelmények, a hatékonyság egységes követelményeit kell érvényesíteni. Ettől várhatjuk külgazdasági helyzetünk javulását, az egyensúlyi igények jobb kielégítését. Most olyan időszak következik, amelyben napi gondok, feladatok a jövő feladványával együtt jelentkeznek. Amikor meg kell teremteni az „itt és most”, valamint a jövő érdekében végrehajtandó cselekvés harmóniáját, s amikor az átmenet zavartolanságához nem csupán pillanatnyi érdekek fűződnek. Aligha vonható kétségbe — nem könnyű időszak ez, kiváltképpen nem a vállalatok számára. Ezért is van fokozott szükség és egyetértés abban: oz új szabályozó rendszer akkor váltja be igazán a hozzá fűzött reményeket, s újítja meg sikeresen gazdálkodásunkat, ha A pb-gázpalack lekerült a hiánycikkek listájáról Lekerült a hiánycikkek listájáról a pb-gázpalack. Az alu- míniumárugyárban 120 millió forintot fordítottak a palackgyártás rekonstrukciójára. A legfontosabb eredmény: a korábbi sok hónapos, éves várakozási idő máris lényegesen lerövidült, sőt sok városban azonnal megvásárolhatók a háztartási pb-palackök. Az alumíniumárugyárban a palackgyártás valamennyi technológiai folyamatát modernizálták, új automata gépsorokat állítottak munkába. Az idén több mint 300 ezer darabot készítenek a különböző típusokból, a legtöbbet a 11 kilogrammos palackból szállítják a belkereskedelemnek. Újdonságuk a 22 kilogrammos palack, amely a lakások, kisebb üdülők melegvíz-ellátását biztosíthatja — ezekből néhány tízezret készítenek 1980-ban. Kielégítik a kempingpalack- igényeket is. A hazai igények kielégítése mellett a vállalat már exportra is szállít, mintegy 50 ezer gázpalackot. mindent megteszünk — fent és lent egyaránt — értő alkalmazására, befogadására. Nem hisszük azt, hogy önmagától ,,csodát fog művelni" — de tudjuk, hogy olyan eszköz, amely alkalmas céljaink megvalósítására. Igen, arra van szükség, hogy az új szabályozók életbe léptetését ne jogszabályok formális „hatályba helyezésének" tekintsük, hanem milliók közreműködését kívánó közügyünknek. Matkó István — Vége — Kereskedelmi megállapodás a Szovjetunióval Az új esztendő első, jelentős külkereskedelmi megállapodását írták alá hétfőn a Che- molrmpe* Külkereskedelmi Vállalat székházában. A vállalat egyik legnagyobb szovjet partnerével, a moszkvai Szojuz- promexporttal kötött szerződést az 1980-ra szóló műtrágya és műtrágya-alapanyag szállításról. Ennek értéke 71 millió rubel. A most megkötött megállapodás értelmében a Szovjetunió az idén olyan mennyiségben szállít Magyarországra nyersfoszfátot, káliumműtrágyát, nitrogénműtrágyát, foszforműtrágyát és ammóniumfoszfátot, amellyel mintegy 60 százalékban elégíthetik ki mezőgazdaságunk műtrágya- és műtrágyaiparunk alapanyagigényét. A baranyai cigányok hét százaléka él már csak telepen Javuló életkörülmények A cigánylakosság helyzetének javítása és társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében tett központi és helyi intézkedéseknek évről évre szebb a gyümölcse. Baranya eredményei országos szinten is figyelemre méltók. Mi az, amire feltétlenül figyelnünk kell? Visegrády Tamás, a Baranya megyei Tanács cigányügyi titkárának válasza egyértelmű: a telepfelszámolások. Érdemes a statisztika mögé nézni: 1969-ben a baranyai cigányok 25 százaléka élt a vá- lyogviskós-putris telepeken, szám szerint 74 telepen. Tavaly — tíz esztendő múltán — már csak 19 telepről beszélt a staAz ístenkütí nyugdífasklub Változatos programok, mozgalmas rendezvények Néhány héttel ezelőtt kocsonyával teli tányérokkal rakták meg a művelődési ház asztalait. A nyugdíjasklub valamennyi tagját meghívták a közös vacsorára. A nagy meny- nyiségű kocsonyahús beszerzését a népfront körzeti bizottságának titkára kapta feladatként. A tisztítását, darabolását, megfőzését a Gó/er házaspár vállalta. A klub néhány tagja segített nekik. A tányérokat, evőeszközöket pedig összeadták. Gyakoriak az ilyen közös vacsorák az Istenkúti Nevelési Központ nyugdíjasklubjábon. Főztek már töltött káposztát, körömpörköltet, de ugyanígy közösen készítik a minden találkozó alkalmával asztalra kerülő pogácsát, hagymás zsíroskenyeret. Minden vasárnap ösz- szejönnek. Ha nincs szervezett program, akkor is eljönnek egy kis tereferére. Keddenként is találkoznak. Igaz, ilyenkor csak a pávakör tagjai, akik a többieknél valamivel jobban szeretnek énekelni. Nemcsak kedvtelésből dalolnak: készülnek a soron következő ünnepékre, melyeken mindig műsort adnak. Számos fellépés van már hátuk mögött. Legtöbbször a Nevelési Központ tanulóival együtt szerepelnek. Velük együtt szoktak megemlékezni április 4-ről, augusztus 20-ról, november 7-ről. Ezeket az ünnepségeket a helyi lakóterületi pártalapszerve- zettel, a körzeti népfrontbizottsággal és a Nevelési Központtal együtt rendezik és meghívják q környék valameny- nyi lakóját. Az itt élő lakossággal természetesen nemcsak az ünnepségeken találkoznak. Esténként vagy hétvégeken is bekopogtatnak a nap közben dolgozó családokhoz, hogy hírül vigyék és kérjék, véradás lesz a jövő héten, jó lenne, ha eljönnének. „Egy kis társadalmi munka kellene az utcák rendbetételére, szombaton ráérnének?”, „külpolitikái előadás és eqy diavetítéses élménybeszámoló lesz vasárnap este, szívesen látjuk magukat”. Ezekkel a szívélyes, személyes meghívásokkal segítik a pártalapszervezet, a Népfront és a Vöröskereszt munkáját. Klubjuknak jónéhány tagja párttag, sokan a Népfront, mások a Vöröskereszt aktívái. Négy évvel ezelőtt a pártalapszervezet, a Népfront, a Vöröskereszt és a Nevelési Központ alapította a nyugdíjasklubot. Ketten-ketten végigjárták a 'környéken élő nyugdíjasokat, megkérdezve, hogy eljárnának-e egy ilyen klubba. Húszán kezdtek ... Ma már nehéz lenne megmondani, hogy mi csábította aztán közéjük g többieket: a sok közös találkozó, a Duna-'kanya- ri, budapesti, harkányi, szigetvári, siklósi kirándulások, vagy az egymással való törődés. Ma már 140-en vannak. Nagy részük egyedül él. Talán ők érzik leginkább, mit jelent: hogy nem múlik el nap úgy, hogy valaki rájuk ne nyitná az ajtót, hogy mindig van valaki, aki elkíséri őket orvoshoz, hogy többen össze- állva, gyorsan behordják a télire való tüzelőt. Mert az egyik legszébb és legfontosabb feladatuknak az egymással való törődést tartják a klub tagjai. A Kismester házaspárhosz- szú ideig mindig együtt járta klubba. A férj ma már ágyhoz kötött beteg, de a feleségét mindig elküldi a rendezvényekre, vasárnapi beszélgetésekre. Szívesen teszi, hiszen tudja, hogy hazafelé menet a feleségével együtt jónéhány klubtag is betér hozzá, hogy beszélgessenek vele. Hét közben is gyakran meglátogatják. Szinte minden nap elmegy valaki Scheiter Andrásékhoz is. Két fiukat temették el ebben az évben — nagy a bánat a házban ... Azokról a társaikról sem feledkeznek meg, akik szociális otthonban élnek. Név szerint sorolják, kik hol vannak, mikor voltak náluk utoljára. Közülük néhánynak pont az ő kezdeményezésükre intéződött a szociális otthoni elhelyezése. Azokat a szomszédokat is számon tartják, akik kórházban vannak. Egymás közt beosztják, hogy ki mikor látogatja őket. Amikor hazajönnek, gondoskodnak róluk, segítenek nekik, hogy minél előbb teljesen felgyógyuljanak, és újból eljárhassanak a klub programjaira, részt vehessenek a közös kirándulásokon. Ez utóbbiakra mindig elkíséri őket Bánó Jánosné, aki egészségügyi dolgozó. A klub tagjai kérték meg erre az egészségügyi felügyeletre, és ő szívesen vállalta. A férjével együtt egyébként is sokat segít a környék idősebbjeinek, akik viszonzásként tiszteletbeli klubtagoknak választották őket. A férj testvére kisebb gyermekének a klub tagjai rendeztek névadót. A nagyobb kislány pedig rendszeresen szerepel — szaval, énekel — a klub rendezvényein. Ugyancsak mindig szívesen látják a Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanárait, hallgatóit, akik készségesen odták a klubnak az autóbuszukat, illetve számos beszámolót, kultúrműsort rendeztek a nyugdíjasklubnak. Aznap, amikor a klub néhány tagjával találkoztunk, természetesen az is szóba került, hogy mi a legközelebbi heti programjuk: — Holnap néhányon jogi tanácsadásra megyünk — válaszolta Károly Imréné, a klub titkára. Meghívást kaptunk a HNF Pécs városi Bizottsága nőbizottságától egy egészségügyi előadásra, oda is sökan elmegyünk. A hét második felére terveztük a harkányi kirán. dulást. Néhányon összejövünk és a rendes buszjárattal lemegyünk fürdeni. Kedden pávakor, vasárnap délután pedig itt találkozunk megint a klubban. Hazafelé indulnak. A művelődési ház kapujában még egy kicsit álldogálnak, beszélgetnek, aztán két nagy csoportra válnak. A társaság egyik része a dombnak felfelé indul, a többiek lefelé, a Magyar- ürögi út irányába. Szorosan egymás mögötti sorokban, né- gyen-öten egymásba karolva lépegetnek, mint egykor régen vasárnap este falun. T. É. tisztika, s a cigánynépesség 7 százaléka — szám szerint 1720 fő — élt e mostoha körülmények között. Ez akkor szembeötlően kiemelkedő eredmény, ha tudjuk, hogy országosan a cigányok több mint 30 százaléka él telepen. Természetesen a telepi életforma felszámolása még nem jelenti azt, hogy ugrásszerűen megjavultak a cigányok lakáskörülményei, Beköltözve a falvakba, többnyire hasonló gondokkal küszködnek: sok gyerek, népes család, egy-két szobába bezsúfolva. Csak a lakások 40 százaléka jó, a többin van még komfortosítani való. De már ez is óriási pozitívum, ha a korábbi éveket nézzük. Foglalkoztatottság terén is sikerült előbbre lépni. Ma már a munkaképes korú cigány férfiak 88—90 százaléka dolgozik — ez hozzávetőlegesen az országos arány is —, de megyénkben több az állandó munkaviszonyban állók aránya. A járások között igen eltérő a kép: a mohácsi járásban például a cigányférfiak 94 százaléka, a nők 75 százaléka dolgozik, a szigetvári járásban pedig 89, illetve 51 százalékról beszélhetünk. Ebben része van a munkalehetőségeknek. A cigányok többsége segédmunkás. S ebben döntő tényező az iskolázottság. Mint azt Visegrády Tamás említette: a cigányok 73 százaléka (!) nem végzi el még ma sem az általános iskola 8 osztályát Kézenfekvő tehát a következtetés: ilyen helyzetben a cigányok töredéke jut csak el a szakmunkásbizonyítványig. Éppen ezért a jövő esztendők legfőbb megyei feladata az iskolázás kérdése. A baranyai örömök között — talán először kellett volna említeni — szerepel egy cigányaktíva hálózat megszervezése. Segítségével értük el megyénkben, hogy a cigányok minden eddiginél nagyobb mértékben kapcsolódtak be a közéletbe; a közélet frontján is a saját felemelkedésük segítése érdekében tesznek a legtöbbet. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a különböző tanácsi bizottságokban egyre több a cigány származású, nemcsak azt, hoqy tanácstagi szerepet is vállalnak és el is látják azt, hanem azt is, hogy nevesített funkción és beosztáson kívül is ténykednek. Mindent egybevetve: a baranyai cigányok számára is sokat hozott 1979. Javultak élet- körülményeik, egyre többen kapták meg a felemelkedéshez szükséges lehetőséget — anyagi fronton is. Építési kölcsönök, szociális segélyek, egyéb támogatások — például tanulmányi ösztöndíjak — formájában. Lassan már úgy néz ki — mint azt Visegrády Tamás fogalmazta —, hogy minőségében mésféle gondokkal kell megyénkben szembenézni, mintáz ország más pontján A megyei előrelépés azt is jelenti, hogy a megyei cigánypolitika tartalmi elemei mások — mások lesznek —, mint az országban. S ez — feltétlenül jó. Kozma Ferenc Fotópályázat Szülőföldünk — Dunántúl címmel országos fotópályázatot hirdet a Dombóvári városi Művelődési Központ és Könyvtár. A pályázók március 15-ig olyan fekete-fehér és színes fotókat küldhetnek, amelyek a Dunántúl természeti, társadalmi, építészeti, gazdasági, kulturális fejlődését hitelesen ábrázolják. A pályázatra kiállításra kész, egy szerzőtől legfeljebb tíz kép küldhető; a sorozat egy képnek számit, s egy sorozatban öt felvételnél nem lehet több. A zsűri által legjobbnak Ítélt alkotásokat kiállításon bemutatják.