Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-07 / 6. szám
Siklós: Munkásőregységgyűlés Siklós város valamint a járás termelőszövetkezeteiben, gyáraiban, üzemeiben, intézményeiben dolgozó acélkék egyenruhások tegnap vonták meg az elmúlt képzési év mérlegét, az „id. Kréth Imre" nevét viselő Siklós városi-járási munkásőr egység ünnepélyes évzáró-évnyitó egységgyűlését a siklósi határőrlaktanyában. A megye munkásőreinek szocialista versenymozgalmában az egységük a harmadik lett, a szakalegységek versenyében a Savanya Sándor vezette híradósok másodikak lettek a megyében — a Varjas József vezette szénbányász munkásőr híradó szakalegység mögött. A jó helyezés az alegységek és a munkásőrök eqyéni becsületes helytállása nélkül nem született volna meg, ezért érdemes megemlíteni a bázisüzem, a BCM dolgozóit is tömörítő be- remendi alegységet, mely az alegységen belül másodszor lett a legjobb, vagy a Városgazdálkodási Vállalat munkásőr kollektíváját, mely ugyancsak jó eredményeivel rukkolt ki. Egyénileg öten viselhetik ezután a Kiváló parancsnok; kilencen a Kiváló munkásőr kitüntetést; a Szolgálati érdem* érmet húsz év után hatan, 15 év után négyen, 10 év után hatan, míg öt év után 26-an a Munkásőr emlékjelvényt tűzhetik a zubbonyukra. A kitüntetéseket Kovacsovics Márk, a Siklós. városi-járási Pártbizottság első titkára, Megyaszai József megyei munkásőrparancsnok és Gulyás József egységparancsnok adták át. A leszerelési emlékérmet öten vették át, közülük Balogh József adta át fegyverét Jelics Tamásnak — akinek az édesapja az egységek alapító tagja — az előképzés munkásőrök eskütétele után. Az egység elmúlt évi tevékenységéről Gulyás József egységparancsnok adott számot, majd a megyei, a városi és járási pártbizottság nevében Kovacsovics Márk méltatta helytállásukat. Az utánpótlás, a siklósi I. sz. Általános Iskola úttörő munkásőr szakasza köszöntötte az egységgyűlést, melyen részt vett dr. Jerszi István, a megyei párt vb tagja, a Baranya megyei Pártbizottság titkára, Leller Kálmán, a Munkásőrség Országos Parancsnoksága képviselője, ott voltak párt- és gazdasági vezetők, a fegyveres erők és testületek képviselői. M. L. Zalaegerszeg: ElkÓSZÜlt a Göcsej étterem GÖCSEJ VENDE Zalaegerszegen, a városközponttól délre a vasútállomás melletti parkban az elmúlt héten fejeződtek be a Göcsej étterem kivitelezési munkálatai. A százszemélyes reprezentatív vendéglátói létesítmény Vida Gyula, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat tervezője és a PTV kollektívája tervei alapján valósult meg egy olyan városban, amelynek építészeti eredményeit a tavaly odaítélt Hild-díj fémjelzi. A város vezetői igen nagy gondot fordítanak a tervezésre, a kivitelezésre, oz épületek külső és belső arculatára annak érdekében, hogy az eddigi építészeti egységet és színvonalot maradéktalanul megőrizzék. Zala, a göcseji táj, a népi faépítkezés egyik ősi központja, ez a tény határozta meg ennek a tájjellegű létesítménynek a jellegzetességeit is. A jelenleg meglévő népi építészeti emlékekben ránk hagyo- mányozódott sok évszázados formák, ősi technikák inspirálták a tervezőt mind a külső, mind o belső terek, felületek, arányok kialakításában. Ezt a törekvést erősíti meg és húzza alá oz étterem neve is; a Gö- csej-jellegét tekintve — a helybeliek, az átutazók és a városban tartózkodó vendégek számára egyaránt többet ígér, mint puszta vendéglátóegységet. Mivel a Göcsej-hagyomá- nyok ápolása a skanzenen kívül az új létesítményekben is testet ölt, a belső tervezés is figyelembe vette mindazt, amit a tájegység népi hagyományai nyújtottak. Vida Gyulát már két évtizedes munkakapcsolat fűzi Zalaegerszeghez, tervei alapján számos a mostanihoz hasonló, vagy még ennél jelentősebb létesítmény született ebben a városban. A Göcsej éttermet, amelyet január 16-án nyitnak meg, a küszöbtől a kéményig teljes egészében ő tervezte — beleértve az étlapot is. B. K. A Göcsej étterem kívülről és belülről Csonka Károly felvételei T I ■ 11 11 111 Teli oromok N o persze, nem mindenkinek egyformán öröm, akit a vasárnapi napsütés, ai kristálytiszta hó a Mecsekre vonzott. Már délelőtt a hegyen is jó néhány koccanó autót láttam, nekik talán azonban megvolt az elégtételük: kiélvezték a mecseki tél minden örömét. Akik azonban délután kettőkor a Hunyadi úton igyekeztek felfele, aligha szívesen folytatták oz útjukat, bár öltözetükből ítélve kétségtelenül a hegyre igyekeztek. Nagyobb baj, úgy láttam, egyik kocsiban sem történt, remélhetően ma a biztosító a bosszúságot is mérsékli. Hiába: akik tegnap autóval kimerészkedtek, számíthattak a veszélyekre. A főutak többsége ugyan jól fel volt sózva, a kisebb utcákban viszont vidáman ródlizhattak a gyerekek. Az óm, a ródlizás! Egy kisfiú a Mandulásban következetesen rudlizást emlegetett. Kérdeztem miért. Hát nem annak hívják ezt a micsodát? Ö is, akárcsak 13 esztendős nővére, akinek először volt a lábán síléc, talán életükben öt-hat alkalommal voltak a havas Mecseken, Pécs járművekkel terhelt útjain aligha használhatták szánkójukat. Az elmúlt telet leszámítva, persze nem is volt erre nagyon a Mecseken sem al- kolom. Tegnap viszont megbolydult a város: délelőtt a Tettyén százával siklottak le a gyerekek, felnőttek, a Gyuri úton versenyzőknek is dicséretére vált volna bátorságuk, olyan sebességgel száguldoztak. A Tettye belső részét a kisebbek vették birtokukba, az étterem meg úgy láttam, mintha az idősebbeket vonzotta volna egy pohár forralt borra. A Dömör-kapunál nem lehetett parkolóhelyet kapni, a téli sportok kedvelői sem kapaszkodnak manapság mór gyalog a sí- és ródlipályákhoz. Hiába: a technika világában élünk! A Mandulásban az első próbálkozásokon még hihetetlenül esetlenül botladoztak kis sítalpaikkal a gyerekek, persze a felnőttek sem voltak Toni Sailerok. Később aztán egyre ügyesebben csúszkáltak, vagy lettek volna próbálkozásaik, ha a televízió ide is utánuk nem jő. Az apró, telepes készülék néhány pillanat alatt mégbénította a mozgást, szerencsére a hang egyáltalán nem jött be, Borik és barátai pedig alig kivehetően látszottak csak a képernyőn. Néhány táskarádió, filmfelvevőgép, a fényképezőgépek azonban továbbra is főszereplői maradtak a napfényes vasárnap délelőttnek, amelyben vakítóan szikrázott a hó, a levegőt teli torokkal kellett habzsolni, az ember néhány óráig elvesztette korát. No, nem a 20 centis hóban ülve csókolózó szerelmespár láttán, inkább a hetven év körüli bácsi okozta ezt oz érzést, aki feltűrt ingujjban már másodszor futott végig sílécén a mecseki kocogópályán. L. J. A pécsi vásár A tegnapi pécsi vásáron az árak érdekelték leginkább a vevőket. A legjellemzőbb adat — tekintve, hogy a disznóvágósok ideje még nem múlt el, — a sertések árának alakulása: a decemberi vásáron 28—30 forint között mozgott a disznók kilónkénti ára, tegnap viszont 29 és 30 forint között. Mind az érdeklődés, mind a felhozatal várakozás alatt maradt. Rengeteg volt viszont a malacokból, s jó ha a felük talált új gazdára. Áruk ezer és hétszáz forint között váltakozott. A nagyobb állatok közül inkább csak bikaborjúkat kínáltak 10 és 14 ezer forint közötti áron. Jellemző, hogy 11 óráig csupán egy tehenet és egy lovat adtak el 18, illetve 22 ezer forintért. Gyér forgalom volt az autók piacán is: a kínálat alig hat- van-hetven kocsiból állt, s körülbelül ehhez igazodott az érdeklődők száma is. A kocsik többsége négy-öt éves Lada 1300-as volt 36 és 67 ezer-forint közötti áron. Ezen kívül a Trabantokból volt némi választék, még a másfél évtizeddel ezelőtti típusból is volt egy példány. Ezt 20 ezer forintért vesztegették. Egyébként a Trabantok ára 14 és 40 ezer forint között mozgott. Mutatóban akadt még néhány más típus is: Skoda, Wartburg, Polski FIAT, Dacia, FIAT 850-es, Renault R 4-es és R 16-os. Vételre kínáltak egy 12 éves Volkswagen mikróbuszt is 32 ezer forintért. Az autópiac slágere egy FIAT 128-as sportkocsi volt: eredetileg 135 ezerért kínálta a gazdája, alig egy óra múlva azonban már a 75 ezer forintos árán szörnyülködtek a bámészkodók. D. I. Pécs: Kocsis Imre kiállítása Két alkotás a kiállítás anyagából Valamennyiünk számára ismerős motívumokkal találkozhatunk Kocsis Imre képein, melyekből vasárnap délelőtt nyílt kiállítás a Színház téri galériában. Ez a fajta festészet éppen konkrétságával készteti gondolkodásra vagy hozza éppen zavarba a nézőt, mert olyan valóságot mutat meg és olyan való- sógszerűen, hogy az már túl is mutat, többet is mond önma>- gánál. Rengeteg célzást találunk képein napjainkra, az előzés, a rendszámtábláktól borított emberi alak, a villamosra épített variáció esetében. Egy-egy érdekes jelzést adnak fotogrofikái, montázsai, a kulcslyuk keretbe festett variációi — melyek mind további gondolatokat, ötleteket váltanak ki a nézőből. A négy-öt variációra épített kiállítás anyagából kiemelkedik egy politikai töltésű alkotás, a szélfútta pipacsok szimbólumát alkalmazó 133 nap című kép. G. O. Zöld Álma és Bagarol B izonyára önök is sejtik, már, hogy közeleg o tavasz, a rügy- fakadás, a jó kis napsütés, mert a napokban például Miskolc körzetében mínusz 14 fokot mutatott a hőmérő. Pécsett körülbelül ennek felét mutatta, a pesti divat szakértők egyike pedig nyilatkozott már az idei tavaszi divatszínekről. Közbevetőleg mondom, én minden esztendő januárjában élénk figyelemmel kísérem az új esztendőre vonatkozó nyilatkozatokat, hogy aztán ahhoz mérten tevékenykedjek én is, az elkövetkezendő tizenkét hónap során. Már 1978 januárjában is — úgy emlékszem rá, mintha ma történt volna — azt mondja egy híres pesti divatszalon szakértő hölgye: „Az idei divatszín a lila, a piros, o zöld, a sárga és a többi élénk színek..." 1979-ben — tekintettel arra, hogy a magyar dolgozó nők megunták o korábbi színeket — a szakértők nyilatkoztak oz új kreációról, mégpedig: ,,Az idei divatszín a lila, o piros, a zöld, a sárga... satöbbi”. Várható volt, hogy az idén ismét merész változásnak lehetünk tanúi, ami ki is derült egy rádiónyilatkozatból: „Az idei di- vatszínek: a lila, a piros, a zöld, o sárga és ezek árnyalatai ..Világos és érthető. Mondanom sem kell, hogy jövő januárban, 1981-ben újabb meglepetésben lesz részünk... Az is örömmel tölti el az embert, hogy a kozmetikai ipar igazán lépést tart a fejlődéssel. Jó évekkel ezelőtt szép hazánkban a legjobb minőségű szappan az Amo nevű pipere volt, és a választékra sem lehetett panasz, mert az ipar három — azaz fehér, sárga és rózsaszín — csomagolásban dobta piacra, azonos — tehát semmiféle — illattal, viszont jól habzott. Csakhogy jött — határainkon túlról — a Zöld Alma, és maga mögött hagyta a Rexo- nát, Luxot, de még a Fa szappant is —, az évente kiutazó több mint egymillió magyar turista, továbbá külföldi csempészek jóvoltából. Mit gondolnak mi történt? A szappangyár ismét kitűzte zászlójára a gyártmányfejlesztést és szép csendben az elmúlt hónapban megjelentette az amo-család negyedik tagját, a kék amót, ami kitűnően habzik, valóban kellemes illetú és csak kilenc-valamennyi forint. De ez csak a „csali", mert a KHV szert tett „törvényes úton" o Zöld Alma eredeti gyártási eljárás jogára. Tavasz közepén — ha minden jól megy — már kenhetjük a Zöld Almát, majd még ebben az évben a banánízű, meg a mandarin ízű zöld alma is piacra kerül a fürdő-olajjal egyetemben. Hát ezt így kell csinálni. A turisták megmutatták milyen a jó szappan, — az ipar „kvázi” ráharapott. Most szeretném emlékeztetni önöket valamire: néhány éve egyik képes hetilapunk nagy port felvető cikket hozott nyilvánosságra, amelyből megtudtuk, hogy nem sok szappant pusztít a magyar, egészen pontosan — statisztika szerint — három és fél darab pipere az egy főre eső évi fogyasztás. Ezt az adatot ugyan fönntartással fogadtam, mindegy, végeredményben „tejben-vajban fürdő” országnak is kikiáltottak már bennünket, akkor tényleg minek annyi szappant is pazarolni. De most ez megszűnt. Csak a szemfestékkel van még probléma. A férfiak ugyan nem tudják, annál inkább asz- szonyaink, lányaink, hogy o legjobb szemhéj festékek egyike a Max Factor nevezetű, potom százhúsz forintért. (Lehet, hogy drágább, a jóég tudja.) Ez egy kis henger alakú tokocska, tartozéka egy pemzli, amellyel a festék felhordható a pilácsra. Nomár- most nője válogatja, ki-ki hányszor keni magát, gondolom a szövőgyári nők, vagy a gépgyárak köszörűslányai naponta mint ahogy az illő is. De bármilyen magas o fizetésük, kéthetenként még sem jut egy Max Factorra, végül is mindennek van határa, nem igaz? Ezért aztán lányaink, nő- jeink kísérleteznek egy sSkkal olcsóbb megoldással: Bagarol- lal festik azt a két drága pilácsot, mindezt 4 forint 60 fillér költséggel és tudvalévő, hogy a Bagarol hosszú ideig eltart, sőt, tartalmának egy részével csizmáikat is leápolhatják. Gondolom ez az oka a néha előforduló Bagarol- hiánynak. De sietek az örömhírrel: lesz Bagarol, lesz Zöld Alma, banán-, citrom-, mandarin- és dinnye illatú is dögivei, néhány hónapon belül. Természetesen az első szállítmányt az a két budapesti új kereskedelmi központ kapja, amelyeket most — határidőre, mert január eleje van! — adtak át a fővárosban. Mindkét létestímény földrengésbiztos. Az új áruházak neve: Epicentrum, illetve Richter-Skála. Rab Ferenc
