Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-05 / 4. szám

e Dunántúli napló 1980. január 5., szombat Tavaly több volt a vendég BARÁTI ÉS KATONAKÖZÖSSÉG Szigetvár és a turisták ■ Megoldott és megoldandó feladatok ■ Nem csupán pénzkérdés A Zrínyiek, Srulejmán szul­tán, Ali pasa, Zrínyi-vár, dzsá­mi, kazamaták, karavánszeráj — csupa izgalmas dolog, törté, nelmi nevek, hangulatos épüle­tek idéződnek föl az ember képzeletében arra az egyetlen szóra, hogy Szigetvár. A való­ság azonban nem olyan roman­tikus, mint a képzelet Ha ezek­től a történelmet idéző szavak­tól a nyers tények, a statiszti­kai számadatok felé fordulunk, az első, amit akár tetszik, akár nem, be kell ismerni: ebben az évben csökkent Szigetvár ide­genforgalma. A számok tanúsága szerint eddig 4—5 százalékkal keve­sebb látogató kereste föl a hí­res baranyai várost. Egyedül augusztusban haladta meg a vendégek száma — 20 száza­lékkal — az előző év meqfele- lő időszakáét, egyébként július­ban, szeptemberben, október­ben is kevesebben jutottak el ide. 1978-ban összesen 106 000, ebben az évben eddig 102 000 embert látott vendégül a vá­ros. A Szigetvárra kíváncsiak 99 százaléka belföldi turtsta; a külföldiek legnagyobb része csoporttal érkezik Jugoszláviá­ból, a Szovjetunióból, Bulgáriá­ból, az NDK-ból, de voltak már itt Finnországból, s termé­szetesen egyénileg más orszá­gokból is. Meg kell említeni azt is, hogy nagyon magas — főleg a nyaralók között — a gyermekek aránya. Ha magánember hív meg va­lakit, tudja, hogy vendégét el kell szállásolnia, ételt kell ad­nia, s illik szórakoztatnia is. Ugyanígy fennáll ez egy vá­ros esetében is. Mit tud hát nyújtani Sziget­vár? A szálláshelyek számával különösebb probléma nincs. Ott az Oroszlán Szálló, a tu­ristaszálló, a 64 első osztályú helyet kínáló fizetővendég-szol­gálat, s forgalmas hétvégeken az Építőipari Vállalat munkás- szállójának szabad szobái. A 18. században épült kazama­tákban berendezett turistaszál­ló még meglehetősen korszerűt, len, bár a közelmúltban itt is megváltozott egy s más: a bü­fét fölújították, az emeletes ágyakat megszüntették, a szennyvizet bekapcsolták a vá­rosi csatornába. A nagy elő­adóterem átalakításával nem­sokára elkészülnek, s így már alkalmas lesz a szálló téli tan­folyamok rendezésére is. En­nek ellenére az épületnek még mindig tömegszállás jellege van, csak hideg vizet tud szol­gáltatni, s további modernizálá­sa elengedhetetlen. A város két fő vonzereje, a Zrínyi-vár és a termálfürdő. A Baranya megyei Fürdő Vállalat komoly összegeket fordított a fürdő fejlesztésére, a forgalma azonban csökkent. Különösen a jugoszláv fürdővendégek ma­radtak el észrevehetően. Ennek egyik oka, hogy nagy vetélytárs a barcsi termálfürdő, másik a strandon előfordult negatív je­lenségek voltak. így például éppen nyáron épült a vállfás öltöző, s az építkezés zavarta a fürdőzőket, a nagymedencét kettéválasztották, sokaknak ez sem nyerte meg tetszését. Ta­vasszal pedig komoly probléma volt a víz tisztaságával is. Szigetvár nevezetességeivel kapcsolatban van még tenni­való: korszerűsítés, tatarozás, helyreállítás. Ezek jó részére a tervek elkészültek; amire nincs pénz, a távlati feladatok kö­zött szerepel, de van olyan is, amihez már hozzákezdtek. Egyébként a legfontosabb fel­adatokat a november 22-én Szigetvárott tartott műemléki ankéton meg is határozták. A legsürgősebb a vár északkeleti és északnyugati szárnyán a tö­rök bástyák omlásának meg­akadályozása. Egy műemlék-rit­kaságnak, Ali pasa dzsámijá­nak helyreállítása már elkez­dődött. Az évekig tartó munka során a dzsámit mint katolikus templomot hozzák rendbe, amelyben a török és barokk elemek egyaránt megmarad­nak. Ha ez elkészül, a dzsámi alkalmas lesz hangversenyek rendezésére, s ez nagy vonzerőt jelenthet majd. Szulejmán szultán dzsámijá­nak helyreállítását is be kell fe­jezni, tervezik a volt postakocsi­állomás épületének restaurálá­sát, majd étteremmé való ala- kításá't.--A gyakorlat azt bizonyí­totta, hogy a város üzlethálóza. tónak korszerűsítése szintén ak­tuális. Ennek egyik első lépése volt a házi készítmények boltjá­nak bővítése. De miután nincs mindenre pénz. a legkézenfek­vőbb a kifogástalan áruellátás, mert volt példa arra is, hogy idegenforgalmi csúcs idején már a reggeli órákban elfo­gyott egyik-másik alapvető élei. miszer. Igen jók voltak a nyári ide­genforgalmi rendezvények. Ezek elsősorban a gyerekeket érin­tették. A Csongrád meqyei út­törők hathetes nyári üdültetése rendkívül jól sikerült. A vár, a várkörnyék, a kirándulások, a színvonalas programok, a ro­mantikus életforma hírét mesz. sze elvitték a gyerekek és ta­nárok egyaránt, s évről évre egyre több erre a jelentkező. Ugyanez mondható el az úttö­rők kerékpórostúrájának egyik állomásáról, melyet a vár dél­nyugati bástyájában létesítet­tek. Gazdag programmal várja eqy tavaly indult új szolgálta­tás mind a qyerekeket, mind a felnőtteket. A tizenötféle témát kínáló múzeumiskolai előadások egyre nagyobb népszerűségét bizonyítják a számok: míg ta­valy 2500-an, idén szeptembe­rig már háromezren iaényelték az ismeretterjesztő előadáso­kat. melyek mindegyike termé­szetesen a szigetvári hagyomá­nyokhoz kapcsolódik. Az idegenforqalom növelése nem csupán pénzkérdés: nagy szerepet játszik ebben a lelke­sedés, az ötlet, a rugalmasság. Mert itt van például egy igen jó ötlet: van Szigetvá­rott egy ezerkétszáz receptet tartalmazó eredeti török sza­kácskönyv. amelyet tulajdonosa föl is kínált a Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnak, hogy egy-egy nálunk is elkészíthető török étellel tudják kínálni a vendégeket De az ötlet nem talált visszhangra. Szóval nem minden pénzkérdés. Diicső Csilla Orsiin, határőrök közöli Az őrs élete különös világ. Falai között egyidejűleg van jelen az alvó, a szolgálatot el­látó, vagy az éppen arra ké­szülő katona, álmos vagy derűs arc, csend és csizmadobogás. o Szolgálatba indul a lovas járőr — Zárt világban élünk, még­sem elszigetelten. Jó kapcsola­tot építettünk ki a mattyi é's az alsószentmártoni KISZ-esekkel, a lakossággal, segítenek is, se­gítünk mi is. Gyakoriak a kö­zös rendezvényeink. Nyáron akinek kimaradása, eltávozása van, beruccan Siklósra, Har­kányba, most télen meg itt ta­lálja meg a szórakozást. o A hajnali szolgálat után fegyverét tisztogatja M/nyó Zol­tán határőr, utána levelet ír haza, megreggelizik és indul aludni. — Nehéz volt? — Eleinte nagyon, most már valamivel könnyebb, bár most sem leányólom. A rendszerte­len alvásra is ráálltam: éjsza­ka, hajnalban, napközben is gyorsan elalszom a szolgálat utón. Ha otthon vagyok sza­badságon, egy nap kell, hogy megszokjam a csak éjszakai alvást. A reggelizőtálcáján otthagy­ja a vajadag felét Fehérvári Já­nos határőr: — A tejterméket otthon se nagyon szerettem, meg a főtt ételt, itt viszont alig várom a meleg kosztot. — Nem látszik meg, hogy jó étvágyú ... — Pedig majd mindenből repetázok. A civil súlyomnál kevesebbet mutat a mérleg, a rendszeres mozgás jó étvágyat csinál és leveszi a felesleget. Kell az erőnlét, már a lábaim is megszokták a rengeteg gya­loglást. Az étkező falán a napi ét­lap. A reggeli: kakaó, párizsi, vaj, a kétféle déli menü a to­jásleves után hagymásrostélyos vagy sertéspörkölt, vacsorára mindenki tökfőzeléket kap Ste­fánia vagdalttal, az éjszakai pótlék pedig egy pohár tejföl. A konyhában a krumplihá­mozógép ontja a tisztított kö­retnek valót, Ikotity Károly ha­tárőr készíti az ebédet. A sza­kácsnőt helyettesíti. — Civilben is szakács volt? — Dehogy, csak a bevonu­lás után képeztek ki annak. Az eredeti szakmám pék, betaní­tott marósként dolgoztam. — A társai dicsérik a főzt- jét. — Nyersanyag van, én meg igyekszem. Azért a leszerelés után inkább marós maradok. o Bodrogi Béla hadnagy, őrs­parancsnok, szinte egyidős a katonáival, tavaly, ugyanúgy, mint idén Kiss Zoltán, egyene­sen a főiskoláról került az őrs­re politikai helyettesnek. Nem irigylem a tanulóévei miatt. Fiatalon szakadt a nya­kába a felelősség. Tervez, szer­vez, irányít és ellenőriz. Napi feladatai: a létszám- és idő- gazdálkodás a rájuk bízott ha­társzakasz védelme érdekében, a fegyelem, az emberek, a sza­badságolások, jutalmazások és ha kell fenyítések, a szolgálati beosztások szigorú követelmé­nyei mellett nem kerülhetik el figyelmét az étkezés, a mosa­tás, a lovak, kutyák, sertések sem. Édesapja nyomdokait járva választotta a tiszti hivatást, a határőrséghez meg a romanti­ka hozta. — Megtalálja itt a roman­tikát? — A napi teendőim mellett sem veszett el. Eleinte nyomasz­tott a felelősség, de már bele­szoktam, az elzártság meg a munkával jár együtt, legalább­is az őrsön. Júliusban nősültem, a feleségem innen jár dolgoz­ni. A romantika jól megfér a tennivalóinkkal. Mindennap harci feladatot látunk el fegy­verrel a kézben. Az idősebbek szerint mi csak egyszer hibáz­hatunk. A járőrnek adott eset­ben nincs ideje a töprengésre, „tanácsot se kérhet, egyedül és azonnal kell döntenie, utána bármit is cselekedett, vállalnia kell érte a felelősségéi. Ezzel nálunk mindenki tisztában van, ez még jobban összehozza a katonákat. * Az őrs élete különös, zárt világ. Fegyveres szolgálatban, szadaidejükben, a nap minden percében valamennyien tudják, hogy baráti és határőr közös­ség tagjai, hogy bármikor, bár­miben számíthatnak egymásra. Murányi László A kora reggeli sötétben ér­keztem a fiatalok őrsére, hogy ismerkedjek életükkel, életkörül­ményeikkel, tennivalóikkal. Idén végezte el a katonai főiskolát a politikai helyettes, Kiss Zoltán hadnagy, ő mutat­ja be az őrsöt. Alig két hónap­ja került ide, most a napi gya­korlati teendők közben maga is ismerkedik, igyekszik össze­házasítani a bőséges elméleti tudást az itt megszerezhető ta- nulnivalókkal, ró váró felada­tokkal. Végig a falakon fa-lambéria, a körletekben halványzöld vas­ágyak, frissen festett falak. A folyosón beépített szekrénysor, dünk. Szüntelenül készülünk a szolgálatra, elvégre mégis ez a legfontosabb. Ezért vagyunk itt valamennyien. A háromhetes Ladája ritkán röpíti közeli-távoli kiruccanásra a politikai helyettest. Nem a benzinspórolás, hanem a ke­vés szabadidő miatt. A KISZ-titkár, Török János őrvezető a közösségről, annak összekovácsolásáról beszél: — Jól együtt vagyunk és ez a lényeg. Aki őrsre kerül, an­minden határőrnek az alsó részben a napi, a felső részben a ritkábban szükséges ruháza­ta, felszerelése. A szárítóban a köpenyek, átnedvesedett ruha­neműk és csizmák, minden he­lyiségben a központi fűtés ra­diátorai sugározzák a mele­get. Az étkezőben mindig van meleg tea, zsír és kenyér. Az ifjúsági klubban rex és asztali­foci, könyvek, rádió, tv, magnó, lemezjátszó és presszórész. Az udvarban lóistálló, kutyaketre­cek és kutyakonyha, sertésólak, hátul a kert, most fóliatakaró nélkül csupaszok a sátortartó keretek. Óraműpontossággal zajlik az élet. Jönnek be a járőrök, in­dulnak a lovas járőrök, vetkő- zések, beöltözések, étkezések, lefekvések megszabott ritmusa jelenti az örökös mozgást. A fiatal tiszttől megtudom, mi hozta erre a pályára: — Hajdanán sokat jártam horgászni a Dunára, sétálni az erdőbe, sok határőrt megismer­tem. Aztán a szakközépiskolá­ban mégis egy osztálytársam unszolt, hogy jelentkezzünk együtt a tisztiiskolára. Engem vettek fel kettőnk közül, ilyen egyszerű az indulás. — Beleszokott már? — Hiányzik a város, de tud­tam, hogy ez vár és vállaltam. Azt hiszem, ezzel itt valameny- nyien így vagyunk. Igyekszünk a magunk módján elviselhetővé tenni ezt az élettempót. Sza­badidőnkben vetélkedőket, könyvismertetőket, élménybe­számolókat szervezünk, gyakran jön a kerületparancsnokság vándormozija. Jó időben foci­zunk a kispályán, kertészke­nak a kezdés a legnehezebb, megszokni a szigorú napiren­det, fegyelmet, nehéz fizikai igénybevételt, a rendszertelen életet, legyűrni a félelmet. Azon vagyunk, hogy mielőbb átall­junk. Ez nemcsak kötelessé­günk, érdekünk is. A félelmet idővel le lehet és le is kell győzni. Az újoncainkat eleinte nappali szolgálatra osztjuk be járőrtársként, hogy ismerkedje­nek a tereppel, aztán éjjel ke­rülnek bevetésre, hogy szokják a sötétet, a körülményeket, egy idő után már egyedül is kime­hetnek. — Hogyan enyhítik ezt a ke­mény összezártságot? áve melletti beszélgetés a klubban A kutyák is elvárják a ketreceikben a tisztaságot és az ennivalót

Next

/
Thumbnails
Contents